Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-03 / 99. szám

1925. máj*s 3. JíroormEK 3 felhasználhatósága, — a Iegkülön felébb elkészítési célokra ne legyen korlátolt és jó zamatosságán és könnyű emészthetőségén felül meg­felelő (száraz levegős) elraktározást feltételezve huzamosabb időre (évek re is) minden jellegzetes eredeti tu­lajdonságainak épségben maradása mellett, — tehát romlás, vagy más értékveszteség nélkül — jól eltart­ható legyen. Ha valamely eljárás, illetve gyártmány ezeket a követelménye­ket mindenben fedi, akkor annak minéJ nagyobb arányú elterjesztése annál inkább kívánatos, sőt halaszt­hatatlanul szükséges is, mert az ilyen eljárásnak rendkívül nagyfon­tosságú jelentősége arra is kiterjed hogy a büzáradás, rothadás, fa­gyás, csírázás stb. következtében elértéktelenedő nyersanyagnak men nél nagyobb mennyisége tulajdon­képen i nemesebb rendeltetésének az emberi táplálkozásnak megmen­tessék. (Mert hiszen nyilvánvaló, hogy minél nagyobb az a frissbur­gonyatömeg, amely száritmánnyá lesz feldolgozva, annál kisebb az a 15—20 százalék arány szerinti mennyiség, amely az ismert okok­ból amúgy is elpusztul.) ) Sem ennek a magasabb célnak, sem pedig tehát a fentebbirt köve­telményeknek az eddig ismeretes el­járások és produktumok vagy épen nem, vagy csak legfeljebb alig va­lamennyire kielégítő mértékben fe­lelnek meg; mig viszont egy ujabb eljárás, — amely különösen Német­országban keltett tüzetes szakszerű vizsgálatok és bírálatok alapján méltó feltűnést, — mindazokat a legteljesebb mértékben fedi, ame­lyek egyébként is egy kifogásstalan eljárásból magából önként adódnak s amelyek segítségével egy olyan termék készül, amelyre néz(ve a leg­ismertebb nevű német szaktudósok megállapították azt a nagy­len tőségű véleményüket, hogy : 'rtöké let csen helyettesíti a friss bur­gonyát«. Hazánkban, — ebben a ma is még 68—70 százalékig menő par excellenee agrárországban, amely­nek közgazdasági élete csaknem tel­jes egészében a mezőgazdasági ter­melés eredményeiből elimentálódik a terményszáritási ipar eleddig elég sajnálatosan még csak embrionális fejlődésnek sem indult; — dacára annak, hogy a terményszáritás mér hetetlen előnyöket és hasznokat hoz Feltűnő, hogy ez a kiválólag me­zőgazdasági iparágazat, amelynek inangurálását és minél erősebb el­terjedését főleg és elsősorban a gazdaérdekeltségnek kellene a leg­odaadóbb élénk buzgólkodással elő­segítenie, — nálunk ma is még meg lehetősen terr incognita, — holott mai gazdasági helyzetünkben, ami­kor minden szalmaszálnak a meg­becsülését megtanultuk, — ennek az iparnak nagyon fokozott jelen tősége van, mert a rationális gaz­dálkodásnak szinte kiegészítője. Annál inkább csodálnivaló, hogy nálunk a szárítási ipar még mindig nem alakult ki sehogysem, mert hi­szen nagy könnyen megállapítható, hogy a szárítással való iparszerü foglalkozás, annak kis, vagy nagy­üzemileg történő gyakorlása,a mennyire reális, annyira rentábilis vállalkozás is egyúttal. Hogy pedig modern gazdálko­dási szempontból mennyire nagy a jelentősége, talán eléggé tanúsítja az, hogy a német agrárius vezető­körök már arra a — bár kissé túl­zottnak tűnő kívánságra ragadtat­ták magukat, hogy »minden egyes községben legalább egy szárítóte­lepnek kellene működnie !