Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-24 / 267. szám

" mfjt* , * * 3 JfttMlB&t sovember 24. Nyogtalaa elemek. A királykérdést ismét előtérbe hozták, mondhatnánk a hajánál fogva rángatták elő, mert semmi komoly ok nem forgott fenn, hogy ezzel a kényes problémával foglalkozzon az ország. A közvélemény gróf Apponyi Alberttől, már jászberényi beszámolója alkalmáva' rossz néven vette azokat a homályos kijelentéseket, amelyek alkalmat szolgáltattak arra, hogy egyes körök, amelyek szinte hivatásuknak tartják, hogy foglalkoz' zanak az u. n. királykérdéssel, to vább bogozzák s olyan területekre is vigyék ezt a problémát, ahova csak erőszakkal lehet vinni. Ujabban mind gyakrabban halljuk azt az állítást, mintha Albrecht kir. herceg volna egyik aspiránsa Szent István koronájának. Ottó királyfi vacsorája alkalmával valóban ki is tünt, hogy a legitimisták Apponyi Albert jászberényi éles kijelentéseit Albrecht főhercegre vonatkoztatták, amikor óva intette a magvar nemzetet a királykérdésben a kálandorpolitikától. Erre az oktalan aggodalomra, mint olaj a parázsra hatott a fiatai királyi hercegnek egy ujabb megtisztelése Tudvalevőleg a Tesz kormányzóelnökének választotta s ebben a legitimisták a szabadkirályválasztók állítólagos előretörését látják. Ok nélkül elferdítették és félremagyarázták Raffay Sándor egyik üdvözlőbeszédét is s az igy mesterségesen támasztott hangulatban, a néhai király fiának születésnapja alkalmával jobbra-balra hadakozva, vélt ellenfelekkel küzködve tárgyalták széltébenhosszában a királykérdést. Természetesen a nemzet minden józan tagjának helytelenítése mellett. Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy hazánknak miíy mérhetetlen sokat árt a királykérdésnek eme oknélküli állandó pertraktálása, amikor ennél sokkal fontosabb és egye Tőre életbevágóbb kérdések várnak megoldásra. A királykérdés ma még olyan gyújtóanyagot foglal magában, amelynek lángja nem melegítő és áldásos hatású, ellenben alkalmas arra, hogy perzseljen és pusztítson. Ma, amikor gazdasági, pénzügyi s általában anyagi kérdések ügyében kell megfeszített munkát folytatnunk, nem engedhetjük meg, hogy a nemzeti erőket egymásnak ugrasztva, végigszántsanak a lelkeken, amely nyomokat beboronálni többé nem tehet. Az ilyen barázdákból a zsendülő vetés is (kiég s akkor mit ér az ország trónján a legitim vagy illegitim király, ha pusztulás tapasztalható a magyar ugaron. A királykérdés nem lehet belátható időn belül aktuális problémája sem a politikának, sem a társadalmi egyesületek szövetségeinek. De arra sincs szükség, hogy ezt a kérdést akár egyik, akár másik oldalról minden alapos ok nélkül a hajánál fogva előráncigálják, s a nyilt porondon egymás megmarása, avagy talán agitáció céljából tárgyalják. A jelen eset is éppen elegendő ok lesz arra, hogy a minket környező államok telekürtöljék a világot azzal a hírrel, hogy hazánkban komolyan foglalkoznak a restauráció gondolatával, ami viszont a külföld részéről represszáliákkal járhat. A magyar kormány nem tartja szükségesnek, hogy a királykérdéssel még foglalkozzon s mi helyeseljük is, hogy inkább a komoiy nemzetépítő munkának szenteli idejét, minthogy ezt az időszerűtlen, de amellett nagyon kényes problémát feszegesse. DIADAL MOZGÓ 1925. november 23-án és 24-én, hétfőn £s kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel L O N CHANET a Notredamei Toronyőr címszereplője legújabb szerepében Vér az én véremből dráma a végtelen oeeánról 7 felvonásban. történet egy asszonyról és a megtért unokáról 5 felvonásban. Főszerepben: BÉRT LYTELL. ! Kaland az aranymezőkön. Jön! á Debrecen! Városi Dalárda és a Hyiregybázi Városi Dalegylet nagysikerű hangversenye. A közönség lelkesen ünnepelte a debreceni dalárdistákat és karmesterüket Forray Istvánt. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) — Szombaton este nagyszámú közönség gyűlt össze a »Korona« nagy termében, hogy tanuja legyen a Debreceni Városi Dalárda és a Nyiregyházi Városi Dalegylet együttes szereplésének. A délután negy órakor érkező debreceni dalárdistákat a pályaudvarion a város nevében Szohor Pál főjegyző és Vie. lórisz István dr.' tiszti főügyész fogadták. — A dalárdisták négyes sorokban, a közönség lelkes tüntetése közbefa vonultak be aj Széchenyi-uton át a «Korona»száüóba, ahol vacsorára Papp I ajos a Városi Dalegylet áldozatkész alelnöke látta őket vendégül. A hangverseny kevéssel kilenc óra után kezdőuötl. A nagytermet zsúfolásig megtöltötte a közönsége Az előkelőségek sorában ott láttuk Kállay Miklós dr. főispánt, Szohor Pá' főjegyzőt, Szesztay Zoltán dr. és Sasi Szabó László dr. m. kir. kor kormányfőtanácsosokat, Énekes János prépostkanonokot és még sokan másokat. A hangverseny a Nemzeti Hiszekegy eléneklésével kezdődött, amelyet a két dalárda együttesen adott elő, Forray István tormester vezetése mellett. Ezután Vietórisz István dr. a Városi Dalegylet