Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-30 / 195. szám

JNEYÍR¥IDÉK l^ft augusztus 30 Gazdasági kaiodában. A békeszerződés rendelkezései gazdasági szempontból egész sereg oly lehetőséget Ígértek nekünk, amelyek elősegítenék gazdasági boldogulásunkat a változott viszo­nyok dacára is. Határozott rendel­kezések foglaltattak a békediktátum- ' ban arra nézve, hogy «az elsza­kított, de gazdaságilag egymásra utalt területrészeknek egymás kö­zött évszázadok óta fennállott for­galmát újból lehetővé tenni létkér­dés.* — A békeszerződés magában foglalja, hogy ennek az elvnek a gyakorlati érvényesítésére a magyar küldöttség Trianonban azt javasolta, hogy «Magvarország és a tőle elszakított területek között több évre terjedő szabad forgalom létesíttessék.» Ezt azzal utasították el. hogy a szabad gazdasági forga­lom «gazdasági szempontból ér­vénytelenítené a magyar járom (!) alól elszakított területek felszabadí­tását és meggátolná ugyanebből a szempontból ezeknek a területek­nek az azokat megszerző államok­kal való összeolvadását.)) De a gaz­dasági rendelkezések a békediktá­tumban szakaszról-szakaszra is el­lentmondásokat tartalmaznak. — A helyzet tisztázását követelő sürge­tésünkre Trianonban például a kö­vetkező választ kaptuk: «Nem va­lószínű, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia átcsatolt területei egy­más közt gazdasági' téren verse­nyezni 'fognak, hanem inkább az a valószínű, hogy meg fogják kísé­relni régi piacaikat megtalálni és igy régi kereskedelmi összekötte­téseiket felujitanir Ha ez a meg­szokott árucsere helyreáll, akkor nem fenyegetheti semmiféle vesze­delem Magyarországnak sem ter­melését, sem kereskedelmét.)) — A gyakorlat máris megdöntötte a trianoni bölcsek 'feltevéseit, hiszen a politikai kaloda mellett még gazdasági kaiodában is tartanak és igen súlyosan, sőt rendszeres alá­a (mázassal fenyegetik terményeink értékesítését! Amikor rámutattunk a helyzet végzetes kialakulására, a Milleránd­féle kísérőlevél szószerint ezekjei ; akart megnyugtatni': <'Ha Magyar- * ország a Békés állapottaf össze nem egyeztethető gazdasági korlá­tokkal találná magát szemben, a Szövetséges és Társult Hatalmak gondoskodni fognak arfőf, hogy a'Nemzetek Szövetsége közvetítésé­vel a szükséges eszmecserét meg­in3itsák.» Már euből is látható volt ,hogy az úgynevezett meg­nyugtatás kevesebb a nesze semmi fogd meg jól-nál. Az egyetlen pont, amire gazdasági politikánk irányi­tói építhettek és sajnos, tuf sokat építettek is, a békediktátum 202 szakasza, amely szószerint a kö­vetkező: «Avégből, hogy Lengyel­országnak, ^omániának a Szerb­Horvát-Szloven államnak, a Cseh­szlovákországnak, Magyarország­nak és Ausztriának kölcsönős tá­mogatása lehetővé váljék, oly ter­mékek tekintetében, ameFyek az ál­lamok területei"között csere forga­lom "árgyaf voltak s ame^ék a területek " termelésére, vagy keres­kedelmére nézve nélkülözhetetle­nek: ezeknek az államoknak egyike vagy másika a békeszerződés élet­beléptetésétől számított 6 hónapon belül tárgyalásokat fog kezdemé­nyezni oly célból, hogy az említett államok egyikével vagy másikával a békekötés rendelkezéseinek meg­felelő külön egyezményeket kössön. E határidő leteltével az az állam, amely ilyen egyezmény 'kötését kezdeményezte, de azt megkötni nem tudta, a 'jóvátételi bizottság­hoz fordulhat és attól az egyez­mény megkötésének a síéíteteset kérheti.» Hogy mit ér ez a rendelkezés, azt semmisem jellemzi jobban, mint az, hogy immár 5 éve varunk hiába, tárgyaltunk eredménytelenül s ez a várakozás az oka annak, hogy Magyarország főáruinak: az agrár termékeknek külföldi elhelye­zésére képtelenek voltunk megszer­vezkedni. És sehol semmi védelem a bennünket körülvevő államok be­kerítő és kizsákmányoló kereske­delmi politikája ellen!... Az éjjel a csendőrök egy izgatót hoztak be Kiráiytelekrol. Aki megakadályozta a testnevelési egylet megalakítását. Nyíregyháza, augusztus 29. — A Nyirvidék munkatársától . A királytelki csendőrség tegnap éjjel egy izgatással vádolt volt kas­sa-oderbergi vasúti fűtőt hozott be, akit a rendőrség ma átküldött a kir .