Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-28 / 119. szám

1925. május 28. J#ímib£K tani muzeum is méltóbb elhelyezést talál. A debreceni egyetem. Eléggé kellemetlen Debrecen ég­hajlata. A város növényzetben szegény homokdűnék közepette te­rül el; sokat szenved gyakori viha­roktól. Séta alkalmával, amelyet a város utcáiban tesz meg az em­ber, a szembe és szájba jut a por s ez akár Egyptom fönségeit va­rázsolhatná az ember szeme elé, ha a temperatura nem rabolná el az illúziókat. Az egyetemet szeren­csésen helyezték el egy homoker­dőben, messze a^város elé, itt a levegő tisztaságának kevésbbé árt­hat a szél. A tervezett épületek közül az elő­térben áll egy, amely tanári lakásul szolgál. A tanárok egy része azon­ban még mindig Budapesten lakik és hetenként pár napra leutazik, hogy előadásait megtarthassa. Itt van az orvosi fakultás épületeinek egy része is. Ezek pompás benyo­mást keltenek és a legújabb építke­zési elvek szerint készültek. — A rádió-osztálya a világ legmo­dernebbje. A klinikán belül van az egyetemi szálló, egy épület amely főként azt a célt szolgálja, hogy keresztüiutazó miniszteri hivatalno­koknak és az egyetem más ven­dégeinek szállást nyújtson. Való­sággal luxus módra van berendez­ve s én a nekem kiutalt kettős szobában fenségesen aludtam. Saj­nos, Magyarország mostani gaz­dasági helyzete miatt, megakadt a debreceni egyetemnek és más fő­iskoláknak a teljes felépítése is. — De az a tény, hogy az építkezés az utolsó években is annyira ha­ladhatott és rövid időn belül ismét tovább fog haladni, amellett bizo­nyít, hogy a magyarság milyen tisz tán felismerte azt, miszerint a dél­keleti kis európai népek végső küzdelmének helye a kulturának tere lészen. Poroszország a vesz­tett napoleoni háborúk után főis­kolákat létesített; ezt teszi a legyő­zött Magyarország a világháború után. Milleker professzor Dr. Millelker Rudolf látott ven­dégül és kalauzolt is. Ö a debreceni egyetemen a földrajz tanára, bánáti sváb. Már atyja, aki verseci tanitó ,voit ,nagy érdemeket szerzett a szűkebb hazájában tett néprajzi ku­tatásokkal. Beirta nevét a tudomá­nyos kutatók katalógusába. Ma is ott van az öreg Milleker Félix a yerseci muzeum praehistorikus gyűjteményénél. Ez a vidék legfon­tosabb gyűjteménye, amely létét jórészt neki köszönheti. Ezek a vonatkozások a történet előtti kor­ral hoztak engem az utóbbi évek­ben összeköttetésbe Milleker Re­zsővel, aki jóllehet még nincs negy­ven éves, többet élt már, mintegy nyárspolgárváros egy egész évszá­zad alatt. Tanulmányai befejezté­vel, amelyeket jórészt külföldön végzett, elment kutató felfedező útra Grönlandba és Kisázsiába. — Jnnen visszatérve kinevezték Deb­recenbe tanárnak. 1914-ben. — A kommunista időkben Erdélybe menekült, Kun Béla és a románok harcoló csapatainak arcvonala közé került. Feleségével együttesen több izben alig tudott menekülni a meg­öletéstől, elveszté itt a házat, amely ben lakott, 'összelövöldözték min­den tulajdonát, az utazásai alkal­mával tett tudományos feljegyzé­séit is; végre visszatért Debrecen­be. Nem maradt egyebe, mint_ a maiária tropicá-ja, amelyet Kis­ázsiából hozott. — Komplikációk 1922-ben a sir szélére juttatták, az