Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-23 / 189. szám

J^ÍYÍRYIDÉK 1925 aug-usztus 18 Saitó-antant. A kisantant sinajai sajtóértekezleten, mely ezekben a napokban szövi szorosabbra szövetséget; mint a hivatalos nyilatkozatok mondják, hogy ama területi elrendezés integritásának védelme, amelyet a békeszerződések megállapítottak, még jobban kidomborittassék, ujabb haditerveket kovácsolnak a mindinkább győzelmesen előretörő békerevizió gondolata ellen. A támadó kisantant az utóbbi időben defenzívába szorult, mert az amerikai, angliai, sőt több volt ellenséges állambeli sajtónyilvánosság is kezdte túlságosan foglalkoztatni a maga közönségét azoknak az állapotoknak tarthatatlanságával, amelyekről a kisebbségi sérelmek rántották le a leplet. Tudós világ es politikai kutatók, idegen földrészről útnak indult egyházi delegációk győződtek meg, hogy nem kitalálás a magyarság testéről leszakítottak eínyomatása^ hanem e sérelmek^ az uj impériumok rendelkezései, kisebbségi politikája és kulturai téren vezetett üldözése idézték fel s ezeknek reparációt követelő problémájához a magyar kormányoknak még annyi közük sincs, hogv azoknak népszerűséget csinálna egy jól bevezetett sajtópropaganda segítségével. A közvélemény sajtó utján való megtévesztésének rendszerét, a kisantant építette ki s e dicsőséget, ugy látszik veretlenül akarja magának továbbra is megtartani. Csakhogy a vádaskodások többé nem találnak hiszékeny talajra, most már nehezebben lehet Európának hazugságokkal, vagy letagadásokkal imponálni. A nagyhatalmak és a Nemzetek Szövetsége Magyarország gazdasági rekonstrukciójából arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez a méltatlanul agyoncsonkitott ország a szájaskodás helyett inkább dolgozik jövőjén, mialatt szomszédai félelmükben még mindig koholt hirgyártással és tiltott fegyverkezések vádjával szeretnék Magyarország igazságának diadalra jutását elgáncsolni. A romániai kisantant-kon•• ferencia egy szélesebb Balkán-szövetség megalakításáról tárgyal és arról is még, hogy a három ország sajtóirodái e terv érdekében szorosan összeköttetésbe lépjenek, mert csak igy tudják megvalósítani céljaikat. Hogy mik ezek a célok, tisztában vagyunk vele. Elsősorban megkövesiteni a trianoni területrendezést, azután körülöttünk széles vasgyürübe foglalni az ölelkező országokat, elvenni még az illúzióját is tőlünk annak, hogy e széles sávban körülöttünk akadhasson valaki, aki majd nem az ő érdekszférájukba csatlakozik arra az időre, ha sor kerülne a rosszul megrajzolt uj térkép kijavítására. Kétségtelen, hogy hathatós eszköz a terjesztett betű, még akkor is, ha csupa gazság és álnokság, amit hirdet, de hisszük, hogy a magyar ügy az áskálódók minden íintafecsérlése mellett is az igazság erejével lesz még olyan népszerű a közeli időben, hogy balkánblokk, sajtóantant és egyéb ilyen halvaszületett idea nem fogják tudni elhomályosítani. Az elcsatolt területek kisebbségeinek szörnyű sorsa helyet követel magának minden müveit nemzet és minden jelentős kongresszus napirendjén, ma Oxfordban, holnap Stockholmban, mindenütt ott, ahol a világ szellemi értékei foglalkoznak az igazi béke megteremtésével. Mi hallgatunk, de beszél helyettünk a megoldatlan kisebbségi kérdés, mely előbb-utóbb kényszeríteni fogja világhatalmakat, hogy kiengeszteljék a megcsúfolt nemzeteket. A sinajai sajtóértekezletnek pedig a híres román publiciszta: Costa Foru volt miniszter előszavával megjelent ama röpiratot ajánljuk figyelmébe, mely az embertelen román inkvizicióror tár a világ elé hiteles adatokat és fest le rém tetteket. Tagadja le a konferencia ezt is; mindhiába, az igazság meg fog szólalni a hátamögüi. A legszebb bútorokat legolcsóbban Suhanesz Lajos bútorgyáros kárpitos és butorárucsarnokában szerezheti be. Nyíregyháza, Gör. kath. parochia. Hajlított székek nagy raktára. 