Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-20 / 212. szám

JNYimriBáK. 1925. szeptember 20. A százéves akadémia. Irta: Aradi-Szabó István. A Magyar Tudományos Akadémia, fennállásának százesztendős jubileumára készül. Több, mint száz éve annak, hogy a lánglelkü, fiatal Széchenyi István gróf fölajánlotta egész jövedelmét az Akadémia megalapítására s evvel anyagi támpontot adott azok kezébe, akiknek szivén feküdt a magyar kultura csarnokának felépítése. Mi, kevés magyarok, akik szétmorzsolva és terhektől megrakodva itt állunk a bennünket körülvevő ellenséges államok gyűrűjében, mély megilletődéssel gondolunk erre a dátumra és dacára a szenvedések óceánjának, melyben, mint erejét és kormányosát vesztett hajó hánykolódunk, büszkeségtől dagadó kebellel kiáltjuk szerte a világba, hogy a magyar kultúrfölény minden akadályon győzedelmeskedett és százéves Akadémiánk tekintélye előtt fejet kell hajtaniok még az elfogultak tömegének is. Ebben a fen költ szépségű pillanatban, mikor a magyar kultur* és tudomány templomának századik esztendejét ünnepeljük, félre kell tennünk minden kicsinyes szempontból fakadó kritikai megvilágítást és minden erőnkből azon kell lennünk, hogy Csonka-Magyarország és a megszállott területek egységes magyar népe méltó demonstrációval ünnepelje a magyar kultura dicsőségét. " Hiába való lenne, a bennünket örökké görbe szemekkel néző ellenséges szomszédaink előtt nagyjaink érdemeinek felsorolása és hiába lenne minden argumentum, mellyel a velük szemben óriási fölényben lévő kulturánk győzelmét akarnánk bizonyítani. Az ellenség szeme elfogultan és ferdén látja a dolgokat s ha nem is tud érveket fölsorakoztatni az igazság ellen, hazugsággal s ha kell, erőszakkal igyekszik megvédeni a maga kevés presztízsét hívei előtt. Legyünk tehá felkészülve arra, hogy az ünnepségek szentséges pillanatait az irigyek, gonoszlelküek és ostobák rosszakaratú gúnyolódásai fogják megzavarni és készüljünk el arra, hogy ezek a gúnyos piszkolódások, majd ha felénk röppennek, ne okozzanak semminemű rendbontó hatást az ünnepély diadalmas egységében. A magyar kultura és tudomány temploma százesztendős és mi, kevés magyarok, most ennek ünnepét ünnepeljük. Nem árthat már nekünk az ellenségek örökké támadásra kész mozgolódása, hisz a nagyvilág szem emár régen reánk irányította figyelmét s kénytelenkelletlen, de tudomásul kellett venni minden hatalomnak a létezésünket. Mikor Apponyi Albert tiszteletet parancsoló alakja beszédre emelkedik a genfi konferencián, már remegés és aggodalom járja ftt a reánk pályázó ellenségek képviselőit s mikor az elhangzott expozé után tapsra verődnek a tenyerek, még a legnagyobb irigyek is belesárgulva, kényszeredetten helyeselnek. A magyar kultura győzelme megindult az egész földkerekségen. Nincsen valamjre való kulturország a kontinensen, ahoi magyar művészek ne szerepelnének és nincsen olyan kulturváros, melynek színházában még magyar szerző darabját ne játszották voln,a. A magyar sikereknek már visszhangja támadt az egész világon s egy magára hagyott kis nemzet | dacos büszkeséggel áll megmaradt televény földjén az állandó támadások pergőtüzében. A mi győzelmünk biztos. Ha erőnket megnyirbálták is, ha megfojtottak is a védelem lehetőségétől, a legnagyobb fegyvert: hatalmas kulturánkat senki sem veheti el tőlünk. És minden idők zivatarában, veszélyben és forrongásában: kulturánk bástyáján ott áll a százéves Akadémia homlokzatán büszkén hirdetve a magyar művészet és tudomány halhatatlan dicsőségét. Mozgalom indult a Debrecen-Nyiregyházamiskolci vonatközlekedés megjavítására. Mindössze egy vonatpár közlekedik ezen a rendkívül fontos vonalon. Debrecenből jelentik: A miskolci üzletvezetőségen a mai napon lé- . pett életbe a téli uj menetrend. Az uj téli menetrend életbeléptetése alkalmából a miskolci ügyvédek, de emellett a hegyaljai lakosság is mozgalmat indított arra, hogy végre állítsa helyre a Máv. igazgatósága a békebeli vonatközlekedést Miskolc és Debrecen között is. A helyzet ugyanis az, hogy ezen a vonalon még mindig megmaradtak a háború alatti ,és a háború utáni évek rossz vasúti összeköttetéseinek az emlékei, a helyzet az, hogy Miskolc valósággal el van vágva Nyiregyháza és Debrecentől, olyan rossz a vasúti összeköttetés. Mindössze egy vonatpár közlekedik ezen a rendkívül fontos, élénk forgalmú vonalon, mig békében két vonatpár teremtett lüktető, élénk kapcsolatot Misklolc—Nyiregyháza és Debrecen között. E vonatok annak idején közvetlenek voltak, mig most nagy késésser és terhes átszállásokkal Szerencsen bonyolódik le a forgalom. Akiknek Debrecenben a kora délelőtti órákban van dolga, kénytelen egy nappal hamarabb elutazni a rossz összeköttetés miatt és a legjobb