Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-31 / 296. szám

&Ö36. december 31. A numerus olansns az ünnepek fényénél. »Ha valaki okosabbat és jobbat tud proponálni ; — jöjjön. Lapunk minden tárgyilagos és elfogulatlan eszmecseréhez készségesen nyújt alkalmat és módot«. Ezzel végzi Főszerkesztő ur Numerus Clausus cimü eszméitető fejtegetését. Ez

1 minden megértés tiszta utja. A numerus clausus gyökerében, az!' emberiség társadalmi életének egyik legnagyobb kérdése, a mely körül ezredévek gyilkos küzdelme hullámzik.' A régmúlt időből még mindig raj tunk függő eme gyilkos kérdést, egyedül a karácsonyi üzenettel lehet gyökeresen megoldani. Nem a pap beszél belőlem a fiskális ellen, hanem inkább az evangélium élet- _ törvénye a nemzetközi jogászok «ultima rációja» ellen. — Csak egy kis türelmet kérek. Ez volt legkevesebb Trianonban ! Köztudomásu dolog, '— a jófajta népiskolában is tudják már, hogy a régi népek gondolkodása, vallásos rendszere, államkormányzása, minden nemzetnél, saját istenfogalmat alkotott, a maga önző uralomvágya szerint. S ha egymással harcban állt, isteneit is mintegy fegyverbe parancsolta. Ilyen tenorban diskuráltak némely honatyák is a legközelebbi numerus clausus feletti társalgásaikban a szent törvényhozás templomában, — szemére hányván a papságnak! is, hogy kérő és hálaadó imákkal alkalmatlankodtak a mindefiség égi Atyjának, hogy me. lyikőjük ellen fogjon fegyvert, gyermekei javára 0 is !... Van benne valami ! A magyar se volt kivétel a maga Hadurával, a régi népek közt. De a zsidóság se, a maga Jehovájával, vagy Baaljaival. Egy hajóban evezett minden nép, akar tisztább, akár zavarosabb fogalma volt Isten lényéről. Magának foglalta le, a maga érdekének szolgálatába állította s ebben nyugtattá meg vallásos lelkiismeretét, egymás elleni kegyetlen harcaiban. Ezek mind' történelmi tények, kitisztázva, a legrégibb irott, vagy felvésett bizonyságok utján. S jött a karácsony. Hangzott az angyalének. Bizony nem e földi világból fölfele, hanem a magasságból lefele : békéről, jóakaratról, az Isten általános atyai jelleméről és ez alapon Istennek emberrel, nemzetekkelj való viszonyáról. Az uj ég és uj föld, —i a régi várakozások szerint. A »Mi atyánk«, az egyetemes testvériség, a dölyfös bosszuérzések átízázssa bocsánattá a szeretet tüzében. Ezek is mind történelmi tények, — az| evangélium lapjairól, a földtől az ég!ig, főként a gondoskodói *s érző ember szive-leíke fenekéig bevilágító tények. Az Istennek szinte elképzelhetetlen anyai gyöngédségéről; — a nyomorúságok és bűnök elemésztő fertőjéből is kisegíteni kész biztató kegyelméről ; — minden önző emberi gondolkozáson felül emelkedő egyetemes emberszeretetről s ebből önként folyó életre segítő munkás jóakaratról : a Jézus tanítása és egész élete, minden ellenható viszonyok között is, oly megragadó bizonyságot szolgáltat, hogy midőn igy nyilatkozott egy alkalommal i »Aki lát engemet, látja az; Atyát«, — igazán mintha mennyei fényben lobbanna fel lelkünk előtt az Jsten boldogító dicsősége ! És ebben a mennyei fényben nincs semmiféle sáv, semmiféle numerus clausus. Hanem igenis, van egy más clausus ; — de már ez nem numerái ! hanem predestinál ! Vagyis nem szám szerint, nemzetek szerint osztályoz, hanem egyéni tehetség szerint válogat. És ezt a törvényt már nem országgyűlések hozzák, hanem a nagyélet kohójában lett megalkotva Attól, ki a nagyélet gépezetét s ebben az emberi életet is beállította s Madách szerint : »évmilliókig eljár tengelyén, mig egy kerékfogat ujitni kell.