2157-13 Nemcsak a nyíregyháziakat érte sérelem Sopronban. Á debreceniek is panaszkodnak. Nyíregyháza, augusztus 22. A Nyirvidék munkatársától. Sopronban több vidéki dalárdát ért sérelem s ez most sorra hangot kap a vidék sajtójában. A debreceniek sérelméről egyik helyi lap a következőket irja: A debreceni Városi Dalegylet s az Iparos Dalárda versenyénekesei hazaérkeztek Sopronból. A remények, melyekkel útra keltek, nem teljesedtek be, bár dalárdáink kitűnően állották meg helyüket. Különféle panaszok hangzanak a zsűri ellen s különösen v a királydifas Városi Dalegylet mellőzését tartják méltatr Vannak. A Városi Dalegylet tudvalevőleg vasárnap délelőtt hangversenyezett négy dalárdával együtt. Utolsónak énekelt a debreceni dalosegyettes s hogy mily sikeresen, bizonyítja az a nagy tapsorkán és tetszésvihar, mely éneke után felzúgott. A Budai Dalárda hires karigazgatója s Demény a zeneszerző, a dalegylet karnagyához, Sztára Sándorhoz siettek és gratuláltak a sikerhez. A dijazás kihirdetésekor általános volt a meglepetés, mikor megtudta a közönség, hogy a debreceniek még a harmadik helyre sem jutottak be. Azt mondják, hogy a díjazott dalárdák közül az egyik egy teljes, mig egy másik egy félhangot esett s csak a pécsi és debreceni dalárda maradtak a hangban. A Debreceni Városi Dalegylet igy kimaradt a díjazásból, de kárpótlásul hazahozta a soproniak és a nagyszámú idegen közönség becsülését és szeretetét, mely a legelsők közé helyezte a debrecenieket. Az Iparos Dalárda a harmadik dijat hozta ha$i s szintén általános tetszés kiváltásával szerepelt. Itt emiitjük meg, hogy a Nyíregyházi Dalegylet Sopronban nem Thurner dr. soproni polgármesternek, hanem dr. Benes Kálmán kormányfőtanácsos, polgármesternek adott szerenádot. Borzalmas erővel dühöng a nemzetközi leánykereskedelem. A szerencsétlen leányok ezrei pusztulnak el a lelketlen lélekkufárok karmai közt. Budapestről jelentik: Az Ausztriához csatolt elszakított országrész, az úgynevezett Burgenland közigazgatási hatósága arról értesitette a bécsi rendőrséget, hogy a legutóbbi napokban Stájerországból és Karinthiából származó fiatal lányok lépték át a halárt útlevél és egyéb okmányok nélkül, ak'k Magyarországon gyermekkertésznő' vagy nevelőnő! állást kerest;R, de nem találtak. Többnyire 16—18 éves, fiatal leányokról van szó, akik közül többen rossz útra tértek. A burgenlandi hatóság annak a gyanújának ak kiefjezést átiratában, melyet a budapesti főkapitányságnak is megküldött, hogy a fiatal leányok (e*k ismeretien nemzetköz; leán\ kereskedők hálójába kerültek, ?kik nagy Ígéretekkel rossz útra csíbitották eket. A háború utáni időben rendkívüli módon eflvirágzotí ez az «üz!eti ág». A statisztika különösen szomorú Németországra és Franciaországra nézve, azonban a többi európai államok sem kerülhették el a sorsukat. A rossz gazdasági viszonyok tették aTcuítá a leánykereskedelem veszedelmét. A nyomor a legagilisabb ügynök a leánykereskedőknek. EnMária haldoklása. Irta: Maroonnay Tibor. A hálószoba hófehér bútoraira félhomály borult. Időnként tovairamló tavaszi felhők árnya suhant a világoskék falra, a bolthajtásos és aranycsillagos mennyezetre s a sarokban sötétlő zongorára és tündérkertté varázsolták a haldoklás tanyáját. Mária sejtette, hogy meghal. Kísértetiesen sápadt volt az arca. Egy hónap alatt teljesen összeaszott. Zörögtek a csontjai. Elrutult. Csak a tisztult, türelmes bánat, amellyel a szenvedést elviselte, valami uj, különös, glóriás szépséget homályos szemére, fakó homlokára és dúsan leomló fénytelen hajára. És