Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-28 / 193. szám

jsíyíryidék 1925. augusztus 28. A román király jubileuma. Mikor Románia az angol diplomácia művészetével és az amerikai tankok leküzdhetetlen túlerejével megnyerte a világháborút és vitézül «meghóditotta Erdélyt», Ferdinánd király és felesége Mária királyné körutazást rendeztek a magyaroktól elorzott területeken és meglátogatták Kolozsvárt is. A magyarság tüntetésétől remegő ujveretü román rendőrség elrendelte akkor, hogy a'kincses város összes ablakai nemcsak becsukandók, de a függönyök is leeresztendők. Az utolsó pillanatban valamelyik fő román mégis észbe kapott és figyelmeztette a rendőrséget arra, ívogy a lecsukott ablakok nem a győzelmi ünnepség, hanem a halotti tor benyomását tennék a királyi párra, ennélfogva az ablakok kinyitandók, de azokon egy magyar sem nézett' ki. A király és királyné végigvonultak a városon, kocsijuk felé azonban minden házból csak ür tátongott reájuk s nagyon. szomorú benyomással hagytak el & várost. Az angol elegáncía légkörében nevelkedett gőgös királyné elszontyolodva látta maga körül a szmokingban és csikós nadrágban, vagy pedig redingótban és sárgacipőben, ünneplésére felcsődült román intelligenciát, az uj notabilitásokat s ugy tudjuk, hogy azóta nem volt kedve többé seregszemlét tartani az uj «hóditmányban». I. Ferdinánd román király a napokban fogja betölteni 60. életévét s ugy halljuk, hogy a román politika vezetői fényesen készülnek megünnepelni ezt a jubileumot. Lesznek bizonyára ékes felköszöntők, harangzugás, hódolatnyilvánitás minden formában; de alig hiszszük, hogy a királyi pár ez alkalommal kimozdulni kívánna megszokott bukaresti környezetéből. Ezt valószínűleg a politikusok sem akarnák, mert a nagyszerű ünneplésben nagyon lelohasztólag hatna, hogy Erdély' lakosságának több mint egyharmada, a Királyhágón inneni résznek pedig több mint kétharmada csukott ablakkal és még csukottabb szivvel fogadná a nagy hóditót. Más van; azokban a szivekben, nem a Ferdinánd király képe, hogy micsoda, azt megmutatta Aradon egy szimpla kis színielőadás, ahol egy magyar huszárruhában megjelent budapesti szinész egy pár taktusos csárdása olyan ovációt és lelkesedést keltett, hogy az örökké éber román rendőrségnek be kellett az előadást tiltania (és a színészt a határon áttoloncoltatnia. Az időpont sem nagyon alkalmas a jubileumra, éppen most a genfi ülés előtt, amikor ennek a néhány milliónyi eltiprott magyar kisebbségnek szörnyű sorsa kerül megvilágítás elé. Az lesz igazán a jubileumi ünnep, amikor a birtokaikból kisanyargatott, elüldözött magyarok, négyszáz év óta a magyar kultura szolgálatában álló, becsukott és lefoglalt tanintézetek, az elnyomott sajtószabadság, a magyar faj ellen alkalmazott rendőri kényszerrendszabályok és atrocitások, a vallás szabad gyakorlatában meggyalázott felekezetekés a brutálisan meggyötört magyar kultura roncsai fognak megjelenni az ünneplőbe felöltözött Ferdinánd király nagyobb dicsőségére az európai közvélemény előtt. Lidércnyomás, kísértetjárás lesz ott, egy fojtogatott nemzet hörgése, mely nem lesz oda meghiva, de mint sötét árny ott lesz az ünnepen Szeged, Debrecen, Miskolc városok Nyíregyházával zenei közösségre léptek nagy hangversenyek rendezése céljából. Már most jelentkezni lehet az öt világhirii művész hangversenyén való részvételre. Kuthy Sándor dr. Debrecen és Nyiregyháza zenei kapcsolatáról. ! a kulturális és művészeti szemponton kívül anyagilag is előnyösebb a városokra. Minthogy a miskolci filharmonikusok elnöke dr. Hodobay Sándor polgármester, a nyíregyházinak dr. Benes Kálmán polgármester, a két város legmeszszebbmenő támogatást igért. Az értekezleten elfogadták a deb receni zenekedvelők köre szervezetét. Közös felhívással fordulnak a három város közönségéhez, a szükséges teendőkkel dr. Kuthy Sándort, a debreceni zenekedvelők köre titkárát bízták meg. Az eddigiek szerint Sz

