Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-28 / 95. szám

4 J#ÖQriDÉK 1925. április 28. mutatja. Lelkészek, tanítók, világiak megértik a megváltozott körülmények s haladó idő intését s nemcsak hivatalos kötelességüket teljesütik, de a lelki élet épitése terén is elismerést érdemlő munkát végeznek. Igy jóleső érzést keltve mutat rá a jelentés a nyíregyházi egyház kebelében működő reform, nőegylet munkálkodására, mely a kÍ9&f rffyjtban húsvéti bázáf,' műkedvelő előadás s * hangverseny jövedelméből s egyesek adományából 39,823.000 koronát gyűjtött segélyre szoruló egyháztagok s szegény iskolás gyermekek felsegélyezésére. A belhivatalnoki karban előállott változások kapcsán teljes elismeréssel és áldás-kivánattal vett bucsut közgyűlésünk a nyugalomba vonuló s a lelkipásztori hűséges munkálkodásban 43 évet eltöltött vajai lelkésztől Molnár Mihálytól s a szintén nyugalomba menő ujfehértói kántortanítótól Szabó Gyulától, ki mint a tani tó-egyesület egyházmegyei képviselője is kiváló érdemeket szerzett. A tárgysorozatba felvett többi ügyek tárgyalása előtt esperes ur indítványára meleg szeretettel s nagy lelkesedéssel ünnepelte a közügy ülés dr. Szesztay Zoltán egyházmegyei ügyészt egyházmegyei munkálkodásának 30 éves évfordulóján. Három évtizede annak, hogy a régi osztatlan felsőszabolcsi egyházmegye tiszteletbeli jegyzőjevé választotta ezt a nagy munkásságú, lángoló buzgóságu s mély vallásosságu férfiút. Az ő lelkes odaadással teljesített közéleti szereplése nem ismeretlen a legfelsőbb kormánykörök előtt sem, hiszen csak nemrég tüntették ki az arra hivatottak a kormány főtanácsosi méltósággal. Az egyházi közélet terén kifejtett áldásos működését sze retettel és tisztelettel viszonozza az egyházmegye. Kedves s megható befejezése volt az ünneplésnek, midőn az esperes indítványára a közgyűlés az ünnepelt szép reményekre jogosító fiát, dr. Szesztay Andrást — épen ugy, mint az édes apát 30 évvel ezelőtt — tiszteletbeli egyházmegyei jegyzővé választotta. Ad multos annes. Nem kevésbbé felemelő eseménye volt a közgyűlésnek, midőn a 20 évi egyházmegyei működés után állásáról lemondó tanácsbiráját, Mikecz Dezsőt szeretetéről, tiszteletéről s nagyrabecsüléséről biztositotta. Az az odaadó buzgalom s meleg érdeklődés az egyházmegye ügyei iránt soha el nem felejthető emléket vésett lelkünkbe, s a közgyűlés az ő nagy szolgálatainak némi csekély viszonzásául az egyházmegye tiszteletbeli tanácsbirójává választotta. Lehetetlen meg nem emlékezni arról a nagybecsű felszólalásról, mellyel Dr. Kovách Elek világi tanácsbirák tovább fűzve az esperesi megnyitóban s időszaki jelentésben felvetett gondolatokat a protestáns ifjúság lelkigondozását s nevelését, mint a szebb jövő megalapozásának nélkülözhetetlen feltételét tűzte ki célul; szerinte a lassú sorvadás processusát egyedül ez képes megakadályozni. Szép és hálás munkatér kínálkozik itt a lelkipásztoroknak, kik ha a protestáns öntudatot kellőleg lei tudják fejleszteni a lelkekben, az a remélve várt szebb jövő biztosítva van. A tanügyi biz. elnök Szabó Aladár kimeritő félévi jelentése világos, tiszta képet tárt közgyűlésünk elé, ugy az iskolák állapotáról, mint a tarutók odaadó működéséről Circa 60 egyházmegyebeli tanitó működése kiválónak minősittetett. Élénk vitát provokált az egyházmegyei lelkészegyesülettől áttett több fontos elvi jelentőségű kérdés. Igy a gyülekezeti fegyelmi szabályok alkotásának, reverzálisok ügyiének, a Nyíregyházán létesítendő Leánykálvineum segélyezeboldogabb i sének kérdése. Ez utóbbinál a lelkészek, ejgyházak s világi vezetőink nemes felbuzdulása s áldozatkész sége minden elismerésre méltó módon nyilatkozott meg. Több, inkább helyiérdekű ügy elintézése után elnöklő esperes a gyűlést d'. u. 2 órakor zárta be. A közgyűlést közebéd követte a Korona szállodában, hol lelkes pohárköszöntőkkel ünnepelték