Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-23 / 18. szám

JfílraiiiÉE 1926. január 23. Két jogrend. Azon az izgalommal telített parhtmenti napon, amelyen a miniszterelnök kifejtette a kormány álláspontját, a szégyenteljes frankhamisitási bűncselekménnyel kapcsolatban, olyan megállapításokat tett, amelyeknek tanulsága kell hogy áthassa az ország egész társadalmát. Megrajzolta Bethlen István gróf annak az álhazafiságba burkolt kalandvágynak hátterét, mely egyensúlyában megbomlott politikai és hatalmi ábrándjaival összleesküdt Magyarország tekintélyének rovására, kisérve annak a másik rágalomhadjárattal dolgozó összeesküvésnek különös módszerétől, mely ugyanannyit árt a magyar nemzet európai megítélése és az ország helso nyugalma tekintetében, mint a másik meghibbant szövetkezés? Amennyire bűnösek azok, akik vak buzgalommal párosult s törvénybe s erkölcsbe ütköző bűncselekményekkel veszélyeztetik a magyar nemzet nagynehezen helyreállított tekintélyét es becsületét a külföld előtt, épp oly bűnösek azok, találkozzanak akár a külföldről, akár bent az országban, akik hazug híreikkel rosszhiszemű koholmányaikkal, a való tények szándékos elferdítésével tápot adnak ellenségeinknek, akik nemcsak a nagyhatalmak tisztánlátását próbálják megzavarni, hanem ennek a szerencsétlen csonka országnak vakmerően életére törnek. Mind' a két összeesküvés közveszélyes, mind a kettővel szemben a nemzet egyetemének védekeznie kell, hogy visszatorolja azokat a kísérleteket, amelyek által Magyarország belső és külső — nemzetközi értelemben vett —' jogrendje van veszélyeztetve. Mert van egy második a belső jogbiztonsággal és köznyugalommal fcgyenlő mértékű s az állam szempontjából épp oly fontos jogrend is, amely fennálltba nélkülözi is a magyar nemzet számára azokat az erkölcsi bázisokat, amikre építenünk kellene. A nemzetközi jogrendnek ránk nézve való minden erkölcsi labilitása mellett is respektálnunk kell azt. Ez a nemzet, mely kénytelen volt aláírni a trianoni szerződést, és kiszolgáltatottsága miatt tűrnie kellett a megaláztatások végtelen sorozatát s oly keserű szenvedéseket, mint aminőkre sem ai múltban, sem a jelenben nem hivatkozhatott egyetlen sorsverte nemzet sem, mégis minden elszenvedett sérelem s szembe található jövőbeli nehézség ellenére sem helyezkedhetik arra az éflaipra, hogy puccsal, kalanddal összieesküvéssel változtasson ezen a helyzeten. A magyar nemzetnék és a kormánynak csak egy kötelessége lehet, hogy ezt a jogrendet, amelyet igazságtalannak tart, fokrólfokra az igazság eszközeivel, az igazság érvényrejuttatásával tradícióinknak magyar .törekvéseinknek, nemzeti aspirációnknak megfelelően megváltoztassuk. Ama két irányú becsületrontás, amelyre rámutatott a miniszterelnök a külföldön csak rosszindulatot támaszthat az ország ügyei iránt s ellenségeink malmára hajtja a vizet, melyek azt szeretnék elhitetni a világgal, hogy?ez az ország romlott és balkáni nívóra sülyedt, Pedig ez a nemzet csak szerencsétlen, szerencsétlen nem utolsó sorbaM azért js, mfert ilyen fiai is vannak, de ha a magyar társadalom jp megbonthatatlanul ott áll, amint eddig állott a kormányzat becsületes tisztító munkája mögött, meg fogja mutatni, hogy a nemzetek társadalmában morális alapon áll s alkotó eleme marad a haladásnak és kulturának. Fokozatos munkával fogjunk össze, hogy reparálni tudjuk a minket ért súlyos sebeket és fogjunk össze azokban a pillanatokban, amikor a nemzet becsületének megvédéséről van szó. á nyíregyházi jótékonyság központi megszervezésére szükség van. Egy igaz történet, amelyet meg kell sziflelnflnk. Nyíregyháza, január 22- (A Nyírvidék tudósítójától-) Erről a témáról a Nyirvidék három közleményben emlékezett megEgy riportunk beszámolt arról, hogy Szabolcsvármegye főispánja megindította a jótékonyság központi szervezésére irányuló akciótKarácsonyi számunkban Kardos Ist ván kulturtanácsnok szakavatott tollal irt a kérdésről s ennek a cikknek visszhangjaként egy okos, szellemes fejtegetés jelent meg a Nyirvidékben, amelyben a cikkíró a központi organizálástói az individuális értékek pusztulását féltetteMost egy igaz történetet mondunk el, amelyből kitűnik, hogy igenis tenni kell valamit, a jótékonyság megszervezése érdekében, hacsak azt nem akarjuk, hogy a jótékonyságra szoruló nyomorgók az érdekükben tett lépéseket komolytalannak, a részvéttel való kendőzésnek tekintsék- A történetet egy szegény asszony mondotta el a következőképpenKarácsony estére készültem annál az uri háznál, ahol szolgálatban vagyok- Fájó szivveí gondoltam kis fiamra, aki a messze őszőlő-utcában lakik- Egy asszonynál van gondozásban- A kis fiút a karácsony előtti délutánra meghívták az