Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-11 / 204. szám

JSÍYÍRYIDÉE. 1925. szeptember 11. A vidéki színészet csődje. Irta: Segesdy László. Hazánk színházi kultúrájában •. vidéki színészetnek mindig jelentós szerepe volt, mondhatnánk meleg­ágya volt a vidéki szinpad min­dig a fővárosba fölkerülő tehetsé­geknek. Az ország színpadi kul­túrájának a közvetítői, levezetői, szorgalmas továbbitói és sokszor fejlesztői voltak azok a vidéki tár­sulatok, melvek a legnagyobb nél­külözések közepette, városról-varos ra vitték és hirdették a magyar színjátszás gvőzelmét. Hatalmas te­hetségeket termeltek ezek a színpa­dok a főváros részére és az utóbbi időkben a fővárosi színigazgató előtt már elengedhetetlen feltetel volt, hogy az újonnan szerződte­tett tagnak vidéki gyakorlkata le­gye" • , . , És ez a színészet, mely évtize­deken keresztül szolgálta az ország vidéki lakosságának színpadi kul­túráját, mely jóban-rosszban min­dig kitartott a közönsége mellett, ez a színészet most összeroppant, elgyöngült, letört és a szétzüllés veszélye fenyegeti. Egymásután ol­vassuk a lapokban, hogy a vidéki színigazgatók, miután már minden vagyonukat és . jövedelmüket ráál­dozták a társulatra, anyagilag tel­jesen tönkretéve kénytelenek abba­hagyn imüködésüket, mert a kö­zönség már nem támogatja őket kellőképen. Arról 9 közönségről. melynek ezek a derék színészek hosszú év­tizedeken át szolgálatában állottak ebből az alkalomból bizony érde­mes volna megemlékezni, a megszo kott hangnál sokkal erősebben. De mintahogv nem volt helyes a vidéki színházat az olcsóbb mozi kedvéért fölcserélni és a tönk szé­lére juttatni, ugy nem lenne helyes az sem, ha a közönség indolen­ciáját kárhoztatnánk a vidéki szí­nészet csődbe jutásáért. Tudjuk, hogy a legfőbb indítóok a gazda­sági" helyzet sivársága, a pénzte­lenség és ebből folyó kedv és han­gulatnélküliség az egész vonalon. Tudjuk és szomorúan tudomá­sul vesszük, hisz mindnyájaníérezf zük a következményeket és mind­nyájunk életében kényszerült válto­zásoknak kellett bekövetkezni. De mit felelnek erre illetékes he­lyen a kultuszminisztériumban, mit felelnek arra a kiáltóan feléjük szögezett kérdésre, hogy: miért hagyták csődbe jutni a vidéki szí­nészetet?? Mert ha a közönségnek bizonyos okokból nem áll módjá­ban, hogy a társulatát támogassa, vagy ha bármilyen más okból is elfordulni kényszerült a városban működő társulattól, akkor az ille­tékesek segítő kezének rögtön ott kellene lenni, hogy a kátyúba szo­rult szekérnek megadja a segitő lökést. Csakhogy evvel szemben azt látjuk, hogy csukott szemekre és még csukottabb fülekre talál­nak a segélyért kiáltozok s nem hogy anyagi segítséget, hanem még rendszerváltozásra kényszerítő irányításokat sem kapnak. Az uj színházi évad kezdetén fi­gyelmeztető szavunkat küldjük a kultuszminisztérium illetékes osz­t'Sf/a felé. Rengeteg panasz el­hangzott már az elmúlt szezon fo­lyamán és még több megoldási le­hetőség merült föl egyes fővárosi lapok hasábjain. De a mostoha gyermekkel senki sem akar törőd­ni. Ezen az egyébként is legrögö­sebb pályán szerte az országban sok ezer kenyérnélküli színész várja valahonnan a segítséget s a növekvő elkeseredést sehogysem le­het csillapítani a hallgatás és tel­jes elzárkózás politikájával. Tessék végre erélyesen' kézbeven­(iii a vidéki színészet ügyét s tessék rendet teremteni az ország rengeteg színpadának vezetésében. Ahol tá­mogatás kell, ott adjanak támoga­tást, ahol vezető kell, adjanak ve­zetőt, de ne hallgassanak, ne ülje­nek rá továbbra is erre a kérdésre, mert a vidék tönkrejutott színpadi kultúrájáért egyedül azoknak kell vállalni a felelősséget, akik vezető helyen ölberakott kezekkel nézték a vidéki színészet pusztulását. A magyar Hiszekegy angol nyelven hangzott fel a nyíregyházi kereskedelmi iskolában. Nyíregyháza, szeptember 10. — A Nyirvidék tudósítójától. A nyíregyházi városi felsőkeres­kedelmi iskola mindenkori