Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-06 / 225. szám

Nyíregyháza, 1925. október 6. * Kedd XLYI. évfolyam. * 225. színi JSÍYÍRVIDÉK. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERT8E K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM, Telefon szém 139. Postacheque 29560. Kéziratokat nem adunk vissza. Leventék. Az a gondolat, amely olyan hosz­szú ideig vajúdott s amelynek szer­vezését és próbálkozásait nagyon so kan nem vették és talán ma sem veszik komolyan, szűkebb hazánk­ban Szabolcsvármegyében tegnap vált örömittas valóságra, amikor a Nyiregyházi Torna- és Vivó-Egylet bujtosi sporttelepén háromezer dél­ceg szabolcsi levente, mintegy 130 község színevirága, kemény léptek­kel, dacos, büszke fejtartással, dísz­menetben vonult fel a roskadásig megtelt tribün és teljesen elborí­tott földszinti nézőtér előtt. Valljuk meg, hogy a kommuniz­mus bukása után, a legutóbbi időben bekövetkezett gazdasági megszilárdulás kivételével, a sokat hangoztatott nemzeti eszmények közül vajmi keveset valósítottunk meg. De mindenért kárpótol ben­nünket a leventeügy sikeres elő­mozdítása, megszervezése és fejlesz­tése, mindenért kárpótol bennün­ket az ambíciónak, lelkesedésnek, kitartásnak, fegyelmezettségnek és testnevelésnek az a nívója, amelyet tegnap szemtől-szembe láthattunk a szabolcsi leventéktől. Egy ma még talán át sem fog­ható horderejű gondolat emaná­tiója sugárzik ki a leventemozgalom ból. A falu elhanyagolt őserejének gyémántos értékei csiszolódnak itt ragyogó drágakövekké, hosszú, kitartó, odaadó munkával. S amit az egyes községek leventeifjai ott­hon hónapokon keresztül tanultak, azt hatalmas egységben mutatták be a vármegye közönségének. , Két fontos eredményt könyvelhe­tünk el a tegnap tapasztalataiból. Az egyik az, hogy a leventék ked­vet kaptak a továbbtanulásra. — Mert bizony sokszor elment a ked­ve annak a falusi fiatalembernek a rendszeres atlétikától és tornajá­téktól. Valójában nem is nagyon értette, hogy mire való áz egész dolog? A tegnapi ünnepség szívet­fogó, lelket lenyűgöző ereje^ az egész felvonulás pompája, a hatal­mas, általuk többnyire soha nem látott nagyságú nézősereg meleg fogadtatása, egyszóval az egész ün­nepség láza föltétlen bizonyosság­gal mély és maradandó hatást váltott ki a leventeifjak lelkéből. Láthatták, hogy mit jelent: első­nek lenni a "többi között, jobbnak lenni a többinél. Átérezhették a győzelem erkölcsi értékét s ha an­nak látható szimbólumát vala­mennyien nem is vihették haza, föl­tétlen bizonyossággal be fog kö­vetkezni, mert lélektani törvény, hogy sokkal nagyobb ambícióval fognak hozzá az újabb tréninghez, hogy a jövő évi szabolcsi olimpi­kon játékain győzelmet arathassa­nak. A másik fontos eredmény az, hogy a közönség is egy csapásra megtudta és átérezte, hogy tulaj­donképen mi az a leventeügy. A közönség olyan mint a primadon­na. Szeszélyes. Ha valami kicsiség nem tetszik neki, akkor hallani sem akar semmiről. Épen ezért szeren­csés ómennek vehetjük, hogy a tegnapi ünnnepség a külsőségekben is olyan impozáns, tetszetős, el­ragadó volt, hogy a közönség lel­kesen ünnepelte a leventéket, akik­nek