Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-01 / 248. szám

Nyíregyháza, 1905. november 1. * Vasárnap XLTL évfolyam. * 248. szám. JSÍYÍRYIDÉK. dl«nxeté«l ftrak h*iybafi és vidéken : i & m»* 30000 K. Naflyadévra tOOOO K. ütetfestnseléknek te tanítóknak 20*/« ex.*edméoy. Alapította JÓBA ELEK F6u*rkMztö : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. F«l»lő» azarkaaztö : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 0. SZAM. Telefon axárn 130. Poatacheque 28558. Kéziratokat nam adunk vlaaca. A pengő. A magyar valuíareform eljutott végre odáig, hogy a pénzügymi­niszter a nemzetgyűlés elé terjesz­tette a «pengő»-ről intézkedni hi­vatott törvénytervezetet. Azt, hogy a törvénytervezet benyújtása a va­lutareform terén előbbrejutást je­lent-e, aligha lehet biztonsággal megállapítani. A tervezet szerint ugyanis, a kö­telező pengőszámitás, csak az 1927. évi január l-ével vénné kezdetét. Oly hosszú idő ez, amit a papír­korona forgalomban tartására ja­vasol a tervezet, amely alatt sú­lyos változások következhetnek el, a papírkorona értékelése terén. A bankjegyforgalom máris «ag­gasztó mértékben csökken». Ag­gasztóan, főként azért, mert a még mindig magas hitelkamatláb mel­lett el kell sorvadnia a magyar gaz­dasági életnek, de aggasztóan az uj «pengő» értékelése miatt is. Látjuk, hogy a papirkoronát Zürichben in­gadozóan bár, de felfelé irányuló tendenciával jegyzik. Ez természe­tes következmény, mert a jegy­forgalom csökken. Csökken a gaz­dasági élet elsorvadása folytán. Ez olyan körfolyamat, amelyet a hi­telkamatláb, "tehát a bankpolitika irányit, esetleg tudatosan befolyá­sol is. A papirkoronának viszonyát a «pengő»-höz, a törvénytervezet Je­rögziteni kívánja azzal, hogy 100000 papirkoronát vesz egyenlőnek 8 «pengő»-vel. Ebből az következik, hogy bármennyire is csökken apa­E írkorona jegyforgalom és ezzel ármennyire is emelkedik a pa­pírkorona értéke, ezért mégis csak a 100000:8 viszony marad fenn, a törvénytervezet szerint a papír­korona és a pengő közt. A pengő értéke tehát aszerint csökken, amint a papírkorona érté­ke emelkedik. Ez így paradoxon­nak látszik, de talán világosabbá válik, ha az árut is bekapcsoljuk gondolkodásunk körébe. A tör­vénytervezet megállapítja a «pen­gő» ötvözetértékét azzal, hogy az arannyal hozta szoros kapcsolat­ba. A tervezett «pengő»-ért tehát semmivel sem fognak többet adni külföldi valutában, mint amennyit az ötvözet valóban megér arany­értékben. Ellenben a papírkorona zürichi jegyzés szerint, értékében emelkedik. Ez az emelkedés máris jelentkezett, hiszen lassan ugyan, de fokozatosan emelkedett 72.50­ről 72.80-ra, azalatt, ami alatt a jegyforgalom csökkent, éppen 3 gazdasagi depresszió folytán, amit viszont a magas hitelkamatláb idéz fel. Amint a papírkorona vásárló­ereje növekszik, annak értékemel­kedése révén ez Uton nagyobb mennyiségű áru vásárolható. Az ér­tékében fix «pengő»-nek vásárló­ereje is fix kell, hogy maradjon. Igy, a papirkorona-«pengő» arány mindinkább csökken. Valójában a pengő elmarad a papírkorona mö­gött. Ha mármost nekünk itthon, a nagyobb vásárlóerejű papirko­ronáért a meghatározott arányú «pengő»-t lehet csak vásárolnunk, Vagy beváltanunk, vagy a megtaka­rított koronát a viszonyszám sze­rint fogják «pengőre» átírni, ak­kor valójában a «pengő» értéke csökkent. Azért, mert papirkoro­nán több árut vásárolhatok, mint annak törvénytervezet szerint meg­állapított értékarányu «pengőn». Hibája tehát a tervezetnek, hogy a «pengő» illetve az uj érték kö­telezővé tételét nagyon hosszú idő­re tervezi kitolni. Ennek az átme­netnek a legrövidebb idő alatt kell megtörténnie, nehogy a spekulá­ció kihasználhassa az átmeneti időt a mi"kárunkra. A jegymennyiség csökkenése az egység értékemelkedésével jár. Ezt bár tagadták az inflácionisták, az infláció ideje azonban ma már két­ségtelenül igazolta. Energikus és tudatosan szándékos defláció emel­heti az egységértéket. Ez oda fej­leszthető, hogy devalvációval is át­térhetünk az aranyértékü pénzhez, kellő fedezet mellett. Ez pedig ma már megvan. Semmi ok tehát a «pengő» el­nevezésre és az egység uj értéké­nek meghatározására nincsen. Bár­mennyire js zamatos magyarságú a «pengő» elnevezés, ma is inkább az aranykorona rekonstrukcióját vallom helyesebbnek. Hogy egy «hatos»-ban 10 garas lesz és nem hat, ez nem fontos, bár jellemző. Jellemzi az egész «pengő» akciót. Sokat emlegetik az arany érték­csökkenését, mint az aranyértékü fizetőeszközre áttérés hátrányát. Eggyel'több ok a nagyobb értékű aranykoronára visszatérésre a«pen­gő» helyett. De tévedés másfelől, mert hiszen az arany értéke arany­értékben változatlan, csak vásárló­ereje csökken. A vásárlóértékcsök­kenése természetes, mert több ara­nyat termelnek, mint amennyi el­vész kopás folytán, igy az arany­mennyiség szaporodván, értékének vásárlóerőben csökkennie ~ kell. De ha igy van, akkor miért válasszunk kisebb értékű egységet, mint az aranykorona? Abszurd logika! De emelkedik az áruár és így csökken az arany vásárlóereje azon a réven is, hogy improduktív indi­vidiumokat is el kell tartania a dolgozó emberiségnek. Ez azon­ban más lapra tartozik. Erről ta­lán máskor. Annyi azonban bizonyos, hogy a «pengő»-nél jobb az aranykoro­na meg ha a nemzetgyűlés lo­yalitásból másként is döntene, fő­ként azonban fontos, hogy az át­menetre igen rövid határidő sza­bandó, hogy rapid rajtaütéssel, a spekuláció ki ne használja gyön­géinket! Pedig ezekben bővelkedünk! Pisszer János. Egy nyiregyházi származású orvos érdemeinek elismerése. Dr. fflácsánszky Lászlót Dr. Aigner Károly főispán a szegedi városi közkórház sebész főorvosává nevezte ki. Nyíregyháza, október 31. A Nyir­vidék tudósitójától. Nem szeretünk személyek töm­jénezésével foglalkozni, de az ér­demet sietünk elismerni. Most két­szeres örömmel ragadjuk meg a tollat, hogy egy olyan férfiúnak érdemei előtt fejezzük ki elismeré­sünket, akinek bölcsőjét e város falai között ringatták, aki középis­koláinak befejeztéig itt élt e varos falai között, aki egy köztiszteletben megöregedett, puritán, becsületes E olgártársunknak, a régi "jó idők­en itt nálunk csak «Samu bácsi» néven ismert tetőtől talpig derék iparosnak, Mácsánszky Sámuelnek (t fia s aki jelenleg az ország má­sodik városában, Szeged város köz­kórházában sebészfőorvos lett. Tudjuk, hogy sokan élnek itt egykori osztálytársai közül, sőt kö­zépiskolai tanárai közül három élet­ben van még, legyen szabad hát a vO|t fanulótársaknak emlékezés céljából, a volt tanároknak pedig az általuk nyújtott nevelő munkás­ság