modern kulturtörekvéseihez híven az elsők között áll az országban azzal, hogy tanulmányai sorába beiktatta a? angol nyelvet is. Az iskola az an­gol nyelv tanítására Gál István ta­nárt, az angol nyelv és irodalom kiváló ismerőjét nyerte meg, aki angol nyelvi óráit 5-én kezdte meg. A felsőkereskedelmi iskola III. és IV. évfolyamának tanulói részesül­nek apgol nyelvi oktatásban. Ezek­ben az osztályokban az angol nyel­vet a franciával párhuzamosan ta­nítják. Gál István professzor első angol nyelvi órája megható s s megörökítésre méltó mozanattal indult meg: az angol nyelvű stu­diumon résztvevő tanulók áhítatos szívvel imádkozták el Papp-Váryné Sziklay Szeréna Hiszekegyét angol nyelvén. A Hiszekegyet költői ih­lettel, az eredeti költemény ritmi­kai egyéniségét is teljesen vissza­adó technikával Gál István tanár fordította le. Az angol nyelvű for­dítás a következő: Hungárián Creed. I believe in one Allmight, In only one Native Land, In Justioe that 's even-hand' Eternal and right, In new-born Hungary Now guiltless in slight Amen. Ime, a hatalmas Brittania nyel­vén zendül fel a magyarok imádsá­ga a Tisza partján, azon a földön, amelyet Trianon tudatlan birái bar­bárnak minősítettek. Ami a nyíregy­házi felsőkereskedelmi iskolában történt, nem egy vidéki iskola belső ügye, hanem a magyar kultura di­csősége, amely a£ iskola falai kö­zül felvillanva'beküllőzi a sötét ma­gyar eget. A nemcsak idealiszti­kus szempontból, de a reális célki­tűzések tekintetében is jelentős pe­dagógiai esemény alkalmából a leg­melegebb elismerés illeti meg az intézet igazgatóját, Margócsy Emilt és a kitűnő Gál István tanárt. Szeptember 11., 12. és 13-án péntek, szombat, vasárnap Szinre kerül az idei szezon First National szenzációja Az elsülyedt világ melyek főszereplői: Lewis Stone, Walace Beary, Bessie Love. Az elsülyedt világ izgalmas, tanulságos, szórakoztató Az elsülyedt világ Amerika legnagyobb filmsikere Az elsülyedt világ azt pergeti le szemünk előtt, ami vo.t Az elsülyedt világ a természet nagy titkainak forrását közelitette meg. A nyíregyházi munkás­biztositó pénztár egy emeletes rendelőt építtet. Nyíregyháza, szeptember 10. — A Nyirvidék tudósítójától. A nyíregyházi munkásbiztositó pénztárral szemben az utóbbi idő­ben mind több kifogás merült fel. Különösen a betegek fogadása és higiénikus ellátása tekintetében me­rültek fel kifogások. Most a bizto­sítópénztár építkezni fog s ezzei Az uj kerékgyártó. Irta : Sétáló. Uj kerékgyártó, vagy amint mi közönséges talusi emberek mond­juk »kerégjártó« telepedett le a fa­lunkba. Az uj majszter megjelenése egész kis forradalmat csinált a mi nyugodt vérmérsékletű gazduramék között. Hát mán hogy a (szöszbe ne, mikor a városi piktorral pingálta­tott magának egy szép cégért, osztég arra ojani akkurátus egy sze­keret pingáltatott két sárga csikó­val, hogy a Suta Nagy Esván bá két derese csak puli kutya hozzá­képest. No meg oszt az a szép ződre mázolt könnyű; kis bricska is nagyban növelte a hatást, amék mingyárt másnap ott állott a nagy uccán levő műhely ajtaja előtt. Aki csak arra ment,, módos gazda, vagy zsellér, mindenki akkurátusan kö­rű ltapasztalta a mutatós ződ brics­kát. Bent a műhelyben a majsztram egy legénnyel meg két suhanc inasával szorgalmasan' furt­faragott, kalapált, mint akinek a legsürgősebb posta-munkája van. Néha-néha pillantott ki félszemmel az utcára, s megelégedett mosolyt nyomott el dús tüskés bajsza alatt, láttára a mindinkább élénkülő kí­váncsiságnak. Természetes, hogy ez a nagy esemény nem kerülte el a két kon­kurrens figyelmét sem. A felvégesi Kóczos Kis Jóska dult-fult mér­gibe, hogy más is bemerészkedett a faluba és most már az ő biztosnak .