Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-27 / 118. szám

4 JitüörmÉE 1925. máju s 27. A kisantant és a békerevizió. Irta: dr. Varga Béia. Az európai politika legizgatóbb problémája ma a békeszerződések revíziójának kérdése. Európa sala­mennyi állama — győzők és le­győzöttek egyaránt — gazdasági és társadalmi bajokkal küzd, amelyek napról-napra nyomasztóbbak, egyik másik országban már szinte elvisel­hetetlenek. Európa lejtőre jutott, s a hábo­rú előtti nyugodt békés fejlődés lehetőségétől egyre távolodik. De érezteti hatását az európai válság az egész világon. Mennyi önmegtagadás kei lett ahoz, hogy a győztes államok egyi­kének a büszke Angliának minisz­terelnöke, a világpolitika egyik ve­zérférifa kimondta a nagy igaz­ságot: «Európa békéje akkor szűnt meg, mikor a békeszerződést alá­írták.* Ezt az igazságut tudtuk mi ab­ban a pillanatban, amikor reánk kényszeritették a békeokmányt, — hangoztattuk is, felzudult ellene a nemzet tiltakozása, de belénk foj­tották a szót. Reánk fogták, hogy békebontók vagyunk, elhittek ró­lunk minden rágalmat, amit a rab­ló szomszédaink szórtak reánk a világ közvéleménye előtt. Pedig ha igazság a Lloyd Geor­ge kijelentése, akkor mi akik ugyan ezt mondtuk évekkei előbb, amit most a nagy angol államférfiú ki­jelentett, mi nem akartuk megbon­tani a békét, hanem azt visszaál­lítani a megbolygatott Középeuró­pában. Nem csupán érzelmi szem­pontok vezettek bennünket, amikor elrabolt határainkat követeltük visz­sza, de annak a ténynek helyes fel­ismerése, hogy a ledöntött ősi ma­gyar határokon át a Balkán szenny vize fogja elönteni Középeurópát. Borzalmas tények igazolták azóta, hogy Európa szivében tűzfészket teremteni a világtörténelem legna­gyobb diplomáciai baklövése volt. A régi erős országhatárok fun­damentumai voltak a békének. — Európa erőcsoportjait helyesen egyensúlyozták a régi államkeretek, ezeknek "felbontása egyértelmű volt tehát Középeurópa békéjének felrú­gásával. Az uj határok között nyu­godt élet, normális gazdasági és politikai viszonyok ki nem fejlőd­hettek, természetszerű következ­ményként a nyomorúság, az elége­detlenség, a mindennapi kenyér I megszerzésének emberfeletti ne­hézségei, felborították a lelkek bé­kéjét is. A társadalmi osztályok és politikai csoportok között a ke­nyerért folytatott harc kiélezte az ellentéteket. Ezeket az utódállamok nagyszerűen tudják gyümölcsöz­tetni ingadozó hatulmuk ideig­óráig való alátámasztására. Ha be­pillantunk például a cseh politika kulisszái mögé, meg tudjuk érteni, hogy a Szófiában felrobbant bom­bák gyujtózsinórját Prágában rán­tották meg. Csehszlovákia gyűjtő állomása a bolsevizmus agitátorai­nak, ott menedéket talál minden politikai bandita. Románia korrupt államrendszerében nem tudnak nyugvópontra jutni a nemzetisé­gi, felekezeti és társadalmi kérdé­sek, az erőszak, jogfosztás, a nem oláhok birtokának elkobzása, a magyarságnak és a szász lakosság­nak kiüidözése állami segédlettel történik .Szerbiába elkeseredett har cot viv a horvát nép ősi jogaiért s keserves könnyek közt sírja visz­sza a régi jó időket, amikor a magyar szent korona oltalma alatt nemzeti nyelvét, ősi szokásait meg­őrizhette és szinte több jogot élve­zett, mint a született magyar. Az elszakított Burgenland lakosságát a pangermanok karjaiba kergette a trianoni bölcsesség, de állandóan kisért a cseh-jugoszláv korridor veszedelme is, mely az északi Bal­jkánt a déli Balkánnal akarja össze­kötni. Ha ez egyszer megvaló­sulna, ki tudná feltartóztatni a szláv özönvizet, mely Oroszország felől, Lengyelországon és Csehszlo­vákián át zudul dél felé? Ezeket a perspektívákat ma már felismerték a komoly politikusok, akik sürgetik a revíziót, s ha a kisantant görcsösen ragaszkodik is a mai helyzethez, általános európai érdek gyökeres módosítások aJá venni a békeokmányokat. Érthető, hogy a Magyarországot környező utódállamok kézzel-lábbal tiltakoz­nak a revízió ellen, mert a helye­sen megoldott békerevizió az ő efemer életük pusztulását jelentené. De ha békét, igazi békét akarnak Középeurópában, vissza