Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-17 / 86. szám

JSfnKSFIDÉK 1925. április 17. — Olvassa el a szinház uj helyárait! — Hajat mos, ondolál, manikű­röz jutányosán Maleskevitz László hölgyfodrász, Nyiregyháza, Zrínyi Ilona-utca 10. — Megverte apját, aki elhunyt édesanyja emlékét sértette. Falusi történet, amelynek mélyén az egyszerű ember életének indulat­villámai lobognak. Szűcs József matolcsi fiatal ember megverte édesapját, ugy, hogy ezzel súlyos sérüléseket okozott azért, mert ápja az elhunyt édesanya nevét ká­romolva ejtette ki. Szűcs József látta, hogy apja takarmányt visz az istállóba és rászólt, hogy ö már adott enni a jószágnak, ne pazarolja azf, amúgy is kevés a takarmány. Az apa káromkodva válaszolt, mire a fiu rávetette ma­gát és a lovak alá dobta az öreg embert, majd öklével sújtott több­ször rá. A megsérült öregember feljelentést tett a fia ellen. — Az ügyet előbb .a fehérgyarmati kir. járásbíróságon tárgyalták, majd át­tették a kir .ügyészségre, ahoí to­vább folyik az eljárás a tiszteletlen fiu ellen' Egy oláh lap a kisebbségi jo­igv oL gok mellett. Bukarestből jelentik: Az «AdveruI» legutóbbi száma Bratianu oláh miniszterelnök sze­nátusi beszéde kapcsán, figyelmez­teti a román kormányt arra, hogy a kisebbségi kérdésnek nem­zetközi jellege van s nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy az oláh kormány fütyül a vállalt nemzetközi szerződésekre. Az «Ad­veruinak» ezt az állásfoglalását a többi oláh fapok a legerősebben támadják s a román nemzeti ér­zés elleni merényletnek minősitik. * Ki keres megbízható, jócsalád­ból való házvezetőnőt? Megbízha­tó, szorgalmas, becsületes házve­zetőnőre sok családnak szüksége volna. Nagy gondot okoz azonban ennek a bizalmi állásnak betöltése, mert mindenképpen megfelelő^ al­kalmazotthoz csak szerencsés vélet­len juttat. Most alkalom van ilyen házvezetőnő megszerzésére. Egy szabolcsi faluban gondokkal küzdő özvegy' úriasszony keres, mint ház­vezetőnő elhelyezést. Dolgos, min­denhez értő, odaadással és hűség­gel szolgáló alkalmazottja lenne annak a jobbmódu birtokos, gaz­datiszt vágy más családnak, amely­nek körébe jutna. Az érdeklődők megfelelő információért fordulja­nak Melkó István ref. lelkészhez, Vasmegyeren. 3x Eereskedeimisták a szegedi Tiszaparton. Nyíregyháza, április 16. A Nyir­vidék tudósitójától . Nem kis meglepetéssel és cso­dálkozással vették hirüi a kereske­delmi iskola növendékei az iskola vezetőségének azon szándékát, hogy kirándulást tervez Szegedre a Tisza parti Párisba. A fiuk elő­ször nem hittek a hirnek — de azután akadt 30 vállalkozó szelle­mű ifjú s ezek f. hó 4-én Mar­gócsy Emil igazgató, Domány Sán­dor és dr. Marssó József tanárok vezetése alatt útnak indultak Sze­ged felé. Nyíregyházáról a 10 óra 47 p­kor induló vonattal utaztunk tova. Diadal 7 és 9-kor Vig nótaszó váltja fer" a vonatkere­kek egyhangú kattogását. Debre­cenben egy Bécsbe ránduló leány­csoporttal gazdagodik vonatunk közönsége. De a szigorú fegyelem s a tanár urak mindenre vigyázó szeme nem engedi, hogy kikérdez­hessük őket utjuk felől — de mit nem talál ki a diákész, hamaro­san kerül egy gombolyag cérna, végire az üzenet és a tovarobogó vonat szele röpíti már a postát a leányok kocsija felé. A tanár urak Árgus szemmel őrködnek s köz­ben jön-megy a kérdés, a felelet. A most még szürke Alföld síksá­gain keresztül robogó vonat unal­masságát igy próbálják a fiuk fel­deríteni. Robog, rohan a vonat. Az alko­nyatban robogunk át a Tiszán. — Elfogja lelkűnket valami vágyako­zás az esti pírban tündöklő Tisza láttára. Valami fáj, ami bennünk él. A magyar földnek, az elszakí­tott magyar sorsát hozza magávai lomhán folydogáló tolyam. Már csak az alkonyba vesző fü­zes jelöh a magyar Sors