Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-13 / 231. szám

4 mérofce ! 925. október 13. Benes Kálmán polgármester elmondja a párisi út tapasztalatait. A francia mezőgazdasági kuitura alatta áll a magyarnak. Mindenütt van lakásínség. — A csehek ellopták a magyarországról terjesztett propaganda röpiratot. — Iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban a németeké lesz a hegemónia. Egyébként a kongresszus ugy határozott, hogy minden második évben ülésezni fog. A legközelebbi kongresszus helyére vonatkozólag Quebeck és Madrid városok polgármesterei tettek meghivási ajánlatot, de erre vonatkozólag a testület igazgató-tanácsa fog dönteni. Szóba került Berlin és Budapest is, de ez még függőben levő kérdés. Elmondotta a polgármester ur, hogy Párisban minden nap olvasta a «Nyirvidék»-et, amelyet repülőpostán küldtek utána. "Képzelhető, hogy a kongresszus magyar tagjainak milyen kapós volt a hazai újság. Ezt csak azt tudja igazán értékelni, aki már volt egyszer távol a hazájától s érezte, mit jelent az, ha valaki egy kis kóstolót kap a ha. zai levegőből. A kongresszus tanácskozásain kivül a magyar delegátusok Párist és környékét is megtekintették. Voltak Reimsban is, amely még mindig magán hordozza a háború éktelen sebhelyeit. A negyvenkettes lövedékek akkora gödröket vájtak a város kellős közepébe, amelyeknek egyikében is elférne a tűzoltólaktanya udvarostól együtt. A hires székesegyháznak még most is csak a csupasz falai meredeznek az ég felé. A franciák csak most kezdenek arra gondolni, hogy felépítsék a gót stílusnak ezt a remekét. A magyar delegátusok tiszteletére báró Korányi Frigyes párisi követünk öt órai teát adott, s maga a város is vendégül látta egy izben a kongresszus tagjait egy estélyen, ahol rövid műsoros előadás után gazdag büffé következett. — Csak természetes, hogy nem volt hiány a legfinomabb francia pezsgőkben, amelyekből fejen kint hét üveg volt a kompetencia. Jártak Varsaillesben is, a trianoni palotában, amelynek szobáit azóta zárva tartják, amióta a párisi magyar diákok össze akarták törni a hírhedt terem berendezését, ahol aláírták a gyászos emlékű magyar békeszerződést. A delegáció kérésére mégis megnyitották az ajtókat, a magyar polgármesterek körülállták a hatalmas asztalt és feltett kalappal elmondották a Magyar Hiszekegy-et. Ami első szemléletre megdöbbenti az idegent, az Páris óriási forgalma és esti kivilágítása. A rettendő széles avenue-kön és boulvard-okon 20 sor autó megy egymás mellett s 10—15 ezerre tehető az uttestén mozgó gépjármüvek száma. Építkezési tekintetben nem áll Budapest fölött Páris, a Hősökszobra egészen szablonszerü, csak «A névtelen katona» szobrának szépsége és monumentalitása elvi tathatatlan. Megtekintettük a Párison keresz tül vonuló hajócsatornát, a kanalizációt, a tűzoltóságot s a Renaultgyárat, amelynek igazgatósága ebé den látta vendégül' a kongresszus résztvevőit. Báró Korányi és Dvorcsák so kat beszéltek a francia mezőgazdasági kuitura dekadenciájáról. A falvak lassanként elnéptelenednek mert a parasztság a városokba szivárog be. Ennek az elnéptelenedésiek az ellensúlyozására a francia kormány 150 ezer lengyelt telepitett a falvakba. Egy rendkívül jellemző dolgot tapasztaltak a kongresszus magyar résztvevői. Az eset egyébként meg A «Nyirvidék» tudósítójától. Benes Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos polgármester szombaton délben érkezett meg a gyorsvonattal Párisból. A «Nyirvidék» munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni a polgármester úrral, aki friss egészségben érkezett haza hosszú útjáról, a fáradság minden jele nélkül. A polgármester először Bécsben tárgyalt az egymillió dolláros amerikai kölcsönről, amely tudvalevőleg független a kormány által szutenirozott külföldi kölcsöntől. A tárgyalások kedvező'mederben folytak,, de a kérdés végleges megoldása egyelőre elmaradt. Az amerikai pénz csoport képviselője Nyíregyházára fog jönni s közvetlenül tárgyal majd a városi tanács megbizottaival. Bécsben érte utói a polgármestert a magyar delegáltak külön kocsija, amelyen aztán ő is folytatta útját Páris felé. Az uton a legmélyebb benyomást a Basel-párisi kilenc órás utazás okozta neki, melynek során a termőföldeket, réteket viz alatt látta, a buza és gabona asztagok csépeletlenül hevertek, a földek pedig szántatlanul, parlagon álltak. Az volt az impressziója, helyesebben ezekből a tényekből azt következteti, hogy a francia mezőgazdasági kuitura mélyen alatta áll a magyarnak. Párisban a vasúti állomáson a magyar követség tagjai és Dvorcsák Győző volt nyíregyházi képviselő fogadta a negyven magyar polgármestert. A fogadók között ott volt Kovách Dénes dr. is, aki jelenleg Párisban tartózkodik. — A francia állam és Párií^városa részéről semmiféle hivatalos fogadtatás nem volt, ami rendkívül jellemző a francia vendégszeretetre és udvariasságra. A városok nemzetközi kongreszszusát a Hotel de Ville-ben és'a Grand Palaisban tartották. A kongresszuson Georges Guillaumin, a párisi városi tanács elnöke prezideált, s ugyanezt a tisztet látták el felváltva Bouju rendőrprefektus és gróf Monza szenátor, volt kultuszminiszter és polgármester. A kongresszus három főkérdést tárgyalt: A városok nemzetközi kongresszusának szükségességét, a városok lakásszükségletének megoldását és a metropolisok körzetében elhelyezkedő kisebb városok önkormányzatát s az anyavárossal való kapcsolatuk kérdését. A kongresszuson egyébként 18 világváros, 338 város, összesen 600 küldöttel vett részt, akik a világ legkülönbözőbb részeiből sereglettek össze. A belga delegátusok után legnépesebb volt a magyar polgármesterek csoportja, akiket az üdvözlések sorrendjének megállapításánál ennnek dacára mellőzni akartak. Benes Kálmán polgármester iniacitivájára Dvorcsák Győző közbenjárásának és a kongresszus el" nőkénél való határozott és erélyes föllépésének köszönhető, hogy a magyar delegátusok képviselője Lobenmayer Jenő dr. m. kir. kormányfőtanácsos, budapesti városi tanácsnok már az első napon felszólalt, üdvözölvén Páris városát és a francia nemzetet s ezzel megelőzte a kisantant képviselőit, akikre már nem is került sor, mert a kongresszusnak ezt a részét időközben befejezték. fog jelenni a Dvorcsák Győző által francia nyelven szerkesztett «La Slovaquie» cimü lapban is. — Ugyanis mint minden nemzet delegátusai, a magyarok is • hoztak magukkal francia, angol és olasz nyelven jjiegirt röpiratokat, amelyeknek az lett volna a hivatásuk, liogy Magyarországról és Budapestről tájékoztassák a világ minden tájáról Párisba sereglett kongreszszistákat. A röpiratokat annak előirt módja szerint át is adták a titkári hivatalnak, hogy az segédtisztviselőivel ossza szét a kongreszszusra jövő tagok között. Finnek dacára egyetlen ilyen röpirat nem került az idegen delegátusok kezébe. Amikor ezt Wolff Jenő szegedi főorvos, aki 7 nyelven beszél, szóvátette egy angol delegátus előtt, az azt felelte, hogy a csehek valamennyit ellopták. Természetesen pa naszra mentek a kongresszus elnökéhez, aki végső elintézésképen a következő kijelentést tette a magyar delegátusoknak: - Tanuljanak ügyességet a csehektől. * Párisban is vannak nemzetközi érzelmű polgárok, akik azonban sohasem felejtik el, hogy franciák. A haza érdeke lebeg mindig szemük előtt. A figyelmük azonban állandóan Németországon függ. A franciák a «Má»-ért élnek, a németek azonban a «Holnap»-ért. — Amint átlépjük Elzász-Lotharingia határát, ott már meglátszik a szorgos német kéz munkájának nyoma. — Virágzó ipari és mezőgazdasági kuitura, nagy gyártelepek, sűrű vasúti forgalom. A müncheni kiállításon a német alaposság és gondosság dominál, szemben a párisi kiállítás hatásvadászó, könnyed külsőségekre való törekvésével. Könynyü meglátni, hogy a jövő a németeké, akiknek hegemóniája csak idő kérdése. Münchenben a hagyományos^ bajor vendégszeretettel fogadták a magyar delegátusokat. Ott voltak a magyar követség tagiai és Krámer kereskedelmi tanácsos, aki ma Bajorország leggazdagabb embere. Magyar származású, ismeri Nyíregyházát és a nyíregyháziakat is. — Münchenben az óriási repülőtér lepi meg az embert, ahol ugy szállnak ki-be a repüTőgépeken, mini Pesten a körúti villamoson. A német városokban jellemzők a Rathauskeller-ek, ahol a tanács saját kosztján látja vendégül a látogatókat. (Nem volna rossz Nyíregyházán is meghonosítani ezt a rendszert! Ez csak részben a szerkesztőség véleménye) Nürnbergben is jártak a magyar delegátusok, ahol a városi közüzemeket tekintették meg. Ebéd itt is a Rathauskellerben volt. Körülbelül ezeket mondotta Benes Kálmán polgármester, aki hosszas utjának tapasztalatait városa javára fogja értékesíteni. Vitézi telekbeiktatás Nagyhalászon. Nagyhalász, Eemecse, Vasmegyer, Tiszarád és Kótaj közös ünnepe. Nyíregyháza, október 12. A »Nyirvidek« kiküldött munkatársától. Felemelő ünnepség díszes keretei közt iktatták telkeikbe vasárnap délelőtt Nagyhalászon vitéz dr. Körössy Gyula, vitéz Lencsés Pál, vitéz Balogh János, vitéz Zelei András, vitéz Feleki Ferenc csendőrtiszthelyettes, vitéz Hevesi András és vitéz Kiszely Menyhért vitézeket, akiknek dicső haditetteik megjutalmazásaképen Magyarország Kormányzója az Országos Földbirtokrendező Biróság által Nagyhalász, Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád és Kótaj községekben megítélt vitézi telkeket adományozta. Az egész nyirbogdányi járásnak Nagyhalászon lefolyt ezen ünnepsége ugy külsőségeiben, mint tartalmában méltó volt eszmei tárgyához. Nagyhalászé az elismerés babérja, amely község oly sok áldozattal és fáradsággal járult a minden ízében kiválóan megrendezett ünnepély létrehozásához. Ezzel azonban a többi érdekelt községek áldozataiért feltétlenül kijáró elismerést sem akarjuk kisebbíteni. A fogadtatás. A Kormányzó ur Őfőméltósága képviseletében reggel fél 9 órakor érkezett Vitéz revisnyei Reviczky László ny. tábornok, vármegyei vitézi székkapitányt az állomáson ünnepélyesen fogadták. Vitéz Fábry György csendőrszázados, szárnyparancsnok jelentkezett nála; majd dr KauSay Ödön járási főszolgabiró üdvözölte meleg szavakkal. A vitézek nevében pedig Vitéz Bethiendy Ferenc, mint a járásbeli vitézek hadnagya, jelentkezett. Ezután a kivonult nagyhalászi, székelyi és kemecsei leventék sorfala előtt lejtett el a székkapitány és a rendbeállt vitézek jelentéseit fogadta érdeklődéssel. A székkapitánnyal egy vonaton lérkezett a vármegyei törvényhatóság képviseletében Mikecz László vm. főjegyző és dr. Sarvay Elek vm. főügyész, a nyíregyházi helyőrség nevében Nedötzy Gyula százados és Bríszker Elemér főhadnagy. Ott látjuk a vendégek között vitéz Perinay László főhadnagyot, dr. Délczegli Imre tb. főszolgabírót, Bartha Jenő szolgabírót, Harsányi László főispáni titkár, Hönsch Miklós földbirtokost, Soltész Aladár jószágigazgatót, dr. Mikuska Antalt, Szirmay Lajost, Szirmay Józsefet, Debrószky Józsefet, Horváth János kótaji főjegyzőt, vitéz Imreh Jenő áll. tanítót, Grosz Ernőt, Bertl Ferenc gazdasági felügyelőt, Csanády Béla gazdasági tanárt és még sokan másokat. Az üdvözlések után, elől bandériummal megindult a tömérdek fogatból álló hosszú menet a községbe ahol diadalkapu várta az érkezetteket. Ünnepi istentisztelet és I díszközgyűlés. A református templom zsúfolásig megtelt. Rácz Géza ref. lelkész alkalmi ünnepi beszéde izzó hazaszeretettől lángoló, magasba szárnyaló gondolatokat és érzelmeket váltott ki a lelkekből. Az egyházi dalárda Harmath Sándor tanító nagyszerű dirigálása mellett megható énekeket adott elő. Az istentisztelet végeztével ugyanitt a templomban folyt le a községi képviselőtestület díszközgyűlése. — Boros Károly községi főbíró nyitotta meg magvas szavakkal. Majd vitéz revisnyei Reviczky László ny. tábornok, székkapitány mondott nagykoncepcióju alkalmi beszédet. Vitéz Bcthlendy Ferenc pedig a telekbeiktatandó vitézek haditetteitt ismertette a közönség lelkes éljenzése mellett. Feleki Olga szépen szavalt. A gazdák képviseletében Harmath Sándor üdvözölte kedves, gondolatós érzelmekkel a vitézeket. Rácz Géza lelkész előterjesztésére pedig hódoló táviratban fejezte ki a díszközgyűlés törhetetlen ragaszkodását a Kormányzónak. Végül a dalárda a Hiszekegyet adta elő szép készültséggel.