kell állí­tani a kipróbált régi erős ország­határokat, visszaadni a természetes életfeltételeket azoknak a nemze­teknek, amelyeknek van államal­kotó erejük és képességük. Az igaz­ságos békereviziónak vissza kell adnia Magyarország történelmi ha­tárait ! Férfi, női és gyermek­harisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TÁRSAI Zrinyi Ilona-utca 5. Tizennyolc iskola dalversenye a Fővárosi Vigadóban. A nyiregyházi ev. Kossuth főgimnázium a harmadik dijat nyerte. Budapest, május 26. A Nyirvi­dék tudósitójátói . Évről-évre egyre fokozódó ér­deklődés kiséri a Magyar Jövő ál­tal rendezett országos középiskolai dalosversenyeket. Ez évben már a negyedik versenyt rendezte meg eddig még nem tapasztalt nagy sikerrel a Magyar Jövő. A vigadó zsúfolásig megtelt a fővárosi élet kiválóságaival, élén nagybányai Horthy Miklósné, a Magyar Jövő fővédőjével, akinek érkezését lel­kes tapssal fogadja a közönség. A főméitóságu asszony körül cso­portosulnak a bíráló bizottság tag­jai s a társadalmi élet előkelő sze- ' replői. Jobbján Auguszta főher- j Cegnő, József főherceg és leánya ülnek. Előttük dus fehér rózsa­csokor fekszik, melyeket kis cser­készek nyújtanak "át . A kétnapos verseny lefolyása a következő volt. Két csoportban ver­senyeztek az ifjak a győzelmi pál­máért. Az első csoportba azok az jjskolák tartoztak, amelyek a Rad­ványi Kálmán szövegére irt és Áb­rányi Emil által megzenésített kö­tött versenydarabot megtanulásra a verseny előtt csak huszonnégy órával kapták kézhez. A második csoportba tariozó énekkarok pedig a Jókai Ábrányi kötött versenyda­rabot március végével kapták kéz­hez. Ezenkívül mindkét csoporthoz tartozó énekkar egy szabadon vá­lasztott darabot is adott elő . Szombaton délután 4 órakor a a II. csoport versenyzői, melyhez az ev. Kossuth főgimnázium is tar­tozott, sorsolás utján megállapított sörrendben eléneklik a kötött ver­senydarabot. Ennek végeztével Áb­rányi Emil, a kötött versenydara­bok zenejének szerzője vezényli a II. csoportbeli énekkarok együttes főbróbáját. Vasárnap reggel az énekkarok a Bazilikában, illetőleg a Kálvin­téri ref. templomban tartott isten­tiszteleten vesznek részt. A reggeli áhítat elvégzése után impozáns menetben vonulnak fel az iskolák a Kossuth Lajos-utcán, Váci utcán át a Vigadóba s megkezdődik az I. csoport versenye a kötött ver­senydarabok eléneklésével. A főverseny délután fél 5 órakor vette kezdetét, melyet szintén sor­solás előzött meg. Egymásután csendülnek fel a szebbnél-szebb ka­rok s a közönség valósággal ün­nepli az ifjú dalosokat. Nem frá­zis, hanem a valóságnak megfe­lelő volt a zsűrinek az ítélet kihir­detése alkalmával tett azon kijelen­tése, hogy nehéz volt az elsőséget megállapítani. Hét óra előtt 5 perccel végződött be a szabadon választott darabok előadása. Ek­kor a zsűri tagjai visszavonulnak, hogy ítéletüket meghozzák. A bí­rálat kihirdetése előtti szünetben a mult évben mintadalárdává ava­tott székesfehérváriak énekkara és a pécsiek zenekara adnak egy-egy számot . A zenekar elvonulása után az első és második csoport énekkarai együttesen eléneklik a kötött ver­senydarabokat utána pedig az ösz­szes isko'iák dalosai, számszerint 720 -an a Magyar Jövő himnuszát éneklik . Az énekeseknek a pódjumról való' elvonulása után egyszerre meg változik a hangulat. A tetszésmo­raj elmúlik. Minden szem a pó­dium felé figyel, következik a ver­seny legérdekesebb és szívszorong­va várt pillanata, az eredmény ki­hirdetése. A zsűri ítéletét Gyomlav I^szló hirdeti ki. Az első csoport két egyenlő első diját a kaposvári állami főreál és az egri ciszterci­ta főgimnázium nyerte. A második csoportban első a csurgóig ref. reálgimnázium lett. — Ebben ' a csoportban szerepelt a mi főgimnáziumunk is s eredmé­nyes szereplésével a III. dijat érde­melte ki . Jókai Irta és a nyíregyházi Maosz Jókai ünne­pén előadta: SZOHOR PÁL, Njiregy háza város főjegyzője. II. Jókai kultuszát ápolni s ezt . a : nagy szellemi kincset megmenteni az örökkévalóságnak a magyar nők vannak hivatva, akikről soha el nem ' muló gyönyörű meséket