Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-12 / 106. szám

1925. május 12. Alkotmányreform. Gróf Zichy János Fejérmegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén a minap beszédet mondott a kormány alkotmányjogi javaslatai ellen, majd határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben óva inti a kormányt az »ősi alkotmány megbontásátók. A közügyeket ugy látszik csak felszínesen kezelő törvényhatósági atyák, akik Fejérmegye közgyűlési termében némán végighallgatták, talán bóbiskoló unalomban Zichy János beszédét, javaslatát egyhangúlag elfogadták. Ez a történeti igazság, amire most mi is kénytelenek vagyunk visszatérni, a határozat lényegét illetően az igazság kedvéért. Melyek azok az alkotmányjogi kérdések, amelyektől gróf Zichy János az ősi alkotmány megbontását félti? 1. A nemzetgyűlésnek országgyűléssé leendő átalakulása. 2. A főrendiháznak felsőházzá való átszervezése. 3. A közigazgatási reform. Ezek a reformok valóban szőnyegen feküsznek, de nem érdektelen annak a megállapítása, hogy épen ezekben a kérdésekben történtek a forradalmak után a legtöbb és szélesebb körből jövő sürgetések Maga gróf Zichy János is abban a pártban helyezkedett el és annak a pártnak lett egyik kiváló vezérférfia, amelyik a kormányt korszakos reformtörekvéseiben nemcsak sürgette, hanem azok megvalósítását egyenesen követelte. Annál nagyobb meglepődéssel értesül most a nemzeti közvélemény Zichy János gróf beszédéről és Fejérmegye egyhangú határozatáról, amely utóbbi körülmény méginkább igazolja, hogy valóban reformokra szorul az ország. — Elsősorban a vármegye, mert ha Fejérmegye egyhangú határozattal fogadhatja el'gróf Zichy János javaslatát, akkor nem tudott szóhoz jutni a törvényhatóságban az a felfogás, amelyik' nagy többségénél fogva a kormány reformtörekvéseiben nem az ősi alkotmány megbontását, hanem ezzel az alkotmánynak visszaállítását és továbbfejlesztését látja. Fejérvármegye közgyűlési határozata épen azt igazolta be, hogy az a vármegye, amelyik országos fontosságú kérdésekkel igy bánik, megérett a reformra. Magyarország azért, j mert egyes — egyebekben tiszteletreméltó személyek — dogmákat áliitanak fei alkotmányoji, jogfolytonossági s legitimitási kérdésekben s eközben nem látják a korszerű reformok szükségességét, nem állhat meg a stagnáció taposómalmában. Jogokról lemondani, azokat szélesebb néprétegekre kiterjeszteni, elevenbe vágó kérdése volt mindig a jog birtokosainak. Széchenyi szellemének kellett születni, hogy 1825 után meginduljon a reform még az is sérelme volt a jog-birtokosoknak, hogy a Lánchídon hídpénzt kellett fizetniök. Ma már mosolygunk ezen, de akkor komoly küzdelem folyt ellene, mert a nemes adófizetését látták benne. Ma hasonló időket élünk : reformok szükségesek. Meg kell békülni a magasabb társadalmi osztályoknak is azzal, hogv a jogok kiterjesztésének idejét éljük, amit nevezhetünk akkor demokratizálódásnak is Ami a jogfolytonosságot illeti, gróf Zichy János fejérvári beszéde az amúgy is nagyon összegubancolt kérdésben, még nagyobb zavart idézett elő. A jogfolytonosság nem azonos a legitizmussal, tehát a jogfolytonosságot azért nem kell félteni, mert a királyi hatalom jelenleg szünetel. A kormány alkot•znánVjogi törvényjavaslatai épen azt az ősi alkotmányi akarják megóvni, amelyiket gróf Zichy János félt. Eközben számol azonban a korszerű reformok szükségességével íiö, mert az alkotmány élő, fejlődő valamfi s nem mozdulatlan, megtespedt törvényhalrrtaz, amelyet csak revolucjóval lehet bővíteni s továbbfej leszten i. Alkotmány s jogfolytonosság testvérfogalmak, de nem azonosak a legitimizmussal, amelyik magyar specialitásban elfelejti a világháború összeomlását, a forradalmakat s az ezek után kialakult adott helyzetet, amellyel ma számolnunk kell. Gróf Zichy János beszéde,, e. mely egyoldalúan állította be ezeycet a kérdéseket, alkalmat adott, arra, bog}' egyszer már tisztán lássunk és megértsük a kormány komoly, törekvéseit, ezekben az alkotmányjogi reformkérdésekben, amelyek szervesen, a korszerű