Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-07 / 150. szám

2 1925, julius 1. A keresztény és nemzeti eszme ünnepe Nyíregyházán. „Istenért — Hazáért". A keresztény és nemzeti eszme ült. tegnap diadalünnepet Nyíregy­házán. Az az eszme, amelynek kife­jezője a felavatott háromszínű se­lyemzászlóra van aranybetükkel rá­hímezve : Istenért — Hazáért. A kereszténység majdnem kétezer éves történetében az emberiség lel­kébe edződött istenfélelem és a legszentebb rög, a hazai föld iránt táplált olthatatlan szeretet tömör kifejezője ez a két szó, amelynek követését a nyíregyházi munkás­ságnak a zöme vallja elvének, s irta követésre buzditón zászlajára. Az Idő kerekéneek hatalmas for­dulását jelenti a munkásságnak ez a deklarációja, felébredést a tétlen tunyaságból, a szellemi és politikai hitvallásnak tudatalatti szunnyadá­sából mintegy varázsütésre pattant ki az energiák összekovácsolásának a keresztény és nemzeti jelszavak jegyében megindult hatalmas mü­ve. Istenért ! Jelenti az erkölcs kris tályosodott, legtisztább fogalmát, az emberi kultura isteni eredeté­nek gondos, odaadó ápolását, a vi­lágot átfogó keresztényi szeretet. Hazáért ! Jelenti a szülőföldnek, a családnak, a társadalmi közületek­nek, az egy nyelven beszélő ember­rokonoknak, az egy államalakulat­ba tömörült, egy állameszmétől át­hatott polgártársak szeretetét, egy­más megbecsülését és a közület lét­érdekéiért a legdrágább kincsnek, az életnek feláldozását. Két olyan eszme van összesűrítve ebben a két szóban, amely teljesen kimeríti az emberi célkitűzés, emberi hivatás tartalmát, az élet anyagias céljain felül nem lehet más irányelve a gondolkodó embernek, mint: Istenért! Hazáért ! A vasúti állomáson. Reggel fél 9 órakor kezdett gyü­lekezni a vasúti állomás perronj, ;n a nyíregyházi »Mansz« magyarru­hás női csoportja, hogy országos elnöküknek Tormay Cecilnek érke­zését méltó keretbe foglalhassák. A 9 óra 24 perckor berobogó deb­receni személyvonat első osztályú kocsijából lép' ki a »Mansz« szere­tettől övezett elnöknője, akit a nyíregyháziak nevében Csiky Ist­vánné fogad, mint a helybeli »Mansz« ügyvezető elnöknője. Kí­vüle ott voltak a központi »Mansz« képviseletében Lukács Béláné, a vasutas »Mansz« képviseletében Szitka Jenőné, a »Mansz« leány­csoportjának képviseletében Ru­szinkó Magd&, s a keresztény mun­kásnők képviseletében Szöllössy Anna, s virágokkal halmozták el Tormay Cecilt, aki a fogadtatás ce­remóniája után a Liptay Jenő tn. kir. gazdasági főtanácsos, földbir­tokos hatalmas Puch-kocsijába ült Liptay Jenőnével együtt. Az autót Hancsel Sándor gazdasági titkár vezette. Egyenesen a Kossuth-téren felállított hatalmas sátorhoz haj­tottak, hogy részt vegyenek a mun­kás zászló felavatási ünnepségén. Gyülekezés a K's-téren. A programmhoz hiven a Kis­téren már 9 órakor a város min- í den irányából gyülekezik a közön- I ség. Néhány perc leforgása alatt szűknek bizonyul a tér a felvo­nulók befogadására. Teljes fegyel­mezettségben ott látjuk a külön­féle társadalmi és szakszervezetek csoportjait! Nemsokára megjelen­nek a vidéki küldöttségek és az idegen helyekről, különböző város­ból jött vendégek. Amikor a gyüle­kezés befejeződik, megkezdődik az összecsoportosulás a Kossuth-térre való felvonuláshoz. Elől a katona­zenekar, utána az egyes csoportok megindulnak fél 10 órakor és festői menetben vonulnak a katholikus templom előtt felállított sátorhoz. A Kossuth-téren. A város szivét alkotó szép nagy Kossuth-tér színültig megtelt ér­deklődővel. A templom előtt fel­állított sátor és szónoki emelvény) körül' Ozory István rendőrtana­csos intézkedése egy kordonnal ha­tárolt térséget tart fenn a Kis-térről és a vasúti állomásról érkezőknek. Mindenütt példás fegyelmezettség, öntudatos rend és hazafias