Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-19 / 161. szám

2 JSTYÍKÍIDÉK 1925. julius 19 Hajdudorog város áldozatkészsége és a görögkatholikus tanítóság a nemzetépítő munkában. Tragikus sorsa a magyar népnek, hogy nemzeti kálvária-járásábah csak olykor-olykor léphet reményt keltő oazisra.' A történelmi nevezetességű hajdúk földjére kisütött a Nap, a foszlányokra szakadozott felhők nem zavarták meg a nemzeti oltár előtt istenes áldozatkészséggel fáradozó dorogiak és gk. tanitók gyönyörűen egybehangzó tanácskozását. Amidőn a Görögkatholikus Tanítók Országos Egyesülete .elnökségének gyűlésre szóló meghívóját megkaptam, örömmel fogadtam, mert vágytam a -Szabad Bocskayihajduk földjére, hol hazafias érzelmektől áthatott csudás nemzeti gondolatoktól melegített nép ápolja az ősi erények tüzét és nem engedi annak élhamvadozását. ö A sizmatikus pertői, a husztivar aljától vihartól tépett útvonalon erkezünk a hadudorogi jelenetig. A " liüséges fegvverbarátságban élo nepek közé gonosz szeltem fészkelődött. A vihar országútján ott vergődik az Árpádoktól származott Szépség, Jóság, Igazság, Neperény és Életvetés. A szabad hajdúk földje, mely mint hajdúkerület az 1715. GV. t. cikkei Szabolcsvármegye fennhatósága alá rendeleten, III. Karoly 1726. nov. 13-án szabadalmaiban megerősítette, adózásra kötelezte, követküidés jogával ruházta fel, az 1848 XXVI. t .c. szintén meghagyta jogaiban. Az 1876. XXXIII. t. c alkotta a kerületből Hajdú varhegyét, mely íáll egy törvényhatósági joggá; biro, három rend. tanacsu városból és tizenhat községből hatalmas méretű délibábos Hortobágvból. Itt a kuruc hajdúk ívadekai kart-karba téve elindulnak romokat takarító munkára, építenek nemzeti oltárt, melynek magyar Velki szépségeivel-gyógyítsanak sebeket és mentsenek jövőt. Lehet-e, szabad-e e murikaválíalkozás ellen valakinek kifogást emelni? A világháborút életerővel vívtuk meg. A trianoni szennyes bullám verdesi házaink falát. Erőtömörüjiésre van szükség. A községháza, templom és iskola munkásainak, elöljáróinak egy táborba kell szegődniök azért, hogy a gonoszság szülte Veszedelem ellen mentsük drága örökségeinket: a Szépséget, Jóságot, Igazságot, Néperényt, Életvetést. Ennek a mentő munkának gyönyörű aktusa történt Hajdudorogon 1925. évi julius 15-én a városháza tanácstermében, melynek falait: Horthy Miklós, az otrántói hős, I. Ferencz József, Bocskai István, Városcimer, Kossuth Lajos, Pankovics István püspök arcképei díszítik. Abból az alkalomból, hogy a Gör. kath. Tanitók Országos Egyesülete itt tartotta közgyűlését, tiszteletűkre a képviselőtestület diszgyü'ést tartott s a tanitók nemes lelkesedésü munkálkodásához segítséget nyújtott. Az érkezők a vasúti állomáson szi vélyes fogadtatásban részesültek. Előbb Tóth Pál főbíró, azután Lengyel János igazgató-tanitó üdvözölte az érkezőket, tanítókat, vendégeket. Az üdvözlésre Papp János az Országos Egyesület elnöke adott választ, szivétvés szavakban köjszönve a kedves fogadtatást. Kocsikon szállásaikra vitték az országos egyesület tagjait és vendégeket. — Ismerkedési est volt a gyűlést megelőző estén a Novella vendéglőben. Megelőzte a tűzoltó egyesületi dalárda igen sikerült hangversenye. Az ismerkedési estén több felszólaló adott kifejezést a hajduföld és Dorog kulturális érdekeinek a megbecsültetésére. Másnap a gyűlést előzőleg villásreggeli és 9 órakor istentisztelet volt, melyet Újhelyi A. e. kanonok püspöki külhelyriök tartott papi segédlettel. A képviselőtestületi diszgyülést Tóth Pál főbíró nyitotta meg ; a Hiszekegy szavaival, majd felkérte dr. Oláh István, ügyvéd, képviselőtestületi tagot ünnepi beszéde megtartására. Az ünnepi beszéd páratlan hatással volt a képviselőtestület és hallgatóság minden egyes tagjára. Történelmi dátumokat sorakoztat fel. A magyar nyelven szolgáltatandó istentisztelet 1693ban vette kezdetét. 