Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-20 / 289. szám

4 jStYÍKtflDÉK 1925. december 20. CSOKSiáPiS CníiHar^q^ 0''' 0 • ~biztoi A 88. számú „Szabolcs" cserkészcsapatok 1925. évi története. «Ámde tudjuk, vár reánk a Kárpát, Bármikor hiv: készen va­gyunk...® I. Pár nap még s a szeretet Ián­gocskái lobbannak fel a magyar otthonokban. Apró fákon — ki­csike tüzek. Elrévülő szememben régen látott, különös tüzek láng­a gg. — Tüzeké — kora tavasz­:ól késő őszig égő tüzeké. — A Vihorláton, a Beszkideken, a jó rutén föld eldugod t völgyeiben ég­tek ezek a tüzek. Ha leszáll az est sötétje, itt is, ott is, máglya lobo­gott a szántóföldek szélén. — Őr­tüzek. — A tüz mellett darócba, rongyokba burkolva virrasztott a rutén család. Védte sovány föld­je termését a duvadak ellen. Ha nem égett a tüz, ha nem szólt a kereplő — oda volt egy év min­den munkája, oda volt a munka öröme, a medve, a vaddisznó, a szarvas egy éjszaka nem csak a ma, de a jövő napok reményét is, letarolta. Ü Ezek az őrtüzek égnek előttem. Duvadak gázolták le a magyar föld minden reménységét — s nem volt őrtűz sehol. Csak félve pislogott egy kevés parázs, itt is, ott is, a sötét magyar éjszakában. Körülötte gyerekek ültek. Kis fiuk­leikében éledt a magyar föld őr­tüzének lángja, — s a lángok ma­gasan lobogtak, szaporodtak. Szer­teszét a csonka ország erdőiben, folyók partján gyúltak fel a tü­zek. A magyar őrtüzek. Kora ta­vasztól — késő őszig. Már nem­csak ifjak ülték körül a tüzeket Ott volt már mindenki az élet ta­paszától — az élet őszéig s minden­kinek szivében ugyanaz a tüz égett: a hazaszeretet tüze. * A Kossuth gimnázium ifjúsága ott virrasztott az elsők között — a magyar éjszakában, őrtüzét már akkor Iángralobbantotta, amikor még kinevették a tűzgyújtókat, a hiába virrasztókat, amikor a boldog béke napjai aranyozták be a ma­gyar élet csendes óráit, amikor az eljövendő sötét napok küz­delmére senki se gondolt — csak akiknek lelkében megszólalt az örök magyar sorsnak, a szenve­désnek, a küzködésnek szózata, a veszedelem előrelátói, a tűzgyúj­tók vezetői. A kis tüz sokáig égett, hol lo­bogó lánggal, hol csak parázs­zsal — de égett. — Egyedül égett. — Amikor a nagy magyar éjszaka vándorai világért jöttek, szívesen adott fényéből, melegéből,* lángjá­ból, erejebői. S ahogy gyúltak szerteszét a tüzek, ugy fogyott a régi tűznek lángja, fenye, lobo­gása, melegsége. Már csak parázs­lott, izzott, s lassan-lassan ham­vadni kezdett a parázs is- Mintha az első őrtüzet elhamvasztotta vol­na a nemtörődömség közönye. S nincs szellő, mely lángra lobbant­ja a még izzó parázst? — Fénye még fel-fel csillant, s a hamu alatt szunnyadt a tüz... Friss tavaszi szél lengedezett. A szunnyadó parázs megéledt a fu­valatra. A szél élesztette. Lángra lobbant. Azóta újra vidáman fobog — s ha kicsiny is a fénye, ereje, segit szétoszlatni a magyar éjsza­ka sötétjét. # Az őrtüzek: a magyar cserkész­csapatok! A tüz meséje: a 88. sz. Szabolcs cserkészcsapat ezévi — immár 12-ik évi — története. Ennek az évnek tavaszán lobbant uj láng­ra a tüz. Erről akarok beszá­molni. . . . * Évek óta tengett-lengett a csa­pat. Felszerelés nélkül — kedv nélkül. Ugy látszott, az év elején végleg megszűnik. Épp akkor, ami­kor a magyar ifjúság testnevelésé­nek ügyét szervezte a törvényho­zás. Ennek nem volt szabad meg­történnie! Moravszky Ferenc, a gimnázium igazgatója Kozák Ist­ván főgimnáziumi tanárt bizza hieg a csapat újjászervezésével. Ko­zák István! Hol nem ismerik e ne­vet Szabolcsmegyében? Az izig­vérig az ifjúságért élő parancsnok­szilárd akarattal fog munkájához. Akciót indit a csapat felszerelésé­nek beszerzésére. Mikecz István, Szabolcsvármegye alispánja és dr. Benes Kálmán m. kir. kormányfő­tanácsos, polgármester jóindulat­tal fogadják a csapat újjászerve­zésének hirét s készséggel adnak engedélyt a csapat felsegélyezését szolgálo gyűjtési akcióra. Az en­gedély birtokában, a cserkészeiért élő-haló Kozák parancsnok lelkes agitációja megtermi gyümölcsét. Régi növendékek, az iskola barátaj és jóakarói tekintélyes összeggel tá­mogatják a csapatot. Napról-napra ujabb és ujabb felszerelési tárgyak kerülnek az otthonba. Nyiregyhá­za város tiztikara — Gaát Elek ur kezdeményezésére — szerkocsit ajándékoz a csapatnak. Nyiregy­háza r. t. város jelentős pénzbeli segítséggel siet a csapatot lábra­unyadiJános természetes kessrüviznek a legjelesebb orvosok véleménye szerint, kiváló előnyei: a gyors, biztos és enyhe