Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-19 / 64. szám

1925. március 19. jtfhrjttbék 3 átnedvesedett rakéta fellobbanásának tűnik fel, mégis szükségét érzem, hogy a kir. tanfelügyelő ur téves megállapításait és túlzott feltevéseit ugyancsak hirlapi uton megválaszoljam Mindenekelőtt tényként le kell szögeznem, hogy megállapításait csak felelőtlen emberek szóbeszédéből, barátságos fehér asz tálnál való beszélgetésekből, nem pedig saját tapasztalatból merítette, mert napkori róm. kath. iskolánk három év óta nem dicsekedhetett kir. tanfelügyelői vagy helyettesi iskolalátogatással, — mert ha iskolánkat meglátogatni kegyes volna, azt ugy rend- mint tisztaság és hibátlan épület tekintetében a megye első iskolái közé kellene soroznia. A napkori róm. kath. iskolaszék nevében s az igazság teljes érzetében ki kell jelentenem, hogy ha a Nyirvidékben megjelent tanfelügyelői jelentés igazságot tartalmazna, szégyenlenünk kellene azt a megállapítást, melyet reánk mér. Mi azonban felemelt fővel s bátran szembe nézünk vádlónkkal, — mert téves s igazságtalan az a vádja, mely szerint »az iskola kijavítását eredménytelenül szorgalmaztam. — Aki vádol, az bizonyítani is tartozik. Mi azonban előzékenységből a tanfelügyelő ur személye iránt, nem azt válaszoljuk, hogy tessék bizonyítani, ha súlyt helyez a saját szavaira, csak megemlítjük, hogy a mai napig az iskola alapos kijavítására nézve sürgető átiratot még nem küldött. A napkori iskolaszék hivatásának teljes tudatában már az elmúlt évben hajtotta végre a legsürgősebb munkálatokat, melyeket a napkori iskolaszék által felkért államépitészeti műszaki főtanácsos ur ezen a 14. év előtt újonnan épített iskola és tanítói lakon ajánlott, s mert sem akkor, sem később egy hónappal a vm. közigazgatási" bizottság utasítására elrendelt műszaki felülvizsgálat az épület életveszélyes voltát meg nem állapította, sőt e második kiszállása alkalmával társaságában megjelent Pisszer János épitész ur bennünket teljesen megnyugtatott arra nézve, hogy az iskolában a tanítás egész bátran folytatható, s az iskolaépületnek oly nagy mérvű helyreállítását, aminőt a napkori rk. iskolaszék keresztül akart vin ni, nem tartotta szükségesnek. Rút kombináció tehát az, hogy »az építészeti hivatal papírdarabokat ragasztott a falakra, hogy mi'helyt a papír elszakad, azonnal me neküljenefi a gyermekek és a tanitó családja is. Elménk, szivünk megbotránkozás sal utasítja vissza azt a másik vádat is, hogy m tanitó félt, hogy esetleg éjjel szakad el a papir és elmenekült otthagyta a községet is« Kántortanitónk február hó folyamán csakugyan elment, ennek oka azonban, azt hiszem, nem a félelem, inkább az, hogy uj állomásán 17 holdnyi javadalmi föld többlet yárt .rái, s az a nehéz helyzet, melybe párbérjárandóságának csendőrségi karhatalom igénybe vételével való behajtása miatt a néppel ellentétbe került. Súlyosan téved Tanfelügyelő ur azon kitérésével is, hogy »Napkoron csak a mult évben épült korcsmában mérik az italt'!, mert van ugyan virágzó, szép Hangya-szövetkezeti boltunk, saját épületünk, 1de a korcsma jogot