:getj József, a világhírű magyar hegedűművész, Helge Ljndberg nagyszerű finn dalénekes. Joura Guller az orasz származású csodálatos francia zongoraművésznő, Andray Piroska, a bécsi opera nagy magyar énekesnője szerepelnek a jövő év műsorán, igy az ötödik hangverseny szenzációs meglepetés lesz. Nyiregyháza, augusztus 27. — A Nyirvidék tudósítójától. Dr. Benes Kálmán kormányfőtanácsos, Nyiregyháza város polgármestere meghívására Debrecen és Miskolc zenekedvelő köreinek kiküldöttjei Nyíregyházán értekezletet tartottak, melyen egyhangú lelkesedéssel elhatározták, a három város zenei szövetségét. Debrecen, Miskolc és Nyiregyháza ezentúl egyetértőleg intézi hangversenyeit, szabadon kötheti le a nagy miivészeket s nem függ attól, mikor játszanak Budapesten. Nagy baj volt eddig, hogy Budapesten a főszezonban összetorlódtak a nagy hangversenyek s a vidék, amely nem bir el egymásután antiyi koncertet, nem tudta megkapni sokszor azokat, akiket a közönség legjobban szeretett volna hallani. Most módjában áll a három városnak közvetlenül szerződnfa művészekkel. A közös együttműködés A kiküldötteket Nyiregyháza vá' ros fogadta magyar vendégszeretettel, a város közintézményeit a fáradhatatlan nyiregyházi kuíturtanácsos, dr. Kardos István mutatta be. Általános volt az a vélemény, hogy a három város szövetsége, « melyhez Szeged is bejelentette csatlakozását, a magyar zenekultura európai nívóját fogja bizonyítani és a zenebarát közönség szebbnélszebb zenei élvezetben fog részesülni. Nyiregyháza és Debrecen szorosabb zenei szövetségéről dr. Kuthy Sándor a debreceni zenekedvelők körének agilis főtitkára a következőket mondotta: Debrecen és Nyiregyháza közt a háború előtt megvolt a zenei kapcsolat, a nagy és értékes kulturmunkát végző Bessenyei KörrelMost, hogy nagy művészeink mind külföldre gravitálnak s a honoráriumaik dollárba vannak megszabva, nagy áldozatok áron juthatunk csa£ elsőrendű koncertekhez. Kapcsolatokat kell létesítenünk, melyeket be kell osztani. Előfordult pl., hogy Helge Lindberg, akit tagjainak nagy része mindenáron hallani akart, akkor, énekelt Pesten, mikor nálunk már más koncert volt kitűzve. Ha összeáll 3—4 város, nincs időhöz kötve, jobban és kevesebbért jut világhírű művészek "J hez. Dr. Benes őméltósága sziv' vel-lélekkel felkarolta az ideát, kulturtanácsosa Kardos, dr. Hodobay miskolci polgármester •mind segítségünkre voltak s a jövő szezonban már együtt dolgozunk. A szegedi filharmóniai egyesület írásban jelentette be csatlakozását, ami a magyar zenekultúrának ujabb erős bizonysága. Kardos István kulturtanácsos a zenei szövetségbe tömörült városok hangversenyéről a következőket mondotta : A most meginduló évadban öj vi lághirü művész fog hangversenyezni Nyíregyházán. Az öt hangversenyre előre is lehet biztosítani a helyeket bérlet váltásával. Azt, hogy mennyi lesz a belépődíj, illetve az öt hangversenyre szóló bérletek ára, egyelőre nem állapitA nadrágos ember. Tiz év után végre itthon. Még szinte a szeme előtt van az elmúlt évek keserűsége, a hányt-vetett élet a hosszú utazás, a sok össze-vissza gondolat, képzelődés és íme, most a valóság. És a hosszú tíz év minden keserűsége egy pár összekuporgatott dollár és semmi, semmi más. De mégis. A szó legfalusibb értelmében ur lett. Igen, nadrágos ur. Hozzá még van is egy pár koronácska a nadrágzsebben. De hát ő nem; tehet róla. Más a vidék, másak az emberek és más a szokás. Ha valamikor tiz évvel ezelőtt itthon felvette volna a pantalló nadrágot, kinevették