Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-07-18 / 160. szám
2 JftiUtttiÜL 1925. julius 18. Az erdélyi magyarság Irta: DÓZSA FERENC dr. m. kir. Curiai biro, az Erdélyi Menekültek Szöveisigének elnöke. Ismeretes, hogy a román megszállás, a nagyhatalmak utasításának hamis beállításával s az akkori magyar kormány békés szándékainak dokumentálása okából — ennek beleegyezésével történt. Az erdélyi magyarság azonban a hatalmak szépszámú ígéretei és békés szándékainak hangoztatása ellenére, érett politikai érzékével megérezte, hogy itt nem egy, a rend fenntartása céljából történő megszállásról, hanem terület elfoglalás és leszakitás megkezdésérői van szó s ennek a helyes politikai érzésnek megfelelően cselekedett. Elhagyatva mindenkitől, sőt az akkori magyar kormány (Károlyi-féle) hivatalos kiküldöttének fenyegetései ellenére, a megszálló hadsereggel és az ez áltaí 'képviselt hatalommal szemben minden közösséget megtagadott s a passzivitás álláspontjára helyezkedett. Ezt a magatartást fenntar* totta egészen az úgynevezett trianoni békének Magyarország áltai történt aláirásáig. Ekkor a magyarság — most már a Párisban 1919. évi december hó 9-én kötött kisebbségi külön egyezményben biztosított jogai érvényesítése érdekében, előbb a Magyarszövetségben, amely mellett a Magyar Néppárt is megafakult, majd a Magyar Nemzeti Pártban tömörült s az 1922. évi általános választáson részt vett. Azonban a román kormány ezeket a vátesztásokat a legnyíltabb törvénysértéssel vezette. A magvar jelölteket — már a választási elnökök viszszautasitották, (egészen lehetetlen ürügyek alapján! úgyhogy a vá lasztásra egyesült magyar pártoknak csupán egy képviselőt és két szenátort sikerült az országgyűlésbe beküldeniük s a pótválasztáson is csak két képviselőt és egy szenátort sikerült megválasztani. A legutóbbi csikvármegyei szenátorválasztáson a tiszta magyar lakosságú megyében nem a magyar jelöltet, hanem a román jelöltet jelentették ki megválasztottnak, annak ellenére, hogy a választók 98 százaléka szavazott a magyar jelöltre s csak 2 százaléka a románra. Ezeket az előzményeket csak azért említettem meg, mert ezekből látható, hogy a magyarság politikai érvényesülése a mai román államban teljesen bizárt. Nincs még egy ország, ahol a titkos választás alapián olyan szépen történnék meg a képviselők és szenátorok kinevezése. — Éppen emiatt lehetetlen a magyarság politikai tevékenysége, hogy mikor változik meg a helyzet s mikor érkezik el a magyarság részére a megfelelő működési lehetőség be sem látható. Ennek a politikai elnyomottságnak természetesen meg van a maga célja. A parlamentben és a szenátusban még is csak fel lehet szólalni, a panaszokat mégis a világ elé lehet tárni. Már pedig ennek, ha nem is lehet egészen útját vágni, iegalább a minimumra kell visszaszorítani. Nagy oka van erre a román államnak. A kis nemzeti románia „Románia Marévá" lett s nemzeti államból nemzetiségi állammá vedlett, Románia örült a megnövekedésnek, de nem örült a nemzetiségeinek s ezeket olyan tehernek tekinti, amelyektől mielőbb meg kell szabadulni. Erre használta fel a megszállás első idejét és sikeresen ki is üldözte a magyarság vezetőit és intelligenciájának nagyobb részét. Mikor később ezért kérdőre vonták, azzal védekezett, hogy ez a felelőtlen elemek munkája volt. De hát az az idő is elmúlt. — Jött a földreform s megint kétféle törvényi hoztak : egyet a Regát, egyet az uj tartományok részére és a földet Erdélyben csak a magyaroktól lehetett elvenni és csak a románoknak lehetett kiosztani. Nem lehet középbirtok, mind kis birtok lesz. Megszüntették a magyar középbirtokot s megteremtették a román középbirtokot. De véletlenül még fennmaradt a telepesek 20—25 holdas birtoka ezt sem lehet tűrni, ezt is el kell venn>. Előbb azonban itt is meg kell kísérelni az „önként való távozást". „Nosza ügynökök vigyétek a kisbirtokos magyarokat Braziliába". Odaérkezésük után a román állam kijelentette, „többé nem az ö állampolgára". Felzudult a világ, a román miniszter azonban megnyugtatta a parla mentet: csak a