Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-07-05 / 149. szám
2 jfmsmÉK 1925 julius 5 Az újkori Toldi párviadala. „Játék van Budában fínyes harcijáték, Sok vitéz kidűlt már, de egy nagy cseh áll még"^ Régi igazság, hogy a történelem megismétli önmagát. Ma is, miként egykor, hajdan a Dunaszigetén ökielődzött a cseh, a magyar nemzetet csúfra emlegetve és szorongva várta népünk jobbra, balra, hogy bajvivó vájjon honnan, merről jön-e? Ugy ma is nagy a csehek hangja s mi sóhajtva várjuk az újkor Toldiját, ki szellemi fegyverével leterítse a csehek Holubárját. Most a külpolitika porondján kérkedik a cseh nagy fennen, magát hánya-veti, hogy nincs magyar ki magát veie összemérni meri. — De ime megjelenik a prágai porondon egy bajnok, kinek sisakeilenzőie nirlcs iebocsátva; nyílt tekintettel kezében az igazság pallosával lépett fel a gátra. Ez újkor Toldija, Körmendy—Ékes Lajos dr., ki egyedül vivja titáni harcát a magyarság képviseletében a felvidéki elszakított lakosság érdekében. Folyik a bajvívás már ötödik éve, a cseheknek napról-napra halványul győzelmi reménye, ezért — miként egykor ott a Dunaszögben — hátulról orozva hozzácsap a nagy cseh, hogy egy paragrafussal földre leterítse. Meghozta a verdiktjét s kimondotta, hogy e lovag nem cseh állampolgár s igy nincs joga az elszakított magyarságot a fórumon képviselni, sőt nincs joga a kassai ievegőre sem, mehet a nagyvilágba, a nagy hontalanságba. így véli, reméli az igazság emberét leszerelni az igazság kellemetlen szavát elhallgattatni. De amilyen bizonyítéka e nemtelen eljárás a csehek gyengeségeinek, olyannyira javára í válik az ami nemzeti törekvé- j sünknek. Mert mi tárt karokkai « várjuk dr. Körmendy-Ékes Lajost, mint a nemzeti eszme, az integer Magyarország edzett harcosát. Hiszen nekünk iiyen férfira van szükségünk, akinek nemcsak nagy tudása, politikai iskolázottsága, de van személyes erkölcsi bátorsága is harcolni a nemzet jogáért, a nemzet jövőjeért. Akinek ott a megszállás kazamatáiból is feltör meszszehangzó szava, ha itthon munkateret és közhatalmat kap, hogy igy megerősítve folytathassa megkezdett harcát, megtalálja Benes a bajvivótársát s mig eddig szabadon, akadály nélkül száguldhatott ide-oda a külpolitika mezején, mert senki elgáncsolni nem merte, ezután szemben találja magát Kör" niendi-Ékes Lajos doktorraf, ki az igazság szavával torkára forrasztja a szót s újra fel fog hangzani a pesti oldalon az ujjongó riadalom... Hat csak jöjjön haza, hozzánk, hiszen ő az, akit olyan régen várunk ,hogy feltűnjön a határon, mint Toldit várták egykor a dunaiparton. Természetes, hogy nerr. a leépítés oldalán könyvelendő el az ő személye, tehetsége és energiája, hanem azon kevesek közé állítandó, akik a felépítésen fáradoznának, ha energiájokat le nem szordinóznák. És ezek között is a legelső helyre kell állítani — mint Bökényi barátom frappáns gondolata kifejezte — külügyünk vezetését kellene rábízni. Ott lesz ő mindenütt ,aho! Benes ott lesz s útját állja minden kisántánt-féle törekvésnek. Körmendynek múltja, éber figyelme, gyakorlottsága, mely lyel eddigi "harcát megvívta. Lesz nekünk is egy Benesünk, azzal* a különbséggel, hogy mig Benes a hamisság ,az áinokság-paripán lovagol, addig ellenféllovagja az igazság szárnyain emelkedhet föléje s tiporhatja le, dobhatja vissza az ármány sötétségébe. Benes mindennap egy-egy kapaföldet dob a magyar nemzet sírjára ,melybe befektették, aminek mindennap jobban érezzük stHyát, nyomását; kell tehát egy erős kéz, amely ezt