Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-20 / 237. szám

1925. október 671. J^YöütidéK 3 egy jó diák, aki örül, hogy látogató tanárai meggyőződtek időtöltésének komolyságáról, irodalmi érdeklődé­séről. A bizottság néhány percnyi időzés után távozott, Léderer pedig visszaült ágya mellé és ráhajolt könyviére, az ódakölti? klasszikus zenéjü mély sorai fölé. Talán, hogy a fenséges illúziók szárnyán menekedjék a riasztó vé­res emlékektől, amelyek a halál ka­pujában is leselkednek rá. fi Hétfőn ói m kedden 1 A Mogul A bécsi 1 oroszlánja kislány Főszerepben: Főszerepben: Iván MosjouMn Gumin«' Tolna** H & OIAOAL MOZGÓBAN Az állami lanitcképző-intézet növendékei Nyírbátorban. A «Nyirvidék» tudósitójá A tervszerűen megállapított ta­nulmányi kirándulások során ezidén Nyírbátorba ment el a nyíregyházi állami tanítóképző egész ifjúsága Marcélly Kornél tanár vezetése mel­lett. Az öt praehistorikus vasúti ko­csi Stephensoni centennáris sebes­séggel röpített bennünket fél 7-tői fél 9-ig a 38 km.-nyire fekvő Nyír­bátorba. A korai órák deres hide­ge mozgékonnyá tette az egész csa­patot s szinte föllélegzettünk, ami­dőn kiszálláskor az ottani szeretet­reméltó rendező urakon kivül á de­rűs égbolt melegítő sugarai üdvö­zöllek bennünket. Elemózsiás háti­zsákjaink és muzsikáló szerszá­maink a város szekerén egy-kettő­re kimentek ebédhelyünkre — a gazdasági iskolába - és mi meg­kezdtük utunkat. Először a szép, tornyos városháza előtt lévő hő­sök szobránál állottunk meg, ahot rövid, lelkesítő méltatás után el­énekeltük a Himnuszt s megtekin­tettük a szobrot. — A haldokló katonát átfogja, tá mogatja társa — törött zászlórud­dal a kezében. Innen elmentünk a ref. templomhoz. A dombon álló karcsú templom nyúlánk tetőzeté­vel, magas pilléreivel, 14 méteres ablakaival imponálóan hat a szem­lélőre. Lelki szemeink előtt látjuk a harcedzett Istvánt, a Guth-Keled nemzetségből származó erdélyi vaj­dát és országbírót, akinek család­ja a nekik adományozott Bátor helységről — ugy nevezte magát pl. István de Báthor, — Báthor­ból való — vagy röviden Báthory István. Ez a vajda és országbiro, B. István a kenyérmezei hősök csa­ta hőse (1479), volt az, aki itt a minoriták templomán kivül ezt a templomot is építtette — családi sir helyül. Mátyás király olasz építé­szei, szobrászai, faragó mesterei el­kerülnek Budáról Nyírbátorba. — Hosszú szekérsorozatok szállítják a mocsaras, homokos nyirségi uta­kon messze földről a téglát, me­szet, követ, márványt a rozoga, vastengely és ráfnélküli alkotmá­nyon. 1484-ben felépül' a hatalmas gótstilii templom a családi sírbolt fölé. Berendezik művészi faragású oltárokkal, szentségtartóval, papi ülőhelyekkel és a Báthory család tagjai számára — oldalszékekkel — stallumokkal. A berendezés elké­szült 1511-ben, tehát ezek a mű­vészi faragású, fából készült székek 400 évesek. Az évszázadok viharai Bátort sem kímélték meg. Tomboló örjöngösükben nekiestek a nagy úr birtokának. Oláh, török, tatár hor­dák raboltak, pusztítottak, rom­boltak itten s m^g a halottakat sem kímélték a kriptákban. De a Báthory család újra helyreállíttatta (W fészkét, pótolta a hiányzókat és a fényes palota újra nyitva állott a történelem előtt. Ezen viharos időkből maradt meg a ref. temp­lom megtépázott berendezésével. — Ez most országos műemlék, amely