ő szokatlan erős természetével azonban mindent kihevert. Milleker ismét vidáman jár kél a világban, bár egyik lábát am­putálni kellett. A legutolsó bécsi tartózkodása alkalmával kedvet éb­resztett bennem egy keietmagyra­országi úthoz, igy jöttem el Deb­recenbe. A nyíregyházi vendégszeretet Amikor a várost eléggé élvez­tem, átutaztunk Szabolcsvármegyé­be Nyíregyházára. A magyar ven­dégszeretet világhirü. Magyarorszá­gon a nyiregyházi vendégszeretet még ezenfelül külön hírnévnek ör­vend. Ezek után képzelhető, hogy milyen jól megy sorsa annak, aki e városnak vendége. És mi ezek vol­tunk, Nyíregyházán magától érte­tődik, hogy egy külföldi tanár a város vendége. Már az állomáson a város fogata várt reánk. A do­log éppen nem sikerült. A taná­rok már ilyenek. Mi egészen más ajtón mentünk ki, mint a közön­séges emberek és a reánk várako­zó kocsit sem láttuk. A város kö­zepén azonban találkoztunk a fo­gattal s igy jutott a dolog a ren­des kerékvágásba. A minket fo­gadó ur Kardos István kulturtaná­csos volt, megválasztása előtt pol­gáriiskoiai igazgató. Kulturtanácsos alatt értik Magyarországon a kul­turügyekkel megbízott városi taná­csost. Bencs Kálmán polgármester ur kimentette magát, amennyiben fontos tárgyalások őt másutt vet­ték igénybe. A nyiregyházi muzeum Egy röpke kávéházi látogatás után a muzeumba mentünk. Ennek a praeshistorikus korabéli leletek­ben vaió gíizdagságáról már be­széltek nekem magyar kartársaim ugy Bécsben, mint Budapesten. — Ennek dacára nagyon meglepett a dolgok mennyisége és a szépsé­ge, leginkább azonban a vidéki muzeumokban szokat.an nagy rend. Beosztás. Megcédulázás. A muzeum igazgatója Kiss Lajos min den dicséretet megérdemel érte, főképpen azért, mert tevékenységét munkaerejét nem szentelheti kizá­rólag a gyűjtésnek, hanem irattári ügyek tömegét is ő intézi el. — Érdeke volna e szép muzeumnak az, hogy tanult segédmunkást ad­janak melléje; aki ezt még jobban bővithetné. Egyedül a muzeum­ból már levontiató az a következte­tés, hogy Nyíregyházán sokkal na­gyobb erdeklődes mutatkozik kul­turtörekvésekkel szemben, mint másutt .Amint hallom, itt a pol­gárság szívesen hoz áldozatokat a tudományért és Milleker Barátom az ő intézete számára itt meglehe­tősen megértésre talál. Nyíregyhá­za város arra is gondol, hogy sa­ját muzeumot létesítsen, mert az említett a vármegyéé. Ennek alap­ját dr. Saáry Sándor gyűjteménye képezné, amelyet ő ajándékoz a városnak. Ilyen dolgok Magyaror­szágon gyakrabban fordulnak elő, mint náiunk, ami arra mutat, hogy a szűkebb haza szeretet és önzet­lenség még itt virágoznak. — A gyűjteményt a tulajdonos házában megtekinthettem, sok egyéb régiség mellett tartalmaz ez említésre méltó praehistorikus korabeli leleteket is. A Sóstógyógyfürdő. A muzeum megtekintése után kikocsiztunk a Sóstógyógyfürdőre. Egy a város tulajdonát képező für­dő, amelynek a mostani renoválása jelentékeny összegbe kerül. Nyír­egyháza mellett van egy kis nyir­faerdőcske. A város vidéke a Nyírség; egy az Alföfdből kiemel­kedő homok-agyag és löszplató, amely számos tavacskát takar, ezek nek vize nátriumkarbonátot tartal­maz s a nép gyógyjitó erejűnek tartja e sóstavakat. Mindenféle