Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-29 / 169. szám

6 JÍYÍRVIDÉK 1925. juiius 29

. Mentsük meg a gyermeket ! Irta : Gegus Dániel r. főtanácsos, a budapesti rendőri gyermek' Íróság vezetője. Figyelem hosszú idő óta ennek a titokteljes nagyvárosnak életét úgyis mint rendőr, úgyis, mint gyermekvédő s e két minőségembén nagyobb a betekintésem, mint bárkinek", abba a sötét háttérbe, ahol lebonyolódnak a szegényemberek élet-rejtélyei s közelebb is állok az orvoslás módjaihoz, amelynek gyakorlatában állítottam be élethivatásomat. Hivatalom olyan, mint egy gyűjtőcsatorna, ahova összetorlódnak az emberi erkölcsi veszélynek kitett és a züléssel küzdő fiatalkorúak szomorú, sápadtképü, apró katonái, akiket megértő lélekkel, gondos kézzel próbálunk megmenteni a jövőnek. Minden reggel ott áll előttem a szánandó kis gárda: 4—15 évet számláló rongyos kis csavargó, koldus, elhagyatott, a bün lépcsőjén megcsúszott áldozat, félve, remegve a bizonytalan jövőtől vagy hetykén, cinikusan, ahogyan a romlás kisebb-nagyobb sebet ütött rajtuk. És ezek között még nincsenek ott azok a fiatalkorúak, akik már beleestek a bűnbe, a tolvajok, betörők, csalók, pedig ezeknek száma is utóiéri a még megmenthető áldozatok számát. A statisztika mondja, hogy a rendőri gyermekbiróság évente 6—7000 zülésnek indult fiatalkorú megmentését intézi, mig a már bünbeesett fiatalkorúak száma legalább kétszer annyi. — A rendőrség elé tehát felvonul egy esztendőben íegalább 20.000 fiatalkorú, akik zülésbe, bűnbe estek s akiket részint preventív, részint utólagos javítással meg kellene mentenünk a becsületes társadalomnak. Egy egész hadsereg ez, hiszen a trianoni szerződés szerint Magyarországnak nem szabad több katonát tartani, mint 30000 embert. Íme a jövő katonái, 2—3 generáció — mert hiszen a 7—8 éves kortól a fiatalkorúak korhatáráig a 18. élet évig regrutálódnak ezek — Imasiroznak szomorú menetben a rendőrség elé', hogy onnan szerte Oszoljanak a javításra alkotott intézetekbe avvai a Szomorú gondolattal, hogy a jövendő alig számíthat ezeknek 50 százalékára, mert a többi időközben mindörökre elvész a tisztességes társadalom számára. Próbáljuk meg beletekinteni, honnan jön a romlás ezekre a szerencsétlen áldozatokra, hol kapják az infekciót, amelytől mi, a gyermekvédelem napszámosai meg akar juk menteni valahogyan őket.^ — Kétségtelen, hogy az első megállapítás a gazdasági bkokra vezethető vissza. A szomorú kis gárda nem a paloták kényelmes termeiből kerül elő, hanem a külváros sötét és bűzös pince odúiból, ahol a nyomorúság az ur s ahol a nyomorúságból születik meg minden rossz és minden bün. A szülők vagy dolgoznak egész nap, vagy betegen hevernek otthon s a sok gyerek kikerül az utcára. Az utca pedig kegyetlen és hamar elnyeli őket. Kódorognak', csavarognak, koldulnak, majd lopnak és csakhamar ott vannak abban a szomorú gárdában, amely a rendőri gyermekbiróság gyűjtő szobáit megtölti. A meglazult családi élet is | nagyban hozzájárult a gyermek | romlásához. Sok erkölcstelen dol- ' got iátott a gyermek az otthon maradt fiatal anya életében, amit a viaszként formáiható, minden benyomásra reagáló gyermeklélek felszívott és magában tartott. Azután a háború morálja, amelyet a harctérről hazakerült családfőnél tapasz fáit a gyermek és különösen a forradalmi utcák erkölcse, amelyben benneélt, mikor egész napját csavarogva az utcákon töltötte. Ezek mind benne maradtak és teljesen kikészítették a romlásra. Nemrégiben, amikor a nemzetgyűlésen a költségvetést tárgyalták, a népjóléti miniszter felszólamlásában, amelyben ennek a szegény megcsonkított országnak jóléti viszo nyait ismertette, két