követelményeknek megfelelően kapcsolódnak az ősi alkotmányhoz. Férfi, női és gyermekharisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TÍRS&I Zrínyi Ilona-utca 5. Néhány szó Nyírszőlős községről. írta: Bóczér István áíi. isk. igazgató-tanitó. Midőn néhány nap múlva Nyírszőlős község létkérdésében immár másodízben fog határozni Szabolcsvármegye Törvényhatósága, a köz érdekében nem mulaszthatom el, hogy fel ne hívjam az illetékes körök figyelmét az ügy fontosságára, amellyel* áll, vagy bukik egy tejlődésképes község virágzásnak induló élete. Az 1860-as években induf meg a település ebben a szőlős kertben. Akkor mindössze 6 család lakik benne ettől az időtő

( kezdve rohamos fejlődésnek induf. Sürü telepedések indulnak meg, az országnak különösen felvidéki tót és russzin ajkú lakossága tefepszik le s vásárol ingatlant, hogy kis telkén gyümölcs és szőlőtermelést űzzön. Lassan utcák nőnek ki a szólődülőkből s rövid 70 év alatt 1600 lakosú községgé fejlődik, mely azonban 1922-ig közigazgatásilag szerves egészet képezett Kótaj községgel. Ez utóbbitói 1922-ben vált külön nagyközséggé, hogy közigazgatási és társadalmi feladatait önerejéből teljesíthesse és dicséretre méltó készséggel" vállalta a terheket, hogy élvezhesse az önállóság és függetlenség áldásos javait. Az a jelenség, hogy; ez a gyermek-község kevés intelligenciájú vezetés mellett is nagyközséggé alakulását elhatározta, fényes dokumentuma a haladó, a független, önáli ótársadalnu lét után vágyó embercsoportnak, mely ösztönös lelkével korán felismerte azokat a lehetőségeket, hogy társadalmi és közéleti célját gyorsabban és teljesebben Lépes elérni önálló, nagy községi 'közületbe tömörülés mellett ,mint egy más község részeként — függési viszonylatban. Aiig két évi nagyközségi élei után a községi képviselőtestület néhány konzervatív gondolkodású' és szükkebíü tagja az elöljáróság iránti szeméiyi ellenszenvbői kifolyólag a régi állapot visszaállítását, ilietv ekösközségi jellegének felvétel emellett Kótaj községhez való visszacsatolását óhajtotta. Hogy ez a kívánság nem a többség komoly szándékán nyugszik, igazoíja a f. évi március 3-án tartott képviselőtestületi közgyűlés akaratának megnyilatkozása, amefy szerint a közgyűlés kétharmad szótöbbséggel nagyközségi jeliegének fenntartása mellett határozott . ' ' ' Most ez, a feiebbezéssei megtámadott határozat kerüi érdemi felülbírálás végett a törvényhatóság közgyűléséhez. Lét vagy nem lét kérdése az ügy a községre nézve nemcsak egyéni ,hanem különösen társadalmi és nemzeti szempontból . Ez a nemzetiségekkel erősen tarkított, felekezeti osztottságánál fogva gondolkozásában is annyira szét rétegeződött lakosság csak erős, egységes, önálló vezetés mellett lesz képes elérni ugy a jelenben, ínint a jövőben, mind egyéni, mind társadalmi céljait. Nemzeti, taji szempontból lényeges a kérdés azért, mert a népoktatás az elemi iskolában azon célját, hogy a magyarosítással egyöntetűen a magyar faj érzéseit és nemzeti gondolatait ültesse az ifjúság lelkébe, nem érn iei csak ugy, ha ebben a munkájában a magyar törvények szelleméből merített, a község beiéietét annyira irányító, korszerűen változtató, közvetlen ráhatásával a nagyközségi közigazgatás is támogatná. Mementóként hozom itt tel, hogy midőn ebbe a községbe helyeztettem, az első ember, akivei találkoztam, azt kérdezte: «Tud az ur tótui ?» íme még nagyobb befolyása lehet a közigazgatásnak az iskolán kívüli népmüvelésre. Hiszen ennek a községnek lelkésze sincs, hogy a ivele való gyakori érintkezés által művelődjék. Itt lép tehát előtérbe a nagyközség közvetlen közigazgatásának jelentősége, hogy ráhatásával a község társadalmi és gazdasági éí'étét erkölcsi és jogi szabályozás körébe vonja. Mindezekből látható, hogy Nyírszőlős község nagyközségi életéhez adva vannak ugy az anyagi, mint erkölcsi aiápők. De a nagyközségi jelleg fenntartása nemcsak ínnek a községi közületnek érdeke, lókai természeti képei. Irta: Vertse Albert. I. Egy magyar iró sem dicsekedhetik azzal, hogy munkái a magyar nép oly