Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-22 / 213. szám

jsíyíryidée. 1925. szeptember 2 2 husdrágaság oka. Már a békeidőben — nemcsak nálunk, hanem a külföldön is — sok panasz hangzott el amiatt, hogy tulnagy a különbözet a húsár és az állatár között, de ezt megszükiteni a hatósági próbavágások, husszékek és egyéb intézkedések sem tudták. Ez a különbözet természetesen csak megnövekedett az elmúlt nehéz évtized alatt, aminek okát azonban nem szabad egyedül a husiparosokban keresni. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a gazdaságtól a háziasszony szatyoráig terjedő hosszú ulon „ a költségek és közterhek jelentősen megnövekedtek és ' kedvezőtlenül tolódtak el. Dé még talán ennél is jobban a latba esik a húsfogyasztás nagymérvű megcsökkenése, arni természetesen azt vonja maga után (hogy a húsipar; a huskereskedelem és "állatkereskedelem költségei és a megélhetéséhez szükséges kereseti kívánalmai sokkal kevesebb kilo húsra oszlanak el, egy-egy kilo liust sokkal jobban v terhelnek. Emellett a husiparosok, állatkereskedők stb. száma az utóbbi évtized folyamán jelentősen gyarapodott, ami további kedvezőtlen eltolódást okoz. Talán 1500 husiparos van Budapesten; 1 ilyen nagyszámú, többnyire kisiparos nem tud kartellt alkotni, egészséges ösztönük azt diktálja, hogy egymás elől igyekezzenek elhódítani a fogyasztókat, hogy terheiket nagyobb mennyiségű árura osszák szét. ha vannak is közöttük, akik tül-,iagy percentre dolgoznak, még sem lehet feltételezni, hogy tisztán a husiparosok mohósága a husdrágaság oka és hogy' ennek nincsenek mélyebben fekvő gazdasági okai. Állandóan hallható az a kívánság, hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető utat meg kell rövidíteni. Ennek igazán sikeres megoldását azonban a gyakorlatban eddig még nem tapasztaltuk. Az egyes állatokat összeszőő vidéki csápokra, a nagyobbszabásu állatkereskedelmet lebonyolító erősebb tényezőkre,- a húsipar nagy üzemeire és kisárusitóira egyaránt szükség van a gyakorlati élet tapasztalatai szerint. A közterhek és az aránytalanul emelkedett költségek csökkentésén kivül (a forgalmi!adó 1 százalékos csökkentése a vásáronkint 500—1000 koronás ingadozásokat mutató állatáraknál a gyakorlatban eltűnik) csak egy fordulat hozhat javuéíst a helyzetben és idézheti elő a húsárak mérséklődése mellett az állatárak emelkedését és ez a kereseti lehetőségek javulása, a vásárlóképesség növekedése és a fogyasztás fokozódása. Ezt természetesen nem csák az lállatra és a húsra, hanem jóformán minden mezőgazdasági és sok ipari cikkre is vonatkozik, mert minden téren a legnagyobb baj a fogyasztás gyenge volta, illetve a fizetőképesség csökkenése, ami gyakran még a politikai és gazdasági eltolódások okozta hátrányos következményekkel is kapcsolatban áll. Ha á fogyasztás növekedésének és a fizetőképesség javulásának egészséges hatása az egész vonalon már érezhető lesz, csak akkor és talán utoljára fog sor kerülni az. állatárak emelkedésére és a húsárak viszonylagos csökkenésére,, mert a hus bizonyos ;mértékig luxuscikk, fogyasztása még leginkább korlátozható és mással helyettesíthető. És bár nagyon fontos, hogy világszerte javuljon ilyen irányban a helyzet, — hiszen kiviteli ország vagyunk, mégis a legfontosabb a belső fogyasztó képesség fejlesztése, mert egy nagyarányú kivitel is a belső fogyasztási [ szükségletnek és lehetőségnek csak aránytalanul kis töredéke lehet. Reméljük, hogy a gyógyulás és haladás utján ismét tovább jutunk és lassan-lassan javul etekintetben is a helyzet. De vérmes reményeket nem szabad táplálni, mert az idei általános nagy takarmány és abraktermés előreláthatólag az állatkinálat f jelentős fokozódását fogja előidézni és kérdés, hogy ezt nyomon