ügyészségre. Az izgatást azzal követte el, hogy mikor az egyik "ki­rálvtelki 'tanyán a Tanitó mintegy 20—25 ember jelenlétében meg akarta szervezni a testnevelési egye sületet, a cseh megszállott terület­ről cseh útlevéllel haza érkező fűtő olyan kijelentéseket tette, ameTyék sértők voltak a tanítóra és a test­nevelési törvény ellen való állás­foglalásra izgattak, ugy, hogy a testnevelési egyFetet meg se Tehe­tett alakítani. Érdekes, hogy az Il­lető, aki most az "ügyészségi fog­házban várja felelősségre vonását, a magyar állampolgárságból elbo­csáttatott ,de a csehek sem ismer­ték el cseh állampolgárságát, ugy, hogy nincs állampolgársága. Épp ennék az ügynek elrendezése végett jött haza szüleihez, remélve, hogy a Mávnál állást kaphat. Már 1913­ban ^került Nyíregyházáról Kassá­ra s most, hogy hazajött mind­járt kellemetlenséget szerzett ma­gának és családjának a testneve­lési törvény ellen váló izgatással, amelyért pedig vigen súlyos bünte­tés vár reá . ..iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiímiiik BÚTOR szükségletét meg­bizhatóan Glück Jenő bútoráruházában, Vay Ádám-u. 8. szerezheti be. Alapítva 1903. Nyíregyházán három nagy hangversenyt ren­dez a városok szövet­sége. Nyíregyháza, augusztus 29. — A Nyirvidék munkatársától. Kardos István kulturtanácsos i tegnap Debrecenben járt, ahol Nagy Zoltán zeneiskolai igazgató­val és dr. Kuthy Sándorral a ze­nekedvelők egyesülete titkárával tárgyalt a Nyíregyháza—Debrecen Mikolc—Szeged között létesítendő zenei' szövetség ügyében. — "Dr. Kuthy Sándor a napokban utazik Bécsbe és Párisba, ahof a művé­szekkel tárgyalni fog. A debrece­fiiekkel való tárgyalás eredménye­ként közölhetjük, hogy Nyíregy­házán három nagy nangverseny lesz. Minthogy a Nyiregyházán ren­delkezésre álló terem befogadó ké­pessége kisebb, mint a debreceni, szegedi, vagy miskoTcsi 'hangver­senytermeké, itt nem érhető el a husz milliós bevétel, amelyet egy­egy hangversenytől várnak. Ezért elhatározták, hogy Nyiregyházán három nagy hangversenyt ren­deznek és a belépődíjakat alacso­nyabban állapítják meg. Első hely 60, második hely 40 ezer koroiíi lesz. A három nyíregyházi hang­versenyen előreláthatólag a világ­hírű Szígethy József, Stefáni Im­re és Helge Linberg svéd dalos­művész lépnek fel . agy ló, ebédlő és különféle bútorok­ban. ? ^iiinitnüniiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiiir Hétfőn! Kedden! Az álomkóros Fix és Fox burleszk 7 felvonásban. Fősz.: FIX és FOX és Nősül a nagyherceg Szatirikus vigjáték 6 felvonásban, főszerepben: ÉVA MAY, Diadalban és Kert Mozgóban. Miklóska. Irta: Tartallyné S- Ilona. Miklóskának nagyon fehér kezei voltak. Igaz, ő nem dolgozott sém­in it, kinézett az; ablakon és a havat nézte, ha télf volt, ha nyár volt, ak­kor a napra feküdt es a kezeire keztyüt húzott, hogy fehérek ma­radjanak. Én tudom, hogy ezt Mik­lóska nem hiúságból tette, hanem csak azért, hogy nézhesse a kezeit, inint a pólyás: babák és gondolhas­sa: ni, milyen fehér a kezem és kékeres és abban vér van, piros vér. Élek. Még élek. És meg fogok halni. És tudják az emberek, mind tudják, akik rám néznek, hogy fe­hér a kezem és meg fogok halni. Ostoba vagyok! Mit törődöm ve­le? Ezt még mindenki kibírta — nevetett Miklóska — ezt még min­denki kibírta, a meghalást. És vál­lat vont Miklóska. Egészen jól meg voltak ők ket­ten: Miklóska és a Halál. A Ha­lál fenyegetőzött. Miklóska ne­vette. De csak ugy nevette, hogy ne mondhassa magáról azt: gyáva fél! Mert Miklóska azért szerette az életet és a napot. Nem is be­szélt a halálról soha, inkább hall­gatott. O az én jóbarátom volt. Tébé­cés. Ez: mondták rá a doktorok és én még sem féltem tőle, hanem leültünk egymás mellé és nagy könyvekben lapoztunk, nevettünk és " beszélgettünk. Nem jutott eszünkbe soha, hogy meg fogjuk egymás kezét vagy hogy meglássuk egymást, ugy hogy: asszony és férfi vagyunk. Két pajtás voltunk. Két ember. Egy beteg és egy egész­séges. De még ezt sem nagyon vettük észre. Csak egyszerűen min­dig együtt voltunk, mert az jó volt! — Ma sétálni megyünk, Mik­lóska! — mondtam és ő mosoly­gott. Örült. Igaz, azt nem is mond­tam, hogy szép, keskeny szája volt Miklóskának és piros és kék szeme, nagy, meleg nézésű. Azután, hogy Miklóska okos volt. Nagyon okos. Mindenről tudott s éppen azért ke­veselte, amit tud. A haja. Igen, ez is szép szőke volt. Hamvasszőke, hullámos, dus. Elég ennyi? — Látja, Miklóska, milyen ér­dekes az a Fekete hegy! Nagy, lapos és minden felleget a hátara Bzed. Mint egy fiahordó. A felle­gek tüz-szegélyezte várkastélyok, opálkőből épült, panoráma válto­zatosságu drága paloták. Nagy­szerű reptilőgépállomás lenne ott Miklóska. — Igazán, — felelte Miklóska — miért is nincsennek még? — Lesznek. — Tudom, hogy lesznek. Min­den lesz. Csak... én nem... Nem feleltem rá.. Elnevettem ma­gam és a vizre mutattam, mert köz­ben odaértünk. A Tarca áradt, ta­vasz volt és csúf, piszkos viz futott benne vad, csobogó zajjal s giz­gazt, szálfákat, kócot, rongyot so­dort magával. — Nézze, Miklóska! Emberfej! Hogy vigyorog. A viz ideodavetette, feldobta és átbukott rajta: olyan alakú valami volt csakugyan, mint egy főkötős, vénasszony-fej, mely a fogát csi­korgatta. Egy darab fa volt. Nevettünk és megborzongtunk. A viz messze so-. dorta már, de még mindig láttuk Leültünk a parton és néztük a vizet, a napnyugtá(\ s a félrecsapott |>u9 hegylábat, melyből a vonat­járás helyének levágtak egy dara­bot, hogy ugy mehessen tovább Galícia felé az ember. Valami hirtelen az eszembe öt­lött. Hogy ugy ültünk ott ketten, mindenkitől távol, előttünk a viz, a hegyek, a nyugvó nap; eszembf ötlött, hogy ketten vagyunk: férfi és nő. És nem beszélünk soha semmiről, amiről a férfi és a nó beszélni szokott. Felötlött bennem a guny is önmagammal szemben: Éva! No! Igy aztán ineg is bo­csátottam magamnak: nem ísbün, amit teszek. Megkérdezem. — Miklóska, nem haragszik, ha kérdezek valamit? — Nem. Hogy haragudnék! — Azt., .hogy... megcsókolt már maga valakit? — Valakit? — Igen — folytattam merészen — mondjuk: egy nőt. Egy leányt... Miklóska elpirult. Lehajtotta a fejét és én is elpirultam. Azonnal mégis szégyeltem ezt; a merész kér­dést.'' Miklóskától! Ilyet kérdezni! — Nem, — felelte ő. — Soha. — Soha. Érdekes! Miklóska féloldalt pislantva rám nézett. A tavasz alkonyba fult és fátyolt szövögetett a hegyekre. A hegyek kékek voltak és fátylukat a nap lilára színezte. A fekete hegy tüzszinüvé vált és nem látszottak körvonalai. — Még a vonat nem jön — mondtam én — ugy-e? — Hatkor jön. 1 cipőkereskedő, Nyíregyháza, Rákóczi-ut 4. Telefon 336. Ajánlja a közeledő iskolai idényre való tekintettel dúsan felszerelt Tisztviselőknek, ... . , . , . ... ,i, illetőleg azok csa­rakturat fiu, leanyka cipőkben és hansnyakban. Férfi, noi ládtagjaiknak és gyermekcipők a legdivatosabb választékban. Saját műhelyemben árengedmény. Telefon 336. 24 óra alatt mérték után készülnek cipők és csizmák. "QBV 5106

Next

/
Thumbnails
Contents