Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-08-27 / 192. szám
2 jsíyíryidéíc 1925. augusztus 2 7. Pasztán. Irta: Marconnay T lbor. Sárossy Kálmánné délceg alakjára kifogástalan vizitruha simult. Kissé gyér, de rendkívül gonddal fésült hajában gyémántos fésű fénylett. Föltette kalapját s a tükörbe nézett. Ajkát szigorura szorította, mintha éles metszésű, halovány rubintszin száját akarná elrejteni. Arca sápadt volt. Csak a szeme csillámlott melegen. Csudás, rej|tett fény lepte el a szeme fehérét. lErősebb a gyémánt gyűrűjénél. Hirtelen összerezzent. Férje léfpett a szobába. — Indulunk? Fejével igent intett s !már 'unatkozott is egy kissé. £s a férje: — Nyolcvanas sebességgel. Az fölpezsdíti a vért, megpirositja arcodat. Berkenyeiék el lesznek ragadtatva. Csak ne légy hallgatag. Beszélj sokat. — Tudok is'én beszélni! Mindig csak cigarettázni szeretnék. Fáradt vagyok. Unok mindent. Azok a ,'parvenük biztosan megint csak ételek készítéséről fecsegnek. — Beszélj a birtokról. Gazdasági dolgokról. — Hiszen tudod: nem érdekel. Unok minden gazdálkodó embert Sárossy küzdött a haragjával. Feleségénél kisebb, hiu ember volt. Kihúzta magát. — Talán sarkutazókkal, világhirii művészekkel akarsz szóra' kőzni? — Tévedsz: ezek sem érdekelnek. Sokszor ugy tűnik: csak azért élek, hogy lenézhessem mindazokat az embereket, dolgokat, szenzációkat, melyek már nem érdekelnek. Merev és hideg volt, mint egy Szobor. Olyan volt; mint a büszkeség megtestesülése. Férje' pedig ravaszul kihasználva ezt a szinte öntudatlan állapotát, karonfogta, levezette a lépcsőházba, az udvarra, az autóhoz. S még akkor is hagyta beszélni az unalomról, mikor a nagyúri park kapuján kirobogtak az országútra. Sárossy maga vezette a gépet. Előbb mocsaras vidék mellett suhantak. Füzesek és fehértörzsü nyírfák tűntek el mögöttük. Aztán (következett a kövér) szántó. Az őszi szántás ideje volt. A fölhasogatott föld élesen csillogott az októberi verőfényben, mint az'ekevas, amely hasogatta. Egy másik táblán kötényes munkások szétszórt csapata jókora levelű cukorrépákat koccantott összfe. Valamivel távolabb napszámosok ozsonnáztak az árokparton. Az autó aludttejes csupraikba kavarta a port. Aludttejükhöz roppant kenyeret faltak, nyugodtan, tempósan. Mint ahogy munkájuk is tempós volt: kimért, sohsem siető. És száraz, sárgásbarna' bőrrel bevont állkapcsuk és homlokuk strukturája roppant kitartásra vallott s szinte kimeríthetetlen erőre. Az autó tovarobogott, miközben az utat szegélyező akácfák hervadt lombja hullt Sárossy. ékra. Lesöpörték. Gémeskút ágasodott a táj peremén, amely olyan volt, mint tányér pereme. Hirtelen szél támadt és süvöltött bele a gépbe, Sárossyné ibolyaszín fátyla szürkén lobogott. Por keveredett bele. — Szörnyű ez az ut az autónak, — mondta a.férje. — Ha eső esik: sártenger, ha szárazság van: sivatag, — mondta az asszony. — De fő, hogy jó termő talaj, — oly haragosan, maró gúnnyal, mintha magát a'természetet akarná gúnyolni. És aztán, gyerekesen hamar, őszintén: — Átkozott vidék! — Ne haragudj. Ha összeráncolod a homlokodat, még egy óra múlva is meglátszik, hogy durcáskodtál, — mondta Sárossy kezét a kezére téve .i Az asszony el akarta hárítani. De Térje ugyanakkor már mind a két kezével megragadta a kormányt. Hangosan, mint puskalövés durrant a pneumatik. — Szerencse, hogy nem történt nagyobb baj, — mondta Sárossy. ' — Jó, hogy lassítottam, amikor beszéltem veled. S kikászmálódott a félrebillent kocsiból. Felesége, miközben követni igyekezett, folygéit, de kevésnek bizonyulna a város által tervbe vett nagyobb beruházás igy pl. a vízvezeték létesítéséhez. A pénzügyminiszter képviselője elismerte, hogy a kölcsön feltételei súlyosak, hogy a nyújtandó