az állam gondozása és rendelkezé­se alatt áll. Ezekhez nem nyúlhat sem kurátor, sem presbitérium, sem egyház — csak a műemlékek országos bizottsága hivatásos mű­vészei utján. A szentségtartó, a papi ülőhelyek gyönyörű, uj renaissance márvány faragások. Rajtuk a szelid oszlopok, diszes oszlopfejek, párkányok — a különféle levél — virág — an­gyalfej díszítésekkel gyönyörű mű" élvezetet nyújtanak. Legértékeseb­bek a diszes faragású fapadok — stallumok. Harmonikus együttes­ben vonulnak ott végig levelek, ágak, virágok, férfi és női fejek, címerek váltakozva és egymásba fo­nódva. Nagyon szépek a háttám­lákon megmaradt faberakásos — intarziás képek. Ilyen szép, művé. szek által tervezett és faragott szé­kek ezen időből nincsenek egész Magyarországon, csak itt. Érdekes még a két sarkophag, az ujabb keletű fatorony a régi haran­gokkal. Utána megnéztük a minoriták templomát, amely szintén műemlék. Az is sok viszontagságon ment ke­resztül, 130 évig romokban hevert és a meredező falakat csak 1717­ben boltozták be újra, amidőn a minoriták visszatértek Nyírbátor­ba. A szép faragású oltárok, be­rendezések, oltárok ezen időkből valók. i Legérdekesebb az első, baloldali Boleyn Anna faszobor-csoportok a kálvária stá­ciót ábrázolják, ahol' Krisztust — értsd Magyarországot — vasas né­met, spanyol, labanc katonák kí­nozzák, keresztre feszitik, sirba te­szik a háttéri kurucz katonák fáj­dalmára. A kezet mosó pilátust egy török pasa ábrázolja. Kár, hogy a volt gr. Károlyi birtokkal járó kegyúri jogot most pörölni kell. A református és állami elemi is­kola csinos és jól felszerelt épü­leteinek megtekintése után kimen­tünk a gazdasági iskolába s ott kedélyesen elköltöttük a finom, kolbászos ebéd kosztunkat.. Még egy pohár bor is akadt. A délutánun­kat lefoglalta, a «Bóni» gyártelep különféle üzemeinek megtekintése. Szakszerű, alapos mérnöki kalauzo­lás és magyarázat mellett megnéz­tünk mindent: az olajgyártást,szesz főzést, a villanytelepet; a műhe­lyeket, a szappanfőzést, a mész­liomoktégla gyártást és a mümal­mot. A vezető mérnök urak társa­ságunk hölgy tagjainak még egy­egy «Bóni» pipereszappan darab­bal is kedveskedtek. Azután siettünk az állomásra, el­foglaltuk helyünket a külön vasúti kocsikban s vig muzsikaszóval, han­gos dallal indnltunk a szépemlékű kirándulásról hazafelé. -y-i Boleyn Anna (OSuftaBSiSai A románok azért börtönözték be Fábián József debreceni iientesmestert, mert sajnálta az aradi vértann szobor lebontását. Debrecenből jelentik: Annakide­jén megirták a lapok, hogy Ara­don a románok Fábián József deb­receni hentest letartóztatták s be­börtönözték. Fábián letartóztatásá­nak hire Debrecenben mély meg­döbbenést keltett, mert Fábián szorgalmas, derék iparos volt s mint ilyen, élte munka mellett a rendes, polgári életet. Fábián felől letartóztatása óta semmi hir. Kétségbe esett családja aggódva lesi-várja az értesítést, de hasztalan. Fábiánról mind mosta­náig nem tudni semmit. Mint a Debreczen értesült, Fábián felesége aradi asszony. Két hónappal ez­előtt Fábián Aradra utazott, apó­sának meglátogatása végett —tisz­tára csaladi ügyben. — Fáhiánék aradi tartózkodásuk alatt dolgoz­tak munkások az aradi 13 vértanú emlékmű lebontásán. A munkála­tok alatt Fábián véletlenül elsétált £ szobor előtt s amint azt megpil­lantotta, felsóhajtott : — istenem, be kár ezért a szép emlékműért! Azután természetesen folytatta tovább sétáját Arad szomorú ut­cáin. Este azután két román titkos rendőr megjelent Fábián apósának lakásán s onnan felkisérték Fá­biánt a signranciára­Azóta senkisem láttta a debre­ceni hentes mestert. A kétségbeesett család mindent elkövetett Fábián kiszabadítására, de eddig még semmi hir róla. Fábián felesége Debrecenben a Honvéd-utcán lakik. Állandóan sir kis gyermekével együtt férje után, aki bizonyára valamelyik román börtönben sinyli a rabságot. Kisza­badítása érdekében már diplomá­ciai közbelépés is történt. Rendőri karhatalommal kellett beszüntetni a tegnapi Nykise Dvsc mérkőzést. A megsérült Nykise kapust mentők szállították a kórházba. Barth állapota javult. A «Nyirvidék» tudósitóiától. Lapunk sportrovatában számo­lunk be arról a hallatlanul durva és brutális «mérkőzés»-rőf, amely az efélékben gazdag sportkrónikában is ritkítja párját. A Nykise és a Debreceni Vasutas Sport Egylet bai noki mérkőzése volt tegnapra ki­tűzve. A Bethlen-utcai sportpályán, dacára a csúnya, esős időjárásnak, rengeteg közönség gyűlt egybe. — A legnagyobb hibája a rendezésnek az, hogy a mérkőzés felülbírálására debreceni birót küldtek ki, aki ter­mészetesen »haza huzott«. Csodál­kozunk, hogy a labdarúgás szabá­lyai megengedik azt, hogy a «ba­sáskodó kerület» elfogult birót küldhessen ki s még jobban cso­dálkozunk, hogy azoknak az egye­sületeknek, akiknek a bőrére megy az ilyesmi, nincs kifogásolni joguk. De mindegy, megtörtént a do­log. Sport helyett rugdosást, pofoz­kodást halmoztak egyre-másra a debreceni vasutasok s a 16 éves Barth Gyulát, a Nykise ügyes, ön­feláldozó kapusát ugy hasbarugták, hogy mentők kötötték be és szállí­tották a kórházba. Jelenleg lakásán ápolják, hasfala megdagadt és bel­ső fájdalmakról panaszkodik, de állapota javulóban van. Szeret­nénk tudni, ki felel majd azért, ha Barthnak valami komolyabb baja esik, mert ezt a rúgást igazán nem lehet véletlennek minősíteni. Ez még az első félidőben történt. A második félidőben az erélytelen* Havas biró még bátrabbá vaditotta a debrecenieket, ami Piloneczky ré­széről ujabb pofonban és rúgásban nyert kifejezést. Az áldozat termé­szetesen a nyíregyházi kapus volt, aki Barth helyett állt a háló elé. A közönség azonban megelégelte a dolgot, berontott a pályára és meg akarta lincselni a brutális Polo­neczkyt, aki azután a futásban ke­resett menedéket. Ész nélkül ro­hant a pálya mellett lévő kukoricá­son keresztül a fűtőház felé, a kö­zönség pedig utána. Izgalmas hai­sza kezdődött. Poloneczky nem vet­te észre, hogy egy drótkerítés is Van előtte s annak teljes rohammal nekiment. Ez volt a veszte, mert igy utóiérték és alaposan megpo­fozták. Az erélyesebb népitéletnek Gödölle Béla rendőrfelügyelő vetett véget, aki jóformán az agyonve­réstől mentette meg a hallatlanul durván játszó vasutast. A rend­őrség természetesen a mérkőzés to­vábbi folytatását betiltotta. Helyes volna, ha az illető egyesület játék­jogának megvonása iránt felter­jesztést intéznének a belügyminisz­terhez, mert ezeket a rendszeresen megismétlődő brutalitásokat tűrni tovább nem lehet. (*) Arcképes igazolványokhoz fényképeket a legolcsóbban s a leggyorsabban a Csépány-müterem készit. Bessenyei-tér 7. 4x

Next

/
Thumbnails
Contents