volna. Ott meg le kellett vetni az övét, mert abban nevették ki. Nagy, tompaorru cipőjével mély nyomokat vágott a homokban, ahogy végig ment az uton. Talán már nem is ismerik. Lám, milyen idegenül ment el előtte az öreg Tóth András, még köszönt is neki, mint valami tekintetes urnák. Pedig hát ő a fiatalabb. Aztán olyan idegen már itt minden. Még emlékszik egy pár régi házra, de a többi az uj lett, módosabb kinézésű. A saját portáján is négy ablakkal az utcára egész csinos há- I zacska áll. Igaz, hogy az ő korá- r ban sem volt valami megvetni való rossz vityilló, de hát ez ujabb, szebb. Hej, hisz tudott volna ő is ilyet építeni, de hát elvitte az ördög. Volt is akkor nagy liire a Tatár Miska szerencsétlenségének. Pedig intették előre, de hát nem használt semmit. Hogy könyörgött a komája: «Miska komám, csak még most az egyszer segíts meg, aztán többet nem kell. Hidd meg, mindent elrendezek majd az idejére.» Ö pedig kötélnek állott és aláirta neki ezt a harmadik váltót is. Hej, hogy tudott az neki beszélni. Könyörgött, rimánkodott, hogy csak még egyszer. Esküdözött, hogy rendbe jön minden. Valami pálinkafőzőét nyitott, ebbe Ölte a sok pénzt. Összevásárolta a sok szilvát, törkölyt, meg az Isten tudja, hogy mit, aztan nem győzte főzni. Elromlott, megrothadt az áru s mire fizetni kellett volna, nem volt miből. Aztán ami jött, azt sohasem fogja elfelejteni. A komája félt tőle s elbujdosott valahová. Néki pedig csak annyi ideje maradt, hogy kivezetett az istállóból egy szép tehenet, hajJ nalba gyalogszerrel elment a vá| sárra és eladta. Ez a reggel éppen olyan volt, mint a mai reggel. Még alig, alig látott egy pár vén embert az utcán, még a nap is alig hogy kibujt, akkor minden vagyona az az egy tehén volt. 0 pedig tele nagy keserűséggel és gyűlölettel vitte a vásárra. Legalább a komával találkozna, .hogy amúgy istenigazába hélybehagyhatná. Még szerencséje volt, hogy özvegy emberré lett, nem volt senkije. Mit ís csinált volna ő akkor. Igy eladta a tehenet és meg sem állt Amerikáig. Az a tiz év, amit ott töltött, az könnyen felejthető lesz, de ami tíz évvel ezelőtt itt történt vele, azt nem felejti el soha. — Hej, komám, nem ajánlanám, Ihogy a szemem elé kerülj, í D(e a régi hely, a régi ismerősök látása annyira elérzékenyitették, hogy a komát még maga ment el meglátogatni. Meg aztán valami még nem engedte, hogy indulatai kitörhessenek. Olyan tartózkodva bántak vele még a legjobb ismerősei is, mint valami félig-meddig tekintetes úrral. Hiába, a nadrág... Aztán megint előrül kezdte az életet. A megtakarított pénzéből kis vagyont szerzett magának és gazdálkodott. Lassankint visszatért a régi élete, a régi kedve. Egy szép napon elment arra a vásárra, ahol a tehenét eladta és ugyanolyan tehénnel, de meg ugyanolyan ruhában is tért haza, mint amilyen régen volt neki. Mintha egész más ember lett volna belőle. Most már visszatért a régi gyűlölete is. — Hej, komám, ezt megkeserülöd! Egyenesen a komájához ment, ott megkötötte a tehenet a ház előtt és bement. Ott a régi kötekedő hangján beszélt a komával. — Hallja csak, komám, hát mikor is fogunk mi elszámolni? Épp itt lenne az ideje. A koma beszélt igy is, meg ugy is. — Majd valamikor, ha lesz... De Tatár Miskának most kellett az elszámolás' és a tiz év keserűségét tiz perc alatt ugy elintézte, hogy a szegény koma fél holt lett belé. Mikor a tárgyaláson a bíró megkérdezte tőle, hogy hát mi ütött belé hisz mióta haza jött, hosszabb ideig egész csendesen megvoltak, ő csak annyit felelt: — Instálom alásan, addig nadrágos ember voltam, nem lehetett... Meg aztán régi adósai voltunk mi egymásnak. Én az enyémet kifizettem, most rajta a sor. Nagy Zoltán. Jön! A Vészhajó az Apollóba.