folyót. Vonatunk rohan az alkonyba. — Cegléd... átszállás a szegedi gyors­vonatba. A sötétedő estben itt-ott fénylő pontok. Csillagok a ma­gyar éjszakában k Elszórtan he­verő tanyák a nagy magyar síksá­gon. A fiukat kissé megtörte az egész napi ut, már nem dévajkod­nak egymással, csöndben, halk dudolás mellett utazunk tovább. Szegeden vagyunk. Az állomáson dr .Léderer Dezső ur, az egész kirándulásnak éltető lelke, szíves kalauzunk fogad. Gyalog igyekszünk szállásunkra az ujszegedi rendőriskola laktanyá­jában berendezett íákásunkra. Meg Jep a tisztaság, a rend s eltörődött testű fiuk sietnek álomra hajtani fejüket, ha nem volna olyan ke­mény a laktanya prics. Éjfél felé jár az idő, mikor az eltörődött fiuk szemét lecsukja a pihentető álom. Másnap, vasárnap jókor kelünk. 7 órakor útnak indui a kis csa­pat, hogy Szeged látnivalóit meg­tekintse. Efső utunk a tiszai hal­gazdaság megtekintése után a szegedi vizmütelep és csodálkozó szemmel látjuk a hatalmas gép­óriásokat, melyek 100000-en felül lakossal biró város vízszükségletét látják el kifogástaíanuí s látszott a fiuk szemén, de jó volna ez ott­hon a Nyírség gyöngyének, Nyír­egyházának. Az idő rohan és fá­radhatatlan kalauzunk máris sür­get uj és ujabb látnivalók meg­tekintésére. -Az épülő fogadalmi templom hatalmas méreteit cso­dálja meg szemünk, hogy utána bámulatba essen a zsidó templom pazar szépségein. Ez Európának egyik leghíresebb és talán szép­ség tekintetében első zsidó temp­loma. Kevés az idő, a vápos megtekin­tésére alig jut. Útközben a Tiszí. Lajos-tér szépsége, a kertek, a szobrok, a fővárosi nivóju építke­zések stb .ejtik bámulatba a fiuk (lelkét. Majd a- méltán hires Csillag­börtönt látogatjuk meg. A komor barna épülettömb borús sejtelme­ket ébreszt bennünk; mily szenve­dés lehet az épületben lakók élete, de amikor bent vagyunk s látjuk a rendet, tisztaságot, azt gondol­juk, nem is börtön ez az épület. A börtön igazgatója felhívja fi­gyelmünket egy órára, melyet egy rab 14 év alatt készített, minden alkatrésze fából van s egy időben mutatja a világ összes nemzeteinek idejét. A kultúrpalotába visz utunk. Mellette a szomorú emlékű szegedi tiszahid, rajta még most is felszed­ve az utvezető vasúti sínek, a szerb megszállás emlékei. A kultúr­palotában szétszéledünk, alig telik be látnivalóval szemünk, már ujabb érdekes dolgot tár elénk a műterem gazdagsága. A Somogyi könyvtár gazdagsága, a képtár, az állattár a néprajzi osztály mind­mind ujabb és ujabb szépségeit tárják fel a műremekeknek. Ki­fáradt szemekkel, uj tapasztalatok­kal sietünk ebédelni, hogy délután siessünk a Szegedi AK és a Zrínyi mérkőzésre. — A futballmeccs az otthoniakat jutattja eszünkbe s mig a meccset figyeljük, drukko­lunk az otthoniakért. Utána gyors vacsora és Szeged szépséges színházát tekintettük meg, a Ju­hászlegény, szegény juhász legény színmű előadása a fővárosi szín­házba varázsolta a fiukat. Hétfőn kicsit később kelünk. — Reggeli után a Winter-féle kefegyá rat és a szegedi kenderfonó gyárat tekintjük meg. Mindenütt látjuk a modern technika gépeit, az emberi munkaerőt helyettesítő gépek iga­zán mondhatni «eszes» munká­ját. A «Szikra» gyufagyárban vé­gignéztük, hogy lesz a hasábfából apró gyufa. Alig hittünk a sze­münknek, amikor a gyár egyik ve­zető mérnöke megmagyarázta a gyártás módját. Még egy paprika­őrlő malom van a programmon és már el is szaladt a félnap. Ebéd után a Baktereologiai intézetben hallgattunk előadást, utána a va­kok intézetében néztük meg az ott folyó munkát, megnéztük a vakok írását, láttuk, hogy tanítják őket irni, hogy olvasnak, láttuk, hogy kötnek kosarat, széket, kefét. Az M. T. 1. szegedi állomására siet­tünk, hogy rádiót hallgassunk. Vacsora, utána afudm térünk, hajnalban korán