ügyét ezzel magáévá is tette. A leventeügy a magyarság ügye. A mi ügyünk. Tegyünk meg érte minden áldozatot. A nép gyerme­keit, a magyar föld "kérges tenye­rű, tisztaleíkü, nyíltszívű ifjait ne­velik a leventeegyletek jellembátor, határozott fellépésű, izmos vitézek­ké, akik nemcsak a harcban és a " stadionban kell, hogy a vasbeton szilárdságával álljanak ellen és küzdjenek, hanem az élet minden­napi tülekedésében is. Én azt hi­szem, hogy a szabolcsi leventék mindahárom pozícióban meg fog­ják állni a helyüket. Diogenes. Harmadfélezer szabolcsi levente küzdött az elsőségért a vármegyei leventeünnepélyen. A tenyészbikát Ibrány leventéi, a vármegye selyemzászlóját Eenézlő leventéi vitték el. A versenyszámok győztesei s első bárom-négy helyezettje ezüst és bronz érmeket, a legjobban fegyelmezett csapatok oklevelet kaptak. Nyíregyháza, október 5.(A Nyir­vidék tudósítójától. A jövő gyönyörií szép allegóriá­ja volt az a kép, mely október első vasárnapján Nyíregyházán, a Nytve bujtosi sporttelepén bon-l takozott ki a nemzetüket fájdal­mas sorsában is szerető szabolcsi és nyiregyházi magyar polgárok előtt. Aki elimádkozta\valaha a ma­gyar Hiszekegy hitet sugárzó sza­vait s jelen volt a szabolcsvárme­gyei leventeegyesületek vasárnapi le vente-ünnepélyén, az megtanulta, hogy a magyar jövő hite nem álom, hanem a történelem folyamán ele­ven valósággá fog válni. A tiszte­det és a hála dobogtatta meg ott mindannyiunk szivét azok iránt a névtelen hősök, falusi jegyzők, tanítók iránt, akik a falu népe iránt érzett atyai szivük melegével meg­tanították a leventéket helyesen élni, küzdeni, minden szépért és jóért, a magyar ügyért lelkesedni. A vármegyei levente-ünnepély már szombaton kezdetét vette. — Szombat délután és vasárnap dél­előtt az előmérkőzéseket bonyolí­tották le s megtartották a szabad­igyakorlat főpróbáját is. Vasárnap délután már egy órakor valóságos népvándorlás indult a Bujtos felé, ezrek és ezrek akartak szemtanúi lenni annak a tömeghatásánál £s céfjánál fogva eddig nálunk még nem tapasztalt nemes versenynek, melyen el kellett dőlnie annak a kérdésnek, melyik a legjobb sza­bolcsmegyei leventecsapat A Nytve sporttelepének a nézők ré szére fenntartott része, annak da­cára, hogy a futópályát is ülőhe­lyekkel látták el, teljesen szűknek bizonyult. De szűk volt a küzdőtér is, mert a harmadfélezer leventét számláló gárda csak szorongva tu­dott elhelyezkedni. A tribün alatt emelvény állott, melyen a verseny elnökségének a tagjai foglaltak helyet. Az ezrekre menő nézők soraiban ott látjuk me­gyei, városi s társadalmi életünk számos kiválóságát. Középen az elsősorban Neviczky Antal tanács­nok foglal helyet/aki a levente-ün­nepélyen az Országos Testnevelési Tanácsot képviseli. Tőle jobbra és balra helyezkednek el Kállay Mik­lós főispán, Mikecz István alispán, vitéz Reviczky László, Zalán An­tal, Baur Nándor, Virányi Sándor, Ki ss Sándor, Péchy Gyula, Liptay Jenő, Szohor Pál, dr. SzeSztay Zol­tán, dr. Erdőhegyi Lajos, Marsálek János, Marnó Gyula,' Nánássy An­dor s a vármegye valamennyi fő­szolgabírója. Ket órakor hármas harangütés jelzi az ünnepély