« — Ez a túlzottnak tartható kívánságuk azonban érthető — és persze jóval szerényebb értelemben vonatkoztat­ható a mi viszonyunkra is, ha csak valamennyire is számbavesszük azo­kat az egyébként elkerülhetetlen nagy károsodásokat és láncolatos számos hátrányt, amelyek a nyers­termények pénzértékben még óriási számokkal is alig kifejezhető nagy mennyiségének elpusztulásával a nemzeti vagyonosodást csökkenti. De nemcsak ez egyedül, hanem számos más ok és érdek; mai ter­melési viszonyaink megnehezített volta, elzártságunk, a többtermelés a minőségi termelés, — exportké­pességeink fejlesztése, — az inten­zív pénztermelés és sok-sok más ebbe a keretbe tartozó érdek és ok sürgeti, hogy a mezőgazdaság, ipar fejlesztése ne maradjon to­vább is árvája, vagy mostohagyer­meke agrárpolitikánknak, — se po­litikánknak egyáltalán ! Tenni kell! Minden pénzt, ami csak előteremt­hető, erre kell felhasználni, — mert elsősorban csak ezekből az iparok­ból várhatjuk — és semmi egyéb­ből, — szanálódásunkat, rekonstruá lódásunkat, boldogulásunkat; — jói, észszerűen vezetett mezőgaz­dasági iparunkból ! — Amely még nincs, de legyen ! — minél hatal­masabb ! Nagy ,de szép, remek feladat áll előttünk — s ez annál inkább buz­dít a gondos, lelkes munkálkodás­ra, minél inkább, minél jobban tud­juk felismerni, appercipiálni annak jelentőségét, azt amit el akarunk, el kell érnünk. Ezért a legteljesebb dicséret és elismerés illeti a »Szabolcsvárme­gyei Konzervgyár Részvénytársasá­got^ amikor mindenre kiterjedő figyelemmel, széles látkörüségről tanúskodó nyiregyházi munkaprog­rammját olyképen állapította meg, hogy egyes gyártási ágazatai a leg­messzebbmenő mértékig szolgálják a környékbeli gazdaközönség érde­keit, közvetlenül is, közvetve is. Önként értetődik persze, hogy en­nek a célkitűzésének a részvény társaság csak ugy fog minél telje­sebben eleget tenni tudni, amilyen fokozott mértékben a gazdaközön­ség saját jól felfogott érdekében a nemes törekvést magáévá téve, siet a részvénytársaság mellé állni, sőt abban tevékenyen részt is venni ! Nemcsak a szorosabb értelemben vett helyi érdek, — hanem némiké­oen tágabb értelemben vett orszá­gos érdek is fűződik ahhoz, hogy a Nyíregyházára tervbevett ez a nagyszabású mezőgazdasági iparte­lep hamarosan létrejöjjön és köz­hasznú üzemét minél előbb meg­indítsa. Galgoczy magántaníolyam Budapest, Maria Terézia tér 3. Előkészít magánvizsgákra, érettségire, vidékietet is. 215613 Julius i-én nagy változások lesznek a pénzügyi hatóságoknál. Átcsoportosítás a tisztviselői karban. Pénteken az ország valamennyi pénzügyigazgatóságához megérke­zett a pénzügyminiszter bizalmas rendelete, amely a pénzügyigazga­tóságok és álfampénztárak reform­ját bejefenti. A rendelet szigorúan bizalmas, arról felvilágosítást se­tíolsem adtak. Egyik laptársunk­nak mégis sikerült azt teljese egé­szében megszereznie, ennek alap­jön közöljük mi is a nagyfontos­ságú intézkedéseket, amelyek Nyír­egyházán is lázban tarják az ér­dekelt tisztviselői kart. A rendelet legfontosabb intézke­dése az, hogy az állami adóhiva­talok julius elsejétől elsőfokú pénzügyi hatóságokká lépnek elő és a pénzügyigazgatóságok hatás­köréből úgyszólván minden első­fokú intézkedés teendőit elveszik. A pénzügyigazgatóságok ezzel szemben másodfokú pénzügyi ha­tósággá léptetik elő és felebbezési fórumszerü jelleget kapnak és fel­ruházzák azzal a joggal, hogy az állami adóhivatalok működését irá­nyítsák . Az adóhivataloknál beosztott fo­galmazási tisztviselők legfeljebb a VIII. fizetési