esetben is csak késő este érkezhetik vissza Miskolcra. A mozgalom célja arra irányul, hogy Miskolcról reggel 5 óra előtt induljon egy közvetlen vonat Debrecenbe, ami Nyíregyházára 7 és Debrecenbe 8 órakor érkezne meg. jj A debreceni táblán majdnem na- j ponta akad dolga a miskolci jog- J kereső közönségnek és minden jj egyes eiutazás tetemes és horribilis : költséget emészt fel, mert ezen a j vonalon teljesen indokolatlanul és | a közönség hátrányára takarékos- j| kodik a Máv. A megindult akcióról, ami a Miskolc—debreceni vasúti öszszeköttetést célozza, — munkatársunk érdeklődött a miskolci üzletvezetőség illetékes osztályánál, ahol a következőket mondották: — A Miskolc—debreceni vasúti összeköttetés megjavítása bennünket is foglalkoztat és mi a magunk részéről is szívesen látnók, ha mielőtt teljesithetnők a kérést. Mindenesetre a Máv. igazgatóságának menetrendi osztályává! megkezdjük az erre vonatkozó tárgyalásainkat és ha nincs különösebb akadálya, valóban helyreállítjuk a Miskolc—debreceni vonalon a békebeli menetrendi összeköttetést. Eszerint egy vonatpár reggel, egy vonatpár délben indulna, a jelenlegi vonatok mellett és ez uj vonatok átszállás nélkül közvetlen bonyolítanák le Miskolc—Nyiregyháza—Debrecen között a vasúti forgalmat. Egy este a korcsmák borgőzében. Szines éjszakai élet. — Egy volt jogász, aki most koldul Nem tehetek róla agylágyult vagyok. A Koronából a jazz-band pezsditő akkordjai, a cukrászdából a zongora hangjai szűrődnek ki, a csendes nyíregyházi éjszakába. Ebben a két helységben van valami kis élet — különben az éjszaka kihalt. Az utcán alig látni embert. A sarkon posztoló rendőr kemény lépései, messzire elhallatszanak. A kocsi standon a kocsisok hangos hortyogása töri meg a néma, kínos csendet. A régi, mulatós társaságoknak már nyoma sincs. A barokkal együtt megszűnt Nyíregyházán az éjjeli élet is. A korcsmák szintén üresek. Alig egynéhány ember üldögél bent. Azok is csendesen az asztal fölé hajolva, «két deci spriccerbe» öntik bele bánatukat. A cigányok a kocsma szögletében bóbiskálnak, a klarinét mintha örök pihenésre lenne kárhoztatva, a letakart cimbalmon fekszik porosan, piszkosan. Csak egy korcsmában találtam életet. Vágni való füst, illuminált emberek kaotikus hangzavara és egy fuvola visító hangja tör bele azi éjszakába. Ide bementem. Egy pillanatra elállt a tompa moraj. Mindenki felém figyelt. Észrevettem, hogy zavarom őket. A «senk» mellett leültem s figyeltem a korcsma «vendégeit». Szánalmas, szomorú alakok. Tipikus emberi hajtásai a nyomor penészvirágának. Az egyiken már ruha helyett, csak a piszok a takaró. A másik kifejezéstelen, zilált arcával, olyan, mint egy téboíydából idevetődött «élő haloffo. Mulatni csak egy mulat. Valami kocsisféle lehet. Jól van öltözve. Csizmája fényesre van pucolva s látszik rajta, hogy érzi magáról, hogy most ő a legény a csárdában. Két decinkint hozatja a szilvóriumot. A klarinétos csak neki játszik. Ugy látszik, szerelmes, mert folyton csak a «Sárba taposom a fényképedet)) játszatja, közben nagyokat csókolgat a cigány ráncos-rücskös homlokán. Egy bozontos fejű, tépett ruháju ember jön hozzám. Koldul. Az utcáról már ismerem. A tolakodó kéregetőkhöz tartozik. Leül mellém. Förtelmes pálinkaszag diil ki belőle. Amint beszélni kezd, egy 'különösen tragikus emberi sors kezd kibontakozni. Megkérdi, hogy szoktam e pszihológiával foglalkozni. Nagy bőbeszédüséggel kezd beszélni teremtésről és megsemmisülésről. Néhány pohár ujabb itai után, görcsös sírással, elcsukló hangon elmeséli, hogy jogot hallgatott ember, aki valaha jó módoan, társadalmi életet élt. Volt egyetemi hallgató társai közül itt is van egynéhány, akiknek neveit is megmondotta. De azután lezüllött, a családja elkergette s most teljesen lezüllve koldulásból él... Delírium tremensben vagyok, mondotta, aki napról-napra többet iszom, csak azért, hogy belepusztuljak, mert érzem, hogy' agy lágyult leszek, aki a bolondok házában, vagy az árok szélén fog elpusztulni. Tudom, hogy vétkezem, s itt a földre vetette magát, ugy zokogott. Percekig tartott, mig magához tért s könyörögve kért, hogy a nevét ne írjam meg, mert a miskolci jogakadémián van egy fia, a lánya meg egy urnák a felesége és csak szégyent és bánatot hozna rájuk. A mulatozó ur már teljesen elkészült, a korcsma többi vendége eltávozott. Tizenkét óra volt, mikor eljöttem. Az utcán sehol egy lélek. A szomorú, jobb sorsra érdemes ember dülöngőzve bele vágott az éjszakába, azt sem tudta szegény, hol fogja lehajtani a fejét. Szombattól | Az Apollóban. 1 Hétfőig Bercin Oszkár

Sz6p assz0l

]y M ^

szaít

ái

a Regény egy szépasszonyról 6 felvonásban. j 1 Előadások iiétiöznap I és 9, Vasernap 3,5,7 is 9. j^zea^á^ó I