keli felkelni. — A szürkülő, derengő hajnalban hagyjuk el Szegedet és indulunk kirándulásunk második állomása felé, Mezőhegyesre. Útban Mezőhegyesre vonatunk alig 50 lépésre, megy a határ (?) mellett. Messze végeláthatatlanul drótkerítés húzódik, rajta tul szerb őrök. A fiuk a vonat ablakaihoz tódulnak. Stima kürtje riadót fuj s belőlünk kitör az uj magyar jel­szó: Nem, Nem, Soha! Valami fojtogatja a lelkünket, (érezzük a hazánkba tolakodott gyű lölt ellenség közellétét. Elnémulnak a fiuk., mindenki saját gondolatai­liba merül s vonatunk elíhagyj[a a ha tár közelségét... Mezőhegyesen vagyunk. Délig a telepet tekintjük meg. Csodálkoz­va tekintjük meg a hatalmas állami birtokot, a pontosságot, a rendet, csodálkozva nézzük az utolsó ma­gyar gulyát s bámulattal állunk meg az itt nem ritkaságszámba menő husmonstrum előtt Ebéd után a kendergyár, a mezőhegyest páratlan ménest nézzük meg és a vezető százados ur ad hasznos út­baigazításokat s mutatja meg a szebbnéi-szebb példányait az álla­mi rííénesnek. Az állami gazdaság igazán min­taszerű rendszerét megcsodálva már köszönünk is Almássy Ká­Péntek Richárd Bartli^lmes „Ut a boldogság fel4" cimü film főszereplője Akik a szivükkel látnak roiy főmtézőnek szives vendéglá­tónknak és vezetőnknek s sietünk az állomásra — hazafelé. Hazafelé a vicinális vasutak las­súsága s a nagy várakozások ad­tak alkalmat az unalomra. Átuta­zott éjszaka után szerda reggel ke­rültünk haza a mindenképen ta­nulságos kirándulásról . SPORT. Bőriparos SE—NyTVE-NyKISE kornb. 4:3 (2:1). Biró : Gelger. Húsvét első napján mérkőzött « Bőriparos SE komplett csapata a Nytve—Nykise — nem nagy siker­rel összeválogatott — kombináltjai ellen és azt, ha minimális gólarány­nyal is, de biztosan legyőzte. A mérkőzés,' tekintve, hogy mindkét csapatból hiányzott a kellő ambíció igen gyenge sportot nyújtott és csak helyenként volt élvezhető. A' jobb játékot kétségtelenül a Bőr­iparosok nyújtották, a játékosok jobban megértették egymást, mint a kombináltak sok posztján egymás mellett talán még sohasem játszott játékosai. A győztes csapatban a három kápott gól ellenére is jó volt a közvetlen védelem, a half­sorban Wplf, a csatársorban Minyó játszott a legjobban, a kombinál­taknál a Szalay—Hajdú jobbszárny mutatott a legtöbbet. Góllövők Mi­nyó, illetőleg Szalay és Hajdú. Ny. Postás SE—Ny. Vasutas SC. 2:0 (1:0.) Biró : Földes. Fejlődik Nyiregyháza sportja, ezt halljuk mindenütt és hogy ez nem optikai csalódás, azt bizonyít­ja a húsvéti bemutató mérkőzés is. Csak nemrég kapcsolódott bele vá­rosunk sportéletébe a Postások futballcsapata, máris ujabb' társa­dalmi réteg jelentkezik és tör előre a sport nemes eszméit tűzve zász­lajára és ujabb híveket szerezve, akik áldozni fognak a sport oltá­rán. A Nyíregyházi Vasutas Sport Club megalakulását mi is e helyről őszinte örömmel üdvözöljük, és a további munkához kitartást és erőt kívánunk. A mérkőzés nivója különben máris megfelelt a másodosztályú nívónak. A Postások örvendetes javuláson mentek át, és- már néhány igen szép akciót láttunk tőlük. Különö­sen a közvetlen védelem labdabiz­tos, megbízható játéka érdemel említést a halfsorban Gerliczky­és Kovács, a csatársorban a bal­szél Tarczali játszott a legjobban. A Vasutasok lelkesedéssel próbál­ták eliminálni ellenfelük tudásbéli fölényét, ami nagyrészt sikerült is. Egyénileg a kapus, a csatársorban Kovács center, Kusz III., és Ke­rekes mutattak a legtöbbet. .ilUllttlIlllllIlllllllllllllllllllliiilHIIIIIIIIIÜIIIljlltHllllit. Jön Jön Jön Jön Jön Jön a, budapesti Renaissance Szinház együttese Jön Jön Jön • • Jön Jön Jön Diadal 7 és 9-kor cimü film főszerepében Artúr Wing Pinero regényes elbeszélése filmen 8 felvonásban. j* Szombat

Next

/
Thumbnails
Contents