Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-29 / 194. szám

2 JSÍYÍR1TIDÉK 1925. augusztus 29, Két kongresszus. Az egyik üxfortbart folyt le harminchat nemzet katholikusainak képviselőivel, a másikat Stockholmban tartják, m'int a világ protestáns egyházainak értekezletét. Mind a kettőn a keresztény erkölcstan látószögéből bírálják azt a helyzetet, amelybe népek, és nemzetek kerültek, vagy döntöttek a nagv háborút követő uj országalakulások folytán. Az a gondojíit, vezet át mindkét konferencia törekvésein, hogy az egyháznak, illetve az egyházaknak, kell a kisebb' ségek oltalmazójának lenniök, saját országukban. A nemzetközi népközösség és az egyetemes nemzeti erkölcstan helyreállításától függ, hogy meggyógyíttassanak a békeszerződésekben megnyilatkozó, az igazi nemzeti érzéstől idegen, bosszúálló modern nacionalizmus tévedései által ütött sebek és hogy szeretetteljes egyetértő közreműködés jöhessen létre a keresztény emberiség közös, nagy kincseinek megvédelmezésére. Mind a két világkongresszuson az a nagy elv öltött testet, hogy a nemzetközi keresztény megértés, mely nem kívánja, hogy a hazafiassag kötelességeit el kelljen hanyagolni, hanem éppen azt, hogy az erkölcsi színvonalra emeltessék, a háborús okok megszüntetésére legelsőscrban azt kell, hogy megvalósítsa, ami a hazugságot" igazsággá, az igazságtalanságot igazságszeretetté változtatja: a nemzet és emberiség egymáshoz való viszonyának tisztulását. A modern államfejlődés az utolsó évek békéiben kifejezésre juttatott rendelkezéseivel azt mutatja, hogy csak területi és hatalmi előnyökre törekszik. Az embert legázolható figuraként vette csak számításba és a nemzetiségi önrendelkezés politikai elvével erkölcsi iirt támasztott az államhatalmak és a kisebbségi hitfelekezetek között. Oxfordban és Stockholmban megvitatásra került a bennünket oly közelről érintő kérdés, mely megaláztatásunk és szétszaggattatásunk kiáltó jajjá, hogy a kisebbségek viszonya az uralkodó, államhoz keresztény szempontból se legyen elnyomatás,) üldöztetés és meg nem érdemelt mártirium. $ világ katholikusainak és protestánsainak közvéleménye szólalt meg Angliában és Svédországban, ahoví elnyomott, idegen uralmak alá átcsatolt fajtestvéreink hivatalos delegátusai végre elvihették panaszaikat, hogy tudomást szerezzen róluk a keresztény egyházak má« nemzetbeli nyilvánossága is. Rokonszenv és jóindulat nyilánult ínég irányunkban o-tlt s a keresztény szolidaritás meg kell, hogy találja, az utat és módokat a nemzetek szövetségéhez, mely ez idő szerint az ,egyetlen politikai szervezet a kiegyenlítődés szolgálatában, hogy érvényre juttathassa megállapításait, mely nélkül békés és boldog együttélés népek és nemzetek között sem előnyös gazdasági helyzetben, sem kirajzolt földrajzi határokban meg nem teremhetik. Az Nyíregyházának is sürgős építkezéssel kellene enyhíteni a tűrhetetlen lakásínséget. A vidéki városok lakásokat építenek. Nyíregyháza, augusztus 28. A Nyirvidék tudósítójától. A «Vállalkozók Lapja» legutolsó száma érdekes kimutatást közöl arról, hogy az egyes városok a külföldi kölcsönt mily beruházásokra fordítják. Különös érdekességgel bír, hogy lakásépítésre mily tetemes rész jutna ezen célra a különféle városokban, hogy ezáltal a lakásínségen segítsenek és egyúttal az építőipar és a vele kapcsolatos iparágak fellendítését előmozdítsák. Az egyes városok a következő építkezéseket vették tervbe: Debrecen városa 1,700.000 aranykoronát fordít két bérház, egyházak mindkét kongresszusa kimondotta, hogy a keresztény erkölcs szempontjából is épp annyira szükséges, mint amennyire politikailag észszerű volna a kisebbségek egyenjogositása a törvény előtt, értvén ez alatt, hogy bármilyen népkisebbséghez tartozó egyénnek joga legyen a legmagasabb állami és egyházi méltósághoz is ésj emellett a kisebbségeknek joga biztosittassék nyelvük szabad használata tekintetében, iskolában, templomban, törvény előtt és a közigazgatásban, végül