hatás. állítani. A felszerelés előteremtése mel­lett megkezdődik a csapat kikép­zése is. Régi cserkészek segiik a parancsnokot munkájában. Vi­dám munkától lesz hangos a cser­készotthon. Harsog a fürész, a gyalu, de vidáman harsogják a fiuk is a régen hallatott nótákat. Kis könyvtárt is gyűjt Kozák pa­rancsnok. Van már olvasjii való is magányos órák unalmát el­űzni. A fiuk lelkében újra éled a cserkészélet minden derűje. A csa­pat a régi hagyományokon tovább épiti, munkálja a cserkésznevelés végcélját, a minden szépért, jó­ért lelkesülő jó njunkát végző ma­gyar honvéd nevelését. S amikor április 25-én a város tisztikara átadja a szerkocsit, öröm­mel összegezheti Kozák parancs­nok: a csapat szelleme jó, a fiuk fegyelmezettek, szolgálatkészek, akikben csak öröme telhet az if­júság neveléséért dolgozóknak. S ha az otthonban tekint széjjel, lát­ja a csapat igazán semmiből terem­tett felszerelését hálatelt szívvel mond köszönetet azoknak, akik lehetővé tették azt, hogy van már sátor szerkocsi, Reves szerszám, pár konyhaedény. Már megleszünk valahogy! És itt egy- pillanatra félbeszakí­tom a történetet. Bármilyen agilitással igyekezett Kozák parancsnok a szükséges fel­szerelést megszerezni, bármilyen nagy volt is az iskola barátainak anyagi támogatása, a csapat felsze­relése ma is hiányos. Karácsony ünnepe közeledik — a szeretet, a megemlékezés ünnepe. A régi tanítványokhoz, a mai isko­lások szüleihez" fordulok, akiket gyermekkori emlékek szépsége füz örökre az iskolához — karácsony ünnepén ne feledkezzenek el régi régi iskolájukról — gyermekeik is­kolájáról. Nem sok amit kérni akarok. Egy (^-•'..•íCS DIADAL MOZGÓ 1925 december 19-in és 20 án, szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor; VÖRÖS LILIOM (Lelkek a lejtőn) Szenzációs kalandor dráma 7 felv. Főszereplők: Ramon Novaro és Enid Bennett. Páris földalatti hiénái. — A 2üÜöttség és romlottság megdöbbentő kórképe. — A kinemátográfia gyöngye. Kisérő műsor: ALICE LOVAGJAI 3 felv. vígjáték. Jön ÍTÉL A TENGEK Jön pár könyvet, egypár régi játékot, sakkot, halmát, malmot, dominót vagy bármi más társasjátékot, ahof nem szerepel a szerencse. Minden háznál akad egy-egy eldugott könyv és játék a lomok között. Ad­ják a csapatnak. Tegyék melegebbé az otthoni órákat. Játszani kell még a fiuknak. Kedvesebbé fogja tenni játjukat a róluk való emlékezés tudata. Amit az otthon jelent télen — százszorozva jelenti azt nyáron a nagytábor. Akik látták a 88-as tá­bort a nyáron, tudni fogják miért kellenek a táborhoz kérendő dol­gok. Tábortüzünket nem vidámí­totta tárogatószó. Azokat kérem, akik rendelkeznek — ha kicsit hi­bás is a tárogató — ezzel a hang­szerrel — adományozzanak egyet­kettőt a csapatnak- Nótás kedvvel, vidám szívvel fogjuk meghálálni. Még mindig van kérnivalóm! Szerszámaink, köteleink, ásóink, lapátjaink, lámpáink sincsenek. — Szükségünk volna tábori kony­hánkhoz kályhacsövekre, könyöfe­csövekre is. Meteorologiai megfigyeléseink, ió aneroid és minimum-maximum hőmérő nélkül alig érnek valamit. Sok-sok mindenünk hiányzik. Karácsony ünnepén ajándékozni szoktak az emberek. Ajándékozzák meg a csapatot azok, akik adhatják a fentebb felsoroltakat. Minden kis adomány a magyar ifjúság neve­lésének szent ügyét mozdítja elő. A jövő munkálása mindnyájunk feladata. Segítsük elő tehetségünk­höz mérten. -K. (Folytatjuk.) Egy lókupec borosüveggel agyonütött egy gazdászt. Budapest, december 18. (A MTI. rádiójelentése.) December 8-án az egyik keszt­helyi étteremben egy gazdászok­ból álló társaság ebédelt. Egy má­sik Itársasákban borozott Krausz Albert lókupec, kaposvári lakos. Az egyik gazdasz a kiszolgáló pin­cérre valami miatt reátámadt s az keletkezett zűrzavart Krausz ert arra használta fel, hogy — bár neki semmi köze sem volt az ügyhöz — felkelt az asztaltól s egy boros üveggel ugy sújtotta fejbe Háry Ferenc gazdászt, akt viszont teljesen távol állt a pin­cérrel való affértői is, hogy nyom­ban lefordult a székről. Krausz Albert, mint hőshöz illik, a tumul­tusban elinalt s egyelőre nyoma ve­szett- Háry Ferenc gazdász egy heti vívódás után, december 16-án meghalt. A csendőrség közben Krauszt elfogta, kihallgatta, jegyzőkönyv felvétele után azon­ban szabadon bocsátották, mire Krausz ismét biztonságba helyez­te magát. — Gyönyörű férfi fehérnemű mé ret után FARAGÓ uri divat üzle­tében. 2 Hétfőn és kedden a Diadal Mozgóban. (Vihar a tengeren és a szívekben.) — Főszereplő: Norma Taímadge

Next

/
Thumbnails
Contents