kölcsönösszeg nagyobb beruháízásra kevés és hqjgy a jövő években esetleg további hasonló kölcsönösszegek nem helyezhetik kilátásba, de hangsúlyozta, hogy ennél kedvezőbb kölcsönt ma sefiol a világon nem sikerül a városnak szerezniök. Azt is hangsúlyozta Lukács Ödön dr., hogy ha a városok bármelyike is önálló kölcsönakciót kezdene, a kormány nem fog kötvénykibocsátási jogot adni egyik városnak sem. A városok azonban igy is kijelentették, hogy a kölcsönt ezálkalommal nem óhajtják felvenni. ton szidta. ' — Te vagy a hibás. Mindennek te vagy az oka. Mindig mondom, hogy könnyelmű vagy. — Egy kő a hibás. Ha két kézzel fogtam volna a kormányt, akkor is megtörtént volna a baj. — Kő? Ezen, a vidéken? — Valóban ritkaság.; Talán a kavicsozásnál keveredett az úttestbe. — Segits kiszállni. — Maradj benn. Mindjárt végzünk. — S a férj, meg a soffőr hozzáfogtak az uj pneumatik fölszereléséhez. És fujt a szél. És alkonyodott. Arnyak lopakodtak a tarlókra s az árkok megteltek feketeségg^L El nem ért erdők kéklettek a távolban. A nap felhők mögé bukott, melyeken bágyadtan gyúlt ki a roppant pompa, amely elmúlt. Sárossyné fölhajtotta bundagallérját A szél erősbödött, fázós ártót minduntalan kitakarta a fátyolból. Tüzszin és szürke fantomok rohantak, áramlottak az alkonyi szélben: por és láng. Száguldott az ifjúi szél a nagy pusztaságon. A távolok homályos ígéreteit s az alkony zsongitó illatát hozta. Sárossyné ajaka megnyílt. S beszívta a port s a termő pompa minden illúzióját. Undorral és kéjjel. Mintha paraszt ölelte volna át. Vétkes mulasztások. Ismert közmondás, hogy a vizbehaló még a szalmaszál után is utána kap. Ez a közszólás reánk, mint nemzetre csak annyiban vonatkozik, hogy mi is halódunk, az elmerülés örvénye által sodortatunk, de a felénk nyújtott mentő horgonyok után nem nyujtjuk ki kezünket. Nemzeti energiánk már annyira enerválódott, hogy azt a temérdek sok jóindulatot, szimpátiát, amellyel az emberiség legjelesebbjei segítségünkre sietnek, sem kamatoztatjuk, nem gyümölcsöztetjük; figyelemre sem méltatjuk; minket meg Sem indít. Sőt — Uram bocsáss — ha hatalmunkban állana, talán még leintenénk, avagy szájukra is ütnénk, hogy hallgassanak ők is, ha mi tudunk hallgatni, ha nekünk jól esik az indolencia rothadt posványában fetrengem. A mi "ilyen viselkedésünket, a mi tunyaságunkat meg nem tudja — de nem is tudhatja — megérteni a világ. — Kell, hogy kialakuljon azon feltevés, amely mindinkább kell ,hogy meggyőződéssé érlelődjék, hogy van valaki, vagy vannak közöttünk valakik, akiknek talán nem érdeke, hogy másképp legyen, akiknek a mai helyzet felel meg a legjobban, akik igy találják meg egoizmusokhoz az éltető atmoszférát és rendelkeznek eszközökkel is, melyekkel a mai státuszkvot fenntartsák. Csak ez az egy, de kárhozatös feltevés nyújthat _ magyarázatot ahhoz a vétkes mulasztáshoz, hogy egy elismerő, köszönő szavunk sincs azok részére, kik tollharcot vivnak érettünk. Pedig ha már a kezünkbe adott erkölcsi fegyverekkel tovább harcolni lusták vagyunk, maga az illem legelemibb szabálya megkövetelné azt, hogy az iljetőknek önzetlen munkásságáért köszönetet, hálát mondjunk; de ennyit sem" teszünk. Sem kormány ,sem nemzetgyűlés, sem a társadalmi erkölcsi testületek nem adnak kifejezést hálájuknak, elismerésüknek. Ez nem mehet igy tovább, ha a kulturnemzet elnevezésre igényt tartunk, ha élni akarunk. Hiszen minél tehetetlenebbek vagyunk, minél kevesebb az önerőnk, annál inkább kellene kétkézzel ragadni meg minden másoldalról felénk nyújtott segítőkezet. Tegyük jóvá eddigi mulasztásainkat. Gyűjtsük össze azon érdemes férfiak neveit, kik eddig már sorompóba léptek érettünk és cselekvésünkkel kapcsolódjunk be minden olyan akcióba, amely