az egy házmegye elnökségét, a tanácsbi.rói állásától megváló Mikecz Dezsőt, kitüntetése és jubileuma alkalmából dr. Szesztay Zoltán vm. főügyész, kormányfőtanácsost. A város képviselőtestülete köszönetet mondott a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesöletnek százmilliós alapítványáért. Az alapítvány kamatait felerészben a csecsemővedelem, felerészben a tüdővész elleni küzdelem javára fordítják. Nyíregyháza, április 27. A Nyirvidék tudósítójától. Az örökváitsággal kapcsolatos feiemelő események közül is kiemelkedik a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnek a mai időkben is impozáns alapítványa, ame (yet a város emberbaráti törekvéseinek támogatására ajánlott fel. A hatalmas pénzintézet együtt emelkedett hosszú évtizedeken át a várossal és szorosan össze van forrva Nyíregyháza gazdasági, kulturális, társadalmi életével. A vérkeringésnek ezt a kapcsolatát a város ünnepi perceiben mélyen átérezte a Takarékpénztár Egyesület és százmilliós alapítványa a várossai való szoros összeforottságának mély meggyőződésből fakadó dokumentuma. A számzmiiliós adományozás részleteiről szóló jelentést, amelyei a tanács nevében Szohor Pál főjegyző terjesztett elő meghatódottsággal, az elismerésnek és hálának élénk jeleivel fogadta a város képviselőtestülete. Az alapítványt tevő Nyíregyházi" Takarékpénztár Egyesület közgyűlése a százmilliós alapítvány elhatározásakor rámutatott arra, hogy a város ünnepi perceiben a Takarékpénztár Egyesület együtt érez a várossal, amely ott állt mellette és élénk részt vett 1862-ben a megalapítás évében s azzal, hogy a kulturális célokra felajánlott 147 ezer koronát a Takarékpénztár kezelésére bízta, előmozdította cselekvő képességét. A Takarékpénztár Egyesület azóta a várossal együtt közös eszményekért, közös céfokért küzd és gyökerének minden szála ennek a városnak és vármegyének talajában van. A város emberbarát} céljait támogató alapítvány kamatainak felét a csecsemővédelem terén sikerrei működő Stefánia Szövetség másik feiét a tüdővész korlátozásának céljaira fordítja. A képviselőtestület lelkes éljennel fogadta az alapítvány kimondását tartalmazó meleghangú határozatot és mikor azt örörnmei tudomásul vette, a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnek áldozatos, nemes eIhatározásáér\jegy zőköny vt köszönetet mondott . „Megdicsőülten szállsz vissza, titokzatos magasságokba..." Eltemették Dohnál Józsefet. Nyíregyháza, ápriiis 27. A Nyirvidék tudósítójától . Madárdalos, virágos vasárnapon, tavaszi napfényben temették el Dr. Dohnál józsefet. A koporsót, amelyben csodálatos szive, a magasztos érzések, a végtelen emberszeretet, a hit és a lángoló honszerelem Grál-kelyhe pihen, százak sokasága kisérte. Ott volt egész társadalmunk képviselete különbség nélkül, minthogy az ő gyógyító szeretete is átfogta az egész város társadalmát. A gyászháznál a vármegye közönsége és tisztikara nevében dr. Szesztay Zoltán vármegyei főügyész mondott mély szépségekkei áthatott búcsúztatót. Dr. Szesztay a következőket mondotta: Azt a fenséges harmóniát, melyet a ragyogó tavasz ébredése áraszt reánk, egy hur elpattanásának disharmoniája zavarta meg Meg szűnt dobogni egy meleg, hűséges B TTlég e héten jön a Diadalba I Pénz nem Isten 1 Müvészregény 8 fejezetben. Főszerepben Corina Griffith. g emberi szív, mely még csak az imént annyi boldogsággá" és művészi érzékkel örüli a természet csodás újjáéledésének s mi, az ö barátai" és munkatársai — megdöbbent és fájó szívvé, álljuk körűi koporsóját. Én, aki most e helyen, Szabolcsvármegye közönsége és lisziikara nevében veszek bucsut tőié, külön ;'s letörülök egy leperdülő nehéz könycseppet, mely az elvesztett jó barátot siratja. Több mint husz évet töltött el Szabolcsvármegye szolgálatában. Ezt a husz évi munkát a hűség és szeretet jellemezte. Ez a hűség és szeretet nemcsak