agilis elnöke üdvözölte a hatvanhárom esztendős Debreceni Városi Dalárdát és annak a reményének adott kifejezést, 'hogy a két dalegylet között fennálló jóviszony még jobban,meg fog erős bödni. Az üdvözlésre a debreceniek részérő', Balla Bertalan tanácsnok válaszolt, aki megköszönte a nyíregyháziak magyaros vendégszeretetét és annak a nézetének adott kifejezést, hogy Nyíregyházával,'mint a >kuUura erős fészkével, szívesen veiszik fel a kapcsolatpt, s hogy a dalárdák együttműködése at eljöven-1 <iő szebb es jobb idők biztos záloga. Befejezésül szalaggal ékesített baj bérkoszorut helyezett a Nyiregyházi Dalárda zászlajára. A közönség lelkesen ünnepelte Balla Bertalant beszédének elhangzása után, majd kezdetét vette a hangverseny, amelynek gerince és szenzációja a debrecenieklszereplése volt. A Debreceni Városi Dalárda hanganyag, fegyelmezettség, előadásbeli készség tekintetében ideális magaslaton áll és\méitán foglal helyet Magyarország első dalárdái közöttt. Szjombati szereplése élénk bizonyítéka volt annfctk, hogy a debreceni dalárda hagyományos: sízel

J leme hű maradt azokhoz a nagy sikerekhez, amelyekre büszkén tekinthet vissza. Szombati sikerének kiinduló pontja a Forray István szereplésében' keresendő, akinek elsőrendű karnagyi képességeit volt alkalmunk megcsodálni. Acélos fegyelemmel tartja össze ezt a nagy, sokszinü és sokszavu hangszert, amelyen egy virtuóz biztosságával és egy művész elmélyedésével játszik. Lehelletszerü pianisszimók elhaló decrescendók kelnek ujjának egy intésére hogy a másik pillanatban zúgó vihar módjára törjön föl az énekkarból a hangok orkánja, egy energikus karmozdulatra. Mindent kotta nélküi dirigál, a partitura minden szó'ama, minden hangja beidegződött a tudatába s már ezzel meg nyertje a csatát a közönséggel szemben,-amely tüntető lelkesedéssel ünnepelte a szimpatikus) megjelenésű dirigenst. — Műsoruk kiemelkedő számai voltak: Ady—Jandl »Májusi zápor«-a és Nagy Zoltán »Üzenet a Vág völgyébe« cimü szerzeménye. A nyiregyházi dalárdisták is derekasan megálltak a helyüket Jakab József karmester vezetése mellett. Simkovics Endre, Tamáska Endre, Razsek József és Ferenczy István egy Mozart quartettet adtak elő, egy fiatal hegedűs, pedig névszerint Krciner Artúr Svendsen Románcát ésWineawsky legendáját játszotta el szép technikai készültséggel. Kár, hogy nincs jobb hegedűje s hogy a rendes szokástól eltérően, kottából játszott, ami sokat levont, előadásának értékéből. A ráadásul adott Hubay-csárdajelenet meghaladja az ő jelenlegi képességeit. Pár évi tanulás után művész válhat belőle. Kü'ső sikere igen nagy volt, úgyszintén a quartettnek is. A hosszu műsornak éjfélkor lett vége. Utána táncmulatság volt, mely a reggeli órákig tartott.' (V.) A halál lehelleíe védi az egyiptomi királysírokat. Hatvan rabló pusztulása a sivatagban. — Miért sülyedt el a Titanie? London. Tutenkamen most fölfedezett szarkofágjávaí kapcsolatosan a «Pearson Weeklyn» angol folyóirat rendkívül érdekes cikket közöí arról, hogy mily hatalmas babona védi az egyiptomi királysírokat attól, hogy avatatlan kezek megzavarják a fáraók sokezeréves álmát. A babona szerint mindazok, akik a királysírokat megbolygatják, életükkel fizetnek merészségükért. ; Hogy ez nemcsak szóbeszéd, hanem komoly alapja is van a babonás hitnek, annak bizonyítására a «Pearson Weeklyn» az alábbi rendkívül érdekes történetet irja le: Mintegy husz évvel ezelőtt történt, hogy egy hatvantagu arabs rablóbanda la akarta fosztani a felfedezett királysírokat. A rablók kezdetleges szerszámaikkal nem tudták végrehajtani tervüket és minden zsákmányuk az egyiptomi papnő értékes antik képmása volt, amit az egyik szarkofág tetejéről lefeszítettek és magukkal vittek. A fáraó álmában megzavart szelleme azonban borzalmas bosszút állt a rabló arabokon. Alig tettek néhány kilométert a sivatagban, amikor a sirok őrizetére kirendelt katonaság utolérte őket és rövid harc után valamennyiüket lemészárolta. A rablók holtan maradtak a perzselő homokon, mindössze vezérükben maradt még egy kis élet. Mikor a katonák elvonultak, Ben Ibrahim, a vezér, eszméletére tért és magához vette a papnő végzetteljes képét és a varosba érve, jó pénézért eladta egy Mann Vilmos nevü régiségkereskedőnek. A régiségkereskedőn is beteljesült a végzet. Egy hónapja sem volt birtokában az értékes emlék, mikor családja valamennyi tagja gyors egymásutánban vele együtt erőszakos halállal kipusztult. Az örökösök a régiséget a British Muzeumnak ajándékozták, előbb lefényképeztették. A fényképész, aki a fölvételeket készítette, másnapra meghalt. A muzeumból a babonaság folytán elmaradtak a látogatók, ugy, hogy végül is az igazgatóság a papnő képét egy dúsgazdag amerikai műgyűjtőnek adta el. Az amerikai az értékes régiséget haza akarta vinni hazájába a «Titanic» hajón, amelynek borzalmas pusztulása még ma is emlékezetes. A ÜÜÜ Szerdától: TOM MIX az Apollóban