Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-15 / 233. szám

4 jhfttnnotik 1925. október 15. vissza s a külpolitikának nem le­het más célja, mint az észak-dél-ke­let-nyugat felől jövő támadásokkal szemben megvédeni az országot. A nemzetek életében vannak örök igazságok. A külpolitika eze­ket az örök igazságokat nem is­meri. Térben és időben változik a külpolitikát igazság képe. A külpo­litika nem ismer széles utakat, csak részlet utakon halad. Ennek a külpolitikának számos olyan kér­dése van, mellyel foglalkozni le­hetne, abból azonban csak eggyel, a háborús bűnösség kérdésével kiván foglalkozni. Nem a történet­Író-számára való teoretikus dolgo­kat kívánja ismertetni, hanem a kérdés praktikus oldalát. Az antant az állítja, hogy a há­borút mi okoztuk s ezért bűnhőd­nünk kell. Kissé szokatlan jelenség ez még a külpolitika terén is. S azt, hogy mi vagyunk a háború okozói, még a békeszerződésekbe is beirták s- velünk aláíratták. Kérdés azonban, hogy ér-e ez va­lamit. Ha be tudjuk igazolni azt, hogy nem mi okoztuk a háborút, úgy megdől ellenségeink vádja, azonban ismét kérdi, vájjon ezzel segítve lesz-e rajtunk. Helyzetünk ezzel sem javulna, mert a nemzet*­közt életben nincs igazság, az erő' szak dönti el ott a nemzetek sor­sát. Ennek dacára azonban az igazságot alább becsülni nem szat­bad. Érdekes jelenségnek találja, hogy éppen egy francia író derítette ki, hogy az úgynevezett antant ha* talmaknál hogyan fogant meg a bűnösség megállapításának gondor lata. A harctereken vereséget szen­vedő s a hadszíntér mögötti terü­leteken határozottan a demorali­záció jeleit mutató ellenfeleink ré­szére az antant hatalmak vezetői valami áfiumot, doppingot keres­tek. S ekkor találták ki azt, hogy Németországnak a monarchia iránt túlságosan hangoztatott barátsága volt a háború kirobbantója s így eljárásunk bűnténnyé vált, melyet csak büntetéssel lehet kiengesz­telni. i Azzal vádolnak, hogy Ausztria­Magyarország oly hangú jegyzéket küldött Szerbiához, hogy annak következménye csak a háború lehe­tett. Ez a magyarázat azért külö­nös, mert a nemzetközi jog alap­dogmája szerint nem az a háború okozója aki az ultimátumot el­küldi s. a hadat megüzeni, hanem az, aki okot ad a hadüzenetre. Egy másik momentum, amelyet a háború okául fel szoktak hoznij Oroszországnak Katalin és Nagy Péter cár politikai végrendeletében lehelyezett imperialista politikája. A fél Európát és fél Ázsiát magába foglaló cári Oroszország nem volt más, mint egy hatalmas test tüdő nélkül. Nem volt ennek a hatalmas birodalomnak más tengeri kive­zető utja, mint az északi és keleti tenger, mely pedig az év legna­gyobb részében be ván fagyva. — Ezért irányult Oroszország min­den törekvése Konstantinápoly el­foglalására. Hozzájárult a háború kitöréséhez az Anglia és Németország közötti állandó feszültség, melyet a világ­hatalmi törekvések támogattak. Nekünk egy véletlen adta meg azt a szerencsét, hogy tisztázhat­tuk magunkat a bennünket ért vá­dak alol. A forradalmi és utánai következő kormányok nyilvános­ságra hozták azokat a titkos archívumokat, melyekből nemcsak az derült ki, hogy egyedül Tisza István volt az, aki ellenezte a há­borút s igy Magyarország büntet­lensége a háború előidézésében be­igazolódott, de a szentpétervári cári archívum fényt derített Poin­care és Izvolszky volt cári párisi orosz nagykövet szereplésére, 'akik közös kül és sajtópolitikai di­rektívákat állapítottak meg. Nem volt őszinte ellenségeink • Magyar Külügyi Társaság ügyveze­tő igazgatója »Nemzetiségi törvé­nyünk és a kisebbségi