osztályig az adóhi­vatalok főnökei alá lesznek ugyan rendelve, de a pénzügyigazgató­ságnái keíi őket létszámban tarta­ni. A pénzügyigazgatóságok élén továbbra is V.' fiz .osztályban levő tisztviselők maradnak, mig az adó­hivatalok élére VII. és VI. fiz. osz­tályú fogalmazási tisztviselők ke­rülnek. A jelenlegi főnökök azon­ban megmaradnak, ha az uj funk­cióban is megfelelnek. A jövőben a pénzügyi fogalmazást tisztvise­lők az adóhivatafőknái fogják pá­lyájukat megkezdeni és öt évi adó­hivatali működés után lesznek csak kinevezhetők a pénzügyigaz­gatóságokhoz. A rendelet elolvasásánál az álta­lános benyomás csak az lehet, hogy a pénzügy igazgatóságot cím­ben feífelébuktatják, másodfokú hatósággá léptetvén elő. A való­ság azonban az, hogy a pénzügy­igazgatóság eddigi feladatkörének nagy részét elveszíti és ehelyett kap bizonyos irányítási jogot az adó­hivatal fölött. Ezt az irányítási jo­got pedig nagyon is kétségessé te­szi az a másik intézkedés, amely szerint az adóhivatalokhoz kirende­lendő fogalmazási tisztviselők fog­ják az adóhivatalok munkáit irá­nyítani. Ezeknek jórésze viszont, mint fentebb is irtuk, fiatai fogal­mazási tisztviselő fesz, akiknek a feladata az irányitás mellett a gyakorlati tudás megszerzése is epen annál az adóhivatalnál, ahol tulajdonképen irányitaniok kellene. Ez a kettő pedig alig képzelhető el együtt és egyszerre. Nem igen csalódunk tehát, ha a rendelet szülőjeként az Orsz. Takarékos­sági Bizottságot jelöljük meg . Érthetően nem valami kelleme­sen érintette a rendelét a tisztvisel löket, mert valószínű, hogy a sze­rencsésebbek a nyiregyházi adó­hivatalhoz kerülnek, mig a többie­ket a vidéki adóhivatalokhoz he­lyezik. Ez a sors vár úgyszólván valamennyi fiatalabb tisztviselőre, sőt magasabb szolgálati évek fe­lett rfndeíkező tisztviselők helyze­te sem igen rózsásabb . A miniszteri rendelet szerint az adóhivatalok teendői közzé az egye nes adók, tehát a jövedelem, va­gyon, általános kereseti, házadó, föídadó stb. kívül a közadók, igy az iparkamarai illetékek, útadó stb. kivetése is fognak tartozni, sőt fel­adatai íesznék a forgalmi adó kö­rüli teendők is részben, amelyek eddig a pénzügyigazgatóság ha­táskörébe tartoztak. Az adóhivata­lok jogot kapnak a forgalmi adó ellenőrzésére, vizsgálatok foganato­sítására és előreláthatólag az áta­lánykiegészitéseket ís ők fogják vé­gezni. Akik ezt a rendeletet megisme­rik, azonnal arra gondolnak, hogy most alkalom lesz arra, hogy az adózó polgárok érdekében válogas­sák meg az egyes adózási közpon­tok tisztviselőit. Igy föltétlenül kí­vánatos. hogy a vidéki centrumok­ba olyan tisztviselők kerü|jenek, akik a helyi viszonyokat; a pol­gárságot lehetőleg alaposan isme­rik, Nyíregyházán hasonlóképen azok a tisztviselők maradjanak meg, akik városunk polgárságának alapos ismerői. Meggyőződesünk, Ihogy a nyiregyházi pénzügyigazga­tóságnál ezek szerint a közérde­kű szempontok szerint történik a tisztviselőikar efosztása . i 00 millióra biztosítja minden előfizetőjének lakását Világ kiadóhiraíala Budapest VI. Andrássy-ut47. Előfizetési ár 7< évre 180.000 korona. 2147-3 Ha Budapestre jön, most olcsón vásárolhat pünkösdre # w jg-nél Hü- és férfi ruhaszöveteket flLft fi^SÍII , Vászon-, selyem- és mosóárukat BUDAPEST, IV. KÁLVIN-TÉR 1. SZÁM. 1323-8 RT N6i-, férfi- és gyermekfeliérnemüeket KIZÁRÓLAG ELSŐRENDŰ MINŐSÉGBEX.

Next

/
Thumbnails
Contents