pedig, hogy állíttassák fel olyan nemzetközi kisebbségi döntő bíróság, lehetőleg a pártatlanul ítélni tudó egyházakból, mely a panaszokat a helyszir.en megvizsgálná és orvosolná. A cseh, oláh és szerb uralom alá döntött magyar kisebbség e három feltételnek még árnyékát ser? élvezi. Pedig a magyarság azokon a területeken őslakó„ tehát nemcsak történeti, kulturális és erkölcsi, hanem természeti joga volna hozzá, hogy szabad nemzetként élhessen. iparostanonciskola és vágóhíd építésére. Győr városa kórház, polgári fiúiskola és lakásépítésre 1,675.000 aranykoronát fordit. Az Atlétikai Klub sportpályájára 5 millió aranykorona van szánva. Kaposvár kislakások építését tervbevette. ( Kalocsa ötmilliárd kölcsön fele- i részét szállodaépítésre fordítja. Magyaróvár a kétmilliárd köl- ' csön egy részébői' kislakásokat épít. • Makó 900.000 aranykorona kölcsönből kislakásokat épít és váro-V 1 csatornahálózatát bővíti. \ Miskolc. A közgyűlés kimondotta, hogy a beruházási kölcsönből 72 lakóházat épit. A munkálatokat azonnal meg*kezdi. Mohács városházat épit. Salgótarján kislakásokat, mozgóképszínházat és vágóhidat épit 500.000 aranykoronáért. Szolnok városa két bérházat épit. Szentendre 200.000 aranykoronát építési célokra fordit. A felsorolt példák igazolják, hogy a lakáskérdés megoldása sürgős közérdek, különben nem szerepelne a lakásépítés a városok programjain sem ilylen nagy tételekben. Nyíregyháza, amint tudjuk, nem fogadta el a^ kormány által felajánlott kölcsönt. Nem azért, mintha nem volna szüksége rá, hanem mert jóval többre számit,' mint amennyit a városok kölcsönéből kapott volna. Meg vagyunk győződve róla. liogy az a város, ahol már most elég széleskörű közmunka van folyamatban, az első pillanatot meg fogja ragadni, ha megfelelő kölcsönhöz juthat. Nem járna azonban helyes uton városunk, ha nem követné várostársainak példáját és nem sietne a tűrhetetlen lakásínség és munkanélküliség leküzdésére azzal, hogy Debrecen és Miskolc példájára lakóházakat építtet. Nyíregyháza építőiparosai, háztulajdonosai és lakói egyértelműen amellett foglalnak állast és rövidesen ebben az irányban nagyszabású akciót fognak megkezdeni. Jön! Jön! Az álomkóros Fix és Fox burleszk 7 felvonásban. Főszerepben FIX és FOX és Nősül a nagyherceg Szatirikus vígjáték 6 felvonásban, főszerepben: ÉVA MAY. Diadalban és Kert MozgóbanA Szentlélek gyermeke Irta: JVlarconnay Tibor. Giorgio da Cortona, condottiere és hős, mihelyt szüleinek szük lakásába belépett, észrevette civakodásukat. Előbb az anya rikácsoló hangját hallotta. - Hazudsz, istentagadó! Mindenedet eliszod! És ráadásul részegségedben elveszted az eszedet. Miért vitted vásárra a hálószobánk szentképeit?? Már nem emlékszel? Az eleinte robbanó beszéd a vége felé kissé szelídebbre csökkent. Volt rá ok. — Azt hiszed félrevezethetsz? — dörgött a férfi. — Te akartad, hogy a piacra vigyem a képeket. Mert ruhát akartál és rojtos ken dőt, hogy Don Pietrovai, azzal az idegen zsoldossal nagyobb kedvvel táncolhass. Szégyeld magad! Vén boszorkány létedre, alig pelyhedzőállu spanyolra veted a szemedet. De Tia még egyszer hirt hallok erről a nagy piacon, hát, minden szentre esküszöm, belétek mártom a tőrömet! Giorgio ugy állt mint a cövek. Meg sem mozdult. Undorodott. A házsártos házaspár elvakulva az indulattól, észre sem vette fiók érkezését. Haragjuk fokozódott. És azzal végződött, hogy Giorg.'o apja belemarkolt Giorgio gnyjának ősz hajába. A fiu szive összeszorult. Hajdan rajongva szerette szüleit. Később csak tisztelte őkeí. És most?... Fájt a kiábrándulás. És szerette volna megtagadni, hogy tlőük származott. És ez is fájt. És Giorgio, mint általában a fizikailag erősek, | megriadt a lelki fájdalomtól. — *, Eg}' percig szinte ugy tűnt, csak valami álom, hogy ők a szülei. Ő más volt. Nemes célokért korán TieVülő. És ime, céljait nem tagadta meg az élet forgatagában: öt évig harcolt hősiesen a barbárok ellen. £s évekig tartó távollét