csak e hónapban kaptuk meg s ha a körülmények megengedik, jövő hónapban meg fog nyilni. — Megnyugtathatom azonban a Tanfelügyelő urat, hogy e megnyitandó korcsma lesz majd otthona s egyben alapja a magyar nemzeti öntudatot s hazafiságot ébrentartó, tettekben s nem nyakatekert, hazug szólamokban bő velkedő Keresztény Olvasókör megalakításával a magyar kultura fejlesztésének és terjesztésének. Hogy pedig az egyház nagy áldozatok árán részben pótolta háború céljaira elrekvirált harangjait s ezt ünnepiessé igyekezett tenni, azt hiszem sem a néptől, sem az »elhelyezés alkalmával nagy lakomákkaU megünneplőktől rossz néven nem veheti a Tanfelügyelő ur, utóvégre a vallásossággal párosult áldozatkészségnek, hazafias fellángolásnak, a felsőbbség iránti köteles tiszteletadásnak s a magyar vendégszeretetnek kedves megnyilatkozásai voltak ezek. A tanfelügyelői jelentésben elhangzó súlyos vádak valamennyi pontját idéztem s azokra nyíltan és egyenesen válaszoltam, alkalmat adva a tanfelügyelő urnák, hogy tévedését belássa és helyreigazítsa, mert a napkori rk. egyház, amely áldozatkészségével az ittlevő 8 tanerős állami iskolával hasonló színvonalon igyekszik tartani a maga iskoláját, sőt az áldozatok hozatalában még tul is szárnyalja azt, mert amint az a múltban történt iskolánk fahiány miatt akkor sem szünetelt, amikor a 8 tanerős, állami iskolát be kellett zárni. Így tehát nem szidalomra, hanem elismerésre adott okot a napkori rk. egyház. Fáj nekünk az az igazságtalan ütés;, s kérjük a Tanfelügyelő urat, legyen máskor óvatosabb, mert a napkori szegény .magyar teherhordozó megérzi az igazságtalan ütleget, még abban az esetben is, ha csak iskoláját is éri, s kár volna ilyen alaptalan vádakkal a nagy nemzeti munkából a csendesen dolgozó munkásokat elriasztani. A napkori rkath. hitközség a maga erejéből, minden támogatás nélkül a saját emberségéből 14 évvel előbb emelte uj iskoláját s terhét, bár nehezen, mégis viseli, s nem akarja azt másokra áthárítani. Ne vegye zokon a kir. Tanfelügyelő ur e válaszomat. Türelem és mérséklet jelszavával nem tudtam volna a sérelmet betakarni, de síró, iskolás gyermekként sem tudtuk kezünket szánkba helyezve némán szopogatni, amikor alaptalanul a napkori róm. kath. hitközség körmére oly nagyot vert. Maradtam hazafias üdvözlettel mielőbbi napkori iskolalátogatásig. Bukna József, rk. lelkész, iskolaszéki elnök. Már jön a 15 éves detektív közbe be-be nézett egy magyar újságba. Bántotta füíemet a fölényes idegen hang. Elkezdtem én is hangosan beszélni. Akartam, hogy a magyar szó túlharsogja a csehet. Ugy sóvárogtam most valamivel legényebb lenni náluknál. Kárpótló gúnnyal kiáltottam: ki hallotta a legújabb viccet? mért hordja a kutya lefelé a farkát? Megmondtam. Hangosan felkacagtak. Hát ezt ki tudja: mit eszik X a nagykövetek tanácsán. Megsúgtam. — Ujabb hatalmas kacagás. Felfüleltek a csehek. Egy ráakart gyújtani. Mint akinek gyufája nem volna, odajött hozzánk s tüzet kért — magyarul. Összenéztünk. Szomszédom á legkifogástalanabb cseh kiejtéssel udvariasan válaszolt: prossim pecuc naj se vám E

