Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-24 / 215. szám

1925, szeptember 24 jfnsutidék. Ma szerdán utoljára A előadásban kerül bemutatásra f n r 5, 7 és 9 órakor az Apollóban. megörökítik a régi hortobágyi népdalokat Negyven nótát gyűjtött össze fonográffal Ecsedi professzor A «Nyirvidék» debreceni tudósítójától . Dr. Ecsedi István egyetemi magántanár, tanitóképezdei tanár, a tudós és kiváló fáradhatatlan néprajzi kutató, hosszú idő óta gyüji most a régi kiveszőben levő lassan feledésnek induló hortobágyi dallamokat, betyárdalokat, csikós és pásztor nótákat, amelyek esténkint pásztortűz mellett, vagy a csárdában borozgatás közben termettek és amelyekben kifejezésre jutott a pusztát járó, pusztát lakó magyar ember érzés és gondolatvilága. -Tícsedinek már nagy gyűjteménye volt ezekből a hortobágyi nóTákból és a legtöbbjét saját maga kívülről is tudja. Azonban több még hiányzott, vagy a meglevő részint hiányos volt és megszerezni, az utókornak összegyűjteni, megőrizni igen nehézzé vált, mert a Hortobágyon is más idők járnak már, a fiatal generáció már nem csárdást, hanem simmit jár és a régi szép magyar dalck helyett modern nóták, színházi sláger számtk járják. — «Ha megversz is, imádlak én» — apacsköltészete és ehez hasonlók a divatosak és az ifjabb nemzedék már egyáltalában nem ismeri a régi hortobágyi betyárnótákat. Ecsedi István most Bodnár Lajos tanitóképezdei tanárral együtt kiment a Hortobágyra és eredeti módon gyűjtötte össze még a hiányzó régi betyár és pásztor nótákat. Beinvitálta a csárdába az idősebb hortobágyi csikósokat, pásztorokat, akik kenyerük javát a Hortobágyon ették meg és ezelőtt is sokszor eldalolgattak már borozás mellett Ecsedinek. Ecsedi kivitt magával egy fonográf gépet is. Ezután borral kínálgatta a hortobágyi embereket. Szaporán csúszott le az ital a torkukon és mikor az öreg Rimanóczy ráhúzta vén hegedűjén, dalolgatni kezdtek. Egymásután csendült fel a sok szép régi betyár és pásztornóta; ha nagyon nekiszomorodtak, vígabbat kezdtek. Ecsedi pedig a nótákét feljegyezte és a fo-nográíb2n is megörökítette. A pusztai embereknek nem igen tetszett a fonográf és azt meg semmiképen sem akarták elhinni, .hogy az vissza tudja adni az éneket és ők is meghallhatják a saját hangjukat. —Az az ember még nem születet meg, aki ezt megtudja csinálni — mondogatták hitetlenkedve. Ecsedi erre megindította a fonográfot és a következő percben már hallani lehetett, amit az előbb a pusztázók daloltak. Talán varázsló az ur — mondogatták bámulva. — Ettől kezdve azután már szinte versenyeztek egymással, ki dalolhasson és igy Ecsedi körülbelül 40 uj nótával szaporíthatta gyűjteményét. A fonográf nyomán azután Bodnár Lajos majd lekottázza á nótákat. — Mint érdekesség, érdemes a megörökítésre, a csárdai borozás több mint félmillió koronába került. Jó torkuk volt a dalolgató hortobágyi pusztázóknak... Francia vélemény a magyar-cseh-osztrák gazdasági közeledésről. A Temps budapesti levelezője a • magyar és osztrák kérdésről irt lap- " jának hosszabb cikket, melyben megállapítja, hogy a két állam és Csehország között létesítendő dunai konfederációról szó sem lehet, ellenben sikerrel lehetne megoldani a három állam között fenálló gazdasági és vámellentéteket * preferenciális szerződés alkalmazásával. Az Ere Nouvelle ugyanilyen tónusban ír a kérdésről s hasonlókép lehetetlennek tartja a Dunai konfederáció létesítését. A francia diplomáciai körök véleménye a lap szerint az, hogy a préíerenciális szerződés alapján Magyarország lenne a három állam magtára. Csehország lenne a raktára s Ausztria lenne a fogyasztó. SZEPTEMBEB 28., 29. MARION DAVIS es Marié de Bourbon hercegnő Yllágfilmje Janice Meredith Diadal és Városi Mozgó. SZEPTEMBER 28., 29. kájában. Azért olyan megdöbbentően uj minden hangmondása. Ha müveit egyenkint sorra vennék és szembe állitanók azokkal az adatokkal, amelyek Beethoven lelkében és életében megírásukkor kiélesedtek, talán