nemzeti államot épitjük, egyéb nem történt. A kisajátított és elvett földek ára sem jut a megfosztottak kezébe. Ez a román államnak nem sürgős, a polgárokra pedig igazán nem is tartozik. Természetesen a további nemzeti állami munka folyt s folyik más részen is egyszerre vagy párhuzamosan. Egyházak, iskolák, árvaházak vagyonának kisajátítása — ellenérték nélkül elemi iskolai törvény, érettségi bizottság stb. mind hasznos eszközei a nemzeti állam építésének s megsemmisítői a magyar kisebbségnek. Egy dolog azonban közben szintén rosszul sikerült. A népoktatási törvényjavaslat valahogyan nem tetszett a külföldnek. Következménye is lett; megszakadt Romániával a Concordátum tárgyalás. Volt erre megrökönyödés a nagy államférfiaknál. Hamar visszacsinálni! Levették a javaslatot a napirendről. Mi lesz vele, nem mondották. De tudjuk, hogy más alakban megalkotják a törvényt, ugy, hogy az a külföldnek is tetszeni fog. Végrehajtani pedig ugy fogják, hogy a visszavont törvény rendelkezései érvényesüljenek. Igy áll röviden Erdélyben s a román állam által megszállott magyar területen a magyarság politikai, kulturális és gazdasági helyzete. Minden rendtelen és zilált s a magyarságnak nincs egy pillanatnyi nyugalma, hogy a maga énjével s ne jogai védelmével foglalkozzék. Férii, női és gyermekbarisnfák legolcsóbb bevásárlási forrása F0D8R FERENC és TÍRSW Zrínyi Ilona-utca 5. Megalakítják a szabolcsvármegye! daloskerületet. Szabolcsvármegyéhen 25-30 dalegylet működik. Nyíregyháza, junius 17. A Nyirvidék tudósítójától. A világháború sok értékes tulajdonságot fejlesztett vissza az emberekben; azt azonban konstatálnunk lehet, hogy két nemes érzelem : a hazaszeretet és a dal iránti lelkesedés most magasabb fokon áll, mint volt a háború előtt. A hazaszeretet fokozottabb megnyilatkozását látjuk európaszerte a nemzeti államok kialakulásában; a dal iránti vonzalon rohamos elterjedésének, éppen náiunk találjuk egyik legszebb bizonyítékát. Nem történt meg a bol dog békeidőkben, ami most a soproni országos dalosverseny alkalmából, hogy 120 dalárda induljon versenybe; hát még mennyi azok száma, amelyek — bizonyára a mostoha gazdasági viszonyok miatt — otthon kénytelenek maradni. Ezeket a csendben, falusi magányukban szinte elvonultan élő dalárdákat akarja mosta Magyar Dalosszövetség felkeresni, egymáshoz és az ország szivéhez közelebb hozni, amidőn uj daloskerületekre osztotta fel az országot és ezeket még ebben az évben mindenütt meg is szervezi. A szabolcsi kerület megszervezése is megindult. A Nyíregyházi Dalegvlet elnöke, dr. Vietórisz István városi főügyész a napokban felszólítást kapott a Dalosszövetség elnökségétől a szabolcsvármegyei daloskerület megalakítására. — Miután egész Szabolcsból még csak három daiárda tagja a Magyar Dalosszövetségnek : a Nyíregyházi Dalegylet (Városi Dalárda) a Nyíregyházi Tisztviselő Dalkör és az Ujfehértói Első Dalegylet, ezért dr. Vietórisz csak ezeknek megbízottait hivta egybe előértekezletre a kerületi alakuló közgyűlés teendőinek megbeszélése céljából. Az értekezlet foglalkozott a megalakítandó kerület tisztikarának jelölésével, a választmány összeállításával, különös figyelmet fordítva arra, hogy a vidék nagyobb községeinek daloskörei is — a Magyar Dalosszövetségbe való belépésük után — helyet nyerhessenek a kerületi választmányban és részt vehessenek, a kerület ügyeinek intézésében. Ha sikerül a Szabolcsban már most is működő 25—30 dalárdát, természetesen a községek megfelelő anyagi támogatása mellett, a kerület kötelékébe behozni, ugy Szabolcsmegye rövid időn belül gyönyörű^ dalosversenyeknek és ünnepségeknek lesz a színhelye. Ennek a szép magyar jövőnek a megteremtése vár elsősorban a megalakítandó daloskerület tisztviselőire és ha azok a lelkes magyar férfiak kerülnek a kerület élére, akiket az eloértekezlet jelőlt, ugy minden reményünk megvan arra, hogy Szabolcs vármegye a kulturának ezen a mezején is az elsők között fog haladai! S-* 1 O 1 a. J*. 1 cö (5 1 c i_ 8 N SO *o | 1 -*-» . ND o 1 -a u " S o 1 M to 1 í NXS 1 *Ö 1 1 tó i 1 0 00 I W zr^ | fii