Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-25 / 242. szám

^fc ÉfjZuiii ii^ ii iiMfcMini M anJB ' JlYXBSIDÉE, 1925. október 25, neveznék. De a sok alchymistának is el lehetne venni a kedvét a szakvé­lemények adásától. Ki kiváncsi tz ő bölcsességükre ? Ott van a «Magyar országgyü­lés» által meghozott és a király által annak idején szentesitett tör­vény. Ez megállapítja az ötvözet minőségét, megállapítja a fedeze­tet, megállapít mindent, ami ez­zel kapcsolatban szükséges. Ott van viszont a zürichi börze, amely, a mai papirkoronát, ugy értékeli, hogy abból százezer darab éppen egyenlő értékűnek van véve, a régi jó .aranykorona hétszeresével. Ez a két faktor az, amely ebbe a «kérdés»-be döntőleg belé szó­lani hivatott. Ez a két faktor egy­behangzóan nyilatkozik, nincs te­hát ok arra, hogy az uj alchymis­ták uj vegyületét eméssze még ez a nemzet. A magyar kormánynak, felha­talmazása alapján sarkára állva, meg kell állapítania, hogy a mai viszonyok is a legjobbnak mond­ják azt, amit a pénzügyminiszter is emiitett, hogy 100000 papírko­rona egyenlő 7 aranykoronával. Azzal az aranykoronával, amely­lyel a vámokat fizetjük, amely­lyel adónkat számítják, amelynek számbavételével állami, törvényha­tósági és községi "költségvetések is készülj, és amellyel a kereskede­lem és*z ipar is számolni, kalku­lálni, adni, venni és forgalmat le­bonyolítani kiván. Életbe kell léptetni a régi be­csületes, jó magyar pénzt. Az aranykoronát! Még pedig: sürgő­sen és rendeletileg. A régi tör­vényre támaszkodva. Az alchymisták, az ujak: hall­gassanak és nyugodjanak megbol­dogult Wekerle helyességében! Pisszer János. _''x gummifüzót, has jT HZ l j kötőt, csipőszori tót, harisnya és melltartót mérték után készit legszebb és legizlése­sebb kivitelben Régi fűzőt tisztit, javit és alakit gyorsan és pontosan Borgida Viktorné Körte-utca 2. sz. 5820 A szabolcsvármegyei agarász egylet november ötödikén elegy agár versenyt rendez. Nyíregyháza, október 24. — A Nyirvidék tudósítójától. A Szabolcsvármegyei Agarász­Egylet a napokban bocsátotta ki meghívóját az 1925. november 5-én, !a nagykállói tarlón tartandó elegy agár versenyére. A versenyt az or­szágos agarász szövetség szabá­lyai szerint futtatják le. Bármely korú törzskönyvezett agárt be le­het nevezni a versenyre. Nevezési dij tagok részére 200.000 korona, nem tagoknak 400.000 korona. A nagy érdeklődés mellett meg­tartandó verseny két első győztese részére nagyértékü tiszteletdijat tű­zött ki az egylet. Az első dij az > egyesület serlege, mely ötmillió ko- 1 rona értéket képvisel. A második dij egy három millió korona értéket képviselő tárgy. A versenyt megelőző napon, no­vember 4-én este 6 órakor az egye­sület gyűlést tart a Korona-szálló­ban, melynek végeztével az egye­sület titkára, dr. Lázár Ferenc el­fogadja a nevezéseket s utána megtartják az agárösszevetést. Ugyancsak 4-én este 8 órakor is­merkedési társasebéd lesz a Ko­rona-szálló nagytermében. A versenyt szintén társasebéd fejezi be a Korona termeiben. A társasvacsorán való részvé­teli bejelentések, lakás, igény, lo­vak, agarak elhelyezésére szóló igé­nyek dr. Lázár Ferenc titkárhoz intézendők. LKOSSUTH LAJOS-UTCA 9. TEL.: J.154-70 t unyadi János természetes keserűvíz a világ összes országaiban a legkiválóbb hashajtónak van elismerve. 