1840-ben egy hazafiatlan pap került a városba a pánsaíáv agitáció gondolatával. Bocskai hajdúinak ivadékai nem fogadták be a méregitait. 1843-ban Wesselényi Szózata tisztító és megerősítő szaiemeként hatott a hajdú kerület gör. kat. hitű lakosaira. A pánszlávizmus, a dákoromanizmus itt a lelkek tiszta talajában nem verhetett gyökeret. Betlehemben született az ige, H. Dorogon megszületett a gör. kath. magyarliturgia. E történelmi tényért Hajdudorog megérdemli azt, hogy kulturális vágyaiban segítségre, elismerésre, bizalomra találjon. Áldozatra kész. hazafias magyar gör. kath. tanítóságot is biztosítja céljai eléréséoen, felállítandó internátus részére -ingyen telket, husz hold földet ajánl efl. A nagy lelkesedésre hangoló ünnepi beszédre Kölcsey Himnuszával felelt a hallgatóság. Isten a maga áldását nem vonhatja (ínég a magán segitni akaró magyar néptől. A diszgyülés után a tanítói Országos Egyesület közgyűlését tartották meg a hazafias szellemtől telitett tanácskozó teremben. Most Papp János elnök szólott az egybegyűlt tagokhoz, üdvözölve a valIás- és közoktatásügyi miniszter ur kiküldöttjét: Simon Lajos miniszteri titkárt, egyes személyiségeket s hatóságok képviselőit. A gondolatos, pedagógiai tartalommal biró elnöki megnyitó után Reskó János foglalkozott "az internátus hovahelyezésének kérdésével, Hajdudorogot ajánlotta annak székhelyéül. Egyhangú lelkesedéssel fogadták ei a minden oldalú megvilágítást ivert indítványt. Juhász János igen értékes tanulmányban foglalkozott a beszéd- és értelemgyakorlattal, az uj tantemel kapcsolatban Petró János a tankönyvekről szólott igen behatóan, a gör. kath. iskolák részére tartalomban, vallásos szellemben szerkesztendő olvasókönyveket kiván. A hranklin Társulat jelen volt kiküldöttje tájékoztatta a gyűlést arról, hogy a Társulat készséggel vállalja az olvasókönyvek módosítása által kikövetelt pótlást. Sürgősen adja meg a felhasználandó anyagot, olvasókönyvi részt és már az 1925—26. tanévben a kiküldendő szerkesztőbizottság által kívánt módosítással toldással szerkesztett, irott olvasókönyv jöhet haszná/atba a gör. kath. iskolákban. A Franklin (Wodianer) Társulat készséggel viseli az átalakítással járó anyagi terheket. Az olvasókönyv szerkesztő bizottságai kiküldöttk. Egv pár indítvány letárgyalása után Papp János testületi'szellemet ápoló beszéddel zárta be a gyűlést. Vörösmarty Szó zata töltötte be a termet s ennek »itt élned és halnod kell« hangjai Val a lelkekben ért véget a tanitók örökre emlékezetes alkotó gyűlése. Este a Szent István fürdőn kedves lefolyású táncestély volt. A gyűlésire érkezőket a szives szállásadók és a város az ott tartózkodás tartama alatt vendégéül látta a jelenvoltakat. Isten áldja a szép jövőre hivatott Hajdudorog város hazafias lakosságát, Bökényi Dániel. Diszslialás Julius 18-án este 8 és 10 kor. A Kertmozgó (Színház-udvar) megnyitó előadása. Műsor s Oroszlánszívű Zígotó Állándó derű 7 felv. keresztül. TOM MIX A tigrisszemek BUFFET. A szombati elftad sokra jegyek elővételben már válthatók Jakabovits Reggel előtt. Irta: Marconnay Tibor. Megcsömörlött a céltalan pompától, jnely körülötte tobzódott. Dicsőséget" hajszoló, erején fe.llil való, könyörtelen küzdelmében megrongált idegeinek nem jelentett pihenést a pompa. Ellenkezőleg:. fokozta ingerlékenységét. A nagyúri yilla termének csillárai dus fénnyel csíkozták a virágfüzéres mennyezetet és a sima parkettet, amely' visszafénylett, mint tündéri tej, melynek tükrén számtalan csillag tündököl. Táncoló párok suhantak