szerződések« cimmel 'tartott előadást, melyben kifejtette, hogy a Népszövetség megalakulása óta állandóan felszí­nen lévő és minket elszakított vé­reink szenvedései által leginkább érintő úgynevezett kisebbségi kér­dés miben áll. Rámutatott arra,, hogy mi az itt lakó nem magyar faj beliekkel szemben évszázadokon át rendkívül megértő és testvéries po­litikát folytattunk; amikor pedig Szeretlek... vádja velünk szemben, mert hi­szen azok az okok, melyek Szerbiát a trónörökösünk elleni merénylet­re késztették, már 1908-ban, Bosz­nia és Hercegovina annexiója alkal­mával fenállottak. Miért nem tá­imadiak meg hát akkor bennünket? Pedig akkor a berlini egyezmény­re fütyültünk s ha valamikor meg­I állapitható a bűnösség kérdése, ' akkor talán megállapítható lett -volna. Nem támadtak meg s nem találták cselekedetünket bűnösnek, -mert az orosz-japán háborúban ki­merült az az 1905. évi forradalom által is megviselt Oroszország nem léphetett volna fel támadóul Szer­bia mellett. Nekünk hát hiába van iga­zunk, ellenségeink nem ismerik el s ezért nincs más feladatunk, mint i hogy állandóan hangoztassuk iga­zunkat, propagandát űzzünk. — Három évtizeddel ezelőtt Szerbia párisi követe azt mondotta, hogy a jugoszláv állameszme szoros összefüggésben van a francia re­van s gondolattal. Először nevettek az állításon. A követ azonban nem szűnt meg ezt hangoztatni s hogy célját Szerbia elérte, azt a kitartó propagandának köszönheti, de egyben beigazolódott e kijelentés igazsága is. Take Jonescunak egy párisi pro­: paganda előadásán elhangzott sza­vaival zárja előadását Praznovszky Iván, amidőn megállapítja^ hogy ' Take Jonescu szerint Románia je­lenlegi nagyságát annak köszönhe­ti, hogy Románia mindig., a vilá­1867-ben ujabbkori alkotmányos­i ságunk kezdődött) siettünk a hazá­ban lakó nem magyar fajbeli állam­polgárok nyelvi jogait külön tör­vényben, az 1886: 44. törvénycikk­ben pontosan körülírni. Reánk néz­ve tehát nem újság az, hogy a ki­sebbségi fajok a többség részéről s toleráns elbánásban részesüljeneh., a népszövetségi paktum tehát ezen a téren úgyszólván nyitott kaput dönget. Sajnos azonban, hogy amig mi a vonatkozó törvényhozási elhatáro­zásainkat igyekeztünk végrehajta­ni, addig azok az államok, amelyek a történelmi Magyarország testén osztozkodtak, a kisebbségi szerző­désekben elvállalt kötelezettségeiket napról-napra brutálisan megsértik. A mostani körülmények közt, ami­kor jogos panaszainknak az orvos­lására egyéb ut nem kínálkozik, egyedül az az ut mutatkozik célsze­rűnek, hogy a világ közvéleményét ezekre a sérelmekre állandóan fi­gyelmeztessük, és pedig ugy a Genfben székelő hivatalos Népszö­vetség utján, mint társadalmi téren is. Ez utóbbi célt szolgálja a Külügyi Társaság egész propagan­da-tevékenységével, amely egyelőre oda irányul, hogy a kisebbségi sé­relmek tárgyában minél előbb az egyedül igazságosnak Ígérkező megoldást —j t. i. a pártatlanul igér kező nemzetközi döntőbíróságot —­megteremtsék, amely elé minden ilyen ügy kötelezőleg kerülne. Fej­tegetéseit azzal fejezte be, —- hogy a magyar intelligens közönség er­gon keresztül szemlélte Romániát és sohasem Románián keresztül a világot. Nálunk pedig mindig ez a tétel volt divatos: Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. Igyekeznünk kell hát megérte­nünk a magyar ügyet s ennek a külpolitikai törekvésnek szolgálatá­ba kell állanunk mindnyájunknak. Beszédét egyre fokozódó elisme­rés kiséri s nagy tetszéssel jutal­mazza a hallgatóság. Nemzetiségi törvényünk és a kisebbségi szerződések. Dr. Eöttevényi Olivér