5 BUDAPEST LEGOLCSÓBB DÍVA THÚZ A '- ~ ELEGÁNS és DIVATOS CÓSTl/nÖMBOtL HAZÁTOKBAN. RUHÁMBAN ÉS BLOUSOKŰAM « l A vidéki adózók 75 százaléka nem fizeti adóját A pénzügyminiszter vidéki körútra indul az adófizetés zava rainak szabályozására. Budapestről jelentik: Hónapok [ Ságokat látogatja meg, ahová még óta köztudomásu, hogy különösen a vidéki pénzügyigazgatóságok te­rületén az adózóknak mintegy het­venöt százaléka nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének. A nagyarányú felebbezések következ­tében a pénzügyminiszter elhatá­rozta, hogy vidéki körútra indul és a vidéki pénzügyigazgatóságok székhelyén személyesen tanulmá­nyozza a helyi viszonyokat, hogy megtudja, mi az oka az adófi­zetők panaszainak s az adó nem fizetésének. A pénzügyminiszter­nek ezt az elhatározását elsősorban az érlelte meg, hogy a vármegyék közigazgatási bizottságai egymás­után mondják ki az anyagi felelős­séget az adófizetés lassúsága miatt Éppen emiatt a pénzügyminisz­miniszter elsősorban a miskolci és a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgató­ebben a hónapban várják A miskolci pénzügyigazgatóságra érkezett hirek szerint a pénzügy­miniszter vidéki körutazása után nagyarányú reformok következnek be, főleg az adóelőírások terén. — Tudniillik a legtöbb panasz arra irányul, hogy a pénzügyigazgató­ságokon a menekült tisztviselők a viszonyokat nem ismerve, ; ötlet­szerűen, lehetetlen adókat imák elő — olyanokat, amilyeneknek az elő­írása szinte képtelenségszámba m>e­het. Bud János mostani utazása után a kereseti adó és vagyonadó re­formjára számítanak . (*) KIMARADT 35, 36-os lakk­cipők 220.000 K-ért LICHTEN­BERG-nél. Mutató a téli divatból A «Nyirvidék» párisi munkatár" sától. Párisnak, a hagyományos idők divaturalkodójának kezéből az el­múlt esztendőben kiragadták a kormánypálcát és a Bois de Boulog ne és a Champs Elysée sétáló koszorúja, finom ujjai között séta­pálcával angol dendik módjára — Uram bocsá' — még monoklival is, figyelte azt a furcsa szinhal­mazt, amely az 1025—1926. év őszi és téli hírnökeként diadalma­san bukkant fel. A hölgyek ujjongva fordítanak hátat az egyenes, úgynevezett ing­szabásu ruháknak és mintha egy­szerre akarnák kiköszörülni női méltóságukon ejtett csorbát. Két" ségkivül segítségükre lesz e had­müveletekben a szabómüvészek egész hada, akik megkönnyítik e frontáttörést legújabb szabású kreációkkal, természetesen zsákmá­nyul ejtve szegényes pénztárcánk amúgy is szűkös tartalmát. E remekbe készülő alkotások af­fektált egyéni kilengései megterem tették a harangszabás stílusát. A háta néhol még a maradipárti hatszáz méteres háló süppeszti a I sajkát, maga alá temetve a ficán- , koló heringeket, Schollenokat, rá- j kokat. Olyan üvegesen, bambán meresztik a kocsonyás szemüket és olyan misztikusan tátognak, amint levegőre érnek. Ideges rángatózá­suk közben uszonyuk és farkuk pikkelyes súrlódása valami külö­nös, nyálkás hanggal ütődik egy­máshoz. A pókhasú rákokat gya­korlott fogással kikapja az öreg és kosárba dobja. Ott egymást ol­lózva tülekednek, alulra iparkod­va egyenkint külön-külön, hogy a fényesség elől meneküljenek. Á hálót bevonja. .Kinyújtózko­dik, miközben felbecáüli a zsák­mányt, oldalt fordított fejjel. Váll­vonogatással mond valamit Ján­nak, aki rábólint és behúzza evező­jét. Bökkerl bácsi kifeszíti a vitor­lát, de szél nem fuj, még kis áram­lat sem lehel. Vesztegelnek. Leül a csolnak végén, nézi a halakat, rákokat, néha belenyúl a vízbe, mintha megsimogatná, aztán fián pihen meg. Olyan a nézése, mint mikor tehén borjához fordul, ugy (nyalogatja a tekintetével. Járt meg csak a tüzcsikot figyeli, mely egyre jobban összezsugoro­dik keleten az égen s mikor tűz­golyóvá gömbölyödik és vörös po­fával kibújik a végtelen kékség­ből, odahajol apja homokos, vizes kezéhez és megcsókolja. Az öreg leemeli kopott ernyős sapkáját, ősz feje kopasza kifényesedik a na- ' pon és tradiciós patinával