a súlyt letisztogassa rólunk, mert különben megfuladunk, ha még tovább tétlenkedünk. Juliska a bazárban. Irta: Tartallyne S- Ilona. Verőné felült az ágyán. Erős köhögési roham jött rá, és rettenetes fuldoklással kínlódott. Kis, fonott szalmadivány volt a házban azon aludt a kis lánya, a délutáni csöndben. A nagy köhögésre fölébredt. f — Jaj! Hogy köhög édesanyám! — Elmégy kis lányom a patikába. Még van egy kis pénz. Hozol orvosságot, olyat, mint a múltkor. Öltözz, fiam! Juliska kiugrott a meleg párnák öleléséből s dideregve szedte magára rongyait. De lelkes kis arca mosolygó és csupa élet volt. Semmi sem volt benne az anyja gondjaiból, semmi sem az élet csúnya, gonosz marásaiból. Még. eddig volt mit ennie s az utca zaja és gyermektársainak kacagó viháncolasa benne is föl-föllobbanó életet tartott. Felöltözött, pénzt vett a fiókból és ment. Az utca szokatlanul ékes és zajos volt. Ötes falragaszok szinei villantak elő, mint csodás, nagy ígéretek a jövőből, a jelenbői s ugy tünt fel a gyermeknek, hogy csak mennie kell valami végtelen uton és eléri a száz szin csodáit, amit a falragasz hirdet. Kézenfogott, kis kacagó tündérmese^lakoknak hitte a kis uri gyermekeket, akik mind sietnek, kacagnak, tapsoknak szépséges szép világában a falragaszon igért csodáknak. — Nagy jó-té-kony-sá-gi ba-zár: — olvasta fönhangon. — A város-há-za disz-ter-mé-ben. — Csupa olcsóság! — igérte a falragasz. — A szegény gyermekek fölsegitégére. Ruha-, cipő-akció! Öriási választék! Minden van! Nézte a nagy falragaszokat s látta a jövő-menő emberek arcán farsangi tobzódások örömös gyűrődéseit. Látta az életet s ugy érezte, hogy mind oda hömpölyög és kacag a vásár felé. Sóvár, vad vágy szakadt föl benne! Jó lenne odamenni, odasodródni és ölbe venni minden szépet és rohanni vele haza. — Anyárn... anyám! De jó lenne! Megfeledkezett mindenről, dermedt kezecskéjében ott égett a pénz! Ha ezért... ha fölmenne... az anyja is meggyógyulna ugy is... Leült egy kirakat elé és megszámolta a pénzt. Negyven korona volt. Tétlenség soha sem lehet életnek, £ei támadásnak forrása, csak elsenyvedésnek, rothadásnak, végpusztulásnak melegágya. A Körmendy energiájából remélhető eredményre felujult bennünk a nemzeti erő, uj tápot nyer az életösztönre, feléje fordul minden magyar íelke s egypontban egyesül a nemzeti akarat, felébred a nemzet iönérzet, az alvó nemzeti büszkeség, erőre kap minden, ami a nemzeti jövő létalapját képezi. Azt tartják, hogy uj idők ui, embereket hoznak; most az kell, hogy uj emberek uj időket hozzanak. — Ezt az uj időt várnánk, ennek az eljövetelében reménykednénk, ha Körmendy ienne külügyünk letéteményese. Mert amit mi ma befelé is csak suttogva merünk hangoztatni, Körmendy kifelé is odarperi kiáltani: Nem, nem, soha! Pillér Jfasef. Férfi, női és gyermekharisnfák legolcsóbb bevásárlási forrása FODIR FERENC és TÁRSAI Zrinyi Ilona-utca 5. Augusztusban Sopron városa áll az ország érdeklődésének középpontjában. Felhívás a soproni jubiláris kiállítás látogatására. Télárn vasúti kedvezmény a kiállításra utazóknak. Sopron, julius 3. Saját tudósítónktól . A soproni kereskedelmi és ipar kamara abbói az alkalomból, hogy fennállásának hetvenötödik évfordulóját éri meg, ez év augusztus havában az alábbi keretek között iparkiállitást rendez. A kiállítás, mely négy vármegye ipari termékeit fogja bemutatni, regionális, mégis számot tarthat az egész ország .