Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-24 / 241. szám

1925. október 24, A tanyai iskolák. A vallás és közoktatásügyi miniszternek a tanyai iskolák ügyében benyújtott javaslatai és tett intézkedései bizonyára a legszélesebb körökben jóleső épést keltettek. Maga az a tény, "bogy a tanyák gyermekeinek a legszükségesebb elemi ismeretek elsajátítására a jövőben módjuk lesz, az analfabétizmus nagyfokú csökkenését, vagy talán egész eltűnését eredményezheti. A tanyai iskoláknak fontossága azonban nem merül ki a közoktatás terén. Ismeretes, hogy az egész tanyavilág anyagi és erkölcsi színvonalának emelésére irányuló társadalmi mozgalmak az úgynevezett tanyai központok létesítését tartják mindenekelőtt szükségesnek. A tanyai iskolák felépítésével a tanyai központok alapkőletétele történik meg. Meglesz az egymáshoz nem nagyon távol eső tanyák között egy bizonyos kulturális kapcsolat, amelyet csak tovább kell fejleszteni, hogy elérjük a tanyai közigazgatás, közegészségügy és a mezőgazdasági termelés reformjához is. Természetes, hogy államra és társadalomra a cél eléréséig még igen nagy feladatok várnak, a mag azonban már megvan, a többi talán a természetes fejlődés folyománya is lehet. Talán nem tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tanyák anyagi és kulturális fellendítése érdekében azért nem mutatnak az eddigi kezdeményezések jelentékenyebb sikert, mert a kezdeményezők a jóakarattól messze engedték magukat elragadtatni és olyan nagy célokat tűztek ki maguk elé, amelyeknek megvalósításától az érdekeltek visszariadtak és inkább semmit sem tettek, minthogy' fokozatosan kezdték volna a bőséges tanyaprogrammot végrehajtani. Ma ez a fokozatos végrehajtás sokkal inkább remélhető, mint valaha, ámbár a mi véleményünk szerint bármennyire fontos is az iskola, az utszabályozás kérdésének ezt meg kellett volna előznie. Semmiesetre sem baj, hogy az iskola előbb épül meg, mint az ut, mert hiszen az iskola most már nem lesz távol a tanyától és talán ösztönözni fogja az érdekelteket az utak kiépítésére is. Igy, ha az ut kiépítése a program második pontja marad is, nem sokkal maradhat el az első programmpont megvalósításától. — Hiszen SOK helyen már a kisvasutak felállításával is komolyan foglal koznak, csak az a baj, hogy ezeket is nagyobb arányokban gőziizemre berendezve tervezték. Pedig talán egyelőre elég lett volna a lóerőre berendezett kisvasút, amelynek végső állomása valamely vasúti állomás és egyúttal valamely tanyai központ lenne. A lóerőre berendezett vasutaknak kibővítése és gőzerőre való átszervezése sokkal ha" marabb megtörténhetik, mint azonnal való felépítése a modernebb vasúti hálózatnak. A tanyai iskola ugyanis, bármilyen sürü iskolahálózatot állítson is fel a kormány, megfelelő utak nélkül nem lehet teljes. Hacsak az iskolát környező olyan 50 - 60 holdas tanyákat veszünk is számításba, amelyeknek járható útjaik nincsenek, már akkor is kétségtelen, hogy az apró gyermekeknek iskolalátogatása télvíz idején szinte keresztülvihetetlen. Ha azonban az iskolához ,mint leendő tanyai központhoz a környező tanyákból aranylag nem nagy költséggel ló• erőre berendezett kisvasutakat építenek, ugy hogy viszont az iskolától a legközelebbi vasúti állomásig összeköttetés legyen, akkor egyszerre oldottuk meg a tanyai iskoláztatás kérdését és a tanyai terményeknek vasútra való szállítását is . Hogyan rabolták ki oláh tisztek a kézdivásárheiyi gazdákat? A locarnoi világbéke elméletben és gyakorlatban. ielen A megszállott Székelyföldről i^a tért vissza egyik olvasónk s annak jellemzésére, hogy mennyire ideig" lenes hódításként kezelik az oláhok Erdélyt és a Székelyföldet s milyen eszközökkel és módokkal éli ki hatalmát a «győztes» oláh hadsereg, a következő megtörtént esetet adta elő: Egyik csütörtöki hetipiac alkalmával Kézdivásárhelyen, ahová gabonával megrakott szekereken csak ugy özönlött a környék székely né* pe,, oláh huszárok szállták meg a városba vezető utakat s mikor a piac megtelt, nem engedtek ki a városból fogatott a befelé igyekvőket pedig feltartóztatták s elvették a kocsit, lovat a gazdától. Ha nagyon könyörgött a szegény ember, hát megengedték neki, hogy a gabonáját lerakja valamelyik kézdivásárhelyi magyar házánál, a lóról és kocsiról pedig «cédulát» adtak. Bent a Varosban, a kaszárnya előtt az oláh törzstisztek feszengtek a khaki egyenruhában s a feltartóztatott székely gazdákat leszállítva a bakkról, oláh toprongyos katonát ültettek a helyébe. A kifosztott gazdáknak aztán nagy elegánsan 200 leit fizettek ki kocsiért lóért. Ez a nyilvános útonállás és rablás fényes nappal, sőt fényes katonatiszti segédlettel folyt le . A zúgolódó székely gazdáknak oláhul azt a felvilágosítást adták, hogy a «rekvirálás» megtorlásképen azért történt, mert a város polgármestere a besorozott lovakat nem állította elő idejében. A lovakat még aznap bevagonozták s éjjel