Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-15 / 284. szám

julimifik 1^96. decmW IS. A magyar mezőgazdák helyzete. Irta: dr. Halács Ágoston, az Országos Mezőgazdasági Kamara titkára. 4 szerencsétlen-xháboru következményei súlyosan nehezednek termelő társadalmunk mindén rétegére, de mégis kétségtelen, hogy a mezőgazdaság helyzete a többi termelő agakénál is súlyosabb. Hiába való rekíimináciő volna újra előhozakodni azokkal az áldozatokkal, amiket a mezőgazdaság a háború alatt, vagy azután hozott, elég áttekinteni a mezőgazdaság mai képét, hogy fogalmat alkothassunk arról, miért is visszhangzik az ország a gazdapanaszoktól. A régen bevált termelési rend, amikor a gazda előre megállapított terv szerint folytatta üzemét, teljesen felborult. Ma a gazda a vetést közvetlen megelőzőleg is kétségekkel küzködik, vájjon mit is vessen, aminek a jó Istentői esetleg bőségben adott terméséből legalább a termelés költségeit behozza, igen, a termelés költségeit, mert ma a gazda nem Ijaszonra termel. Arról már lemondott. A sorozatos meglepetések, amik egyes terményeinek értékesítésénél érték, annyira elfásulttá tették a gazdát., hogy esőért imádkozó ajka is elnémult. Minek az eső, a jó termés, ha az csak fokozza a gondot. Miért teremjen Sok a burgonyából? Hogy a veremben rothadjon el? Mert eladni nem lehet! A gabonaérésre a hitelezők tömege vár s jó, ha kitelik belőle a kölcsönök kamata. Adóra azonban már nem marad belőle. A cukorrépa nem hozza be költségeit s a gazda talán már inkább csak megszokásból termeli vagy azért, mert erre régi szerződése kötelezi. A szőlő? Erre meg már egyáltalán nem érdemes költeni, sem vele vesződni, oly nevetségesen alacsony a bor ára. l!s a takarmányokkal talán jobban állunk? Megkapja a gazda az eladott állat árában legalább csak a vele feletetett takarmány árát, amikor napról-napra még tovább csökkenő állatárakkal kell számolnia? Ugyanaz a kétségbeejtő nagy kérdőjel van minden más terménye előtt. Ilyen súlyos panaszai az ipari, ter>neiésnek.még sincsenek, mert ott van mögötte intézményes támogatója: a vámvédelem, mely a mai magas tarifális tételeivel mindenesetre biztosit részére oly előnyöket, amelyek révén képes az esetlegkedvezőbb körülmények között termelő külfölddel a versenyt felvenni. A kereskedelem sem mentes a bajoktól. Magas adó, hitelhiány, megfogyatkozott piacok és megcsappant fogyasztás ott is olyan szomoru tények, melyek próbára teszik a vele foglalkozókat. Végtére azonban a kereskedelem egy közvetítő szerv. Vásárol, hogy eladjon és csak akkor vásárol, ha el is tud adni és annyiért, amennyiért legalább is el tudja azt adni. A kereskedelmet — értve természetesen a szolid többséget — mindig szabályozza a termelés és a fogyasztás. E két tényező kellő megfigyelésével, összeegyeztetésévei és körültekintő kihasználásával, mindenfcw tud magának olyan jövedelmi standardot biztosítani, mely terheit elviselhetővé teszi. A mezőgazdaságnak ily védelmező vagy szabáfyozó tényezői nincsenek. Vértezetlenül kell állania a világpiac versenyének tomboló ostromát, hiába zörgeti a kül- ! A nálunk kopogtató mezőgazdaföld leeresztett sorompóit, azt csak sági válság borzalmas pusztítássá olyan súlyos feltételekkel nyitnák válhat, ha idején nem védekezünk meg előtte, amelyek biztos elvér- ellene. A védekezésnek pedig légzésre vezetnének. A belső piac, fo- első feltétele az öntudatra ébredés