elismeréseképen, főként pe­piig annak a tisztes nyiregyházi há­zaspárnak szóló üdvözlésünk ki­fejezése céljából leközölni azt az elismerést, mellyel Szeged város társadalma tisztelte meg. Szóljon hát helyettünk a szegediek mél­tató szava. Régen találkozott kinevezés olyan általános örömmel és megelégedés­sel, nTtnt az, amikor nemcsak a föltétlen tudás, de az orvosi mű­ködésben nem utolsó emberi jó­ság is méltó elismeréshez jutott. Máchánszky László egyénisége a legnagyobb garancia árra, hogv folytatódik a városi közkórházban az a nívós és emberszerető mun­ka, amely ő előtte boldog emlékű Boross József idejében talált leg­inkább otthonra. Csak felületeseknek közömbös, hogy ki tölti be ezt az állást, hi­szen az élet nem csupán a lelki sebek osztogatásában bőkezüskö­dik, hanem megveri az emberiséget testi nyavalyával is. Hypokriták volnánk, ha letagadnók Szeged né­pének sokban konzervatív voltát, irtózatát a kórháztól, amely. az is­potály néven valami elképzelhetet­len kinoztatást jelentett a naiv el­mékben. Itt lassú, céltudatos mun­kára volt szükség, jó emberekre^ akik néhány lelkes réginek váltak folytatásaivá és kibővitőivé a tö­rekvés kezdeményezésében. Min­denekfölött kellett hozzá a tudás­nak olyan tökélye, hogy maga az eredmény legyen a legfőbb von­zóerő, a magyarázat, a megnyug­vás, de pedig a rábeszélés, amely legföljebb a statisztikát javítja, de kevesebbet ad a lényegből. Máchánszky László dr., aki ma 46 éves, husz esztendőt töltött Sze" geden, életének legszebb, legtevé­kenyebb, legfogékonyabb részét s ugy szerepelt mindig a köztudat­ban (bár minden szereplési vágy nélkül), mint a legközelebbi jövő, az első alkalom pompás ígérete, Husz •'évig működött Boross Jó­zsef mellett a közkórházban, előbb mint segédorvos, majd mint ren­delő-orvos, mindig szerényei, mintha csak átsuhanni szeretne az embertömegeken, amelyekből egy­re többen ismerték meg és egy­re jobban kezdték becsülni. Az ő karrierjét nem társadalmi körök, társadalmi formák csinálták meg, Máchánszky László sosem volt baj­ban, de ha lett volna, akkor sem takarózik laikus nőegyletek szok­nyáival. Az ő «esetei»-ről azok be­széltek, akiknek az életét mentette meg, de Máchánszky László ilyen­kor is csak elhárítani igyekezett magától minden érdemet, mint ahogy az emberiség bizonyos faj­tája szerint nem is érdem az, ha másokkai'jót cselekszünk. Adni könnyebb, mint 'kapni. Egyéniségének finomságában mindig olyan erő volt, amely első pillanatra lenyűgözi a feléje köze­ledőt. Halk szavú, tetőtől talpig ur és lovagias gondolkozású, mint­ha azt mondaná: Aki az emberi test hibáit, gyarlóságait ugy is­meri, mint énj. az csak a biblia szavai szerint érezhet, gondolkoz­hat és cselekedhet. Mert igy ke­rekedik felül mindeneken, igy jut el a megértéshez és a megbocsá­táshoz. Tegyük hát egészségessé a testet, hátha a keíevények eltávo­lításával meggyógyul a lélek is. A Máchánszky László fajtájából nincs sok, ő sem gyógyíthat meg mindenkit, de abban a nagy elfog­laltságban, amely a hivatását te­| Mi nem hirdetünk árleszállítást, mert a legjobb cipőárukat a legolcsóbb árakon árusítjuk el a Hungária Cipőáruházban Nyíregyháza, Zrinyi Ilona utca 5. Telefon; 195. Egyes szám ára 2000 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents