Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-18 / 210. szám

JSlYöariDÉÉi 1925. szeptember 18. Kisemberek a tőzsdén Irta: Faragó J. István. Az elmúlt és mindent maga alá temető tőzsdei bessz halálszagu ré­me még mindig itt kisért közöttünk s riogatja a békés családi nyugal­mukban visszavonult kisembereket. Mert kétségtelen és tagadhatatlan hogy abban a tőzsdei összeomlás­ban , mely maga után rántotta a spekulatív elemek egész légióját, a kisemberek csoportja volt az, mely leginkább érezte meg a vérteszte­séget. A kisemberek naiv, sokszor tudatlan, de lelkes játéka adta meg a lendületet az úgynevezett tőzs­dei hossznak, hisz abban az időben mindenki játszott, akinek néhány korona fölösleges pénze volt, igy azután érthető, hogy a veszteségek súlypontja is a kisemberek cso­portját érte leginkább, hiszen ők korántsem voltak" felvértezve a spekuláció és a pénzügyi raffinéria azon fegyvereivel, melyekkel őket behálózó ügynöki gárda működött. Az ütés fájdalmas volt s a vesz­teségeket nem egyhamar fogják ki­heverni még azok sem, akik men­teni tudtak valamit a sülyedő^ ha­jóról. Éppen ezért talán idejében küldjük ezt a figyelmeztetést azok felé .,akik naiv hittel és sok buz­galommal sietnek a tőzsdepalota felé, hogy keserves munkával szer­zett termésüket odadobják a ga­bona moloch örökké tátott és fa­lánk szájába. A jó termés bizonyos kedvet ho­zott a gazdatársadaSomnak s egy­ben feledtette az elmúlt katasztró­fák szörnyűségeit s ebből követke­zik, hogy a spekulációban járatlan naiv gazdaemberek ismét a tőzsdét veszik igénybe, mikor terményeik értékesítéséről van szó. Természe­tes, hogy majdnem minden eseiben elszomorodva és hosszú orral távoz nak onnan, hogy egy esztendeig ismét elfelejtsék a tyőzsdei üzletek kudarcait. Aztán megint kezdődik élőiről a játék. Érdekes, hogy ez igy van, de hogy miért van igy, annak oka csak a gazdaemberek naiyságában kere­sendő, amikor a közvetítő kereske­delem hiénáknak bedűlnek és enge­dik kivenni a kezükből utolsóig le­becsült és olcsóra minősített termé­nyeiket. Nem foglalkozunk azon okokkal, melyek a gazdatársadalom felüle, tességét eredményezték ilyen tekin­tetben, csupán kiáltó figyelmeztetést küldünk azok felé, akik terményei­ket nem tudván értékesíteni, elszán­tan haladnak a gabonatőzsde felé, hogy, ha veszteséggel is, de minél előbb pénzzé tegyék keserves esz­tendei munkájuk gyümölcsét. Ne menjünk a tőzsdére. Tárolja el a gabonáját aki csak teheti, ha nem bír túladni rajta, de ne menjen a » tőzsdére, mert ott sokkal többet " veszít, mint akármilyen más eset­ben. Amig az ő áruja a tulajdonké­peni vevőhöz kerül, addig már 5 — 10 közvetítő leszedte a maga hasz­nát s habár a vevő magas áron veszi, az eladó mégis kevesett kap, mert a közvetítők elrabolják a ha­szon nagy részét. Ez' ellen pedig nem lehet védekezni. Mindenütt le­het, csak a tőzsdén nem, mert ott már a rendszer a közvetítésen ala- j pul és szinte termeli az alkalmat a t spekuláció részére. Ott csak a t szeritve érzi magát erre, hisz ha mamuth-tőke tud sikeresen ope- I körül tekint, egészen bizonyos, rálni, bár az is elvérzik néha. I hogy ennél a legrosszabb megol­Azért ne menjen