mond­ja, mintha őseitől is örökölt jól­esés volna lelkének: — Itt a holnap, fiam!... — Itt van megint! — ismétli (Ján és végig kigombolja barna bár­sony mellényét, mintha lelkét any- ; nyival is közelébb akarná juttatni az égi tűzhöz. — Lesz vagy ötvenkét font! — mondja Bökkerl bácsi, feltéve sap­káját. Vitorlához ül, hogy haza felé irányítsa. Ján hanyatfekszik és el­mondja az álmát. Olyan lázasan beszél és ugy kicseng hangjából, hogy átéli újra képzeletben, amit szenderében látott, a matróz ru­hát, a kapitányi sarzsit, a parancs­noki hidat, a nagy gőzhajón, a* zivatart és a tengert! Megint és mindég és újra a tengert! Egészen belepirul, mikor kimerülten, kijó­zanodva feleszmél: — Milyen kár, hogy megint csak álmodtam, apám!... és nézi az A. 5-öt, a kis, ingó-ringó, bizonyta­lan csolnakot, a már alig tátogó halakat és barnuló rákokat. Mint­ha mindez képzeletének összetö­pörödött megvalósulása volna... és egy pillanatra csalódás ül az ar­cára. Talán most gondol először jövőjére ez a fiu! Nyers arcát el­torzítja a kultura megkivánása. Egészen bele vénül és amilyen kö" zel volt hozzá, olyan idegen mel­lette most a tenger, a primitív ha­talmasságával. Bökkerl bácsi élvezettel irányít­ja csónakát és gyönyörködik ben­ne uj és uj örömmel minden for­dulásnál. Minden mozdulatában, mellyel a vitorlát forgatja, ben­ne van, hogy mennyire nem bízik még mindig a nagy gőzhajókban, meg hogy ez az igazi, mert ezt régtől fogva használták az embe­rek! S mert, mikor múltjára gon­dol is, vitorláshoz fűződik minden öröme és kedves emléke, jövő re­ményét is csak hozzá tudja kép­zelni és fűzni. Most, hogy a legszebbet és leg­jobbat akarja mondani ezen az újra virradt forró reggelen, ami csupa uj életet és akarást áraszt mindenre, rájuk is, akik minden halászattal újra örülnek egymás­nak és ugy, mint az uj napot, egy­mást is újra megtalálják, kint a szabad tengeren, csak azt suttogja buzdításul Jánnak, akit követni tud gondolatában: — Ez a tied lesz, fiam! Az öröklés egész súlya döng hangjában, ma is újra éppen ugy, mint tegnap, mert akkor is meg­mondta és Ján, mint aki vissza­zökkent ettől a szótól, belekábult a nagy reménységbe és tágranyilt szemmel nézi a hajót. Fekete, ko­pott és kicsi, a vitorlája foltozott és fakó, a halakban mán nincs élet. Már nem mozognak, csak a sza­guk érzik és az elmúlásra emlé­keztet, éppen ugy, minta rákok tü­lekedése, amint kikezdik egymást rémületükben. És ő mégis egy uj élet lázával mondja, amint szen­vedéllyel belekap a vizbe: — Igazán! Az öreg gyönyörűséggel nézi és mikor Ján boldogan gyűri fel nád­Tágját és a vizbe ugrik, hogy part­ra vonja a csolnakot — csupa erő és munkabírás, amint nekilendül — az apák reménykedésével kö­szönti : — Jó reggelt, fiam! Mennyi m'inden zsibbad a jó reggeltjében! A parton kirakják a hálót a kis targoncára, Ján megmarkolja, amint hozta, de mielőtt vállára kapná a segitő szijjat, hogy fel­tolja, a deszkaösvényen még egy­szer visszanéz a hömpölygő ten­gerre. Csak ugy csillog a napban minden fodrozása és mikor Bökkerl bácsi kocogó járásával rpellé tele­pedik, miközben tubákkal tölti ki­tágult cimpáját, találgatóan kérdi: — Mit csinálnak olyan ország­ban, ahol nincsen tenger? Kérdésében benne van a jövő­je... és Bökkerl bácsi megnyugod­tan, mosolyogva tüsszent. Nem tud most beszélni. Ján ezt is megérti, indul fel az útnak. Besüpped a kerék a fo­gás súlyától. Már nem nevet, nem reménykedik, nem örül a napnak. Belegörnyed a teherbe és egy ma­gas buckánál magába motyogja: _— Hetvenhat font... aztán me­gint sokáig szótlanul mennek. D. Ringer Lili.

Next

/
Thumbnails
Contents