gyasztóképességében is veszítve, i ips a társadalmi erőegyesítés. A mamég a legalacsonyabb árak mellett gyar gazdatársadalom eddig nehesem életképes a mezőgazdaság zen volt egységes társadalmi szerterményeit felvenni. Hol keres- vezkedésre összehozható, a mai sen tehát a gazdaközönség megér- helyzet azonban parancsolóan kötést és támogatást? A megértés ta- veteli mindenkitől, "hogy kivegye Ián már jelentkezik, hiszen mintha részét a szervezetek támogatásában, már kezdenék el is hinni a fel- mert az egyenként elsóhajtott pali angzó panaszokat — mert valljuk naszok, legyenek bármily jogosak be, azokat eddig nem vették egész komolyan — ez önmagában azonban nem sokat jelent. és súlyosak is, meghallgatásra is nehezen, de orvoslásra semmiképen nem fognak találni. Szervezkedésre hívják föl a hajózható csatorna híveit. A „Debrecen" cikkírójának kérelme Bencs Kálmán dr. polgármesterhez. Schlotter Ferenc dr., a hajózható csatorna eszméjének lelkes harcosa, a következőket irja a «Debrecen» cimü lapban: Amióta a hajózható csatorna eszméjét mintegy húszéves stagnálás után ujbói életre hivtam, szomoru tapasztalatokra tettem szert. Most már megértem, miért kellett kétszáz évnek eredmény nélkül elmúlni, miért vidéki provincia nagysága dacára Debrecen s miért szegény, bősége dacára a Tiszántúl? Mélységes elkeseredéssel kell látnom, hogy a megvalósulásnak nem tárgyi, hanem személyi akadályai vannak. Az egyéni "érvényesülésnek féktelen vágya sok-sok nemes eszmét buktatott meg s számtalan nagy müvet rombolt le. mielőtt az felépülhetett volna. Ezt a józan ésszel előre nem látható személyi akadályt ösztönszerűleg megéreztem s szinte megmagyarázhatatlan belső kényszernek engedelmeskedtem akkor, amidőn az akciót megindító első cikkemben a város szempontjából a vezérletre dr. Magoss György polgármestert kértem fel. Voltak, akik nek ez a kezdés egyéni" hiuságukat, mindenáron való szerneplési vágyukat sértette, de hogy helyes uton jártam, a következmények s épen ók mutatták meg. Az általam megindított akció mindenfelé élénk visszhangot keltett és arányban is örvendetes módon megnövekedett. Mig idehaza elgáncsolni igyekeztek, addig a nagy lendülettel fejlődő, fürge és életrevaló Nyiregyháza megértette a kérd és-óriási jelentőségét s a Nyirvidék sietett a gondolatot városa számára hasznosítani. Örömmel üdvözlöm a rokonszenves fegyvertársamat és kívánom, hogy a múltnál sokkal erősebb szálak fűzzék össze a két haladni ákaró várost. Anélkül, hogy a Hortobágyon keresztül haladó hajózható csatornaszárny gondolatát elejteném, a magam részéről is — épen Debrecen évdekében — hive vagyok Nyiregyháza bekapcsolásának, mely áz ál.aIam már ismerete tt tervezet szükségképpeni kiegészítéseként később úgyis bekövetkezett volna. Első pillanatra is célszerűbbnek látszik, hogy a csatorna fővonala nagy jábóI Tokaj—Nyiregyháza—Debrecen—Berettyóújfalun át vezettessék s á hortobágyi vonal csupán mellékszárny legyen. A hortobágyi mellékszárny főként Debrecen virágzó állattenyésztésére való tekintettel nélkülözhetetlen. Az eszme tehát meg volna s abban is egyetért mindenki, hogy az nemcsak megvalósítható, hanem «parancsoIó' szükséglet» ís, de a szervezettség hiánya miatt gyakorlatilag mégsem történik semmi. Ennek oka a fentemiitett személyi kérdés. Elsősorban tehát ezt kell megoldani. Debrecen speciális érdekein tul 6991-26 Legolcsóbb karácsonyi ajándék! 