a kisember a « elásnál még mindig akad egy jobb, tőzsdére, még akkor sem, ha kény- | mely elkerülte a figyelmét. Vérző Óceán A jővö hét nagy eseménye ! Hozzászólás a tanyai iskolák ügyéhez. A sürgősen eldöntendő kérdés­hez engedtessék meg nekem', mint városi polgárnak és egyházpresbi­ternek, hogy jogalap és jogtárgyi szempontból hozzászólhassak és megvilágítani igyekezzem a kérdést. Mihelyst jogi szempontból vizs­gáltaik a "kérdés, az érzelmi mo­mentumok elesnek és előtérbe ke­fülnek a" tiszta tények, melyek a jog következtetést előidézik, kialakítják és eredményezik. Jogalapját tekintve a tanyai isko­lák ügyének, kétségtelen tény, hogy Nyíregyháza város évtizedek óta hozzájárult a 21 tanyai iskolák fenn tartási költségéhez évi 21000 arany­koronával, mely hozzájárulási ösz­szegek az iskola épületek tatarozá­sára és karbantartására állandóan fel is használtattak. Nyilvánvaló eb­ből a több évtizeden át gyakorolt tényből, mikép a várost e tekintet­ben kötelezettség terheli annál is inkább, mert hiszen az ág. h. ev. egyház az iskolák állagát létesítő és megalapozó nagyobb terhet a maga részéről, amig anyagi helyze­te megengedte és lehetővé tette, jfedezte és Viseltje s a város mindösz­sze a fenntartási költségekhez já­rult hozzá abban az örömteljes kö­telezettség tudatában és érzetében, hogy azt a városi kulturmunkát- jó­formán maga az egyház viseli a városért és a város helyett köze­lebb a város, távolabb az állam érdekében. Tehát jogalapját véve a kérdésnek, minden kétséget ki­záró módon megállapítható, hogy a \*árost terheli a tanyai iskolák fenntartási költsége. Ami pedig jogtárgyi szempont­ból illeti a kérdést, itt csak arról lehet szó, mikép a fenntartási hoz­zájárulási összeg teljes egészében, vagy mily mértékben valorizá­landó? Maga a valorizáció kérdése any­nyiféle, ahány az eset, úgyannyira, hogy erre törvény ezideig, ez ók­ból nem is hozatott, hanem a tör­vényhozó hatalom ennek a kérdés­nek az eldöntését quasó a birói hatalomra bizta, mely az egyes esetekben külön-külön mérlegelve dönti el a valorizálás mértékét. Köztudomásu tények, hogy az is­kolák évenként; tatarozás nélkül tel­jesen tönkre mennek, úgyannyira, hogy egy tanyai iskola már erre a sorsra is jutott, tehát a fenntar­tási összeg azonnali és feltétlen szükségessége nyilvánvaló. Az is tény, mikép az iskolák fenntartásá­val járó áru és munka költségek a valorizált összeget teljes egészé­ben igénybe veszik, sőt az egyház által kiegészítésre is szorulnak, — következéskép fel is használtaínak. Minthogy pedig végeredményben a fenntartási összeg múlhatatlanul szükséges, amennyiben az egyház a tagjait további és magasabb egy­házadóval egyáltalán nem sújthat­ja, a tanyai iskolák állaga pedig a fenntartási összeg kiutalása nélkül teljesen tönkre megy, — továbbá mert erre a tanyai iskolák kérdésé­ben végszükségben levő egyháznak az egyházi adókon kivül más sem­minemű vagyoni alapja, illetőleg jövedelmi forrása nincs; s mert vé­gül a fenntartási összeg nemcsak hogy ráfordittatik az iskolák kar­bantartási költségeire, hanem még az egyháztagok súlyos anyagi ál­dozatával pótolandó is, a fenn­tartási összeg teljes értékben tör­ténő valorizálása a fenntiekben kiemelt és alátámasztott okokból nyilvánvalóan indokolt, annyival inkább, mert a város e tekintetben sokkal előnyösebb helyzetben volt és van, mintha egyedül és teljes egészében viselte volna az egyház helyett évtizedeken át a tanyai is­kolák építési, kezdési és fenntartási összterhét és gondját. Dr. Foitin EndreT" Egy nyiregyházi fiú megverte apját, mert nem egyezett bele házasságába. Nyíregyháza, szeptember 16. A Nyirvidék tudósítójától. Kósa András nyiregyházi Zöld­bokori lakos dr. Porkoláb Zoltán ügyvéd utján a nyiregyházi kir. ügyészségen feljelentette fiát, ifj. Kósa Andrást felmenő ágbeli hozzá tartozón elkövetett súlyos testisér­tés vétsége miatt. A családi inci­dens, amelyben a magáról megfe­ledkezett fiu arra a súlyos megíté­lés alá eső cselekményre ragadtatta magát, hogy kezet emelt édesaty­jára és ütlegelte, szeptember első napjaiban történt. Az apa és fia ifj. Kósa András leendő házassá­gáról beszélgettek. A házasságba, amely határozott formában került szóba és amelyhez a fiu szenvedélyesen ragaszkodott, id. Kósa András nem akart bele­egyezni, mert fia még nem volt katonasorban. Ennek a vélemény­nek most is kifejezést adott, mire a fiu neki esett és ütlegelni' kezdte. Az 52 éves ember fia ütéseitől ér­zékenyen fájó sérüléseket szenve­dett. Id. Kósa Andrást Konthy Gyula dr. főorvos vizsgálta meg (és a vizsgálat fájdalmas kék folto­kat és daganatokat állapított meg az apa testén. A bűnös fiu ellen megindult az eljárás. A madridi tanító egyesület Nyíregyházára irt tanügyi adatokért. Nyíregyháza, szeptember 16. A Nyirvidék munkatársától Az esperantó-nyelv egyetemes nagy jelentőségét igazolja, hogy az eszperantisták a föld minden tájá­ról' könnyen érintkeznek egymással, akárhogyan is vélekedjék valaki a mindjobban terjedő világnyelv jö­vőjéről, annyi bizonyos, hogy az igazságtalanul megcsonkított Ma­gyarország ügyét szolgálják azok az esperantisták, akik az egész föld­kerekséggel való könnyű összeköt­tetésüket felhasználják a magyar propaganda céljaira. A napokban Nyíregyháza kiváló esperantistája Ferenczy István tanár, akit a kül­föld eszperantó centrumaiban jói ismernek levelet kapott Spanyolor­szágból, Maádridból. Ebben az eszperantó levélben a madridi álta­lános tanitó-egyesület arra kéri Fe­renczyt, hogy a csatolt kérdőív pontjaira kimerítően válaszoljon. A kérdések a magyarországi tanügyre vonatkoznak és kimerítő adatsoro­zatot kérnek közoktatásügyünkről. Ferenczy most gyűjti az adatokat amelyeket aztán esperantónyelven a madridi egyesület rendelkezésére bocsát. Diadal Városi Szính áz Mázad Ma csütörtökön utopre a Diadalban és Városiban Gunnar Tolnaes és Karina Bell főszereplésével Kis Dorrit (Kis emberek nagy története) Charles Dickens világhírű regénye 7 felvonásban. Kisérő műsor M ndeBnek a nő ez oka £­k Jön Jön Ne kényeztesd gyermekaidet A szezon egyik főattrak«iója. Csak pénteken az Apollóban. MAE MURRAY Amerika legpikánsabb művésznőjévé ! Királynő ténsasszony (Jazz band mánia) E világhírű filmujdonságot az óriási műsorokra való tekintettel csak egy nap (péntek) tudtuk műsorra tűzni. ÍPOLLO.

Next

/
Thumbnails
Contents