megdöbbentő adat ragadta meg a figyelmemet Azt mondta ugyanis, hogy Csonkamagyarországon a népszaporodás az utóbbi években 50 százalékos csökkenést mutat és hogy van Magyarországon olyan község, ahol Ja fiúgyermekek 50 százaléka, a leánygyermekek 53 százaléka részegen megy az iskolába. Mind a két adatot autentikusnak kell elfogadni, mert maga a magyar népjólét első őre mondotta. És ez annyira komoly, annyira elszomorító, hogy csak kétségbeeséssel - tölthet ^ el minden hazája jövőjéért aggódó magyart. A népszaporodás felére csökkent! Ez azt jelenti, hogy Magyarországon felével kevesebb gyermek született és felével több ember halt meg, mint az előző esztendőben. — Hiszen ha ebben az arányban fog tovább fogyni ez a szegény magyar nép, akkor 10 esztendő múlva nem lesz kiről gondoskodnia a derék trianoni békének, amellyel a művelt nyugat, a győzelmükben elvakult nemzetek megásni igyekeztek siijeűnkat. És fia még utána azt a szomorú statisztikai adatot halljuk, hogy létezik ebben az országban olyan község, ahol a gyermekek egy óriási száza" léka részegen jár iskolába, akkor csak fokozódik a kétségünk és aggodalmunk a jövőnk felett, mert hiszen ez a statisztikai adat arra a rettenetes morális sülyedésre mutat rá, amelyben a jövő generáció, — melyre az ország ujjáalkotásában van szükségünk — fetreng s amelyből érezzük, gyorsan ki kell gyógyítanunk, ha a sirásást magunk is folytatni nem akarjuk. Nincs ebben a szegény országban fontosabb ,életbevágóbb probléma, mint a gyermekvédelem. •— Magyarország jövője fekszik ebben letéve. Isten csapása nehezedett ránk, a földön fekszünk s ki tudja, mikor kelhetünk fel onnan. Adja az ég, hogy mielőbb. De tegyük meg a kötelességünket magunk is, mert mindent a sorstól nem várhatunk. E tettek között pedig nincs fontosabb, nincs magasztosabb, mint a jövendő generáció megmentése. Vegyük vészterhesen komolynak ezt a munkát, mert csak ezen keresztül juthatunk el majd az elveszített szép és nagy Magyarországhoz. lehet hazánk e jogát érvényesíteni ? Ki kell azonban mondanunk, hogy addig jóvátételi követelést nem fizetünk, amig egyrészt a magyar állam által ezen nyugdijasok részére előlegezett nyugdíjjárulék tényleges összegét meg nem kapják, másrészt pedig a jövőre nézve az utódállamok önként magukra nem vállalják azokat. Ami a sérelmet illeti, könnyű lesz belátásra birni a népszövetséget, mert senki sem követelheti, hogy az egyharmadára megcsonkított Nagymagyarország ezen a téren is kétszeres jóvátételt fizessen. Értesítők szemléje. VII. A nyírbátori reálgimnázium. 'A nyíregyházi tanintézetek Értesítőit vázlatosan ismertettük. — Pár sorban a nyírbátori állami vezetés alatt álló 'reálgimnázium Értesítőjével fogunk ez alkalommal "foglalkozni s hozzáfűzzük ügyben .zt is, hogy ha vármegyénk többi közép és polgári iskolái beküldik Értesítőiket, szívesen ismertetjük lazokat is. A nyírbátori reálgimnáziumi 1911-ben nyilt meg, .mint minorita rendi gimnázium. 1921-ben állami rendelkezésbe ment át s megnyílt az ötödik osztálya is. 1924. szeptember havában pedig fokozatosan reálgimnáziummá lett. A most bevégződött tanév elején megdöbbenéssel fogadták a kuliuszkormány rendelkezését, melylyel a nyírbátoriak középiskoláját B. listára helyezte. A nagyközség uri társadalma, élén Baloghy László főjegyzővel s Király Ódön bankigazgatóval akciót kezdtek a kultuszminiszternél rendelete viszzsavonása céljából. Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselő intervenciójára akciójuk sikerrel 'is járt amennyiben a kultuszminiszter attól feltételezetten, hogy ;a nagyközség hajlandó a .személyi kiadások ötven százalékát :vállalni, a anév megnyitható. Ilyen ; körülmények között nyilt ;rheg az iskola 171 növendékkel. A tanítás a itanév elején felmerült zavarokat leszámítva 'nyugodtan folyt le. .Tanárhiány miatt 22 -24 heti óraszámban {tanítottak az iskola tanárai. Önálló hitoktatóvá kievezték ki az iskolához Bertha Kálmánt, óradíjas tanárokul > alkalmazták Jenser Mihály ny. rendes tanárt és Mező Lajos polgári isk. .igazgatót, mig Takács Károlyt óraadó tornatanitónak fogadta ei a főigazgatóság. A tanulók erkölcsi magaviselete és egészségi állapota ellen kifogás nem merült fel. Egy VI. osztályú tanulót azonban elragadott a tanulótársak sorából a dtalál. A szokásos ünnepélyeket megtartották. Négy ifjúsági körben fejlesztették az ifjak képességeiket. A szertárak közel 30 millió korona értékkel gyarapodtak. Megem ütésre méltónak tartjuk azt a rendkívül jólesően hangzó tényt, hogy egyes uri ^családok s a /tiszti étkezde egy-egy tanulónak ingyen ebédet és vacsorát, adtak. A tanárt kar névsora, statisztikai adatok' s a jövő évre vonatkozó tudnivalók rekesztik be a JVftrton Nándor igazgató által szerkesztett Értesítőt. Az utódállamok kötelesek az elszakított területeken működött köztisztviselők nyugdiját fizetni. A nehéz gazdasági viszonyok súlyát elsősorban a nyugdíjas közalkalmazottak érzik a legégetőbben. Közöttük számtalan olyan van, aki a megszállott területről menekült Csonkamagyarország területére. A „Nyirvidék" munkatársának most alkalma volt beszélgetést folytatni Strausz István dr. nemzetgyűlési képviselővel, az állami számvevőszék volt elnökével a nyugdijasok helyzetéről és ezek fizetésének javítási módozatairól. A nagytudásu nemzetgazdász a következőket volt szives a „Nyirvidék" munkatársának ezekben a kérdésekben mondani: — Merem állítani, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak helyzetét én ismerem a legjobban. Naprólnapra érkeznek hozzám panaszok, amelyben kérik, hogy győzzem meg a kormányt helyzetük tarthatatlanságáról. Sajnos az állam gazdasági viszonyai ezt aligha fogják lehetővé tenni. — Mégis mlyen intézkedés várható ? — kérdeztük a kitűnő nemzetgazdászt. Erre nem tudoK határozott választ adni, mert az 1925—26. év költségvetési előirányzatát nem tudtam áttanulmányozni, miután az csupán nagy fővonalaiban, sommában van még készen. Azt azonban tudom, hogy közel százezer nyugdíjasa van a magyar államnak. í Viszont tudjuk azt is, hogy a nyugdíjellátás az állami kiadásoknak mintegy 15 százalékát teszi. — Tekintettel arra, hogy ezen összegek rövid idő alatt legalább kétszeresükre kell, hogy emelkedjenek, mert a nyugdijasok dolgán segíteni kell, az állami jövedelmekből azt nem tudjuk előteremteni. Amint legutóbbi nemzetgyűlési beszédemben kifejtettem, a magyar államtól nem várható, hogy százezer nyugdíjas közalkalmazottat tartson el. Ezek közül legalább 60 ezer olyan, akik annakidején a magyar állam testéből elszakított területen végezték közhivatali munkálkodásukat. — Amint nem lehetett Csonkamagyarország területére behozni a Nagymagyarország elszakított te riiletein levő erdőkben levő fákat, mégha kitermelt állapotban voltak is, ép igy nem tartható fenn az a helyzet, hogy az elszakított területek közalkalmazottak Csonkamagyarország fizesse. — A trianoni szerződésben nem kell külön rendelkezést felvenni, mert természetes az, ha az elkapcsolt területek minden élő és holt vagyona ugy aktiv, mint paszsziv állapotában az utódállamok valamelyikének birtokába ment át és ezen az alapon a közalkalmazottak, akik egykor azokon a területeken dolgoztak, az illető utódállamok pénztárából kell, hogy kapják nyugdijilletményeiket. — Csupán diplomáciai uton Ma a NERO bemutatója az Apollóban