magának a vármegyének szólt, hanem szólt annak, ki valamikor ő előtte volt hivatott őre - mondhatnám megalkotója — e vármegye egészségiügyének s kihez őt a buzgó tanítvány, a szerető rokon és a hálás utód minden érzése fűzte. Dohnál József, a vármegye büszkeségének s egyik legjobb fiának Jósa Andrásnak a neveltje és méltó utódja volt. Az ő tudását, lelkesedését és nemes orvosi hagyományait vette át s az ő szellemi örökségét ápolta mindvégig hűséges szeretettei és teljes eredménnyel ebben a vármegyében melyet — az anyaföld titokzatos méhétől, a rajta dobogó magyar szivekig kevés ember ismert és szeretett ugy, mint ő. Rokonszenves lényében harmonikusan egyesült a természetbúvár, a művészi lélek és a bölcselő. — Fülembe cseng, amint egyszer az emberi lélek sorsát a természet örök törvényei alapján igyekezett megmagyarázni. Olyan a sorsa az emberi léleknek mondotta, mint az esőcseppnek, mely fényes felhő otthonából lehull a földre, hogy elvegyüljön itt a föld sarával," keresztül sajtolódjon nehéz agyag rétegeken, csak azért, hogy azután megtisztít ltan s meggyarapodva törjön elő a sziklák közül, patakok és folyók örök utjain a tengerbe jusson s onnan lebegő könnyű páraként szálljon vissza hűtlenül elhagyott égi otthonába. — A Te sokát gyötrött lelked is megdicsőül fen száll immár vissza a titokzatos magasságokba s példád és szavaid meggyőztek hogy tévesen mondtam az imént, hogy ennél a koporsónál egy hur elpattanásának disharmoniája zavarta meg a tavasz ébredésének fenséges harmóniáját. Valójában egy hur zengése tette azt még harmonikusabbá, mely azt hirdeti .nekünk, nincs halál a lélek részére, mi nem válunk el, csak egyelőre bucsuzunk a viszontlátás teljesen biztos reményében. Szeretett pályatársunk, kedves Barátunk a viszontlátásig. Isten veled ! Az orvostársak búcsúja Az orvostársak és az Orvosszövetség nevében szerető emlékezéstői és fájdalomtól áthatott meghatóan szép, mindenkit könnyezesre indító beszédben Kíekner Károly igazgató főorvos búcsúzott ei a nagy halottól. Méltatja az elhunyt orvosi és emberi érdemeit. Dolinái dr. Jósa András örökébe lépett és a nagy úttörő hagyományait fejlesztene tovább. A sziv embere volt, a lélek szépségeiben fénylő, nagy tudásu alkotó ember, aki inspirálta, csodálatos erővel fogta össze társait. Michelangelo szavait idézem. Most a jósa muzeum igazgatója, Kiss Lajos mond jellemző erejű szavakban istenhozzádot a szépségnek, a mult hagyományainak csodálójához a következőkDen: Minden, mi születik, halálba halad. Az idő fut és semmi sem marad örökön élő a nap alatt. Elmúlik minden, ami édes, ami fáj, Elmúlik a szellem, a szó tovaszáll És sarjadékink hosszú lánca Nap előtt árny, szél előtt pára. A sokat olvasott, sokszor megcsodált, kedves, középkori müveszed Michelangelo szavait idézem, halálodban is szeretett főorvos urunk, amikor itt állok kihűlt tetemeid mellett, hogy a Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum részéről néhány gyönge búcsúszót szóljak hozzád utoljára. — A halálba haladó, mulandó földi ember testi bajainak, lelki szenvedéseinek enyhítése mellett éppen emberszeretetedből kífolyolag foglalkozott tudományszomjas lelked az ember múltja, története, e multat magyarázó s az anyaföld őrizte ősrégi tárgyakkal, emberi készitményekIkel. Ha a vármegyénk ősmultját mutató gyűjtemény létrejöttét nem ismerted volna, tudományszereteted akkor is szolgálatába állit előibbrevitelére; de a muzeum keletkezése szemed előtt történt, részt vettél annak megvalósításában, együtt dolgoztál nagynevű létesítő jé, e vármegye mindenkor hálával emlegetett nagyfiával, Jósa Andrással, kinek atyailag szerető barátságát birva, természetes volt előtted, hogy Istentől nyert sok oldalú képességeddel közreműködj abban, hogy ez ősi, titokzatos, homályos időkre mentül több világosság vetődjön és éppen itt Szabolcs vezér földjén, a honszerző