áci. A cseh leforrázottan odalgott elvére. És én ez egyszer jobban örültem a cseh szónak magyar szájból, mint a magyar szónak cseh szájból. Igy fogjuk mi őket kiszorítani, lehetetlenné tenni ha tul «hutori!juk» őket. Mert feladata van itt a magyarságnak! Gyermekkoromban kértem pajtásaimat, tanítsanak meg úszni. Erre ők bedobtak a legmélyebb vízbe s sorsomra hagytak. Fuldokolva, kétségbeeséssel kapálóztam kezeimmel s sikerült kievickélnem a partra. Igy tanultam meg úszni. Hasonló helyzetbe került a magyar intelligencia is a rezsimváltozáskor. Az iskolákban latin, görög, francia, német — tehát holt és távoli nemzetek nyelvére tanitottak bennünket. Ezekre is tökéletlenül. Aminek az életben legnagyobb hasznát vettük volna: egy nemzetiségi nyelvet nem tanitottak. (Értve nem a rutén konyhai nyelvet, de pl. a Tolstoj, Dostojevszky nyelvet, az irodalmi nagyoroszt.) Jött a cseh-szlovák világ, amely a magyarságot természetesen meglepetésszerűen érintette s egy nagy részének el kellett menekülnie. Az ottmaradtak azonban hatalmas erőfeszítést tettek. Tősgyökeres keményfejü magyarok, fiatalok és dereshaju öregek, akiknek a kényszer parancsolta máról-holnapra — hamarabb mint a ruszin paraszt — megtanulták az uj «hivata!os» nyelvet, a csehet. (A magyarnak jo nyelvérzéke van: a világháborúban pl. több magyar fogoly tanult meg oroszul, mint orosz fogoly magyarul), ÉS lett »ruszin intelligencia« nem a rutén parasztból, de a nagyobb részt csehül megtanult régi magyar intellektuelekből. A vonat füttyentett. Megállott. Uzhorod kiáltotta a kalauz. Leszálltam. Elszorult szivvei lépkedtem az ismerős pályaudvaron, a kedves fasor utcán. A sorompónál önkéntelenül befordultam jobbra: hazafelé, a régi lak felé. Hazafelé? Hisz nincs már nékem erre hazafelé! Hol vagytok drága szüleim .testvéreim, bátyám, húgom? Mért bujdostatok eí messziföldre? Könnybe lábadtak szemeim. — Végig mentem a régi utcácskán, melyet több mint 20 évig tapostam. Mint valami kósza bitang, ólálkodtam régi kicsi házunk körfii. Világosság áradt ki az ablakön. Benéztem. Volt kis diákszobámban idegen arcokat láttam. Szomorúan bámultan magam elé. — Ide akartam én hazajönni?!... Szemeim könnyesek lettek. A Himnusz két sorát mormogtam magam elé: Szerte nézett s nem leié Honját e hazában . Koenigsmark előadások kezdete az Apollóban. időt, fát és sze iLli n

e* takarít meg, ' ha háztartásában kizárólag 99'2°/o tiszta alumíniumból készült „PREfílO" ALUtniNIUM FŐZŐEDÉNYEINKET használja ! Könnyen tisztithatók, lúgban kifőzve megtartják eredeti matt ezüst színüket, tartósak, higiénikusak, olCSÓk ! 20 darab 22ÜPU2E1,100.000 korona, részletre is! Régi, használt alumínium edényit megfelelő ráfizetéssel , Premo'

1 edanye'nltre becsereljtU „P'erao'' minden edénybe bevésve : Áru* és Gépkereskedelmi Budapest, v„ Személynek-utca 16. Tele'on : 94 07 913 >0 olcsó áron vásárolhatja bútorait Suhanesz Lajos bútorgyáros kárpitos és butorárucsarnokában Bethlen-u 5. Telefon 319. 1353 10 — A Divat Szalon márciusi száma megjelent kapható az Ujságboltban. S

zép asszony élet halai Nathalie Lissenkó es Iván Mosjoukin Jön Jön a Városi mozgóba. Egymillióhatszázezer EHE Négyszázezer EH a Színházban mr Színházi bérletek már válthatók Szigeti titkárnál és a Jakobovits dohánytőzsdében. ^m