elmélyedéssel a legkisebb reménykedés és a legtitkoltabb felsóhajtást és kiéreznők belőle. Beethoven élete mai beállításból nézve csak hangulatokban komplikált, de lepergésében nagyon egyszerű. — Néhány eredmény szembeállítva néhány hiábavaló próbálkozással. Egy sokáig titkolt lázas fellángolás, amelyik csak föllángolás maradt, egy csomó barátos ellenség és ellenséges jóbarát, néhány buzdító frázis, amit nem vett komolyan, mert magát tartotta egyetlen bírójának, és egy pár, évek közt elszórt hangulat volt az, ami életét, azt a rövid néhány esztendőt kiformálta. Mozart, Csernyi, a Braining család, Wolffl, Lord Jean Busel azok, akik életének induló periódusában jóindulattal vagy ellentétes érzésekkel szemben találkoztak vele. Mikor Beethoven Mozartot meglátogathatta, nagyon boldog volt és mint mondja, életében talán először és utolszor akkor volt elfogult mikor az ünnepelt mester felszólította, hogy játsszék neki valamit. Sokan ott voltak barátai közül és miután sokáig figyelték ezt az inkárnált művészt, Mozart lelkesedve és elragadtatással mondta neki : — Erre vigyázzatok, ezt kisérjétek figyelemmel, mert róla még nagyon sokat fog beszélni a világ! Ha most végig néznénk azon, amit a világ mondott Beethovenről a korok és nemzetek, szellemi gyöngeségét látnánk a megbirálásában. Minden biografia, minden németesen aprólékos adat, csak kavics, összetévő része annak a szobornak, amelyet Beethoven utolérhetetlen nagyságáról, megközelíthetetlen szellemi fölényéről alkotnak és alkotni akarnak maguknak, mikor próbálják megérteni. - Ez a szomorú jejenség nemcsak muzsikában, de minden művészetben megvan. Hogy az emberek egy-egy szel lemi titánt mint amilyen Beethoven is volt a muzsikában nagynak lássanak, az kell, hogy az illető életében meglegyenek azok a sablonok amelyeket minden eddig fölényes egyéniségű embernél megszoktak. A tömegnek nincs önálló ítélete és ami kis biráló érzékük van, az anynyira gyönge, hogy csak minta után indulva tud tájékozódni. Ez az oka annak, hogy mikor Beethovent legelőször értékelték, egy régebben élő, vagy korábban szerepet játszó alakhoz próbálták hasonlítani. Első ilyen szembeállítása éppen Wolffl Józseffel történt, aki mint virtuos 1799-ben tünt fel Beethoven mellett. Sokáig figyelték és nagyon sokáig nem tudták eldönteni, hogy kié legyen a babér. Lehetetlennél lehetetlenebb megjegyzések és följegyzések vannak ebből az időből. Egy Gleichenstein nevü hölgy többek között, — hogy Riess és Schindler kifogásait ne említsük — a kezében is keres hibát, és azt mondja : Beethoven játéka távolról sem olyan finom és plasztikus, mint Wolfflé ! A keze meg egyenesen nem zongorára termett. A formája sem szép és ujjai egyforma hosszúak, ugy, hogy mikor játszik, azt hinné az ember, le vannak metélve. Hogy Beethoven milyen lelkiállapotban játszott, arról Lord John Russell, »Reise durch Deufschland« cimü munkájában ír legmeggyőzőbben : Arcizmai megduzzadnak, erei kitágulnak. Az amúgy is vad tekintetű szeme dühösen villog, a szája idegesen vonaglik és hajának szerteten lengéséből nemcsak a heves lendület, hanem lelkének a rezgése látszik. Beethoven ugy néz ki, mint egy varázsló, aki megérzi és minden pillanatban újra érzi, hogy elszakadt az emberektől, és hogy a szellemek egészen hatalmukba kerítették. Hutten, mikor hallotta, lelkesen felkiáltott : — O Jahrhundert, die Geister sind munter, die Wissenschaften blühen! Es ist eine Lust zu leben! Beethoven élete mindamellett megmaradt a maga monoton egyformaságában. Valami keserű meg hasonlás volt a lelkében, mert 1797ben Bécsben az egész »Corpus musicum« ellensége. Ez nagyon elkedvetleníti, de kedélye még 87. óta tétova, mert elvesztette azt, aki legközelebb volt hozzá és akiről azóta is nap-nap után megemlékezett, az édes anyját. (Folyt, köv.) általános közkívánatra! ü.e Apollóban. Csütörtök Péntek 7 és 9 órakor Ki a Ghettóból A főszerepben : H E N N Y PORTÉ Csütörtök Péntek 7 és 9 órakor