Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-01 / 273. szám

J^yíjütidék 1925. december S. delmi fejlődésnek az előfeltételeit megteremtse. Mert bármilyen jelentéktelennek is látszik első pillanatra, hogy jók-e vájjon egy országban az államvasutak, az országutak, hegy hány vagonja van az állam vasutnak, lipgy milyen rendszer szerint közlekednek a vonatok, sürübben-e vagy kevésbbé sűrűn, méltóztassék elhinni, ezek a külső körülmények azok, amelyek a gazdasági élet fejlődését leginkább befolyásolják. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy Magyarországon ismét egészséges és rentábilis legyen a gazdasági élet, hozzá kell fogni ennek az előfeltételnek a tökéletesítéséhez. Utat építeni lehet az adózókra pillanatnyilag, de belátható időn belül megkétszereződik az adófizetők áldozatkészsége. Az előbb emiitett beruházásokból részben ilyen célokra fog az államkincstár a pénzügyminiszter ur utján nagy összegeket fordítani. Ez a második pontja lennek a programnak. A vasúti és úthálózat kifejlesztése és tökéletesítése, egyszóval a gazdasági élet segédeszközeinek megteremtése rendkiül fontos. A köztisztviselők £s most nem azért foglalkozom utoljára polgári társadalmunknak harmadik rétegével, mintha jelentőségében alá-akarnám becsülni,' talán éppen azért beszélek utoljára róla, mert középpontja, befejező zárköve a társadalom szerkezeté-^ nek: ez a középosztály. A városi középosztály, elsősorban a köztisztviselő osztály, a nyugdijasok, a különböző gazdasági intézményeknek fixfizetéses alkalmazottai, a szabad pályákon miiködő fix fizetésesek, az utóbbi években nagyon sokat szenvedtek és akkor amidőn a kormány ennek a kérdésnek a megoldásához hozzáfog, megvallom őszintén, kegyetlen munkát végez. A nagyközönségnek az lehet az impressziója, hogy a tisztviselők sorait szinte erőszakkal megritkátják. Nekünk, akik ezt a munkát végezzük, bizony nagyon gyakran sok fájdalomba, sok álmatlan éjszakába kerül, amikor azt a feladatot teljesítjük, mivel át tudjuk alakítani a középosztály sorsát, annyira, hogy legalább azok, ,ak)|k a nagy világrengésben megrendültek, egy biztos, tűrhető egzisztenciához jussanak. — Ami a költségvetésben felesleg mutatkozott, azt a folyó évben arra használjuk fel, hogy elsősorban az aktív tisztviselők sorsán segítsünk, kis mértékben, mert a rendelkezésünkre álló összeg kicsiny, de ezzel is megtettük az első lépést és azután, amint az államkincstár helyzete megengedi, segíteni fogunk a nyugdijasokon és segíteni fogunk elsősorban a háború rokkantjain, özvegyein és árváin. (Helyeslés.) Az egyes emberek boldogulása. Ha maid idővel befejeztük IV. Béla munkájának ezt a harmadik szakaszát is, akkor nemcsak a közrend állott helyre az országban, nemcsak a pénzügyminiszterek végezhetik nyugodtabban munkájukat, de meg vagyok róla győződve, hogy az egyes is könnyebben léJekzik, könnyebben él és eredményesebben dolgozik majd ezen a pillanatnyilag csonka Magyarországon. (Éljenzés.) Joggal vethetné fel valaki azt a kérdést, hogy én itt igérek, lefestem egy szebb jövendőnek ragyogó képét, de elvégre mindenkinek joga van ebben az Ígéretben bizni vagy nem bizni, mert hiszen lefesteni a jövendőt szépnek könnyű, de ember tervez, Isten végez — és nem mindig következik be az, amit bármilyen erősen akarunk is. Én azonban némi önérzettel mernék válaszolni egy ilyen ellenvetésre. Az elvégzett becsületes munka önérzetével. A miniszterelnök apostoli utasításai. Három szakaszát rajzoltam meg a kormány nehéz feladatának. — E három szakasz közül kettőt bejártunk már és ha sikerűi ennek a kormánynak energiájával hazafiaas lelkesedésével és a miniszterelnök ur apostoli utasításaival (éljenzés) e két szakaszban eredményt elérni, akkor