Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-13 / 182. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK 1925. augusztus 19 . Közmunkák kiírása. A beruházási programmba foglalt és tervezett közmunkákat a napokban irja ki a kormány és igy megkezdődik annak a programmnak tervszerű végrehajtása, amelyet «beruházások» gyűjtő fogalma néven a magyar gazdasági közvélemény élénk érdeklődéssel és figyelemmel kísér megvalósulása utján. Az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek közreműködése mellett vetette meg a kormány a beruházási programm alapját, amelyhez miniszterelnökünk a nyár elején megszerezte Genfben a népszövetség hozzájárulását. A végrenájtásra torditandó jelentékeny összegű tételek, melyek számszerűleg körülbelül 80 millió aranykoronái tesznek ki, a közgazdasági élet minden ágazatába átáramlanak és azokra minden bizonnyal föllenditőleg fognak hatni. Néhány nap múlva nyilvánosságra hozzák a végrehajtási tervezetet, amelyhez mar hozzájárult a. miniszterelnök, mint az összkormány feje, magáévá téve szakminiszterei elaborátumait, valamint Smith népszövetségi főbiztos is, aki átvizsgálván a beruházási programm minden fejezetét, hozzáfűzte a pénzügyi kivitel tekintetében gyakorlati jelentőségű megjegyzéseit, ugy, hogy ezek után nincs semmi akadálya annak, hogy a programmba foglalt közmunkák közzététessenek és megkezdődjenek. Az a 80 millió aranykorona szétosztódik a nemzet testének egész szervezetébe, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem jótékonyan fognak erőre kapni, nogy az ország annyi megpróbáltatás s oly hosszú gazdasági válság után először lássa meg, hogy okos pénzügyi és gazdasági politikával, az újjáépítés nagy nemzeti munkájának türelmével és kitartásával mire képes a magyar akaraterő, ha megadatik számára az a segítség, amelyet eddig anyagi téren nélkülözni volt kénytelen. A pénzügyminiszter a kabinet távollévő fejével személyes érintkezést talált, hogy megbeszéljék az utolsr teendőket a közmunkák programmjának keresztülviteléről s hogy nyárvég es őszelő máris arra rendezkedhessenek be, ami az általános és aggasztó munkanélküliség problémájára is enyhitőleg _fog hatni: a közmunkák által előterjesztett szociális törekvések megvalósítására. E téren várható legjelentékenyebb sikere a szanálás programmjának, mert ezrek és ezrek jutnak majd a rég várt munkaalkalmakhoz, melyeket ipari és kereskedelmi életünknek az ország megcsonkítása óta szenvedett hanyatlása mindezideig nem volt képes nyújtani. A közmunkák nem csupán élesztési kísérletet jelentenek, hanem már a gyógyulási folyamatnak azt az időpontját jelzik, amidőn a beteg talpraáll és mankó nélkül indul meg az egészséges közérzet birtokában a munka újra felvételéhez, Üdvözöljük a közmunkák kiírását, mint Bethlen István gróf kormányának beváltott igéretét, mint sikerét a magyar gazdasági újjászületésnek és biztató igéretét egy elégedettebb, jobb megélhetéssel fellendülő produktívabb és bizóbb ország közgazdaságának. ] Diadal | és Kert Mozgó. Augusztus 12. és 13-án szerdán és csütörtökön 7 órai kezdettel a Diadalban, 9 órakor a Kert Mozgóban Őfensége civilben Film játék 5 felv Főszerepben CONSTANCE BlNNEY. Egy asszony múltja ' JUDlTH.) Drámai jáiék 5 ielvonásban. Irta. rendezte és a főszerepet játsza Olaf Fönss Pénteken Szomoaton Világszenzáció A Nibelangök Mindkét rész egyszerre. (*) A legelegánsabb külföldi di" vatlapok őszi és téli számai már megérkeztek az Ujságboltba. Hogy halt meg a két fürdőző elmebeteg a nagykállói elmegyógyintézetben ? Nyíregyháza, augusztus 12. A Nyirvidék munkatársától. Vámosi és Ruda a nagykállói elmegyógyintézet két súlyos betege, akit a fürdőzésre bekövetkezett haláleset után a nagykállói járásbíróság intézkedésére felboncoltak, már a temetőben pihennek, de az igazságszolgáltatás