előadása. Dr. Eöttevényi Olivér udvari ta­nácsos, nyugalmazott főispán, a kölcsi támogatását kérte a Külügyi Társaságnak, ezt a nemes eszmét szolgáló tevékenységében, amely­nek végeredménye minden valószí­nűség szerint elnyomott testvéreink sorsának jobbrafordulása lesz. A meggyőző erejű szavak végez­tével a hálás elismerés jelei között zárja be dr. Kállay Miklós főis­pán a Magyar Külügyi Társaság diszü lését. Estebéd • Korona kistermében. Este nyolc órakor az illusztris vendégek tiszteletére a Korona­szálló kistermében 75 teritékes estebéd volt ; melynek folyamán számos pohárköszöntő hangzott el. Az első pohárköszöntőt Kállay Miklós főispán mondotta a vendé­gekre. Különös örömének ad kifeje­zést, hogy olyan férfiút lát a vendé­gek sorában, mint Berzeviczy Al­bert, aki kulturális életünk inkar­nációjának tekinthető s akinek öt­ven éves irodalmi múltja szorosan összefügg Magyarország ujabbko­ri történetével. Nem kevesebb há­lát érez a kíséretében érkezettek iránt sem s amikor üdvözli őket a (feltámadás reményében kulturmun­kájuk sikerére üríti poharát. Ber­zeviczy Albert a Külügyi Társaság nevében örömének ad kifejezést afe­lett hogy Nyíregyházán megértő közönségre talált. Jól esően "álla­pítja meg, hogy Nyíregyházát nem gondolta ily nagynak, szépnek, gazdagnak. A helyét ma mindenki­nek meg kell állnia s itt azt tapasz­talta, hogy az emberek megállják helyüket itt megtöretlen az erő, ja jóindulat^ a hazafiság és lelkese­dés dolgában s ezzel a nemzet jö­vőjébe vetett hite csak megerősö­södött. Kívánja, hogy a város és megye tartsa meg e tápasztalt nagy erényeket s viruljon továbbra is. Praznovszky Iván a magyar váro­sok látogatása során szerzett ta­pasztalatait rezümálja. Diplomá­ciai (tevékenységének egy érdekes mozzanatával ismerteti meg hall­gatóit, melyből a magyar türelem nagyszerű példájára világit reá. — Szentimentális gondolattal fejezi'be szavait s buzdít annak elhivésére hogy amint minden felhő mögött ott süt a nap, a magyar nemzet sötét felleggel terhes jelene mö­gött is ott ragyog a jövő napsuga­ra. Ezt hinnünk kell, mert ez igy van s lesz feltámadás. Vitéz Re­viczky László a körünkben megje­lent férfiak munkáját a merész röptű sasok ég felé szárnyalásának tekinti, azt kívánja, hogy ne aka­dályozza senki e sasok szárnyalá­sát. Hálát ad a Gondviselésnek, hogy ily szellemi nagyságokkal ál­dotta meg nemzetünket^ mint a kö­rünkben időző vendégek is. Eötte­vényi Olivér a jó főispán képét raj­zolja meg s ezzel kapcsolatban egy Chrisztea Mironnai folytatott be­szélgetését eleveníti fel. A szeretet­be, a barátságra üríti poharát. A pohárköszöntők sorát Szohor Pál főjegyző zárja le, aki azokról em­lékezve meg, akik innen e várme­gyéből s e városból indultak el a magyar szellemi kiválóság hirdeté­sére. a nagyok példaadásában buz­dítást Iát. Ezért köszöni meg a vá­ros nevében a vendégeknek azt, hogy eljöttek ide s feledhetetlen órákban tanítgattak a legszentebb kötelességre. A vendégek este 10 órakor szobá­jukba vonultak, hogy kipihenjék fá­radalmaikat. A jelenlevők ' állva, még egy bucsuzóul elhangzó éljen­nel köszöntik a vendégeket s lezá­rul egy szép nap, egy lelket termé­kenyítő nap. UfOGIEI, h foXéVw r^letre V'dékiek soronkivlil elintéztetnek. Díjtalan felvilágosítás reggel 8 órától este 7 óráig. Vasár- és ünnepnapokon d. e. 9-től 12-ig. , A volt Dr. Laufer-féle rendelőben I Bocskai-utca 3. szám. 2823-? ADLER ALADÁR áll. vizsg. fogász. SALAVETZ FERENC technikai vezető. NT Minden reklám mellőzésével! 1 rOM MIX EL**.* 1 ERDŐ! Apollóban

Next

/
Thumbnails
Contents