Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-30 / 170. szám

JStYÍRVIDÉK 1025. julius 31. JjÍYlKYIDÉK. 5 A valorizáció. Elérkeztünk végre odáig, hogy a valorizáció gondolatával komolyan is kezdenek foglalkozni. Mégis, h? erre gondolnak az emberek, szinte legnagyobbrészt ökölbe szorulnak a kezek. A valorizáció első etappe-jához jelérkeztünk már. Megvan a »Mérleg valódiság«-ról szóló rendelet. Mégis azoknak nagy tábora, akik akár mint hitelezők oszlanak meg ennek a kérdésnek .bírálatánál, mint -érdekeltek, epétől elöntötten gondolnak a valorizáció létrehozására. Tekintsük az államadósságokat. Ki ne gondolna haraggal arra, hogy az államhatalomnak valorizálnia kelljen adósságait. Viszont milyen érzelmek kelnek a kölcsönkötvények, különösen a hadikölcsönkötvények birtokosaiban. Ott vannak az életbiztosítások. Kézzellábbal hadonászik a biztosító társaság és a biztosított egyaránt. Az egyik a valorizáció ellen, a másik mellette. Legtöbbször az adós ellenzi, a hitelező követeli a valorizációt. És tétovázik és lesi, várja vájjon mi lesz, az, aki adós és hitelező is egy személyben. Pedig ennek a kérdésnek is végére kell járni valahogyan. Folyton lappangania és megbújva kisértenie nem szabad. Ezt a gordiusi csomót el kell vágni ! Hogy pedig a kardnak felemeléséig és a lesujtásáig eljussunk, nem árt egyet mast meggondolni. Mert a sujtás el nem maradhat ! Egész Nagymagyarországon, sehol tisztességes, becsületes magyar ember nem akadt, aki a háborút (magáért a háborúért kívánta volna. Mégis belé bocsátkoztunk. Tisza Istvánon keresztül tiltakozott a magyar a háború ellen, mégis a legmagyarabb csapatok szereltek fel legelébb. Több évtized óta kisértett a tudat, (hogy Európa, nagy összecsapásnak lesz színhelye. Tudtuk nagyon jól, hogy a mi szép .Magyarországunknak, saját léte megtartása végett, ebben a küzdelemben részt kell vennie. Komoly emberek, idegen tudósok, epétől elöntötten bennünket okoltak a háború elhúzódásáért, a magyar csapatok vitézségében nem látván egyebet, mint nyakasságot, makacsságot, a háborút a háborúért való szeretetet és hóditásvágyat. Bűnösöknek mondottak bennünket, megcsonkították drá§a szép Magyarországunkat, örömmel nézték azt a gyalázatos garázdálkodást, amit itt »szent kommunizmusának mondottak. »Hadd égjen tel ez a,fészek !« Ez volt válaszuk. Ekkor kifosztatván az államkassza, megindult a magyar gazdasági élet es a magyar pénz züllése. Ezt a folyamatot megállítani nem volt érdeke seniknek odakünn, de nem akarták megállítani, — igenis nem akarták, — idebenn. A züllés megállításának volt módja ! A Hegedűs kísérlet nem volt az. A züllés ideje alatt ártatlan emberek vagyonokat veszítettek; ügyes szimatuak e vagyonokat felszippantották. Többet szíttak fel, mint amennyit az ügyetlenek veszítettek. Ez a plusz, az állam vesztesége és ezen keresztül' ismét csak az ügyetlenek, az ártatlanok vesztesége volt. Aid ügyetlen, aki rossz szimatu volt, aki veszített, mert nem tudott a konjunktúrákba belé illeszkedni, ám érezze ennek a hatását. De nem 100 százalékban. Aki ügyes volt, ;aki a köz rovására meg tudott gazdagodni, élvezze ezt. De szintén nem 100 százalékban. Adósságot csinált az államhatalom a háború alatt, adósságot az után, a kényszerkölcsönökkel, a lebélyegzéssel és különösen az inflációval. Mert ne feledjük, hogy f azok, akik az infIáit pénzen veszítettek, azok áldoztak az államnak. Akik pedig az inflált pénzen nyertek, azok az államnak juttatott ezeket az áldozatokat magukévá is tették. És mit áldoztak/mit hiteleztek a változatlan, folyton romló és csak igen enyhén javuló fizetésű tisztviselők ? Rettegés fogja el az embereket arra