nyugodtan bizhatunk abban, hogy a harmadik szakasz is eredményes lesz, mert ha akkor nem csüggedtünk és nem nyugodtunk addig, amig nem tettük, amit akartunk Isten segítségével, most sem csüggedünk, most sem nyugszunk addig, amig a harmadik szakaszt be nem fejeztük. (Nagy éljenzés és taps.) i Ezeket akartam elmondani az ország gazdasági helyzetéről. — A pártelnök ur kifejtette, hogy két dologról kell számot adnom. — Az egyik a gazdasági kérdések, a másik a belpolitika világa, "•""«-»• Méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek ismét arra az időszakra, amikor három és fél esztendővel ezelőtt először jöttem idé Nyíregyházára és kértem a nyíregyházi polgárok bizalmát és érdemetlenül meg ís^kaptam (Éljenzés.) Akkor kifejtettem azt, hogy a mi belpolitikai életünkben erős veszedelmes a belső rendet veszélyeztető túlzások vannak, és hogy a kormány kötelességének ismeri, hogy ezeket az annak idején kilengéseknek nevezett hibákat és bűnöket megszüntesse. Most nézzünk azonban ennek a feladatnak a mértékére, mert ujabban nagyon gyakran félre értik azt, hogy mi volt akkor a kor- * fnánynak a kötelessége és feladata. i Felébredt a nemzet, f Akkor a forradalom és a bolsevizmus után, a trianoni békeszerződés rettentő csapásától lesújtva felébredt és magához tért ismét a nemzet. A nemzeti érzésnek, a hazafias lelkesedésnek egy hatalmas ! hullám csapott végig ezen az országon. Az elkeseredett, megalázott és . nyomorúságba kergetett magyar büszkén vetette fel a fejét: nem hajlandó és nem akar a nemzetköziségbe, a forradalomba, a tehetetlenségbe sülyedni, nem ismeri j a magyar határoknak megcsonkitá- , sát, magyarok akarnak lenni szivük • szerint es ők akarnak lenni ennek a I nemzetnek a nagyjai. Diadal Wlo

zgó 1925. nov. 30-ln és december 1-én, hétfőn és kedden 5,7 és 9 órai kezdettel Világattrakció!! Á'lt'J'S Himnusz az álmok városából 8 változatban, előjátékkal, a Casino de Paris revüjének jelenetei, szines felvétel. A főszerepben : DOLLY DAVIS, LOUIS ALBERT, MLLE FORZANC. Kisérő műsor : FRIDOL1N, a potyautas. 2 felv. kacagtató burlesik. JÖN! BUSTER KEATON, JÖN! a „Chicagói kékszakáll". Akkor, amidőn a nemzeti érzésnek ez a fellángolása ébresztette fel újra aléltságából a nemzetet, akkor következett be az, hogy ebben a feilángolásbann súlyos bűnöket és hibákat követtek el. Nem kilengéseket, mert ez a kifejezés fenyhe, fokkal súlyosabbat a nemzet ellen, a bajjal és minden magyarral szemben súlyos bűncselekményt. A kormány vállalkozott a bűnök kiirtására. Arra vállalkoztunk mi, hogy ezeket a hibákat és bűnöket irtsuk ki, sohasem vállalkoztunk arra, amit) most egyesek tőlünk számon kértek hogy ellensúlyozzuk, hogy letörjük ezt a nemzeti föllángolást. Minduntalan hangzanak már fel olyan kijelentések, hogy nem elég az, hogy a közrendet helyreállítottuk, Azt kívánták, hogy adjunk szabadkezet, biztosítsunk szabad mozgást a nemzetellenes irányoknak, az internacionalizmusnak, ösmerjük el a kommunista mozgalmakat törvényesnek. (Felkiáltások : soha !) — Erre nem vállalkoztunk soha. Mi megtettük azt, hogy megteremtettük a rendet ebben az országban, (éljenzés) de a nemzeti fellángolást nem ellensúlyozni akarjuk, hanem erősíteni továbbra is (taps) mert £nnek a nemzeti fellángolásnak köszönhetjük, hogy élünk és vagyunk még és csakis, de kizárólag ennek a nemzeti fellángolásnak fogjuk köszönhetni, hogy ha egy ujabb ez•redév múlva itt él ez a nemzet aí maga teljes erejével. (Éljenzés.) Nincsen ebben a teremben senki sem, aki meg ne figyelt volna bizonyos természeti jelenségeket az ingának a mozgásában, a mérlegnek a játékában. Ha az ingát felemelem az egyik oldalon és elejtem áz nem fog megállani az egyensúlyhelyzetben, hanem át fog