széles rétegeiben terjedtek eí, "mint Jókai regényei . Figyelemre méltó jelenség, hogy Jókai munkáit már megtalálták a pásztorkunyhó mesterfája mögé gondosan eldugva, és megtaláljuk a főun palota könyvtárszobájának díszes polcain is. Ha a két könyvet szemléljük, szemünkbe ötlik ugyan, hogy a két könyv külalakja mennyire nem hasonlít egymáshoz, olyan a különbség a kettő között, " mint a pásztorkunyhó lés a főúri palota között, a két könyv tartalma azonban egy és ugyanaz: Jókai meséi. Egy kérdés mesüi föl előttünk. Mi az a nagy vonzerő, ami Jókai munkáit annyira kedveltté, olvasottá tette a müveit és műveletlen egyén számára egyaránt? Jókai ideális költészetével megtalálta az utat a szivekhez. Ha pásztorkunyhóba lépett, subát öltött magára, ha palotába, diszöltönyt s mindenütt hódított. Sokoldalúságává! azonban nem csak a különböző társadalmi osztályok, hanem a fejlődő egyén különböző fokú lelki követelményeit is kiéíégiti. Mint gyermekek elkalandoztunk idegen, csodálatos országokba, rég letűnt népek közé, együtt harcoltunk a daliás vitézekkel, majd az északi tájak havas pusztáit barangoltuk be rettegve az éhes tafkascsordáktói, mint ifjak megcsodáltuk a nagy akaraterőt, a nagy szenvedélyeket és gyönyörködtünk hazánk letűnt aranykorában! Mint meglett emberek nem tudom melyik motívum ragadja meg lelkünket,"de azt hiszem, hogy soksok órát fogunk még arra szentelni ,hogy az ősz regélőhöz zarándokoljunk. Jókai mindenki számára irt. Az egyénnek, a társadalomnak, a népnek és az egész világnak. Arra a kérdésre azonban, hogy mit irt Jókai, már nehezebb a válasz. — Ha térképen követjük azokat az utakat, ameiyeket Jókai képzeletévei bejárt, csakhamar szemünkbe ötlik ,hogy azok az utak az egész földet behálózzák. Az Északi sarktól Dél Afrikáig minden nevezetesebb történelmi'hely, valami érdekesebb népfaj, vagy egy leírásra érdemes természeti kép, akár a szépség, akár az érdekesség szempontjából, mind helyet kapott regényeiben . Mivel Jókai természeti képei érdekelnék most bennünket, figyeljük meg, hogy a kígyózó vonal milyen tájaknál állapodik meg hosz szabb időre. Láthatjuk, hogy egy gondolatszál vezet a budai hegyekbői le a Dunántúlra, a Balaton partján megáll egy ideig, majd leugrik a drávaparti mocsarak vidékére, onnan Erdély bércei közzé, majd a Kis-Kunság, Hortobágy és a Tisza partja következnek. Hoszszabb-rövidebb időre természetesen a szeszélyes vonai átugorja a Kárpátok gyűrűjét s elkalandozik Itáliába vagy a Nilus partjaira. Mi azonban csak maradjunk hazánk területén. Még igy is nehéz követni a vezérfonalat, mert pld. a budai hegyekbői vett természeti kép Mátyás kiráiy korabeli, a Tiszát pedig a szabályozás előtt mutatja be nekünk, amikor a folyó vidéke egy beláthatatlan mocsártenger volt, ha lálos veszedelem a belétévedt járatlan idegennek. Ma már ezeknek az őserdőknek, mocsaraknak jóformán nyoma sincs meg. Milyen lesújtó tudat volna az, hogyha ezekről az érdekes és szép természeti képekről nem tudnánk még csak némileg is kielégítő fogalmat aikotni. Ez a sajnos körülmény javarészben fönnáiiana, ha nem lettek volna írók, költők, kik a letűnt korok vad szépségeit elibénk "Jókai a magyar irók legkimagaslóbb alakja, ragyogó fantáziájával rekonstruálta az ősmagyar vidékeket s e rekonstrukciói azt hiszem a legsikerültebbek. Ha felütjük a könyvet s olvassuk a tájleirásokat, észrevehetjük, hogy milyen előszerettel, mondhatni élvezettel áll meg egy-egy szép vidéknél s hogy mi'yen tökéletesen tudja azokat velünk elképzelteim. Méltán mondhatjuk, hogy élnek, szinte megelevenednek előttünk leírásai . Egy kiváló természettudós azt mondja: «egy tájképet akkor tudunk méltányolni s szépségeit értékelni, ha ismerjük alkotó elemeit.» Ez az ismeret megvolt Jókainál. Mint ifjú, irja életrajz írója, festő akart lenni sszép haladást mutatott, amit mi is tapasztalhatunk képein. (E tájképek közül azok a legsikerültebbek, amelyeket a fantáziája után készített.) A botariikáért rajongott. Szenvedélyes kertész volt, szerette a virágot, a növényt s e megkülönböztetettsze-