j egyik jótékonysági egyesület karácsonyfa ünnepére- Hogy vezetem el oda? Ahol szolgálok, jö emberek, igaz keresztények laknak. Megértéssel elbocsátottak- Lemehettem a fiúért, elvittem a karácsonyfa ünnepre, ahol cipőt, ruhafélét ígérjek. A kis fiu fáradtan érkezett az ünnepre a ószőlő-utca végéről- — Végighallgatta a hosszú műsort, a beszédeket, amikből nem értett semmit s mikor végre estefelé kiosztották az ajándékot, hét darab szaloncukor jutott neki- Láttam a nálam módosabb gyermeket értékes ruhafélével távozni. Engem nem ismertek, nekem a nagy tolongásban nem jutott csak hét kockacukor. A kisfiút tfjra elvittem az Ószőlő-utca végére és sirva váltam ef tőleSiettem vissza szolgálati helyemre s útközben csak arra gondoltam: hét szaloncukor, ez a hirdetett ajándékozás eredményeMegesett a szivünk ezen a szegény asszonyon. Igenis meg kell szervezni a jótékonyságot. Az nem lehet, hogy mig nemelyik szegény több helyről is részesül ajándékokban, addig a nyomor látogatottjai elhagyatottan, segítés nélkül szűkölködjenek- Indexbe kell foglalni, számon kell tartania valamelyik központi szervnek a város minden szegényét, hogy a jótékonykodás áldásában egyarint részesüljenekIgenis szükség van itt is vezérkari munkára— A belügyminiszter felfüggesztette a gyűjtési engedélyek kiadását. A hivatalos lap legutó >bi száma közli, hogy a belügyminiszter március l-ig felfüggesztette a gyűjtési engedélyek kiadá sát és a már meglévőket ezen rendelettel március l-ig hatálytalanította. Gyűjtési engedély csak katasztrófális lüzvész esetére adható a törvényhatóság első tisztviselőjének, az alispánnak véleményezése alapján. A belügyminiszter e rendelkezéssel az árvízkárosultak javára megindított országos gyüj tés eredményességét óhajtja biztosítani. Ma, pénteken utoljára Hugó Bettauer világhírű regénye: H bánatos ucca realisztikus regény 0 felvonásban. Szigorúan csak felnőtteknek! legyek korlátolt számban kaphatók! Szombattól Hétfőig CON1AD VEIDT Párisban készült hatalmas filmje: A fekete gróf rejtelmes történet 9 fejezetben. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Amikor Blaha Lnjza Nyíregyházán játszott. A Nyirvidék tudósítójától* Komor képű öregek arcára, mikor beszélnek róla, a mosoly, az élet tűzpiros rózsáját lopja, az emlékezés bársonyos szellője, amely átsuhan a sziveken Alvófényü, óreg szemekben kigyúl, fölragyog a szeretet lángja és hirdeti egy nagyszerű asszony, a legnagyobb magyar primadonna tüneményes dicsőségét. Ki volt Blaha Lujza ? Ékes szavak mozaik-templomának harangja méltó glorífikálni, az ő művészi nagyságát. A mult század 70—80-as évei sokat mesélhetnének arról a rajongásról, amely Budapest hódolatának virágait szórta Blaha Lujza lábai elé. De minket az érdekel, hogyan fogadta Szabolcs népe nyíregyházi vendégszereplései alkalmával. Mert abban az időben, dacára, hogy sokkal sze| rényebb temploma volt Thália papnőnek Nyíregyházán, a Blaha Lujza néve izgalomba hozia az egész vármegyét és a notabilitások, tehetősek nem igen sajnáltak egy-két pengő forintot áldozni a művészet oltárán. Blaha Lujza összesen kétszer vendégszerepelt Nviregyházán. — Első ízben 1880 ban, a debreceni színtársulattal. Abban az időben Nyíregyházának még csak fából épített színháza volt, amit ^Fabódé Színkör" nek neveztek és a jelenlegi rendőrségi épület udvarán állott. Egyszerű, kerek kis faépület volt, dísztelen és kopott, de Blaha Lujza fellépése olyan varázserőt kölcsönzött a kis „Fabódé" színháznak, hogy még a karzatok is előkelő közönséggel teltek meg. Blaha Lujzának tüneményes sikere volt, a kis vidéki színpadon. Három forró sikerű estén, zsúfolt házak tapsoltak a körülrajongott primadonnának és a rivalda lámpái alatt virágeső özönével honorálta a publikum, a művésznő elragadó játékát. A „Kornevillei harangok", „Su hanc" és a „Piros bugyelláris" ban lépett fel. Sikereinek, művészi karrierének zenitjén, a szépség, üde báj, és temperamentum csucsfokán állott és sok fiatal sziv dobogott erősebben, mikor fölcsendült ajkán a jóízű magyar nota ,,De szeretnék rámás csizmát viselni." Már akkor megnyerte rokonszenvét a Sóstó kedves hangulata és pár napi nyíregyházi tartózkodása alatt a Sóstón lakott. — A gentry fiuk egész éjjel húzatták ablaka alatt a szebbnél-szebb „Szerenádokat", és ismeretségét a legdrágább ajándéknak tekintették. Az egész vármegye ünnepelte és, hogy kedves emlékek fűzték Nyíregyházához bizonyítja az, hogy m ndig szeretettel emlékezett vissza e néhány napra és két évvel ezelőtt boldog volt, hogy visszaálmodhatta a Sóstó zöldlombos fái alatt, 1880 tavaszának örök szép valóját. 1900 körül vendégszerepelt Blaha Lujza másodszor Nyíregyházán, COMMD WEIBT Jk FEKETE G-RÓF