menni a túlsó oldalra, csak bizonyos játék után áll meg. Ugyanúgy van ez a mérlegnél. A természetnek ez a jelenségei mutatkoznak a politikai életben is. Az egyik irányban való túlzást rendesen felváltja a másik irányba való kilengés, de ha ez megáll, abból nem az következik! hogy életünk nyugodtnak mondható, hogy nem fog játszani az inga jobbra-balra. A kormánynak kötelessége az, hogy megállítsa az ingát vagy mérleget az egyensúlyi ponton. Én nem vagyok hajlandó alárendelni magamat a politikai élet ezen törvényének és nem vagyok hajlandó a jobboldali kilengés után helyt adni a baloldali kilengésnek. Azt akarom, hogy a konszolidáció álljon helyre. (Éljenzés.) Rémlátás-e a bolsevizmus veszedelme. Azt halljuk ellenzéki oldalon, (Jiogy a kormány csak játszik a forradalmak és bolsevizmus rémével. Azt mondják, hogy mi csak ürügynek használjuk fel ezeknek a veszedelmeknek az emlegetését, hogy azután ennek fejében megnyírjuk, mint ők mondják, a szabadságjogokat. De kérdem, hogyan lehet rémlátásnak nevezni ez>. akkor, amikor haza érkezett Magyarországra az első népbiztos, aki elmenekült a.s őreá itt váró büntetés elől és szabad-e rémlátásnak nevezni ezt a mi álláspontunkat, amikor ismét mint nyílt programmpontot kezdik hirdetni és dicsérni az októbrizmust. (Le vele). Hadd foglalkozzam én ezzel a veszedelemmel röviden. A bolsevizmusra azt szeretik mondani, hogy Magyarország egész különös állapotban van, amennyiben a világon szerteszéjjel, eltekintve Olaszországtól, a kommunista párt mindenütt elismert párt, amely rendes pártéletet él, és nálunk ez túlzás, kegyetlenség, hogy mi nem engedjük ezt a pártot működni. Aki azt kívánja tőlünk, hogy mi Malíass zik arról, hogy mi más helyzetben vagyunk mint Európa többi állama, mi keresztül estünk ezen a bajon (Ugy van), minket az elmúlt események megtanítottak arra, hogy a kommunizmus nemcsak elvont teória, de megvan a lehetőség arra, hogy valóvá alakuljon és mi a magunk bőrén tanultuk meg, hogy nem kis dolog ezen a veszedelmen keresztül menni (Ugy van) Ugy van az ország ezzel, mint a beteg ember, aki kiállott egy beItegseget, és most immunjis a betegséggel szemben. Amikor járványok lépnek fel és valaki megkapja a súlyos bajt, s aztán kiheverte, felépült belőle, az már nyugodtan (érintkezik a betegekkel is. Csakhogy ez az immunitás nem abban áll, hogy aki egyszer beleesett a betegségbe, az nem lehetne többé beteg. Ez az immun iság nagyon fontos — a szervezetben való filozógiai átalakuláson alapszik. Antitoxinoknak nevezik azokat az ellenmérgeket, a melyek a vérben kifejlődnek és ezek a fehér vértestek segítségével, ha yjból belejutnak a beteg szervezetébe, elpusztítják a betegség csiráit, ugy hogy a betegség újból el nem hatalmaskodhatik. Ki kell pusztítani a nemzet testéből a badllusokat. A mi ímmunisságunk a bolsevizmussal szemben nem állhat csak abban, hogy mi elhatározzuk, hogy, nem lesz többé bolsevizmus, ez a baj, ez a veszedelem nemcsak ilyen antitoxinokat fejlesztett ki bennünk, hanem törvényeket alkotott a társadalmi rend védelmére, rendeleteket bocsátottunk ki a közrend fenntartására és bizonyos szigorú praxist, gyakorlatot foganatosítottunk meg ott, ahol a nemzet benső rendjét kellett fenntartani, és ha mi ezeket az antitoxinokat az ellenzék kivánsága szerint el akarnánk távolítani az ország testéből, akkor ugy járnánk ei, mint az az orvos, aki az immúnis betegnél kísérletet tenne, hogyan lehet őt ismét a betegségre hajlandóvá tenni. Ezek a bizonyos sokat kifogásolt törvények és rendeletek az eljárásban való bizonyos ujabb praxis és az előbb emiitett nemzeti fellángolás azok a fehér vértestek, amelyek ki fogják pusztítani a nemzetbői, ha ujabb hasonló bacillusok jelentkeznének.