mesterséges beavatkozásra ezek kezdenek eltűnni, amint sok helyen nyírfákat sem lehet már látni. Egy egész uj kulturába fogtak ehelyett itt az emberek, ez a szőlőmüvelés, amely jól bevált. Visszamenet a Sóstógyógyfürdőről egy pincét is megtekintettünk, ahol különféle jó cseppeket ittam. A iukullusi lakomán, amelyben Nyíregyházán részem voít, elsősor­ban egy előttem addig ismeretlen ésdesvizi hal érdekelt, amelynek nincsenek szálkái. E halat toknak hívják. Amint Bécsben megállapí­tottam, egy halfaj, amely 2 mé­ter hosszura is megnő és jó ka­viárt is szállít. Van Nyíregyházá­nak egy kis városi színháza is és igy magátói értetődik, hogy az ép­pen műsoron levő operettnek né­hány jelenetét meg js néztük. So­hasem néztem meg operettet. —­Azon tény, hogy az elsőt egy szá­momra érthetetlen nyelven kellett volna tekintenem, ha ugy szóbe­szédbői nem tudtam volna már, hogy egy operettnek a szövege csak kevéssé zárja a különböző csinos arcokat, lábakat és toilette­ket, amelyek a darab lényegét te­szik. A zenének sincsen egyeb fel­adata, mint az, hogy eme szép dolgokat még élénkebb mozgásba hozza. Ez a cél tökéletesen el is éretett, jóllehet a színtársulat leg­kedveltebb táncosnője nem js sze­repeit. Amennyiben állandóan a kulturtanácsos ur kiséretében vol­tunk, szünet közben hátulról is megtekinthettük a színpadot. Ké­rem azonban semmi rosszra ne gondoljanak, az öltözők szigorúan zártak voltak. Szinház után a moziba is bepillantottunk, majd a Korona szállónak egyik szobájá­ban pihenni tértünk. E szobát, ha helyesen informáltak, számunk­ra előbb ki kellett üríteni. Amennyire a gyors ide-oda ko­csikázás alkalmával ugy éjjel, mint nappal megfigyelhettem Nyíregy­háza városát, ez egy jól gondozott fejlődő város benyomását teszi, van egy egész sereg monumentális 'épülete, ezek közül néhány régebbi, amelyek jelentősebbek is. A vár­megyeházán kivül voltam a szép városházán is, hogy a tevékeny polgármesternek az élvezett ked­vességekért hálás köszönetet mond jak. Őt még mindig nem találhat­tuk meg, ottmaradtak tehát névje­gyeink. Azzal a tudattal hagytam ott Nyíregyházát, hogy a közép­európai világ legkülsőbb bástyáját ismertem meg, egy várost, amely kitűnik a szellemi kultura után való becsületes és tevékeny törek­vése által és gazdagságát maga­sabb céiok szolgálatába állitja. — Az egyetem őstörténeti intézete Bécs IX. Wasa-utca 4. sz. Vezető: Dr. Menghin Oswald tanár Mélyen tisztelt Polgármester Ur ! Már régen óhajtottam az Ön és Nyiregyhaza városa iránt érzett há­lámnak kifejezést adni azért az egyedül álló fogadtatásért és ven­déglátásért, amelyben ott részem volt. Halasztottam e levél megírá­sát addig, mig nagyrabecsülésem­nek nyomatott jelét is mellékelhe­tem. A mellékelt újságcikkből mél­tóztassék meglátni azt Polgármes­ter ur, hogy milyen kedves emlé­kekkel gondolok vissza Nyíregyhá­zára. Áz ott eltöltött nap _ a leg­kellemesebb utazása emlékeim közé fog tartozni mindig. Ezt elsősor­ban az Ön rendkívüli kedvességé­nek köszönhetem. Kérem neki leg­őszintébb köszönetemet tolmá­csolni. Fogadja Polgármester ur újból legmélyebb köszönetemet. A legmélyebb tisztelettel Dr. Men ghin. "OS o •oo

Next

/
Thumbnails
Contents