íme: mé gzajlott az élet a világon. A szomszéd szobából, a szalonból vendégek meghitt, barátságos társalgasa hallatszott be. A Lakyék társalgása. Mária olykor kacajt is hallott s megismerte a Laky lányok kacaját. Hallotta az Imre dallamos hangját is. Ö nyilván elkísérte a húgait. Utóbb székek tompított zöreje hallatszott. A társaság uzsonnához ült. S a vigadozás kissé alábbhagyott Emberi hang helyett evőeszközök csöngése szövődött a fehér szoba halálos hallgatásába. És azután megint Imre beszélt. Mária maga elé képzelte a komoly és tehetséges ifjút. BBizonyra most is viruló egészséges, mint mindig, valószínűleg üde virágszál van a gomblyukában s a 'nyakkendője nyilván divatos és tarka, lm int egy tavaszi rét. Máriának szinte nevetséges örömöt okozott és bizseregtető boldog érzést, viszszaemlékezni az egészség minden jelenségére. Imre jó pajtás volt. Sohasem udvarolt. Tökéletesen megbízható társ volt, semmi egyéb s ezáltal jelentett Máriának legtöbbet. Csak a művészet hevítette egy cél felé akaratukat. >A finom Mozart, az andalító Schubert, a szigorúan szabályos, de fenséges; erejű Bach muzsikája voltak a közös élményeik. S Mária rámeredt zongorájára, amely néma volt, hatalmas és szokatlan ebben a fehér szobában, mint valam ibálvány. S az anyja szavára gondolt. — Azért, mert beteg vagy, nem szüntethetem meg a társaciairn] érintkezést. Gondolj arra/ hogy nővéred huszonegy éves és még nem volt kérője. Mária gondolt is erre. S akkor ; 'mikor az anyja ezt mondta, helyeselte minden szavát. De most egyszerre föllázadt magában. — Imrét nem engedem át Klárának soha. — Reszketett^.a fölindulástól. Szellő lebegtette a szoba fehé<fiiggönyét s gyöngyvirágillatot hozott. És Már/a megborzongott a légáramlattól s a gyönyörűség ^homályos és fájó elképzelésétől. S 'lefiunyta szemét. De a tavasz makacs ilaltát el nem zavatjhatta. Az mindig körüllebegte s eszébe juttatta Klárát, aki egészségének százféle kisugárzásával képes, lehetett arra, ,liogy elhódítsa Imrét, akinek ideális barátsága mindezideig oly megnyugtatólag hatott Máriára. Tele volt a tulgazdag életnek ez a szörnyű perce gyötrelemmel, vágyakozással és szomorúsággal. Megváltás volt, mikor nyilt az ajtó. S a két Laky lány előrelépett. Klára, mint aki otthon van a háttérben állt. — Hogy érzed magad ma este, édes Mária? A majdnem egyforma külsejű barátnők tartásán látszott,; mily nehezükre esik az együttérzést mímelni. Divaíos ruházatuk, parfömjük és frizurájuk élesen elütöttek attól, amit láttatni óhajtottak. S Mária arra várt, nem kérdik-e tőle, hogy Imrét behivhafják-e hozzá. S minthogy ezt nem kérdezték, keserűen hallgatott. Némán nézte a csokor virágot, amit mindegyikük a kezében szorongatott. S közben szellemét különös, esztelen rettegés tartotta fogva. Tudta, hogy aggodalma nevetséges, mégis kínos volt elképzelni, «mit szólnak majd az emberek, ha megtudják, hogy férfit fogadtam a hálószobámban*. Tudta, hogy nem érhet igáncs, de a helyzet oly szokatlan volt, hogy nem merte előidézni. Hiszen mindig nagyon vigyázott a jóhirére. De nát már volt szüksége rá. Mindegy. Ugy megrögződött a szokás a leiIkében s oly hatalmas lett a mult, hogy engedett, mintha gép kényszerítené, melyet nem lehet megállítani. Azonban elképzelte: vannak máskép alakult természetű urilányok is, pl. az intézeti Lola, a jeles tanuló, kit agg nők és olyan öregurak, kiket ő körülményeskedő modorukért kinevetett könynyeimünek bélyegeztek. De ugyanő kellemes föltűnést keltett az ifjusd gkörében. S a szigorú és nehézkes gondolkozású Mária nála egy fokkal magasabb társadalmi kaszthoz tartozó társát irigyelte s talán épp azért, mert sejtette, hogy nem igazán könnyelmű, hantin a boldogságra született ter-