tudja-e majd követni a húsfogyasztás növekedése. „A mostani Népszövetség gazdasági és szociális elnyomó szervezet" mondja Henry Barbusse a „Paneurópa" nagy körinterjujában. Bécs, szeptember. A «Nyirvidék» bécsi munkatársától . Coudenhove—Kalergi kiadásában megjelenő «Páneurópa» cimit folyóirat az Európai Egyesült Államok tervére vonatkozóan érdekes körinterjut közölt, amint erről a Nvirvidkék is megemlékezett. — A körkérdés során nyilatkozik Henry Barbusse a kitűnő francia iró is, aki a következőket jelenti ki: — Első kérdésük: lehetségesnek tartom-e az Európai Egyesült Államok megvalósítását, — másodszor: szükségesnek tartom-e ennnek létrejötétt? — Az Európai Egyesült Államok megteremtését kétféle módon lehetne elképzelni; vagy a népek által létesített népszövetség talán tökéletesebb, hatásosabb volna, mint az előbbi, de ennek természetesen egészen más karakterrel kellene rendelkeznie, mint a mostani népszövetségnek. A jelenlegi népszövetség ugyanis olyan szervezet, amelynek világos célja van, — de amint látom — éppen kitűzött céljával ellentétes szellemben működik. Ebben az értelemben keletkezett Európai Egyesült Államok a főkancellári kormányzatnak különös vállfajai lennének, amelyben az imperialisztákus nyugati államok delegátusai egyesülnének. Ezek mindegyike nacionalista szempontokat és partikuláris érdekeket tartana szem előtt, de nem a népek és a béke érdekét. Nem hiszem, hogy akár Ausztriára, akár más államra kedvező hatással lenne egy ilyen egészségtelen ötlet továbbfejlesztése. — És a mostani népszövetség további kiépítését jelentené. A mostani népszövetség, amely gazdasági és szociális elnyomáson alapszik és helyette a nemzetek már egy másik szövetségét kellett volna megalakítani. Olyan szövetséget, amely 3 A előadásban kerül bemutatásra t rí r 5, 7 és 9 órakor az Apollóban, Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. hatalommal és iniciativával rendelkezik. —Addig e téren semmi sem történik, amig az államok szövet.ségét nem alulról fölfelé alakítják meg, azaz olyan elemekből, amelyek valóban a béke érdekeit szolgálják. Ellenben ha felülről lefelé akarnók megalakítani, olyan elemek karülnének felszínre, amelyek a kereskedelmi konkurrenciában, saját nemzetük uraimra ju ásában és a háborúban [ennének érdekelve. Ez olyan elemi igazság, amit egy szofista sem ingathat meg. - Ezekben talán már meg is feleltem az első kérdésre. Én tehát csak szerencsétlen vállalkozásnak tekinteném az Európai Egyesült Államoknak az úgynevezett "demokratikus kormányok által való megteremtését, amelyek a mieink, alapjában véve konzervatív kormányok. Ez annak az állapotnak a fenntarZenész fejek. \BEETHOVEN. A ,Nyi vidék" számára irta : Ringer Lili, II. Ha Beethoven müveit, kezdve szinfóniáitól egészen a kis — «Für Elise» — Albumblattig annak idején fiókba zárták volna, hogy senki se ismerje és ma, azekben a kétségbeesett időkben, mint mai produkciókat bemutatták volna, extázisos lázzal ünnepelnék, mint olyat, aki a legmélyebben, legintenzívebben és amellett a legérzőbb emberi közvetlenséggel szedte hangokba a háború keserveit, fájdalmait, veszteségeit éppen ugy, mint az emberek eszeveszett tülekedését, nemzetiség szempontjából céltalan verekedését és az egyének külön-külön végig szenvedett és rogyásig küzdött, kálváriásan drámai szenvedéseit. Be kell látnunk ma, ha a zenetörténelemben viszszanézünk, hogy Beethoven az egyetlen, aki minket is megért! Ezt a megértésünket előlegezte az Erotika szinfóniájában éppen ugy, mint a Kreutzer-szonátában, a Pathetikban, trióiban, amelyek mind, mintha mai lendülettel és modern lélekzettel elindított gondolatokat tárnának elénk. Talán *azért, mert Beethoven zenéje filozofikusan érzéki muzsika! Benne csodálatos ' ölelkezését találjuk olyan érzésbeli jelenségeknek, amik normális egyéniségű egyéneknél ferdeségnek látszanának. Beethoven a legelmélyedettekben filozofál technikailag és ugyanakkor a legvadabb, leglázasabb szenvedélyek kiütközése érzik harmóniáiban. Mindent józanul csinál és még józanságában is kábultan szerelmes! Megvetéssel gyűlöl és ugyanakkor a legjobban szeret! Lelke csupa elcsüggedés és zenéjében még ilyenkor "is remény foszlányok villannak fel! Meghasonlik, elvonul az emberek e'.