komoly­ság honol. Még tiz óra sincs, amikor ja. Kis-térről megérkezik a menet. Szi­vet megható érzések töltik el a szemlélő lelkét, látva a nemzeti ér­zésből fakadó igaz hazaszeretet de­monstratív megnyilvánulását. A katonazenekar hangjai mellett jönnek : elől a városi dalárda, majd a kedves íeánycserkészek formaruhákban, utánok a fiucserké szek a lelkes tanítók és tanárok kí­sérete mellett, az Ipartestület zászló alatt, a különféle levente­csapatok, majd a különféle egyéb társadalmi alakulatok és szakcso­portok szinte fel sem sorolható a lelkes fegyelmezettségben felvonu­lók serege. Azt sem tudja a szem, hová nézzen, oly sok apró és meg­ható esemény játszódik le néhány perc alatt. A kordonon kivül álló óriási számú közönség tekintete ihlettel, csodálattal csüng e nagy­szerű látványosságon. Majd hire fut, hogy jönnek a pestiek. Egy pillanat alatt felvil­lanyozódik ismét a közönség. £s •valóban, határozott katonás léptei­vel feltűnik Tormay Cecil sugár alakja, utána Geőcze Sarolta és tit­káraik, valamint más fővárosi ven­dégek a nyíregyházi »Mansz« ma­gyarruhás asszonyaitól körülvéve. "Van is sok dolga Csépány Jenő­nek, a Nyirvidék fotoriporterének, azt sem tudja, melyik jelenetet örö­kítse meg. A vendégek az emelvé­nyes sátorba mennek, ahol a ven­dégszerető notabilitások fogadják őket hagyományos szeretettel. Ott van az elsők között Kállay Miklós dr. főispán, Mikecz István alispán a vármegye tisztikarával, Bencs Kál mán dr. m .kir. kormányfőtanácsos polgármester, Kállay Tamás nemzet­gyűlési képviselő, Kállay András földbirtokos, volt nemzetgyűlési képviselő, Zelenka Lajos dr. kúriai biró, törvényszéki elnök, Tóth Bá­lint miniszteri tanácsos, pénzügy­igazgató, az egyházak főpapjai, a hadsereg képviselői teljes számban, majd a különféle hivatalok, főtiszt­viselők, az egyes női szervezetek tagjai és igen sok előkelő hölgy, eloszolva a férfiak soraiban. Lent az emelvény körül ott látjuk Szé­kely János volt államtitkárt, a ke­resztény szakszervezetek országos elnökét, a keresztény iparosok or­szágos szövetkezetének küldöttsé­gét, a diósgyőri és budapesti vas­munkások csoportját, a szabók, könyvkötők országos szervezeteinek kiküldötteit, a salgótarjáni keresz­tény munkások megjelent képvise­lőit és még igen sok más városból jött vendégeket. Szinte kicsi az uj' ság terjedelme, hogy felsoroljuk az ünnepségre jött és megjelent il­lusztris vendégeket. A Kossuth-tér képe. Sokszinü tarka képet nyújtott a Kossuth-téren felsorakozott tömeg. A forró nap bőkezűen szórta su­garait s a felhevült arcokon meg­feszített várakozás honolt. Fegye­lem volt, s rend. Mint egy csa­lád, ugy forrott egybe az ünneplő közönség. Minden arcon, minden szemben egy kifejezés, egy érzés ragyogott, egy oly áhítat, amely mindenkinek kedves, mindenkinek a lelkében otthonra talál, mert ezt (az érzést nem- a rángj, a felsőbbség, vagy bárminemű társadalmi állás diktálja, vagy szüli, hanem pusztán az egyén érzése, a nagy 'társadalmi egység, a nagy család; a nemzet, iránt. A felsorakozott lobogók, az eskü szent szimbólumai, figyelve néztek a távoiba, 'hol magyarruhás asszonyok és leányok kíséretében lassan közeledett az uj lobogó),, egy ujabb fogadalom, egy szent érzés ujabb kikristályosodásának záloga. A jobb jövő hajnalának első sugarai közé tartozott ez az ünnep­ség. A halálosan sebzett nemzet most fokozott, megfeszített mun­kával ,hatványozott energiával küzd a végpusztuiás (ellen s fennek a ha­tározott célért való küzdésnek már feltünedezik az eredménye; a nemzet szervezetében kiváiik a ne­mes munka gyümöicseképen egy­egy drága igazgyöngy. Ezeknek az igazgyöngyöknek atomjai ott voltak szétoszolva a magyar nemzet szer­vezetében és tiz év vihara kellett ahoz ,hogy kikristályosodva a fel­színre kerüljön... Egy