* hitt egzisztenciáját megtalálja in­jgatni a jövevény. Pohos Nagy And­rásnak az alvégi szomszédok vit­ték meg a hirt, hogy uj kollega akadt. A majsztram rezignáltán fo­gadta a szenzációt, mindössze any­nyi történt, hogy a csutorát át­tolta a jobb oldalról a balra, egyet sercintett és oldalba rúgta a kö­rülte settenkedő Bodri; kutyát segy angol lordnak is dicséretére Váló flegmatikus arccal méresgélte to­vább az uraság szekerébe készülő keréktalpakat. Közbe teltek-multak a napok, a falu politikusa, Nyakigláb Reiter Tóni hol az egyiky hol a másik polgártársát leste fneg egy-egy ujabb hirrel, hogy:,az uj kerégjártó •mijén jól érti a dógát, mijén egy fájin májszter az, még a nagyságos képviselő ur is megbámulta a tuli­pán tosra festett uj kasos szekeret, amék a dióverő vásárra készült. A szolgabíró ur meg egyenesen meg­rendelte annak a bricskának a párját, améket először; tett ki a ház elejbe, csak éppen hogy neki vilá­gos sárgára kell festeni, mert hát a ződ szin parasztos. Hát még az­tán vasárnap vót csak nagy a meg­lepetés, amikor mindenki ünnep­lőbe öltözve, templomba igyekez­nek s meglátták az uj majsztert is szépen vasalt fekete ünneplőbe mel­lén egy csomó metáliával. Emmán osztég döfi, mondogatták az embe­rek egymásközt, e biztosan levá­gott vagy két tueet bosnyákot ott (abba a görbe országba és biztosan lazér kapta a sok métáliát. Képzelet­ben maguk előtt látták, amint maga Ö Felsége tűzte a mellére a vitéz­nek ezt a sok szép pántlikás mé­táliát. Lassan mindinkább nőni kezdett a tekintélye a faluba az uj majszter nak. Jöttek a megrendelések egy­másután. Alig győzték a munkát. De takarosan is tudta csinálni a leg kisebb javítást is. Közbe Kóczos Kis Jóskát rázta a hideg, láttára az uj műhely nekilendülésének. Kapkodott is fühöz-fához, hogy hol tudna ártani az uj majszternek. De akármerre fordult, mindenütt kine­vették és azzal fogadták, hogy csi­nájja ő szebben, meg ócsóbban a szekereket, mint Katona Kovács Demeter (milyen hamar adják fa­jún a nemesi előnevet) akkor majd ő hozzá pártolnak. Nem volt mást mit tenni, mint hosszú orral távozni (fSiaz időre bizní^a ibiosszu müvét. Az idő nem varatott soká imagára. Jött az ősz ! De milyen egy ősz volt ez ? ! Azt elbeszélni nem, csak átélve lehet érzékeltetni a maga valóságában. Nap-nap után' szakadt az eső és egész sártengerré válto­zott az egész környék. Csak aki átélt egy tiszaháti őszt, az tudja mit jelent itt.egy esős időszak. Ka­tona Kovács Demeter nem ismerte fezt, nem a mi tájékunkról való vót, messziről jött ide és amint ez volt a szerencséje, ez lett a romlásának is az oka. A szépen kikent-kifent, de egyébként pongyolán összetákolt szekerek, különösen a keréktalpak a ragadós sártengerben egy hét alatt összetörtek, nem'birták a ven­dégmarasztaló sár tömegét gázolni. De a baj nem jár egyedül. Nem volt elég csapás a napról-napra visszahozott javítás munkákat in­gyen újra javítgatni, hanem még i ráadásul Kóczos Kis Jóska kisütötte valahonnan örökösen lázongó híg agyvelejével, hogy a mi vitéz Ka­tona Kovács Demeterünk bizony egy fia bosnyákot sem vágott le, nemhogy két tucetnyit küldött vol­na a másvilágra, mért bizony az istenadta csak nyóc hetes póttarta­lékos vót egy délvidéki kis garni­jzonban, osztég ez a sok cifra metá­lia meg csak amojan katonaszabó­nál vásárolt önmaga adta kitünte­tés volt. Nyakigláb Reiter Tóni érdemes csizmadia mester most mán büszkén veri a mellét, hogy az iparművészeiét csak ő maga képvi­seli a faluban sérthetetlen és két­ségbevonhatatlan jogossággal. A szolgabíró ur meg azt izente a •majsztramnak, hogy a szeme elé ne merjen kerülni, mert bizisten le­kapatja a tizl körmirüi, amért azt a csúfságot kellett megérnie' az uj bricskájával, hogy a szomszédfalu kellős közepében törött össze az első kereke éppen az özvegy tekin­tetes asszony ablaka előtt, amikor a muskátlis ablak megett'azt a babo­násan égő fekete; szempárt felfedez­te, melynek láttára minden csepp vé­re az agyveleje felé kezdett vándo­rolni. Katona Kovács Demeter uram ezek után jobbnak látta egy szép napon kereket oldani működése ez ujabb szinteréről, hol számára ba­bér helyett csak? tüske termett.

Next

/
Thumbnails
Contents