kutató szeme tisztán akar látni a megdöbbentő kettős haláleset után, hogy megállapítsa, kit és milyen mértékben terhel a felelősség a két szerencsétlen ember haláláért. A járásbíróság előtt tett vallomásból és; a fegyelmi vizsgálat során egybegyűlt'adatokból feltárul a váratlan haláleset előzménye, megvilágosodnak részletei. Az elmebeteget fiirösztik. Az elmegyógyintézet igazgató-főorvosa, Toboly András főápoló, Papp Pál, a gondatlansággal gyanúsított ápoló, Dolák, Csibicsek Mihály és Némethy Ferenc ápolók elmondották, miként történt a szerencsétlenség az elmegyógyintézetben julius utolsó; napján. E?en a pénteki napon délután két órakor kezdték meg a betegek fürösztését. A fürösztést az orvosok rendelték az izgatottabban viselkedő betegeknek, már pedig Ruda és Vámosi mozgási zavarokat mutató, nyugtalan betegek voltak. Délután két órakor három beteget vittek abba a fürdőszobába, ahol Vámosi és Ruda később rosszul lettek. Egy Menyhárt nevü beteget,, továbbá Vá mosit és Rudát. A szobában három fürdőkád volt. Az ápolóknak a fürdetés közben a kádak mellett kell állaniok, amit Némethy és Papp ápolók ez esetben is megtettek. A betegek izgatottak. Menyhárton az ápolók észrevették, hogy a fürdő elerőtleniti és ki is vették a fürdőből, hogy elhelyezzék betegszobájában. Ekkor a beteg fürdőkádak között a két beteggel, Rudával és Vámosival Papp Pál ápoló maradt egyedül. Csibicsek és Némethy ápolók a szomszéd teremben voltak. Eleinte a betegek nagyon izgatottak voltak. A kádban az előirt hőmérsékletű viz csak félig állt, s ők a vizben ugráltak, hengergőztek, paskolták és hányták a vizet. Másfél óráig fürödtek a vizben és félnégy óra felé az ápoló észrevette, hogy elcsendesedtek Ekkor kiment és beszólt a szomszéd teremben lévő ápolótársaihoz, hogy betegei jól vannak, elszenderegtek. A két elmebeteg hirtelenül rosszul lesz. Papp Pál azt vallja, hogy nem volt egy percig se távol, nyomban viszatért s a betegek nem' merültek a vizbe, fejük kint volt, de amint rájuk nézett, észrevette, hogy nagyon e lsápadtak és Vámosi, akinek feje a fürdőkád széléhez volt támasztva, szederjessé vált.'Papp besietett Csibicsekhez és Némethyhez azzal, hogy jöjjenek, mert baj van. A besiető ápolók kivették az alélt betegeket, elhelyezték a kórterembe és Dolák ápoló felsietett az igazgató-főorvoshoz, hogy jelentse az esetet. Megkezdődött az élesztési kísérlet és az orvosok mindent megtettek a két szerencsétlen megmenté, sére, hiába, mert Vámosi és Rudi másnap meghaltak. Mi okozta a halált? A boncolási eljárás volt hivatva megállapítani a halál közvetlen okát. A fuladásra mindkét esetben következtetni lehetett, de a viz, amelyet a tüdő hörgeiben találtak, a fürdésközben történt ugrándozás alatt is behatolhatott. A két elmebetegnél oly nagy mértékű idegrendszerre kiható gyengeség állott fenn, hogy haláluk könnyen beállhatott. Papp ápoló ellen mégis gondatlanság cimén indult

1 meg az eljárás, >nert az a vélemény alakult ki, hogy néki előbb ki kellett volna vinni a fürdőző elmebetegeket, mint ahogyan azt a harmadikkal Menyhárttal megtették. A nem mindennapi ügy iratait a nagykállói járásbíróság áttette a nyíregyházi kir. ügyészségre. (*) ISKOLA "RUHÁK óriás? választékban, feltűnő olcsó árban érkeztek VARADI TESTVÉREK ruhaüzletébe Bessenyei-tér 16. Hirdetések felvétetnek Budapesten: RUDOLF MOSSE hirdetési Irodájában, VI., Podmaniczky-utca 49 és a MOSSE fiókokban: Győrött és Szegeden. Reflexek. Pár sor csupán az irás, amit kaptam s mégis nagy csadálattal tölt el: egy embeif irta, aki megköszöni a »szép«-et ! Köszöni nekem az élvezetet, amit könyvbe gyűjtött apró lírai verseimmel szereztem neki. Nem akartam hinni a szemeimnek. Élő, eleven levél, a huszadik század huszonötödik esztendejében, mikor mindenki túlzottan reális, közömbös, vagy hitetlen ! Kinek juthatna hát eszébe egy kis verses könyv és az, aki irta ? Ki gondol a lélekre, j melyből azok kivetődtek ? Ki gondol arra, hogy; abban szép is lehet, mely nemcsak Írójának, de az olvasónak is gyönyörködést nyújt?!, Mi irjuk, írjuk,'ami bennünk terem, kifejezni igyekszünk magunkat, mint ég,vföld, fű, fa, élet azért van, hogy a'benne rejlő dinamikus' erő kidobja az összegyü lem lett, őt legjobban kifejező életjelenségeket" Természetes jelenség — éppen azért megszokott — minden megnyilatkozás. Elmegyünk mellette megcsodálás nélkül. Mégis van ugy, hogy megállunk egy kicsit, valami ráüt a szivünkre... egy pillanatra|!eláll a lélekzetünk... ó, ez szép! Szebb, mint egyéb ezer minden, több, jobb, gazdagabb ! Ragyogóbb benne az 1 élet, viharzóbb a megnyilatkozás ! Legyen az virág, alkonyati ég, szeplőtelen szobor, vagy égő rengeteg, mely félelmetesen gyönyörű. Én áhítatosan és könnyel szemem ben hajlok e kicsi levél fölé, melyet oly váratlanul hozott a posta. Lelkem apró, szerény megnyilatkozásainak őszinte lélekből fakadó. megértése és jutalmazása. Hiszen a költő nemi ehhez van szokva ! — Lelkének ritmusokba öltöztetett j drága gyermekeit awgúny rikitó ékszereivel aggatják tele, vagy a közöny szele porral fedi be. i Divat ma nagyon az emberszólás. Micsoda kéjes gyönyör ül' egyes ember-arcokon és szemekben, ha a másikról »tud« valamit. Nem hiába a paradicsomi tudás fáján is tiltott gyümölcs termett s kárhozatos romlást hozott a világra, ma is ugy vagyunk á »tudással«. »Én Iát— tam«; »én hallottam«; »én ott voltam«; »én meggyőződtem« ! Elég egy pillantás, egy kézszorítás, egy mosoly, vagy egészen véletlen és' ártatlan találkozás, hogy egy kis leány a rózsaszín arcával, a nádszál termetével, remegő, vékony bokájával ott vergődjön a »közvélemény« irgalmatlan orcája, sasszeme előtt pőrén és megalázva. Elég hozzá két-három rosszakaratú ember, szinmázos jóbarát és barátnő. A piedesztál papirmaséból van, öszfczeomlik s aki rajta áll, egy pillanat alatt a romok közé zuhan. Igaz, nemcsak most divat, divat volt ez azelőtt is. De nem dühöngött ugy, mint most. A mai sociális viszonyok teremtették, hogy a nő szabadabban jár-kél, a fiatal leány maga keresi kenyerét s férjhez menni művészet ! És ez teremtette azt a fonák helyzetet, hogy a heverők, a zsurfiuk, a gyönge-lelküek a dekadensek rávetik magukat az erősekre, az önállókra, a lélekkel élőkre. Gondolkozzunk csak rajta : nem a kor szelleme teremtette e a mai, fiatal leány típust ? Nem az hozta e a fius fejet és öltözéket, a fiús; modort és szabadosságot ? Oka-e az egyén, ha asszimilálódik és beilleszkedik a »nagy egész«-be, amely tagadhatatlanul ezen megvetett jelenségeket ébresztette föl és hozta magával ? Régen-régen a leány férjhez ment 17—18 éves'korában, vagy még előbb. Nem kellett hozzá sok raffináltság és tudomány,- ő sütötte a tortát,, készítette a befőtteket/ s a vendég elé tálált vacsorát; mosolygott hozzá, pirult, mikor a mama mindezen erényeket mellé tálalta a vacsorának ési — férjhez imént. Az akkori szociális viszonyok megengedték, hogy a férfi élete legszebb ifjúságában nősüljön s hogy ideje legyen kis csacsi feleségét a maga képére és hasonlatosságára nevelni. (Azért kérenf-szépen, volt mindég papucs is !) Most a leány legtöbbnyire megérik, testileg, szellemileg kulturált, nagyigényű, önálló ! A férfinek, a mai kor férfiának »ez« tetszik, de mégis — a hagyomány arra tanitja — fél tőle. Ugy érzi : nem elég meleg, nem elég odaadó, nem asszonyi asszony az ilyen. Tényleg. Az ilyen asszony : Egy életre szóló társa a férfinek. S ha a kor szelleme teremtette : miért nem elégesztek meg vele ? Ki tehet erről ? És vájjon ti, mai férfiak, megérdemlitek-e — nem gondolkoztatok rajta, miután a pletykát hallgattátok erről, vagy arról, a fiatal leányról — hogy egy szép;