nagy titokban elindították Brassó felé. Eközben egy ujabb tipikus oláh eset történt. A rablott lovak vonatához «tévedésből» hozzákapcsoltak egy az állomáson veszteglő krumplis vagont is. A krumplikereskedő hiába futkosott fühöz-fához másnap, a vagon krumpli eltűnt s ki tudja hol adták el a rekviráló tiszt urak. Másnap szekereket «rekviráltak» a dicsőséges hadsereg számára. •— Ennek az esetnek hire futott a Székelyföldön s az eredmény az lett, hogy heteken át nem látogatták a vidékiek a városok piacait s később is csak a legravaszabb góbék merészkedtek be szekérrel a városba, de a szekér lehetőleg olyan rozoga volt, mint az oláh jDÍrodalomj s a szekér elé nem lovat fogtak, hanem bivalyt, tehenet'vagy ökröt, de azt is lehetőleg vegyesen, egy bivalyt egy tehénnel. Történt pedig ez a XX. század motor és rádiókorszakában egy földrajzilag Európához tartozó országrész^ ben ugyanakkor, amikor Locarnoban a világbéke megteremtése fölött ujjonganak a békefőszakácsok. A leggazdagabb és legszegényebb ország. A mnnkabérek hullámzása 1914-től 1925-ig. — A munkaügyi hivatal kimutatása — 1924-ben kulmináltak és azóta esnek az európai munkabérek. A nemzetközi munkaügyi hivatal most adta ki az utóbbi évek munkabéreiről készített statisztikáját, amely bizonyos kiválasztott iparágakra terjed ki, olyanokra, amelyek minden országban megvannak s igy az összehasonlítás alapját képezhetik. Az 1914. évi londoni munkabérek százalékában kifejezve az egyes országok munkabérei 1914-től 1925-ig igy alakultak: NewLondon York Páris Berlin Wien Brüsszel 1914 100 187 64 65 69 61 1923 102 221 70 58 56 72 1924 102 237 85 56 48 57 1925 101 223 72 63 48 58 A kimutatás megállapításai szerint Amerika már a háború előtt is vezetett munkabérekben. Az amerikai munkás vásárló erőben háromszorosát tudta elérni annak, amit európai kollégája el tudott érni. Amig az angol munkás száz kilogrammot vásárolhat valamilyen áruból, .addig a francia csak 64-et, 1 a német 65-öt, mig az amerikai munkás ugyanekkor 187-et. Ez volt a háború előtti állapot, amelylyel szemben a háború lényeges eltolódásokat okozott. Az ' angol munkás ma körülbelül annyit keres, mint a háború előtt. A legszegényebb az osztrák "munkás, aki alig kétharmadát keresi meg háború előtti keresményének. Az amerikai munkás jövedelme emelkedett, amennyiben egy ötödével többet keres, mint kereshetett 1914-ben, s ma körülbelül négyszer olyan jól fizetett, mint akármelyik európai kollégája. A statisztika kimutatásai után még sötétebbre festi az európai munkás jövőjét az a- tény, bogy a munkabérek Európaszerte sülyedő tendenciát mutatnak. A munkaügyi hivatal kimutatása rengeteg adattal igazolja, hogy az európai munkabérek 1924-ben érték el kulminációs pontjukat, mig 1925. elején a francia munkabérek egyszerre 15 ponttal, Belgiumban pedig 13 ponttal estek. A nyomorgó és folyton fokozódó nehézségekkel küzdő Európával szemben tehát egyedül Amerika cáfolja Normann Angell ismeretes tételét, mely szerint «rossz üzlet a háboru». Amerikára nézve aligha volt rossz üzlet. Diadal Mozgó 1925. október 23-, 24- és 25-én, pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel Virrasztanak a fegyverek! „A csata" világhírű szerzőjének, Cfaude Farrére , Veille d' Armes" cimü regénye, egy rendkívül izgalmas tengeri ütközet története 7 felv. I. Szerelem a páncélszörnyetegen. II. Megmozdul a flotta. III. Randevú az ágyutűzben. IV. Ütközet az oceánon. V. Az „ALMA" katasitrófája. VI. VII. Diadalmas asszonyszív. Kisérő műsor: Becsomagolt kut#a burleszk. Jön: Mary Pickforddsi Jön A KIS LORQ Mit várhatunk az uj valutától ? Még csak egy napos az uj pénz, tegnap volt a keresztelője, de már megindultak körülötte a találgatások. A névvel és az egységfelosztással meg volnának elégedve, illetőleg erről kevés szó esik, annál több vitára ad alkalmat az uj osztószám. A 12500-as osztószám mellett a minisztertanács döntését megelőző megbeszéléseken a hivatalos tényezőkön kivül senki sem foglalt állást. Sőt annnál több felszólalás hangzott el ellene. A pénzügyminiszter nyilatkozata szerint a 12500-as osztószám 1000-rel való osztássá és 8-al való szorzássá egyszerüsitődik. Egyik fővárosi lap közgazdásza 100.000sel való osztásról és 8-as szorzásról beszél. A kormány félhivatalos reggeli lapja tegnapra mintegy megerősítésről ismételte a miniszter 1000-es osztó, 8-as szorzó kijelentését, csak azt a talányos zárjeles megjegyzést fűzte még hozzá, hogy ha 100-asokat kell átvál. toztátni, akkor 4^el kell szorozni (?). Már ebből a néhány szemelvényből is lehet látni, hogy bármily egyszerűnek mondják is illetékes hel [yen az uj valutának a régk valutának a régi valutához való átmeneti értékviszonyát, mégis csak merülhetnek fel az ilyen elméleti szám alkalmazásánál " félreértések. Qg*iési sfker miatt prolongálva! A világ l&gsze&b ftlsnje: Menny PoHati és Emii Ja*»mjfss®l pénteken utoljára az Apollóbanj