rajta szakadatlanul. Simmit táncoltak. És Sándor méltatlankodva mondta Lászlónak: — Ez Kund Abigél tánca: a gyilkos menyasszony tánca, aki meg" örül. Rekettyés Sándor még várt; már menni akart, de maradni is, különös, önkinzó makacssággal megítélni lázitó látomásokkal. A terem végében idősebb hölgyek és'urak kártyáztak komoran, iobb ügyhöz méltó buzgalommal. Sikamlós tréfákon kuncogtak ösziszeverődött férfi és nőcsoportokV Egy zugból, méltóságteli, fekete zongora testéből émelyítő operettzene csorrant a zagyva sokaságra: mint cukorlé bográcsban zötyögő gulyásra. A háziasszony leült Sándor mejlé. — Olvastam egy müvét. De mért ir destruktív lapba? És be sem várva a választ: — Személyesen átélte, amit fr, vagy csák kigondolta? Ezúttal László válaszolt: — Nem az a fontos, élménv-e a mű anyaga, vagy elgondolás, hanem az, ki gondolt, ki élt és milyen intenziven. Az asszony szem ügy-re vette Sándort. — Maga temperamentumosnak Tátszik. Hanem, amit a barátja mond, individualizmus és — igy értesültem — avult teória. Maga, ugv-e, a modern iskolához tartozik? — Beszéljünk inkább a temperamentumról, — mondta Sándor és szemei, mint egy faunéi, pajzánul megcsillantak.' S László elégedetten figyelte a háziasszony és vendége összemelegedését. Olykor ugy tünt, mintha képesek volnának a gondolkozásuk közötti szakadékot szavakkal áthidalni. Hajnalodott. S a tömeg szívósan táncolt, kártyázott és vitatkozott tovább. — Micsoda őserő, magyar erő, mely elbírja a téves élet "luxusát,— mondta László, mikor végre kiléptek a reggelbe. És barátját karonfogva autójához vezette, mely azonnal elindult. Sándor hátrahajolt a puha párnára. Üdítette a sebes iramban támadt szél. Nem érzett többé álmatlanságot. Az autó a Svábhegy lejtőjén kanyargott. Hirtelen a végeláthatatlan Alföld legszélén fölbukkant Budapest házrengetege, fölcsillant az ezüstszürke Duna s a város lámpái most hunytak el. Az éji pára is eltűnt s Budapest üde volt, mint ékszerekkel diszes elefántcsontváros. A kelő nap fénye fölsziporkázott a milléniumi oszlop arany angyalán és beragyogta a nyílegyenes Andrássy-utat és a parlament homlokzatát. I Hirtelen erdő sűrűjébe robogtak, mint egy alagútba. Gyümölcstermő bozót és erdei füvek szűziessége illatozott. Dus zöld lombbal tele galy hajolt a dübörgő gép fölé, mint valami diadalkapu. Madárdal keveredett a forró benzin sustorgásába. És aztán újra elmaradt az erdő. És dombon száguldtak alá, melynek földjein tarka virágok tündököltek s a virágokon topázszin méhek buzogtak. És ugyanakkor újra fölvillantak a város, most már fakó, tömbjei. — Ugy-e nehéz most visszatérni a városba? — kérdezte László. De Sándor nem felelt. Melegszinü, csudálatos árnyak suhantak tova hullámzó gabonán, azokat leste. És aztán egyszerre bekanyarodtak a paloták és bérházak sűrűjébe, a kőrengetegbe, a feltornyozott gátak közé, melyek közt az ég roppant karéja megfogyatkozott. Tömött villanyosokban s a villanyosok mentén munkások siettek" a gyárak felé. Sápadt és kopott hivatalnokok, bágyadt tekintetű hivatalnoklányok haladtak át egy parányi parkon. A vásárcsarnok előtt óriásivá dagadt a mozgás folyama. Látszott, hogy itt minden akarat megfeszült, de se többre, se kevesebbre, csak arra, ami kell. A köznapok heroizmusának dus forrása buzogott a túrázók körül. És akkor Sándor ereiben is elevenebben, többszörös erővel buzogott a vér. Megérezte, hogy újra igaz életbe került, hegyormok, tengerek és hajnali mezők életével rokon életbe: valóságos életbe. — Kár volt félni, menekülni a várostói, — mondta Lászlónak. Ez is a nagy természeté. Itt igaz életet kell élni, szenvedő és győzelmes életet. És nem a dicsőség kell, hanem a győzelem! Boldogan sóhajtott.