a gondoíatra, hogy az államadósságok valorizáltassanak. — Miért ? Hát abba a szomorú helyzetbe, hogy idáig jutottunk, nem az a becsületes és tiszteletreméltó törekvés vitt bennünket, hogy Htzánkat megvédendő hadba, háborúba vonultunk ? Nem-é az utódok számára megmenteni azt, amit lehetett, vezette a magyar harci kedvet és lelkesedést ? Azt, amiért bennünket bűnösöknek mondanak az idegenek ? ! És mert azok- érdekében, akik e csonka földön egyelőre, de minden bizonnyal később Nagymagyarországon élni fognak, a mi utódainknak mentettük meg a rnégis megmenthetőt, éppen ezért nem

/szabad sújtani a ma élőket és jutalmazni a konjunktúra lovagokat, hanem,'át kell hárítani a .tartozásokat, azok valódi, vagy közel valódi értékben az utódoknak is. Ez pedig a valorizáció féladata. Igazságot kell teremteni ezen a téren is. Itt is helyre kell állítani a mérlegvalódiságot. Ne sujtsuk csak önmagunkat, hanem vegyenek Órészt a terhekben az utódok is. Különösen azonban a háborús felgazdagodottak, akikről, mintha szándékosan elfeledkeznének lassan. A földbirtok ismét belé vergődött az eladósodás útvesztőjébe. Az ipar olyannyira pang, hogy már, régen eladósodott és kényszeregyez kedik ott, ahol .még a csőd nem pusztított el mindent. A kereskedelem vergődik, sok helyütt ideigóráig tengeti életét. A fix fizetésesek és B. listások tábora nyom-'*og ma is. Vissza kell térni a valódi értékekkel való számoláshoz. H.a gátolja ezt ma még az állam nagy terhe, ugy ezt a terhet fel kell osztani több évtizedre, áthárítani az utódokra is, akiknek az érdekében jkövettük el azlt a bünt, ami ^azonban szerintünk eszmény volt, hogy e Hon védelmére vitézül harcoltak a magyar csapatok. Mert azt valószínűleg még ellenségeink sem vonják kétségbe, hogy a : »Hore Ruki h harcmodora, sokkal jövedelmecebb lett volna — mint ahogyan Cseszkóban azzá is lett, — mint a harci készség, a Hon védelme. A mérlegvalódiság helyreállításának szükségéről, de csak az ujabb időkben, — dicshimnuszokat zengedeztek azok, akik ennek a gondolatnak, annak felvetésekor legnagyobb ellenzései voltak. A valorizációval is igy vagyunk ! Vagy : leszünk ! PlSSZER JÁNOS. Lengyeivér Augusztus 1-től 2 százalék a forgalmi adó. Megjelent a pénzügyminiszter rendelete. (A «Nyirvidék» budapesti munkatásától.) Az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról, a beruházásokról és az adóügyi rendelkezésekrőt szóló törvény felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az általános forgalmi és állatforgalmi adó kulcsát ez évaugusztus elsejétől kezdve az adóalap két százalékára csökkenthesse. A" csökkentés végrehajtási utasítása ügyében a pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben részletes utasításokkal látta el a pénzügyi hatóságokat. A rendelet annak megállapítása után, hogy az általános forgalmiadó kulcsa az adóalap két százaléka, az adóösszeget mindenkor augusztus elsejétől rendszeresitik. Olyan számitások vagy munkateljesítmények után, amelyeket még augusztus elseje előtt teljesítettek, azonban az ellenértéket csak augusztus után fizették meg, még háromszázalékos fargalmt adót kell fizetni. Az adózók azokról a szállításokról 'vagy munkateljesítményekről, amelyeket még julius 31-ig teljesítettek és amelyek után az ellenértéket Julius 31-ig egyáltalában vagy pedig részletben fizették, kötelesek a megrendelő nevében és a hivatalos összegnek feltüntetésével augusztus előtt vagy kimutatást ké_ sziteni, vagy pedig azokat üzleti könyveikben oly módon feltüntetni, hogy az összeg bármikor megállapítható legyen a pénzügyi hatóságok által. Azok az átalányok, amelyeket bizonyos foglalkozási csoportok 1925. évre