ől és magányában akkor becsli, keresi őket leginkább. Az <T lelkében annyi érzés volt, hogy mikor egynek kiütközését látjuk, abbar, "is legalább kettőnek a kiélését találjuk. Ez nemcsak egyéni életére, de muzsikájára is vonatkozik. Leg'kisebb motívuma a maga egyszerűségében olyan zsúfoltan "tömör, hogy a modernek legalább két vagy három témára valót szedhetnek ki belőle! Egészen különös Beethoven velünk való találkozásának az elgondolása. Valahogy ugy vagyunk mi az ismerésével és megismerésével, mint a geológiai rétegek fölfedezésével. Tudjuk a rétegeket, mint ahogy zenéjének ismerjük hangulatperiódusait és amikor az utolsóhoz érünk, a legősibbhez vagy a legmodernebbhez, ami nála egy, az az érzésünk, mint, hogy sok geológusnak lehetett az, hogy ha ennvi | van, még egynek keh lenni! És uj ambíciókkal, uj kutatni vágyással indulunk tovább. Most, mikor Beethoven felé indulunk, egész csomó biztos irányító van velünk utunkhoz.. A mai küzdő ember lelke keres megértést; a mai háborúban és tűzben kiforrott lángolások keresnek találó hőfokot; a mai elnyomott igények, (érzésben és akarásban) keresnek kiütközést, a mai bajok és betegségek keresnek enyhülést; a mai zivatarok és fergetegek keresnek derűs napsütést és a mai öszszeráncosodott, megvénült, megfakult kedélyek keresnek valamikép alkalmat arra, hogy legalább hangulatban egy lágy simogatással, a lelküket megnyugtatóan végig dédelgesse valaki. Erre az útra ma sokan indulnak, ösztönszerűleg meg valamennyien oda tartunk éppen ugy, mint ahogy Beethoven öntudatlanul irta le zenében szenvedéseit, amik már tömegfájdalmak voltak akkor, mikor jtsak a maga bajának az elpanaszoíását, kizokogását érezte bennük. És mikor ma, egy pillanat alatt látjuk végig képzeletben, hogy a kis göndörhaju, pisze orrú, tréfás gyerekből hogy lett mélyvonásu, markáns képű férfi és mikor megrezzent [élekkel próbáljuk megérezni azokat a meghasonlásokat, amik Beethoven tekintetét karakterizálják, —• a bánkódót, — a szeretőt, a mindig visszanézőt, ugy érezzük, hogy kevés hozzá az egy lelkünk. De nemcsak azt, valahogy azt is érezzük ilyen pillanatban, • hogy az, akit már közel tudtunk magunkhoz és hittük, hogy ismerjük már egészen, még mindig nagyon messze van tőlünk. Messze van és ezt a távolságot se idő, se utmegjárás nem tudja megrövidíteni, csak valami más, szebb, kényesebb érzésfutás. Talán az, ami mindent megmásít, .összehoz vagy szétüt, az, ami egy emberben is sokszor egész fajok energiáját tudja összpontositani — a szeretet. Ugy szeretjük Beethovent, anynvira máskép és ujonan akarjuk most megszeretni, megérteni, megbecsülni és értékelni, annyira a mi igényünk szerint, hogy nem törődünk azzal, amit róla régen, más igényekkel, mások mondtak.. Most nem is láfunk mást, mint egv merev, kissé ráncos, fásultan rideg halotti maszkot, lehunyt szemeket, forradásos homlokot", lebiggyedt ajkat és azt a szürkésen fehér, gipsztónusu arcszint, ami róla, karakterisztikus emlékeztetésül megmaradt. Azt is látjuk, hogy ez az egy arc, milyen "sokfelé és sok helyen mered az emberekre és ugy fáj, vagy talán örülünk neki, hogy ilyen szerteszórták azt, ami együv'é tartozik. Nem a gipsz, és nem a maszk, csak az arc látása fáj, amelynek emléke csak egy felé tud i