Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-27 / 243. szám

/síraanDÉJt i92». október 27. Veress Ferenc emlékezete. Valami benső lelkierő kényszerit, hogy Veress Ferencről itt e helyen emléket állítsak. Előre kijelentem, hogy nem a képviselő áll előttem, hanem a jellegzetes magyar gazda. A dunaparü cifra palotába nem a maga lábán ért fel, csak ugy horogra került, mint a hal éltető vizéből a lakomaasztalra. Éltető vize volt neki a faluja, a családja, a gazdasága. Felülről nézve nem mutatós, de az élet örök törvénye szerint, minden élő a maga talajában, a maga helyén fejtheti ki a belé adott lehetőségeket s emberi társadalmunkban is áldásos munkás, igazi nagy ember csak az lehet, aki a maga helyén van. Veress Ferenc a maga helyén mintaember volt. A mi szegény magyar hazánkban ma ilyen emberekre volna legnagyobb szükség, nemcsak a föld termésének fokozása céljából pedig, hanem az igazi magyar lelkület, átfogó, teherbíró, összetartó erejének minden poklokat lggy^ző hatalma végett. A magyar faluról, falusi életről, falusi gazdaságról, falusi közigazgatásról manapság sok szó esik, Írásban és képben. Lekicsinylésül is, biztatásul is, hangzik szerte, hogy a faluból, annak gazdaságából indulhat a magyar jövő. Föltétlenül nekilendülne, ha minden faluban volna legalább egy-két Veress Ferenc. Én több, mint 40 év óta ismertem Veress Ferencet, nem alkalmi találkozás, kedélyes összejövetelek vagy más ilyenfajta ismeretség utján. Igy is, de főként komoly, testi-lelki erőt mutató és bizonyító próbák között-. Nagy szerencséje, hogy olyan szülőktől nyerte lelki örökségét, akik az átöröklés nagy élettörvénye szerint, már gazdag lehetőségekkel látták el. Kifogástalan testi szervezet, komoly, figyelő, tanulni kész, fáradhatlan munkás, világos fő, meleg szív. Szerette a földet, nem az úgynevezett haszonért, hanem mert ott fejthette ki testének-lelkének alkotó képességét és pedig ugy, hogy azon a területen minden élő megtalálja természetes fejlődésének lehetőségeit, azon kölcsönhatásban, melyet az okos földmüvelés nemcsak a növény- és á'latélet, hanem még a rpegfelelő munkaszerszám helyes alkalmazásában is, kölcsönös életsegitségre s ezek utján az emberi élet tiszta örömére, állandó nyugalmára elrendez és felhasznál. És éppen ez uton találta meg gazdasági előhaladását, boldogulását. Tágas udvarán, minden szükséges épülete a maga helyén, nemcsak az embernek életére és nyugalmára, szilárd anyagból, Ízléses berendezéssel, csínnal-, — amikéi" csak az életfolyamat megkíván bent és kint. És nem volt az anyag rabja, mint némely úgynevezett jó gazdák, kik a bibliai bolond gazdag módjára a földbe is bebújnának, csűrt csűrre építenének s ftz utolsó éjszakán jut eszükbe, hogy tulajdonképen mi is volt az élet! Nem volt sivár, léha zászlós hasabácsi, — e zis rabság, az izgalmak rabja. Családjában, mint egy valódi pátriárka - - ahogy szüleitől látta és örökölte, vagy amint Arany igazi aranyszabályul zengi: «Emberem az ember, aki ha vendégem, Nem eszik, nem iszik tul rendes elégen. Ami hasznos: éli, ami feles: hagyja! Tisetes öregségében igy lész neme atyja!...» A nagy természetnek egyszerű, őszinte, magyar gyermeke volt. Nyáron, nekivetkezve, igazi erkölcsi gyönyörrel kezelt minden munkaszerszámot, elől ment jó vezérként, jó példát mutatva minden jóban; oktatva, buzdítva gazdatársait, faluja népét. Igen, faluja