megkezdését. A harangütésre Kozák István főgimn. tanár Mikecz István alispán, a Vármegyei testnevelésügyi bizottság elnöke előtt jelentkezik; s engedélyt kér az ünnepély megkezdésére. En­gedély után Belánszky Barna elő­hozza a vármegye selyemzászlóját, melyet a céllövészet győztes csa­pata kap vándordijképen. Á zászló egyik oldala kék-fehér moaré-se­Iyem, rajta arannyal himezve ez a felirat: »Egy céllal, egy akarattal, előre«. Közepén a megye cimere e körirattal : »Nemes Szabolcs vár­megyei A zászló másik fele nem­zetiszínű moaré selyem az ország címerével s e felirattal : »IstenneI, Hazáért. Királyért«. Mig a zászlót iátviszik a versenytéren " keleti kapu glé, ahol a leventék bevonulnak, a katonazenekar a Himnuszt játsza. A Himnusz után, a zenekar induló­ba kezd s ennek hangjainál fel­vonulnak a községek leventéi já­rásonként csoportosítva a következő sorrendben: Nvirmada, Nyirbakta, Petneháza, Laskod, Öfehértó, Ro­hod, Vaja, Apagy, Nyiribrony, Be­senyőd, Ramocsaháza, Nyirkércs, Nyirjákó, Őr, Báj, Büdszentmihály, Csobaj, Polgár, Prügy, Tiszabüd, Tiszadada, Tiszadob, Tíszaeszlár, Tiszaladány, Tiszalök, Tiszatardos, Kótaj, Pazony, Kék, Kemecse, Oros Borbánya, Nagyhalász, Homokta­nya, Nagyhalász-felsőtanyák, De­mecser, Beszterce, Gégény, Nyir­szőllős. Nyírtét, Vasmegyer, Sényő Székely, Tiszarád, Nyírtura, Nyír­j bogdány, Viss, Buj, Kenézlő, Zal­| kod, Balsa, Gáva, Paszab, Tisza­j nagyfalu, Ibrány, Vencsellő, Tisza­] bercel, Szabolcs, Timár, Ajak, Nyir­I tass, Kisvárda, Anarcs, Szabolcsve­resmart, Tiszakanyár, Nyírkárász, Döge, Pátroha, Rétközberencs, Dombrád, Fényeslitke, Pap,' Jéke Kékese. Gyulaháza, Szabolcsbáka, Kisvarsány, Benk, Mezőladány, Új­kenéz, Nagy és Kislónya, Tisza­kerecseny, Tiszaszentmárton, Zsurk, Kopócsapáti, Révaranyos, Nyírlövő Eperjeske, Tiszamogyorós, Lövő­petri, Gemzse, Nagyvarsány, Gyüre Tiszabezdéd, Mándok, Tornyospál­ca, Tuzsér, Záhony, Győröcske, Nyírbátor, Nyirgelse, Máriapócsi, Nyírbogát, Pócspetri, Encsencs, Pi­ricse, Nyírpilis, Nyiregyháza, Le­velek, Magy, Nagykálló, Balkány, Biri, Kállósemjén, Érpatak,' Geszte­réd, Napkor, Szakoly, Bököny, Uj­fehértó, Kiskálló, Nyiradony, Nyir­acsád, Nyirlugos, Nyirmihálydi, Nyirbéltek, Nyirgelse, Nyirmarton­falva és Nyirábrány. Hatszáztizenkét tagpárban 2448 levente vonult el katonás fegyelem­mel. Felállás után Kozák István imához vezényli a leventéket, ima után pedig bemutatják a szabadgya korlatokat. Szinte döbben a föld a leventék egy-egy mozdulatára s mini den jól sikerült gyakorlat után fel­zug a taps. A szabadgyakorlatok alatt permetezni kezd az eső, de senki sem ijed meg az esőtől s igy kezdik meg a döntőmérkőzése­ket. Az eső csakhamar eláll. Borusi ég alatt, de derűs szívvel s egy péti­cig sem lanyhuló, sőt egyre foko­zódó érdeklődéssel folyik le a ver­seny. ,! A verseny eredménye. Magasugrásban első Molnár Sán­dor Sényő 145 cm. 2. Iklódy Gyula Nagykáíló 145 cm. 3. Ákos István Tiszabezdéd 140 cm. Távolugrásban első Mernyilr István Nyirmada 518 cm. 2. Kádár Iván Nyírbátor 496 cm. 3. Mudri Mihály Oros 454 cm. Egyes szám ára 8000 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents