Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-30 / 295. szám

u JsÍfÍrsridéeL 1925. december 30. á szegényügy rendezése. E cim alatt a Nyirvidék karácsonyi szánna jelentőséggel biróf szép tanulmányt hozott a közbecsülésben és közszeretetben álló kulturtanácsnokunk tollából, mely méltán keltett 'érdeklődést főleg azon rétegei között társadalmunknak, mely bármily formában érintkezésben áll a jótékonysággal. Ugy látom, hogy a jótékonysággal a társadalomiak három féle alakja tevékenykedik. Előbb a gondolkodók, szemlélők, sociologusok, kik meglátják a bajokat, szükségleteket és fezek orvoslására eszméket adnak és propagálnak. Ezek kevesen vannak, de láttam ezektől kiindulni a csecsemővédelem gondolatát, a szünidei gyermektelep ötletét, a levesosztó eszméjét és más hasonlókat. Ezek a gondolatot átadják azoknak a kezébe, kik szervező képességgel birnak és ilyenek már sokkal többenllvannak. Ezek a gondolatot kidolgozzák, annak kereteit megteremtik, a részleteket ia leg-> (apróbbra kiterjedő gondossággal elkészítik, helyet, időt, alkalmat megválasztanak és előkészítik a megvalósítást. Ide sorolom azokat |is, kik a propagandát megindítják, az adózókat felkeresik, a jótékonyságra hajlandók minden felhasználható tulajdonságát kikeresik és sorompóba állítják,'kik szerepelnek rendeznek, és' nagy ambícióval dolgoznak. De ide sorolom azokat is, Hcik a jótékonyságra szorulókat, megismerik, felkarolják és pártfogolják. Ilyenek már nagyon sokan vannak, de még többen azok, kik * jótékonyság közkatonái, kik szívesen áldoznak, jószivvel adakoznak és lelkesednek azért, hogy valamit adhatnak. Ezeket a rétegeket az általános jótékonysági hajlamon kivül még igen sokszor speciális cél vagy érdek is fiizi egybe és igy keletkeznek a különféle egyesületek, ÉS épen ez a specializálódás eredményezi az egyletek kíilönféleségét és Krisztus elszállítása. Irta: Marconnay Tibor ... És akkor lágyvonalu, szinte folyékony felhők lebegtek a völgy fölött, amely tele volt orgonavirághasadássai, ametiszt és tejfehérszinü, parányi sziromnyilással. S a fölázott ut mentén itt is, ott is, ibolyacsokrok árnyaltak üdezöld, tava* szi színfoltokat- És ott a Lágymányoson, a réten, melyen a világ messzeségének nekiajzott vasutvo- , nai keresztülvág, vén tehetetlen pa- ! rasztasszony térdelt durva zsákkö- j tényén. j Dermedt unalommal, lelketlenül azedte csokorba az ölében összekavart ibolyaszálakat, melyeket aztán vékony hánccsal, szinte vaktá- . ban kötögetett össze. j Könny futotta el szemgolyóját, amely olyan volt, mint megrepedt zöld üveg. Alighanem csak az áprilisi szél könnyeztette meg. Friss, balzsamos, szilaj, de nem haragos cirógatókedvü volt ez a szellő. Olykor ugyan megreszkettette, össze- j kuszálta a sarjadó vetést s az anyó- j ka ősz haját is megcibálta kissé, j de a roppant város hórihorgas ' gyárkéményeire már tréfás, kacskaringós árvalányhajat bodorított. S az anyóka görcsös botjára i támasz teszi szükségessé,'hogy a jótékonyságot mentül több egyesület lássa el. Nem volna elképzelhető a nálunk gyakorolt jótékonyság ellátása egyetlen szervezet által. Plédig a karácsonyi cikkből valami ilyen központosítási tendencia csillámlik ki. Valami olyan, hogy a jótékonyságra szoruló mérlegre fog tétetni, előbb be kell őt jelenteni, aztán róla környezettanulmány fog' készülni, ez jelentés alakjában egy bíráló hatósághoz, vagy szervhez kerül, annak alapján fog határozat hozatni. Eszembe jut Zola Párisának nemes szivii abbéja, ki a 72 éves, fűtetlen szobában éhező és fagyoskodó beteg szobaefstőt akarja az aggok menhelyébe elhelyeztetni. Siet az egyesület elnöknőjéhez, ki nem meri a választmány hatáskörébe tartozó ez ügyet elintézni, mert félt riválisától és ezért az abbét ehez küldi. Ez épen egy jótékonysági bazárban van elfoglalva, de azért foglalkozik az abbé kérésével és ez okból a felelősséget elhárítandó, még egy befolyásos választmányi taghoz küldi. Ez estélyen van ugyan, de megadja a titkárhoz az ajánló levelet. A titkár a képviselőházi éjjeli ülésén van elfoglalva szörnyen, mert most buktatják meg a minisztériumot. Neki kapóra jár ez a kérdés, miért is levelet ad az elnöknőhöz, hogy ez nyugodtan irja alá a beutalást. Ezzel a levéllel még éjjel felkeresi az elnöknőt, hajnalra mégis készen van mindenj csak ezalatt a szegény agg — szűnt meg élni. Attól félek, hogy a központosítás túlságos bürökráciát fog létre hozni. Mert lehetetlen nem látni az egyes társaságok és egyesületek nagyszerű munkáját bejelentés, rovatok kitöltése, statisztika nélkül. Látom meSszirőLpl. a Misszió Társaság nagy agilitását, ennek nagyszerű eredményeit. Láttam a Leányegylet gyönyörű gyermeknyaraltatási akcióját, a Jótékony Nőegylet árvaházát, a zsidó nőegylet ifr " L

egalkalmasabb ÚJÉVI AJÁNDÉK 1 pár magasszáru Svéd hócipő 1 pár elegáns amerikai hócipő 1 pár igen szép házicipő különböző színekben K k 250

000 K 210

00

0 95.000 Telefon: 351. j sikerét az iskolás gyermekek téli í ebédje és felruházása körül, és jól j esik hallani a Szeressük Asztaltár| saság munkájáról a szegény köj zép iskolai tanulók támogatása köi rül. És a felekezeti leányegyletek felruházási akciói lélekemelők. Ezeknek az akcióknak van egy eléggé meg nem becsülhető psicho logiai rugója, amit figyelmen kivül hagyni nagy hiba volna. Ez a rugó a saját autonómiai hatáskör a jól''eső tudata annak, hogy a tett az ő saját tettük elejétől végig. Hogy a ténykedés nemcsak az egyént, hanem az egyesületet is dicséri. Azt a serkentő erőt, mely a külön testületeket a kitűzött céljuk mentül hatékonyabb mérvben való megközelítésére ösztönzi, mentül nagyobb eredmény elérésére serkenti, mely a helyi erőknek ebbe a törekvésbe való felhasználására inditja : midezt figyelmen kivül hagyni nem lehet. És itt van a kérdés lényege, hogy mihelyt a legkevésbé is hatósági jelleget nyer a jótékonysági akció, azf egyesek elvesztik rugékonyságukat, valahogy az az érzés keletkezik, hogy a munkát a hatóság vette kezébe,, az ő tevékenysége immár nem bir jelentőséggel. Lám a tanácsnok ur is rámutat, hogy az elberfeldi sistema Hamburgban a magán jótékonyegyletek munkáját bénította meg. Abban a véleményben vagyok, hogy habár csakugyan megeshetik, hogy néhány szegény több helyről veszi igénybefa segélyt, mert egyik segélyező nem tud a másikról, ez csak szórványos lehet és ennek megakadályozása céljából nem volna érdemes kockáztatni azt a nagy és megbecsülhetetlen ps/chologíai erőforrást, mely a különböző egyesületek szabad mozgásában rejlik. — Egyetlen jelentéktelen' kifogás a ha tóság részéről, valamely segélyezés körül, oly elkedvetlenedést idézhet elő, mely végzetes lehet. Az a félelem, hogy a speciális célra nagy munkával és fáradozással összehozott eszközök felett a hatóság fog ellenőrzést gyakorolni, bénitó hatást kodva, fölkelt, cipősarka alá rázta hervadtfejü ibolyáit s hibátlan, finom, cicomás csokraival elindult a budafoki uton, a város piaca felé. Akkor tünt fel egy kapuban az a görnyedt vénember, aki a képeket szokta a vevőknek elszállítani. Már néhányszor találkoztam vele festőbarátaim műtermeiben. Akkor még vállasabbnak látszott s mintha arra nőtt volna föl, hogy- nagy terhet cipeljen. De most keservesen meg volt változva. Mintha a válperece elgörbült volna. Olyan volt, mint egy vén tölgyfa, amelynek törzsét földig csavarja az orkán. Púpos volt. Egész háta egyetlen óriási pup! És ezen az óriás-pupon cipelte a megfestett Krisztust. Micsoda sóhajok törhettek fel a lelkéből, némán és eltorzulva, micsoda gúnyok és micsoda lázadások! Vagy talán nem is gondolkozott, nem is sóhajtott? Méltóságteljesen lassú tempóban vitte a Krisztust, aki a Getsemánékertben, fekete levegőben, fekete sziklák között viaskodik magával s könyörögve kiált az Atyaistenhez: Múljon el ez a keserű pohár! Különös volt és megjdöbbentő a kép komor, fekete alaptonusa a buja, színpompás, sistergő és rakétázó tavaszban. A szegény ember rogyadozva, szuszogva, izzadva cipekedett a Ferenc József hidra, alatta virgonc propellerek kavarták a Dunát, távolabb fecskék sziluettes alakja suhant a viz színe fölött, bujkált a sáson s az azúr menny fehér és duzzadt felhőfüggönnye alatt, ferdén fölfelé szegezte diadalmasan csillámló aluminium-derekát egy vijjogó gépmadár. Sokan megtorpantak, pontot tettek sürgős útjukra a virágpompás E

est-budai partokon s bámultak a erregő magasba. Halászok csónakjai, veszteglő gyümölcsös és virágos bárkák teltek meg hirtelen összegyűlt, izgatott sokasággal. És ekkor talán a szegény képszállitó is megzavarodott; ámulva meredt föl a könnyedén szálló, felhőt, viharokat lebiró repülőgépre. Talán az eszét is elvette az irigy csodálkozás. Csak nézte-nézte; a járókelők már rég megunták, mikor ő, nyomorult, még mindig csak nézte-nézte. Jobbról-balról előretörve siető emberek haladtak el mellette, egy pillantást se vetve rá. Mind csak Krisztust nézték. A roppant aranykeretes kép takaratlanul meredt rájuk s mindenki látta a halálsápadt, tiicsfényes arcotj s a mészs?i|nü köntöst, amint kirítt a feketeségből. Síkos volt a sártól a híd, vagy talán narancshéjat szórt el egy arrajáró? Csak azt tudom: szinte észrevétlenül bukott el a szegény ember, aki a krisztust vitte- Arccal a vaskorlátra s a sárba bukott- S vele bukott a kép, a GetsemánéKrisztus szomorú képe. De micsoda látomás játszik velem? Mintha olyast láttam volna, ami régesrégen, kétezer évvel ezelőtt történhetett. Krisztus, aki nem bírja a keresztet, amit vállára tettek s elesik. És aztán, valami másféle látomás. Egy percre összeolvad a szememben kép és képhordó. Eggyé lesznekAztán minden látomás eltűnt- — Gyilkos düh tépte a selyemnyugalmu tavaszt. Szörnyű káromlás rongyize émelyitette a táncos levegőt. A föfdön fetrengő megátkozott minden istent, minden képet, minden művészetet. De a hid pillérénél most kapkodva, kalimpálva, két kezét elébefárva szaladt, szaladt feléje a virágoskofa, a rokon, a feleség, remegve- És elhullatta ibolyacsokrait, hogy felsegíthesseÉs ekkor olyan volt ez a nehézkes parasztasszony, mint a Béke Angyala . December 30. Szerdán DIADAL Főhadnagy úr a feleségem 8 felv, vígjáték Főszerepben: HA.RRY LIEDKE December 3t. Csütörtökön DIADAL