és az adózók átlagos bevételének alapul vételével állapítottak meg 1925. végéig változatlanok maradnak. Elsősorban vonatkozik ez az ügyvédekre és a budapesti orvosokra. Kimondja a rendelet, hogy a törvényhatósági joggal felruházott jés a rendezett tanácsú városok területén augusztus 1-től az ő közreműködésük mellett befolyó forgalom Jftalános forgalmi adónak legfeljebb egynegyed részét engedhetik át a városoknak s e részesedés fejében a városok kötelesek az adókezelésnél és ellenőrzésnél saját szerveikkel közreműködni. Megokolt esetben a 'községeket is részesíthetik hasonló feltételek mellett forgalmi adóban. Az állatforgalmi adókulcsa ugyancsak 2 százalék. Augusztűs elsején vagy azután befolyó adófizetéseket már e két százalékos kulcs alkalmazásával kell az állatforgalom terén leróni. A rendelet augusztus elsején lép életbe. Az évad leghatalmasabb és legszenzációsabb filmje! Csak csütörtökig az Apollóban Kezdete V48 és VilO órakor Repülőflotta a viz alatt Óriási repülőgépszáilitó tengeralattjáró flottája van Japánnak. (A «Nyirvidék» newyorki tudósító jától.) Az amerikai militarista sajtó mumusa, amellyel állandó ijesztősdit játszik — Japán. Önérzetből nem beszélnek ugyan «sárga veszedeleméről, a japán fegyverkezés azonban állandóan napirenden van, hogy a béke érdekében való hadifelkészültség mellett mkiél súlyosabb argumentumokat sorakoztathassanak fel. — A Hearst-lapok csaknem hétről-hétre közölnek leleplező cikkeket arról, ami japánban a kulisszák mögött folyik, ilyen módon igyekeznek hangulatot kelteni az uj hadügyi költségek érdekében, amiknek kivívása Calvin Coolidge spártai takarékossági elve alapján nem tartozik könnyű feladatok közé. A megszokott leleplezések sorában ezen a héten csemegét tálalt a Newyork American. Egy Rowland R. Magilt nevű amerikai mérnök cikkét közli, amelyben a cikkíró tíz hónap alatt Japánban szerzett tapasztalatai alapján nemcsak éjjel-nappal folyó lázas hadianyaggyártásról és titkos mobilizálásckről számol be, hanem referál azokról a nagy ha^ ditechnikai meglepetésekről is, amiket Japán jövendőbeli ellenségei számára készit. A cikknek ez a része különösen érdekes, mert — felülmúlja még a vernei és wellsi fantáziát is. — Olyan dolgokat láttam, amiket csupán hallomás után nem is hittem volna, mondta Ruwland R. Magiit, aki meghívásra több izbeni előadást tartott katonai körök előtt az amerikai acélkeményitési és gyártási módszerekről. — Mi nemrég bocsátottuk vízre a Portsmouthban a V—3-at, a legnagyobb amerikai tengeralattjárót. Japánban olyan tengeralattjá-* rót láttam, amely kétszer akkora volt, mint a németek DeutscMandja, amely átszelte az Óceánt. Flottákban láttam mintegy harmincat. Csodálatos £lkotmányok ezek. Viz alatt tudnak maradni tíz teljes napig. megfelelő mennyiségű fűtőanyaggal élelmiszerrel és levegővel. Nyolchüvelykes 'ágyukkal és husz láb hosszú torpedókkal vannak felszerelve. — Ezeken az óriási tengeralattjárókon van azonban égyéb is, ami uj. A hajó mechanikai szerkezettel kinyílik elől is, hátul is és automatikusan kirúg a levegőbe egy óriási bombavető repülőgépet. Tessék csak eiképzelhi a veszedelmet, amit egy ilyen tengeralatti flotta jelent, amely napokig utazhat ellenséges vizek alatt és egyszerre egy egész repülőflottát lő ki magából. Ezek a repülőgépek rádió utján nemcsak állandó összeköttetést tarthatnak fent a tengeralatti bázishajókkal, hanem utánpótlást is kaphatnak, ami röptávolságukat valósággal "Korlátlanná teszi. Beszámol ezután Ro«-Iand E. Margilt a municiógyárak működéséről és elmondja, hogy szünet nélkül ontják ezek a gyárak a puskákat, óriási partvédő ágyukat és egyéb hadigépeket j