« Az Isten alaptörvénye, az objektív tudományos ismeret alapján : a sokféleség. Minden téren. Az emberi tehetség, arravalóság terén is. Jézus szerint is ugyanez. Az élet irtózik az egyformásitástól. A régiek ezt igy fejezték ki : »Varietas delectate« — a változatosság gyönyörködtet. Ezt az élettörvényt kell alkalmazni embernevelésünknél, testi, szellemi és erkölcsi tekintetben Ez az alapjan minden egyéni, társadalmi, nemzetközi békének, boldogulásnak, nyugalomnak. Az élet Ura, minden emberi testbe-lélekbe elhelyezett a sokféle magból egy megfelelőt. A Biblia ezt mustármagnak, -talentumnak nevezi. A látó bölcseség arravalóságnak, kiválóságnak, hajlamnak. E magvakat kell termőerővé növelni. És e termőerő adja az élet édes gyümölcseit. Az lesz majd az igazi nagy karácsony, midőn a Krisztus hivei és a Mózes hivei, ezt a nagy élettörvényt, szívok központjába helyezik, irányító erőül minden éltető akarásnak. Isten napját nem zárja el semmiféle numerus clausus, az arravaló tehetség kifejlesztése elől és nem az egyetemi kapu előtt fogjiak osztályozni, ilyen vagy olyan percentek szerint, hanem már a gyermekkorban megfigyelik az elágazásokat s az igazi nevelők igy igazítják az emberi életet Isten által kimutatott célok felé. »Soli Deo Glória !« — Egyedül Istené a dicsőség ! — mondja a nagy apostol. A még nagyobb és legnagyobb apostol pedig igy : »Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek !« S ez az édes gyümölcs, — ez a legédesebb karácsonyi ajándék ! Andrássy Kálmán. A románok zúdították az árvizveszetíelmet az Alföldre. Eddig száz milliárd kárt okozott az árviz. Csoakamagyarországon csökkent a veszedelem, Erdélyben nö. Gyuláról jelentik: A karácsonyi ünnepeket irtózatos halálfélelemben töltötte Békés és Biharvármegye népe, a Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös szerdára virradó éjjelen Gyula környékén szinte pillanatok alatt irtózatosan megnőttAz óriási vízmennyiség a puskagolyó gyorsaságával közeledett. — Ennek oka az, hogy a román hatóságok semmiféle árvizielentést nem adtak, sőt a felvilágosítást egyenesen megtagadták. Igy a magyar hatóságok teljesen tájékozatlanul állottak. A Fehér-kőrös legjobban Gyulát és a határmenti Gyulavári községet veszélyeztette- — Mig szerdán hirtelen apadni kezdett a viz, amiről azonnal tudták, hogy a határ közelében román részen áttörték a gátakat és a vizet rábocsátják a magyar területre. Csütörtökön a két Körös közti deltát már ei is öntötte a viz, mely felülről jött. Székudvzr és K'sjenö között a románok átvágták a gátat, amint ez utólag kiderül és igy Gyulára zúdították a vizet- Az ár átfutott a Galvács-majoron s oly gyorsasággal közeledett, hegy a határt őrző katonák nem tudtak elmenekülni, a magas fákra kapaszkodtak és a határőröket csak huszonnégy óra múlva tudták megmenteni az'utászok motorcsónakjai. Csata József polgármester Gyulavári községben alarmirozta a lakosságot és három ünnepnap éjjel-nappal dolgoztak a polgárok, hogy amit lehet, L

egalkalmasabb ÚJÉVI AJÁMPÉK 1 pár magasszáru Svéd hócipő ... K 250 00

0 1 pár elegáns aqierikai hőcipő ... K 210000 1 pár igen szép házicipő különböző színekben K 9500