1 pár fiu cipő 36—39 ig 1 pár férfi box kapcsos 1 pár gyermek boxfüzös 26—29 Ugyanaz 30—35 Barna bagaria 10.000 koronával t3bb. Női lakk cipők divatos kivitelben Női barna fél, divatos kivitelben 1 pár Kozi házi cipő gyönyörű színekben 185.000 225ooo 125.000 145 ooo 280 ooo 280. ooo 95.000 Amerikai és svéd hócipők nagy választékban. Megérkeztek az összes báti újdonságok. Vidéki megrendelések bérmentve! Tisztviselőknek 5 8/o engedmény! Líchtenbem Sándor* ZORO és HUHU és NORMA TŐIDBE nővén a kérdés, a személyi kereteknek is bővüiniök kéil. Szeptember 20-án megjelent nyilt levelemben foglaltakhoz képest ismételten felkélem dr. Magoss György polgármester urat, hogy Debrecen képviseletében tegye meg hivatalosan is a kezdeményező lépéseket, de felkérem dr. Bencs; Kálmán nyíregyházi polgármester urat is, hogy városában ugyancsak álljon az élre s ugy egymásközt, mint pedig a kormány képviselőjével, mint öszszekötő kapoccsal, dr. Hadházy Zsigmond főispán úrral vegyék fel az érintkezést. Ki-ki otthonában kezdje meg a szervezkedést s adja meg a főispánnak az alapoc, fipgy a kormánynál eljárhasson a megvalósítás érdekében. Csak önmagamat ismételném, ha újólag bizonyítgatnám a hivatalos helyről kiinduló kezdő lépés előrelátható impozáns hatását. A hajózható csatorna eszméjének rengeteg hive magára hagyatva, szervezet nélkül, szétszórtan várja a riadót, mely csatasorba állítja s győzelemre viszi őket. • A helyi szervezkedésnek célja egyelőre az volna, hogy egy tágkörű értekezlet összeállítaná a kormányhoz menesztendő nagy küldöttséget. Ez nyomatékosan kérné a legilletékesebb helyen, hogy a kérdés tanulmányozására, az "előkészületek megtételéne s a mü meg valósítására neveztessék ki kormánybiztos (pl. a hivatalban levő főispán). Kérné, hogy a kormány rendeljen a kinevezendő biztos mellé a földmivelésügyi minisztériumból vízügyi, a pénzügyminisztériumból pénzügyi szakértőt s ezek kezdjék meg' haladéktalanul munkásságukat. Az előkészületek megtétele : a tervek, költségvetés elkészítése ilyenképen pénzbe nem •kerül. Mikor készen lesznek a tervek s tisztán áll mindenki előtt a kérdés, rákerülhet a $or a legsúlyosabb fel adatra, a szükséges földterületek megszerzésére, esetleg kisajátítására. Ha már a földbirtokreform kapcsán ezt nem lelietne megoldani az érdekelt községek s birtokolok önkéntes és — ha kell — kényszerű hozzájárulásával nagyobb megerőltetés nélkül ezen az akadályon is diadalmaskodni lehet. Ha most sem érhetünk eC sikert, az utókor előtt a szégyenteljes tehetetlenség vádját rólunk nem mossa le semmi. Az a nemzedék, melyik nem ismeri fel a feladatokat, amelyek elé kora állítja, vagy a kivitelben tehetetlennek bizonyul, létjogosultsággal nem 4>ir s csak átok a mindenkor haladni akaró és tudó emberiségen. A sikerbe vetett rendithetetlen hittel, kemény akarattal s a feladat jelentőségéhez méltó lelkesedéssel kell munkához fogni. Félre a kishitüséggel ! A pesszimizmus öl. A Gondviselés velünk van, midőn három olyan férfiút adott nekünk, akikben a nagy koncepció acélos akarattal párosul. Ismetelten kérem őket, ne engedjék a nagygondolatot elsorvadni. Nemzedékek E

bb boldogulását tartják kezükn s mindenki reménykedve várja tőlük a jelszót: Fel a munkára ! Dr. Schtolter Ferenc (*) A DMt Szalon decemberi száma számtalan divatképpel és perfekt szabásiwel megjelent és kapható az Ujságboltban. szerdán és csütörtökön a Diadalban