szőtt káp­rázatos fantáziájával. Jókai hősnői már zsenge ifjú korukban olyan ki­váló lelkiképességekről tesznek ta­nuságöt, melyek bámulatba ejtik az olvasót. A régi jó táblabírák Tar­nóczy Irénje oly finom, oly pará­nyi, hogy alig látszik idősebbnek 12 évesnél pedig már — tizenöt éves. De lia első pillantásra gyer­meknek néztük is, csakhamar'el kell ismernünk, hogy komoly tiszteletre méltó delnő, akivel okosan kell be­szélni és meggondolni, hogy mit mondunk előtte, mert ha balgasá­got találunk kiejteni, ő bizonyosan megigazít s ha valamit nem tudunk ő bizonyosan tudni fogja és meg­magyarázza. A kedves atyafiak kis Lizájának tizenkét esztendőre olyan éles esze, oly ravasz szemei voltak .mint másnak negyvenre. — Vagy • Világosi Ilonka — a Szerelem bo­londjaiban — még csak 14 éves, de első látásra elzongorázza a leg­nehezebb operapartiturát; mikor táncol ,minden ember őt nézi; a tornában valamennyi fiu társa elől elnyerte a jutalmat; azt hinné róla az ember, hogy a puszta ránézéstől is eltörik s mégis amúgy istenigazá ban meg tudja forgatni a legnehe­zebb őlombuzogányt; németül, franciául, angolul beszél, elegáns ruháit maga varrja és vasalja. És ott van Rozáli, ez a tizenhat éves gyermek, aki a világ legerkölcstele­nebb intézetében, a leánykereske­déssel foglalkozó Sabináb'an tanu. anélkül, ohgy angyali tisztaságához és angyali jókedvéhez a bűnnek még csak fogalma is köze. férkőz­hetnék; de vőlegényének, Tatrangi Dávidnak egy szavára otthagyja ezt a helyet, elmegy ápolónőnek a leg­iszonyúbb pestis betegei közé s olyan bravurokat visz ott véghez, amilyenek még a Jókai-hősnőknél is szokatlanok; azután férjhez megy Dávidhoz s a nászéjszakát és utána a többi hat napot és éjszakát azzal töltik el, hogy Dávid magyarázza Rozáliának a repülésre vonatkozó elméleteket, a gépezet kezelését. Nemde különös jellemek, akik cask Jókai exaltált képzeletében születhettek meg. De mindannyija mégis itt él a magyar földön s amint olvassuk életük történetét, mintha már találkoztunk volna ve­lük valahol jártunkban-kettünkben A Fekete gyémántok Evilája egy­szerű tót bányamunkás-lányból pá­risi dámává, bankámévá és körülra­jongott színésznővé lesz, majd pe­dig a nagy világ előkelő förtelmei­től megundorodva, szűzi tisztaság­gal megy vissza a kőszénbányába munkáslánynak, hogy aztán egy év múlva Berend Iván felesége legyen. A szemünk nem is tud kísérni útjá­ban egy ilyen hullámzó életpályát, értelmünk sokszor tiltakozik ellene, ha kitudjuk magunkat ragadni ab­ból a bűvkörből, mely Jókai regé­nyeinek olvasása közben ragad ha­talmába. Maga Jókai is néha meg­torpan egy-egy hősnője lelki vilá­ga előtt; Bajazid szultánról szóló novelláájban igy sóhajt fel: Milyen lehet egy szív ábrándvilága, mely az élővilágot még nem ismeri? Mi­nők az álmok, miket egy nő lelke (ébren teremt, ki félig gyermek, félig asszony; félig rabnő, félig királyné; félig lelketlen tárgy, félig angyal ! Soha senki a világirodalomban jobban meg nem határozta a nő­hivatását, mint Jókai ezzel a mon­datával : férfi sorsa — a nő. Akár­melyik regényét vesszük le a polc­ról s olvassuk hőseinek élettörténe­tét — a nagy lelki problémák kelet­kezésénél mindenütt női kezek köz­benjárását találjuk. Ilyenkor a férfi jelleme valóban óráról-órára meg­lepetésszerű túlzásokat mutat fel Berend Iván ,ez a szénbányákat vájkáló különc — 10 év óta lakik a föld alatt s müveit embert azóta aligha látott. Egyszer kapja magát felmegy a fővárosba, magába bo­londítja az ország legszebb és leg­gazdagabb grófkisasszonyát, szelle­mes felköszöntőivel, élcejvel, ado­máival meghódítja és megfélemlíti a főúri társaságot, tizenöt év óta nem táncolt ,de most szépen járja a magyar cotiiIont, három esztendő­ben egyszer szokott kártyázni, egy­szer egy évben bort inn.l s most dő­zsölve iszik bort, pezsgőt, abszintot asztal alá issza a legedzettebb lum­pokat s ugyanakkor kártyán elnyeri a hivatásos játékosok pénzét, pár­bajban katonatiszt ellenfelének ki­lövi szájából a szivart, a fejéről a sapkát, karddal x-et vág az arcára,

Next

/
Thumbnails
Contents