érdeklődésére ,mert fejlettebb részének ipari felkészültségét tárja a szemlélő elé, és mert színhelyéül az ország amaz ősi városa fog szolgálni, melyet lakosságának népszavazással igazolt ragaszkodása az anyaország hoz mentett meg az ország számára. Sopron városa volt az első. mely a hazánkat gúzsba kötő trianoni békeszerződés fojtogató pántjain az első íjést ütötte, amelyalkalommal az egész ország,.hálás elismerésében volt része. A hála és elismerés tetté váltására e kiállítás nyújt alkalmat, midőn is arra számítunk, hogy az ország érdeklődő közönsége nagy számban keresi majd feí 'Sopron városát. Hazánkat csak a gazdasági és kulturális fejlődés mentheti meg, e fejlődésnek pedig hatalmas eszköze az agyonnyomoritott haza részeinek egymáshoz való ragaszkodása, e részek érintkezésének sűrítése, erőforrásai ismeretének terjesztése ezzel" az ország gazdasági élete intenzitásának lehető fokozása. E célunkat azonban csak akkor érjük el, ha ezt a törekvést az ország közönségének művelt rétegei felkarolják, megértéssel támogatják és ellátogatnak abba a városba, mely a trianoni ítélet ellen vívott küzdelmünk első gyümölcse. A város környéke pedig festőien szép vidékével, nagyszámú történelmi emlékeivel már turisztikai és művelődéstörténeti szempontból is igen becses látnivalókat nvujt. Sopron város közönsége szivbő! fakadó «If^en hozott»-taí" fogadja ősi fafai között vendégeit, akikre nézve e látogatás kedves és mélyre "ható benyomások forrása iesz. A kirándulás idejéül augusztus hó 2-ika és 30-a közé eső napok bármelyike választható, de célszeAztán megnézte a receptet. Mindenféle krix-kraxos irás. Eléjött egy este képe, mikor az orvos azt mondta neki: — Kisleány! Az orvosságot rendesen add ám! Az édesmama csak akkor gyógyul meg! Egv hang vágta el a gondolatát. — Anyukám, nekem kis pojácát veszel ugy-e?. Meg egy móiust. amelyiknek mozog a feje! Juliskának minden vágya újra belelobbant az arcába, a szemébe. Szeretett volna a kis leány után ;.tni és megkérdezni, hogy mit vesz még? Felugrott, a kezébe gyűrte újra a pénzt és ment a tömeggel. A városháza lépcsőjén ment fölfelé. Bizonytalan, félénk lépésekkel, ténferegve. Meglökdösték s szinte félve nézett rá egy-egy kis prémbundás baba. Mit keres itt ez a'kis szennyes a márványlépcsőn?! Az igazi szegény gyermekek azok si• 'ára vannak fésülve és nagy ház>ar laknak, egyforma ruhát hordanak és nincs egyéb dolguk, mint hogy szegények legyenek. És azért van a jótékonysági' bazár, hogv a pénzt odaadják azoknak ruhára, meg cipőre. A kis, fehérkamáslis gyermekek igy tudják. Azok illedelmes szegény gyermekek. De ez a rongy os, etirmos? Hogy mer ide; -ríni? Mit akar itt? A szegény • m vehet, az csak kaphat! Juliska csak most vette észre a nagy idegenséget, ami körülveszi, mint valami csúnya, maró árnyék. Lerohant a lépcsőn. Ki az utcára és eiment a patikába. Megvette az orvosságot és hazavitte. — Sokáig voltál, Juliskám. Majd megfúltam. Add csak azt az orvosságot!... És mennyit kaptál vissza a pénzből? — kérdezte az anyja. — Két koronát. — Tedd a fiókba. — Mamám! — s lesütötte a szemét.- ag — Mit akarsz? — Én... én... vennék valamit »ezért a két koronáért. — Mit? — Valamit. Olyan nagy vásár van a városban. Ha látná édesanyám. Ott mindent kapni! Én is szeretnék valamit. Fölveszem az ünneplőruhámat, aztán elmegyek. Majd meglátja, hogy mit fogok hozni! Adja nekem azt a két koronát! Ez nem sok, ugy-e? És én majd olyan jó leszek. — De nekünk a két ikorona is kell. Kell orvosságra, fiacskám. FATTY—BUSTER KEATON a Diadalban. Szombat Vasárnap A titkok éjszakája Különös történet Dorotthy Dalton főszereplésével.