után, igy kellett hazatérnie. Ezt nem bírta. S alighogy elválasztotta civódó szü leit, már el is hagyta őket. Azok pedig közönyösen engedték menni. Róma zegzugos sikátorait szorongató házfalai izottak, mint a kemencék. Forrón sütött a juniusi nap. Pünkösd napja... Vasárnapi harangzugás és mámorító virágillat töltötte meg az ezüstszínű levegőt és szállt az ég fehérbodros felhői "fölé. És a mámoros illat és az isteni áhítat belekeveredett a sötét és szük utcák rettenetes bűzébe. S Giorgio szivében ezen a i megszentségtelenített reggelen szinte tűrhetetlenné fokozódott a keserűség. Templomi' hűs .homályt, békét, csendet áhított. S amint az egyik lejtős uton le, a Monté Testacchio felé haladt, váratlan tág térre és arany meg fehér oszlopos barátságos kis kápolnára bukkant. És belépett. Természetesen a gyenge apostolok "hirtelen támadt bátorságáról, a szentlélek megjelenéséről volt szó. De Giorgio most először tűnődött e szent csodán. Ámbár hivatásos katona volt, tisztelte a tudományt s korának felvilágosodottabb tudósaihoz fűzte barátság. — Azonban naiv, vallásos hitét nem tagadta meg. A szentlélek tanában sohasem mert "kételkedni. Egyszerűen nem gondolt rá. Most azonban mindent, mi eddig homályos volt .megértett. Most meggyőződött most igazán hitt. S a megismerés tüzében átszellemülve állapította meg és mondogatta magában: — Mindenki, aki igazán nemes célokért küzd, nemes eszközökkel, a szenléleké! ' II. — Be kell bizonyítanom, hogy szüleimnél különb vagyok —mondotta Giorgio da Cortona ,mikor éjfekete ménlován átlovagolt a Porta di San Paolon a rozsdaszinü Campagna felé, szép, ifjú feleségéhez, Donna Biancához fordulva. S szeme fölött, melynek tekintete a hajdani Róma óriásivü, vörhenyes aqaeductjain komorlott, kidagadó, hatalmas homlokerétől kissé mejamelkedett az ércsisak. Dona Bianca zokogva figyelte, urának elszántságtól izzó szavait. £s bátortalan asszonyi próbálkozás sal még egyszer igyekezett megtántoritani. Ránézett és szólt: — Az én szerelmem mindenért vigasztal. Ne gondolj a szüleid vétkére. Az ő bünük miatt csak fiem akarsz te csatában elpusztulni?Pedig csak ez hajszol bele! Tündöklő szeme megtelt könnyel. És férje kissé ellágyult hangon válaszolt: — Csak rád gondolok. Igy megyek a csatába. Miattad akarok nagyot cselekedni. Miattad akarom tudni, hogy több vagyok a szüleimnél. Meg a fiunk miatt. Hogy elmúljon róla a nagyszülők átka. A fiunk miatt, aki lesz. Mind a két karjával megölelte asszonyát, megcsókolta kimondhatatlanul üde ajkát. És aztán annál elszántabban, sarkantyúját a mén véknyába vágva, vágtatott a harc felé. Donna Bianca pedig sokáig kétségbeesve integetett utána. Körülbelül egy óra múlva Giorgiot rejtett völgy katlan ban trombitaszó s hirtelen előrebbenő csapata fogadta. Nem messze az ellen, hozták hirül a kémek. És csakugyan: még alkony előtt meglepték a lázadó urbinóiakat. — Giorgio azonnal megtámadta a sereg tanácskozó vezéreit. De senki se követte. Zsoldosai szinte megdermedve csodálkoztak vakmerőségén. Giorgio egymaga három tisztet keresztülhasitott, kettőt pedig harcképtelenné tett. Az egyik csapatrész már majdnem megfutamodott, mikon egy halom mögül hirtelen felröppenő ágyúgolyó leterítette a hőst. A harc csak most indult meg igazán. Az ellen megfutamodott. Giorgio serege rohant a vcgső győzelem felé. S otthagyta a haldoklót. S mikor alkony borult a véres völgyre, Donna Bianca .'tűnt föíi ^láthatáron s halálosan kimerülve borult haldokló urára. — Követtelek. Amaz nagynehezen fölemelkedett s utolszór felragyogott szemevilágát feléje forditva mondta: — Most már tudom. A szentlélek gyermeke vagyok. S a fiunk Is az lesz. Hallgattak. Utolszór csókolták egymást. Az utolsó csók heve mindent elhallgattatott. S niikor már megzavarodott a hős szeme, remegő hangon kérdezte: — Hogy jöttél utánam? Ki védett? — A szeretet... az Irgalom Istene — suttogta az asszony. És hirtelen fölzokogva ráborult urára, aki már meg sem rezzent.