országunk integritása érdekében a külföl dön történik. Mert szép is, kell is az isteni gondviselésbe vetett hit, de ez nem sültgalamb járást jelent, hanem jelenti azt, hogy a gondviselés józan észszel, lelki tehetségekkel ruházta fel az embert, hogy azokat munkával, cselekvéssel önmaga javára értékesítse. — Ez a munka, ez a cselekvés hiányzott eddig nálunk, ezt kell lethargiá jából felrázírú s a lelki lerők szolgálatára rendelni; erre kötelez mindenkit hazája érdeke. Azért, ha az elsősorban illetékesek elmulasztják ezt megtenni, mozduljanak meg a társadalmi egyesületek, mint: Nemzeti Szövetség, Magyar Asszonyok Szövetsége, Move, Gazdasági Egyesületek, Ipar- és Ügyvéd Kamarák, Ifjúsági Egyesületek stb. stb. minden társadalmi alakulat és ne mulasszák el ugy visszamenőleg, mint a jövőben üdvözölni, köszönetet mondani azoknak, akik helyettünk és érettünk dolgoznak. Ezzel jelezzük a yilág előtt, hogy igen, mi "élünk, dolgozunk, az uj ezer (Évet a Nagy-Magyarországban akar juk leélni, ezért dolgozunk s az ehhez nyújtott segédkezet hálás köszönettel fogadjuk. Vétkes mulasztások okozták romlásunkat, nem állja most útját ugyancsak vétkes mulasztás feltámadásunknak. PÜler József. Nyíregyházát újból felhívta a pénzügyminiszter, hogy fogadja el a felajánlott egy millió aranykorona kölcsönt. A városnak a kölcsön kevés is, drága is, tehát most sem veszi fel. Nyíregyháza, augusztus 26. — A Nyirvidék tudósítójától. Szohor Pál főjegyző, a polgármester helyettese távirati meghívásra pénteken délelőtt 10 órákor megjelent Budapesten, a pénzügyminisztériumban, ahol együtt találta annak a tizenkét városnak képviselőit, akik, mint Nyíregyháza is tette, bejelentették, hogy nem kívánnak részt a kormány által felajánlott kölcsönből. A pénzügyminiszter ugyanis ezeket a városokat most újból felszólította, hogy gondolják meg mégegyszer a dolgot és fogadják el a részükre felajánlott kölcsönösszeget. A városok küldötteinek értekezletén Lukács Ödön pénzügyminiszteri tanácsos, a városi ügyosztály vezetője elnökölt, aki közölte a megjelentekkel, hogy a pénzügyminiszter a végleges döntés, a kölcsönösszeg végleges szétosztása előtt szükségesnek látta még egyszer felszólítani azokat a városokat, akik a kormány által felajánlott kölcsön felvételét elmulasztották, hogy nyilatkozanak, nem változott-e azóta álláspontjuk, nem kivánják-e most már az országos kölcsönakcióba való belekancsolódásukat? A megjelent városi kiküldöttek egyértelmüleg újra kijelentették, hogy a kölcsön feltételei olyan súlyosak és maga a kölcsönösszeg olyan kevés, hogy nem kívánják a kölcsönt felvenni, amelyből semmiféle nagyobb beruházást nem eszközölhetnének. Mindössze Kiskunhalas képviselője jelentette ki, hogy a kormány ajánlatát még egyszer a képviselőtestület elé viszi. Az értekezleten a pénzügyminiszter képviselője legelőször Szohor Pál főjegyző, helyettes polgármesterhez fordult felszólításával és Nyíregyháza város képviselője részletes indokolást terjesztett elő, amelyből kiviláglott, hogy mi indította Nyíregyházát a kölcsöntől való elzárkózásra. Kifejtette, hogy a Nyíregyházának nyújtandó egy vagy másfél millió aranykorona kölcsön kimerítené teljesen a város hitel-lehetőséDiadal és Kert Mozgó. •"T-TrTT-tr nr-Ti mm r'TFii i n u ri irimBamw Augusztus 26, és 27 én szerdán és csütörtökön 7 órai kezdettel a Diadalban. 7 és 9 órakor a Kert-Moziban Putty Lya film Nagyvárosi liliom Dráma 7 felv. Főszerepben Putty Lya é3 Erich Kaiser Titz. Ellenállhatatlan bűbájos varázskép az éleiből kihasított igaz történet, a lélek gyönyörűségére. Megrázó téma. E^y zajos világba vetődött bájos leány életének drámai kinyi atkozása. Jön Jön TELL VILMOS Conrad Veidt tat .Mindkét rész egyszerre.