0 Telefon: 351. megmentsenek. Karácsony napján megérkezett a szegedi ötös vegyes dandár kétszázötven utásza Dán őrnagy parancsnoksága alatt. Pontonokat, motorcsónakokat hoztak s szombat reggelre s'kerü't megmentenlök a háztetőkről Gyulavári lakosságát, de hogy addig hányan fúltak bele a vízbe, azt eddig még nem sikerült megállapítani. December 30. Szerdán OlftDAL úr a feleségem Kalahriász. Ez a legelterjedtebb társasjáték, annyira el van terjedve, hogy Magyarországon legyőzött minden mas társas kártyajátékot, ugy, hogy nálunk ha két-három nadrágos ember, különösen a recipiált fajtából, összekerül, dolgavégeztével okvetlen leül kaláberezni. Az oknyomozó történet szerint Biharmegyében találták ki- A neve héber, német és lengyel összetétel, mert «kol» (héber), magyarul «minden», «ober» felsőt jelent, «jász» lengyel, «hatalmasat» jelent — vagyis, minden felső hatalmas, t. i. az utóbbi időkig, az atu felső volt a játékban a leghatalmasabb, mig az ujabb időben az atut alsó detronizálta. A kalábriász egyik alfaiában, a tartliban, ma is az' atu felső a leghatalmasabb. A fent jelölt három szóból alakult ki, mivel a nyakát kicsavarták, a kalabriász vagy kaláber szó. Nagyon szép, elmés és mulattató játék, már akinek jól jár a lapja, de utálatos, buta és bosszantó akinek rosszul jár a kártya — nevet, mulat és ingerkedik, ki jó lapokat kap, viszont bosszankodik, káromkodik ,ha rossz kártyákat kap- És igaza volt a nagyapámnak, ki .azt mondta, «ha valakit ki akarsz ismerni, ülj le vele kalábert játszani»- Igaza volt, mert én fogadok bárkivel, hogy tíz ember kökilencnek megmondom a karakterét, üzleti felfogását, gondolkozás módját, szóval egész lényét- De nemcsak én, mindenki, kinek egy kis sütni valója és megfigyelő tehetsége van, természetesen ha pénzben játszom veleAz én klubbomban játszik p. o. a Ferdy ur, egy jól öltözött, igen iól játszó ur, ez bizonyos tekintélyt is ád neki, mint nálunk mindenkinek. Ha jó kártyát kap illegeti-billegeti magát a széken, cirógatja, simogatja, felderül ábrázatja, szép papírnak, jó papírnak mondja, á la Ganz Danubius. Ha megjátszotta a játszmát, diadalmasan néz körül és várja az elismerést, de ha rosszul megy a lapja, Isten ments még a közelébe is lenni, veszedelmesebb kibicnek lenni, mint töltött puska elé állni, legenyhébben, szülőföldje szép határába, vagy az édesanyja térdeibe küldi csak ugy zug, mikor odacsapja a kártyát. Hát még mikor Melámdy ur kártyázik, ha jól megy a kártya, akkor csak szikrázik a szeme, kifeszül a^ nyaka, kiszélesedik az ábrázata az örömtől hangos a terem az elmés mondásaitól, neki legyen mondva, de ha nem jól jár a blatt, akkor ugy döngeti hatalmas tenyerével a márványasztalt, mint hajdan Bizan kapuját döngették, a verejték ül ki széles ábrázatján, lábaival olyanokat dobbant, hogy reng a padozat, ilyenkor még félelmetesebb kibit is elkotródik. Pedig ez ritka eset, mert a kibic az kiváltságos ember, annak minden szabad, — I Főszerepben: HARRY LIEDKE December 31. Csütörtökön DIADAL