kis társadalmában is, minden dologban vezető-részes volt. Megboldogult Horváth Gyula jegyzőjével, a gyermekkori papfiu iskolatarssal, mindvégig bizalmas jóbarátságban, összhangzó, sikeres közdolgokat végeztek s a falu dolga mintaszerű tempóban haladt. Református egyházának igazi, jellegzetes, áldozatos fia apja után, mintha örökölte volna egyháza gondját is. Én jól tudom, hiszen sokszor vizsgáltam hivatalból az egyház ügyeit. Mikor iskolát kellett épiteniök, hogy lehetőleg pénz nélkül építsenek, összefogtak, ki mire képes: a szekeres gazda szekérrel, a napszámos napszámmal, az iparos iparral; Veress Ferenc főgondnok uram pedig napról-napra ott, ahol hiány volt, fogta a vakolókanalat is és rakta a falat; a bárdot is és ácsolva a gerendát stb. Külömben olyan szokás is volt a faluban (óh boldog világ!) hogy ha valaki építkezett, közösen összefogtak. S a két kis egyház, református és gör. kath., főben és tagokban, a krisztusi szeretetben, kapcsolódtak össze s ebben a jelben haladtak előre. Igy volt szórólszóra. Igy láttam, igy tapasztaltam. S mindezekben a Veress Ferenc belátó értelme világolt és szerető szive melegített. S hadd mondjak el még egyet. Akkor, amikor egy szép tanúságos kirándulást tettünk, a buji összes iskolások, külön vonattal, a szabolcsi földvárba. A szabolcsi ref. papi család s a falusi iskolások szüleikkel, pompás napot rendeztek. — Estefele gyalogoltunk Szabolcsról, vidám hangulatban, a balsai állomásra. Utunk a Veress Ferenc kapuja előtt vezetett, a kapuk tárva voltak, a gazda útját állta a seregnek, bevezényelte udvarára, egy hordó friss üditő vinkó csapon az udvaron, aztán hideg tejek, kinek mi tetszett. A többit az olvasó képzeletére bízom. Legyen elég! Talán ezt is megsokalhatják egy egyszerű magyar gazdáról, ki (bár képviselőségen végezte, de ott se rendezett se szócsatát, se dulakodást —. a Haza üdveért. Komoly belátása szerint viselte magát. Én reá is alkalmazom, kicsiben, Arany jellemzését: «Nem hal meg az, kt milliókra kölli Dus élte kincsét, ámbár napja mul; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul.» Remélem, hogy öröklődik és munkál tovább a Veress Fereneel családjában az az éltető eszme s mintha kikelne sírjából, áldólag lebeg faluja felett. Andrássy Kálmán. Ünneplő lelkesedéssel fogadta a gávai kerület öt községének népe gróf Csáky Károly honvédelmi minisztert. Csáky Károly gróí politikai programinja: kölcsönös bizalom egymás iránt; nagyhangú ígéretek helyett becsületes munkásság. Vass József: A kereszt nem arra való, hogy vele a nem keresztény vallású polgártársainkat fejbe kólintsuk. Nyíregyháza, október 26. A Nyirvidék tudósítójától. A Veress Ferenc halálával megüresedett gávai választókerületben megtörtént az első lépés a választásra vonatkozólag azzal, hogy az egységes kormányzó párt hivatalos jelöltje, gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter vasárnap a kerület' öt nagy községében bemutatkozott a választók előtt s'programmbeszédet mondott. A minisztert ezen útjára lekísérték : Vass József népjóléti miniszter, Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke, S. Szabó Géza, Drér Imre, Erdőhegyi Lajos, Erdélyi Aladár, Héjj Imre, Szabó Zoltán, Nánássy Andor, Kuna P. András nemzetgyűlési képviselők. Nyíregyházán csatlakozott a miniszterhez Kállay Miklós főispán és Mikecz István alispán, mig az ut folyamán Olchi'árv Pál főszolgabíró is hozzájuk csatlakozott. A miniszter és kísérete a kora reggeli órákban érkezett Nyíregyházára s reggel 8 óráig termes kocsijában tartózkodott. Itt üdvözölte kora reggel a minisztereket Kállay Miklós főispárt és Mikecz István alispán. Nyolc órakor a termes

1:kocsit egy mozdony betolta a pályaudvar főépülete elé, ahol ekkor rriár várták a magas vendégeket Baur Nándor ezredes, ezredparancsnok, Marsálek János csendőrőrnagy, csendőrparancsnok, majthényi Kiss Sándor rendőrfőtanácsos, Szitka Jenő állomásfőnök, akik bemutatkoznak a j honvédelmi miniszter előtt, majd a főispán Nyíregyháza város tisztviselői kara elé vezeti a minisztert, akiknek élén dr. Benes Kálmán kor•nányfőtanácsos polgármester üdvözli őt. A miniszter köszönő szavai után bemutatja a főispán Szobor Pál főjegyzőt, dr. Vietórisz István tisztifőügyészt, dr. Konthy Gyula főorvost, báró Buttler Sándort, valamint a városi tisztikar jelenlévő tagjait. A rendégek ezután autón a Koronába vonultak, ahonnan rövid reggeli után elindulnak a politikai körút első állomására, Rakamazra. Diada;kapu a[att f g dja Rakamaz Csáky Károlyt. Kilenc órakor fut bej a minisztert és kíséretét vivő nyolc autó Rakamaz községbe. A lakossági a vasárnapi hangulatnak megfelelően ünneplőben, a leányok virágos kendőben, diadalkapu alatt várja a minisztert. A községháza kapuja előtt a rakamazi leventék, Gurbán László főjegyző vezetése alatt pedig a tiszanagy falui leventék sorfala áll díszőrseget. Megérkezéskor a rakamazi dalkör üdvözlő dalt énekel Bugyi Endre takarékpénztári tisztviselő vezetése mellett, utána pedig a falu népe nevében Kóder Frigyes főbiró üdvözli a minisztert és kíséretét. — Nyomban kezdetét is veszi'a jelölő gyűlés, melyet Kóder Béla helyi egységespárti elnök nyit meg. A gyűlés első szónoka' Vass József népjóléti miniszter. Első szava az elhunyt Veress Ferenc emlékét illeti. Halálát fájlalhatjuk, emlékét megőrizzük, mivel azonban az élet nem tüd megállást, gondoskodni kell a halálával megüresedett képviselői szék betöltéséről is. Kérdi, milyen legyen a'jó politika, mi is egyáltalában a politika. Ma, amikor Rakamazról csaknem átlátni a határokon, holott valamikor beláthatatlan távolságban volt e helytől az ország hatóra, csak egyetlen egy kötelessége lehet az ^ország minden polgárának, az pedig, hogy ami megmaradt számunkra, tegyük erőssé, tegyük erőssé magunkat, általa az országot s majd ha az ország megerősödött lehet gondolni arra, hogy régi nagyságát is megépítsük. Ez lehet csak a ma politikája. Vass József beszéde további folyamán, nemkülönben a választókerület többi községeiben is megemlékezik azokról a fontos kérdésekről, melyejk a mai politikai élet szinterében vannak. Szabolcs községeinek szélsőséges kilengésekre semmikép sem hajlamos népe nagy örömmel fogadja a miniszter azon szavait, melynek értékét csak növelte az, hogy papi ember mondotta, amidőn kijelentette, hogy a kormány s vele és benne ő is hirdeti, hogy nem tesznek különbséget katholikus, protestáns, vagy izraelita között. A különböző felekezetek templomaiba járó embereket értékük szerint ítélik meg. Aki eljár a maga templomába, arról tudja azt, hogy hisz az Istenben s ez az ember rossz nem lehet. Nem arra való a kereszt, hogy vele más, nem keresztény hiten levő polgártársainkat fejbe kólintsuk. Hirdeti az erők egyesítésének, a Jegyezze fel e címet!