volt az a tö­meg ott a Kossuth-téren s ez az egység, meíy megnyilvánult az ün­nepség minden mozzanatában, ez faz egydég a íegszebb jövő záloga. A zászlószenielési ünnepély. Nem sok idő van a szemlélődésre mert kezdődik az ünnepély. A vá­rosi dalárda Magyar Hiszekegyé­nek megható összhangjai után egy­szerre csak feltűnik Sávoly Lajos­né sugár alakja a szónoki emelvé­nyen. A keresztényszocialista női szervezetek nevében megnyitja lel­kes szavakkal az ünnepélyt és fel­kéri Tormay Cecilt zászlóavató beszédének megtartására. Tormay Cecil beszéde. Tormay Cecil ünneplő éljenzés mellett lép az emelvényre. Magas koncepciójú beszédében, amit szám­talanszor szakított félbe a közön­ség kitörő tetszésnyilvánítása, az Isten, haza egybefolyó szeretetének jegyében a keresztény egyenlőség szabadság és testvériség eszméjének fejtegetésével kezdi beszédét. A zászlón ott van azoknak a szive, akik adták, — és azoknak a lelke akik kapták. Leghőbb vágya, hogy ez alatt a zászló alatt a magyar ér­telmiség találkozzon és egybeolvad­jon a magyar kézműves munkás­sággal. Mert ha ez nem következik be, összeomlik a magyar ég és föld Legyen ez a zászló a magyar sors »Veronika kendője«. Adott ő már egy iíyen zászlót át akkor, amidőn Horthy Miklós kormányzó bevo­nult Budapestre, a magyar kato­náknak, örül a szive, hogy most a nemzet munkásainak is adhat át ugyanilyen zászlót a szebb, bol­dogabb, ujabb honfoglalás remé­nyében. i A keresztény munkásság nevében átveszik a zászlót Tormay Cecil szavait megnem szűnő éljenzés kiséri. Utána az emelvényre fellépő Fábián János munkás alig hallhatóan kezdi meg beszédét a lelkes hangulat közepet­te. A keresztény magyar munkás­ság nevében átveszi a zászlót és fo­gadalmat tesz, hogy annak nemzeti és keresztény tisztaságát, ha kell vérük árán is megvédelmezik. Az egyházak megáldják a zászlót. örömtől repeső érzésekkel foga­dott beszéde után Énekes János prépost-kanonok a róm. kath. egy­ház nevében, Ruttkay Gyula ka­nonok-főesperes a gör. kath. egy­ház képviseletében, Bartók Jenő dr. a ref. egyház képviseletében és Kopcsó János az ágostai hitv. evan­'gelikus egyház nevében áldják jmeg a zászlót gondolatos érzelmek­kel átszőtt beszédek kíséretében. A vendégek megnyilat­kozása. Rácz Antal, a diósgyőri munká­sok elnöke, csoportja és az együtt­érző vendégek nevében egy fokost és egy turulmadár szobrocskát nyújt át a zászlóavató nyíregyházi munkásoknak annak jeleül és ki­vánságaképen, hogy a fokossal véd jék tneg a zász'ió becsületét, a sza­bad és önálló turulmadár jelképez­te magyar géniusz gondolatában. A zászlószegek beverése. E nagyszerű ünnepi beszédek után az együttérzést szimbolizáló zászlószegek beverése következett Kállay Miklós dr. főispán a kor­mányzó nevében, a nemzetgyűlés nevében, a miniszterelnök nevé­ben és a város képviselője, Ra­kovszky Jstván nevében, valamint Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés al­elnöke nevében helyezi eí a zászló­szegeket. — Baur ezredes a honvé­delmi miniszter nevében, Zelenka Lajos törvényszéki elnök az igaz­ságügyminiszter nevében, Mikecz István a szaboicsvármegyei és szá­mos más törvényhatóság nevében, Bencs Kálmán dr. polgármester Nyíregyháza város és megbízásból több más város nevében helyezik (el a zászlószegeket. Majd a pestvár­megyeiek és egyéb vármegyék ne­vében, a helybeli Vitézi Szék stb. nevében verik be a szimboíumokat a zászló rudjába. E minden mozzanatában nagy­szerű ünnepély után az egybegyűl­tek a Sóstóra vonultak ki, ahol i^gy a zászlószegek további beveré­se, mint a befejező ünnepi aktusok játszódtak íe. az Apollóban Gaston Ro ucies világhírű regénye filmen Golette (Varrólány és aítassé szerelme) Előadások kezdete V48 és V4IO órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents