Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-18 / 63. szám

4 1925. március 18. . iWwWe*'..!, , ',,-M^M. maiMWilBBnmWWtg Peüké-Siaiidlner államtitkár Nyíregyházán, az árvaház ünnepén. március 17. Saját Nyíregyháza tudósítónktól A hadiárváknak, akik a Pa­csirta-utcai Erzsébet árvaházban élnek Ruszinkóné Juszt Emma igazgatónő édesanyai szeretetének fényében és melegében, nagy örö­mük van .Nagy gonddal és fárad­sággal előkészített szép márciusi ünnepük kiválóan sikerült. Már az is óriási siker és a Hadiárvaház iránt érzett támogató szeretet ujabb erős jeíe, hogy vasárnap este 6 órakor az árvák ünnepére olyan hatalmas közönség gyűlt egybe, amilyent még nem láttunk. Zsúfol­va, szorongásig megtelt a köz­ponti elemi iskola nagyterme s még egyre jöttek, jöttek a kis ár­vák szerető pártfogói, mintha az egész város ott akarna lenni, ahol árva kislányok ezüstös éneke csen­dül s az ő lelkük szépségétől csil­logó tündérjáték beszél az embe­rek jóságáról, akik ime örömet szereznek az árváknak, a nevelői lelkek szépségéről, amelynek fé­nyes tanújele az a szavakban ki sem fejezhető fáradság, amibe a sok kisgyermek betanítása került. Wagner Irénke nevelőnő, Gyur­csán Ferencné árvaanya végezték az előkészület éjjet napallá tevő munkáját. Es mennyi jóság, mennyi igaz ügyszeretet van abban, amit a népjóléti minisztérium példás oda­adással működő vezető tisztvise­lője, Pettkó. Szandtner államtitkár lankadatlan érdeklődésében látunk. Milyen megható, hogy a magas méltóság viselője, országos gon­dok, fárasztó küzdések embere, lejön a fővárosból a kis árvák közé és ott van, ott tapsol, örvend hz árvák sikerének. Boldogan érez­zük, hogy Nyíregyházára szívesen jön, hisz itt a közönségnek az ár­vaügy iránt impozáns módon meg­nyilvánuló szeretete felüdítheti, megerősítheti hitében, gondjaiban, amelyek az árva nemzet gondjai. Az árvák ünnepén, amelyet Vörös­martynak, Jókainak és a március emlékének szenteltek, megjeleni Kállay Miklósné főispán né, az ár­vák könyeit a legtisztább részvét selymével törlő nemes magyar asz­szony, akinek állandó érdeklődése az árvák sorsa iránt valóban fénylő példaadás szomorú jele­nünkben. Az ünnepélyen ott lát­tuk Geduly Henriknét, Harstein Sándornét,' Énekes János prépost kanonokot, lovag Konthy Gyula főorvost, Harsányi László főis­páni titkárt és városunk társadal­mának számos vezető egyéniségét. Az est Zsukotínszky Rudolf ha­talmas színpadi készséggel előadott szavalatával kezdődött. Utána a kis Bötykös Gizellának megható ir­redenta dala, majd Molnár Erzsé­bet hadiárvának szavalata követke­zeit. Molnár Erzsébet Vörösmarty Szép Ilonkáját beszélte el közvet­len szép előadásban, amelynek Szitha Jenőné művészi gondosság­gal nyújtott szines zongorakisére­te adott nagyon hatásos hátteret. Még csattant erősen a taps, mikor a színpad hátsó függönye ketté­vált és a közönség meghatódot­tan gyönyörködött az eléje táruló festői elrendezésű előképben, amely Vörösmarty Szózatát jelké­pezte. A hatalmas költemény sú­lyos sorai Patkós Hona, Paulusz Zsuzsanna, Móri Mária és Simon Margit ajakán zendültek meg. Az élőkép után. amelyet sokáig tap­soltak, rövid szünet következett, amely alatt az árvák hü és ön­zetlen segítője, Propper Ede fel­építette a színpadot. Mert most allegorikus játék következett. Már­cius 15. a cime és ahogy a ben­ne szereplő virágok beszélni kezdtek, a hallgatóság csodálattal érezte, miként tárul fel a mult szá­zad negyvenes éveinek históriája. A bécsi kamarilla csontkamrájá-. ból áradó hervasztó szél s szem­ben a nemzeti ellenállás tavaszi energiái. A lepergő párbeszédek zseiiiálisau allegorizálták a kort és példát mutattak, miként lehet politikai eszméket virágok gyer­meki nyelvén játékba szőni, ugy, hogy lelkesítő, bátorító hatása le­gyen. A nemzeti gondolat és te­gyük hozzá a minden izében nemzeti királyság gondolatának <élre nem érthető glorifikálása volt a tündérjáték, amelynek szel­lemes íróját, Ruszinkóné Juszt Emma igazgatónőt viharosan ün­nepelte a lelkesült sokaság. A szín­pad valóban tündéri meseképet nyújtott. Kádár Matild szépséges Tulipán, Kanizsay Magda szelle­mes árvácska, Lalkó Júlia szelíd Gyöngyvirág, Molnár Sarolta kedves Nefelejts, Bötykös Gizel­la eleven Szekfü, Perlik Anna meg­ható Ibolya, Kaszás Rózsi büszke Kamélia, Herpay Kató fejedelmi szépségű Azália, majd tündöklően szép Nap, Horváth Mici gráciőz Tavasz tündér volt. Rendkívül meglepte a közönséget a táncos apróságok bevonulása, kisebb-nagyobb, szebbnél-szebb hóvirágok röppentek elő és tán­coltak kedvesen. Téger Kató ve­zette a sort, amelyben Gergelyffy Ilona, Kanizsay Erzsébet, Margit­tay Irén, Károlyi Litti, Farkas Vera, Nóvák Magda, Tamáska Baba, Heringh Márta és Baba, Csiky Baba, Kovács Ili, Cserta Anikó. A legkisebb táncosnő Ta­máska Baba volt, aki ragyogó fe­kete szeme és kedves mosolya fé­nyében táncolt olyan kecsesen, hogy nem győzték csodálni. A gyermekek előkészítése, a műsor­számok betanítása sok-sok gond­ját az árvaház lelkes, fáradhatat­lan nevelője Wagner Irén végezte. A közönség elhalmozta a meleg üd vözlés jeleivel Ruszinkóné igazga­tónőt és segítőtársait. Somogyi leső a fogházban. likolajevics nagyherceg barátja. Somogyi a szökés napján betörést követett el Nyíregyházán. Somogyi viselt dolgai, szökése óta. Városi TOozgó Márc. 18 szerda, 19 csütörtök Mettr* attraction A Ghetto gyöngye (A* ötdolláros leány) életkép Newyork külvárosából 6 felvonásban. Címszerepben VIOLA DANA. Haenkivül előadás közben Páris, London, Berlin, Bécs stb. szenzációja Csoda okkalárinm Szenzációs optikai tréfa. Csakis szemüvegen látható. Szemüveget minden néző gyen kap a pénztárnál. m­Piros « Zöld Balszem Jobbseem Előadasok 7 és 9 érakor. Jön Jön Szép asszony élet halál — Magyar zenetanitást vállal elismert naturalista módszerrel Kvanduk Nádor-utca 10. Nyiregyháza, március 17. Saját tudósítónktól. Mégis elfogták Somogyi Jenőt. Most már nem fogja izgatni a fan­táziákat, hogy vájjon 'merre van, mit csinál, minek adta ki magát ? A kir. törvényszéki fogház 54 számú cellájának ajtaja bezárult a fogoly után, s ezzel a találgatások is befejeződtek. Somogyi Jenő most már nem járhat-kelhet szabadon, bele kell nyugodnia a változhatatlanba. A képzelet azonban utat tör ma­gának a.fogház rideg, komor falain is, és vissza hozza a mult kedves emlékeit. Somogyi Jenőnek lesz ideje, hogy felidézze emlékezetébe ezeket az emlékeket. Bizonyára gondolni fog vissza az orosz fogságban töltött idejére, ahol a fogolytáborból megszökve gróf Vay Tibor álnév alatt, mint attasé szerepelt, s mint ilyen élvez­te Nikolajevics nagyherceg %-endég szerető barátságát. Gondolni fog a Budapesten átmulatott éjszakák­ra, ahol az előkelő éttermek pincé­rei földig hajoltak a fejedelmi bor­ravalókat osztogató snájdig száza­dos előtt. Gondolni fog a pesti éjjeli mu­latókra, ahol a félvilági nők pil­langó módjára röpködték körül az ő aranymadarukat, a pénzt két kéz­zel szóró Somogyi Jenőt. Gondolni fog arra az előnyös helyzetre, amibe juttatta őt a száza­dosi, illetve utóbb az őrnagyi uni­formis jogosulatlan viselete, mely uniformist viselve bizonyára nem egy uri leánynak a szivébe is be­lelopta magát, akik talán még most is mitsem sejtve szűzies álmukba foglalják az őket hűtlenül elhagyó udvarlójuk nevét. De bizalommal gondolhat vissza szökése idejére is (amikor a magas kőkerítésről leugor va kificamodott lábbal megy ki a sóstói erdőre, s ott bujdosik, hogy a hatóság kezére ne kerülhessen. A szökés napján. Szökése napján az erdőből be­jőve egy Szarvas utcai lakásból el­visz 8000 K-t, és több régi réz­pénzt, azzal Sárospatakra utazik, s az utcán játszadozó diákok között osztja szét a régi pénzeket, a diá­kok azonban megijednek a bőkezű adakozótól és detektivekkel elfo­gatják. Ez alkalommal Takács Mi­hály nevet használ, s két napi fogvatartás után egy őrizetlen pil­lanatban megszökik, s vonatra szállva Váczig meg sem áll. Somogyinak pechje va:.. Itt egy kocsigyáros lakásában akar lopást elkövetni, de tetten érik, bekísérik a pestvidéki kir. tör­vényszéki fogházba, s Takács Mi­hály néven elitéli a törvényszék 3 heti fogházra. Ezen büntetésből 1923. junius 23-án szabadul. Szabadulása után Békéscsabára megy, ahol a Kovács-Szegő gazdá­tól 4 millió K értékű szövetet lop. Hagyományos szerencséje azonban itt is elhagyta. A detektívek az állomáson elfogják, a békésgyula törvényszéki fogházba viszik^ s az ottani törvényszék elitéli 1 évi bör­tönre Tak ács Mihály néven, mely büntetését 1024. junius 24-én töl­ti ki. Somogyi emigrál. Innen útlevél nélkül Cseh-Szlová­kiába megy, s egy kassai gazdál­kodótól 1800 szokolt és egy arany­óraláncot lop. Négy-öt napi ott tar­tózkodás után visszajön ismét Ma­gyarországba és Szerencsen tartóz­kodik egy ismerősénél. Mikor a pénze fogytán van, Kecskemétre megy s egy ismeretlen sértettől a házból ellop 300.000 K-t. A legjobb fogás. A legnagyobb eredménnyel Nagy körösön operált, itt egy Kalmár Lajos nevű kereskedőtől 40 millió koronát és körülbelül 250 millió K értékű ékszert lopott. Ekkor már kissé viseletes száza­dosi egyenruháját ujjal cserélte fel, s ismét Szerencsre utazott, ahol egy hétig mulatott a szerencsi korcsmák ban. Utoljára már hordárok és kő­művesek társaságában mulatott a cifra uniformisba öltözött Somogyi Itt Sós Mihály álnevet és csendőr századosi rangot viselt. Amidőn a szerencsi csendőrség igazolásra szólította fel a duhajko­dó Somogyit, kibeszélte magát, s a csendőrség karmai közüi kisikolva Miskolcira uiázott, s a »Grand Ho tel«-ben szállt meg. Somogyi mint »kém<. A szerencsi csendőrség azonban értesítette a miskolci katonai pa­rancsnokságot odaérkezéséről, s midőn szállodai lakásán éppen ci­vilbe akart átöltözködni, betoppant hozzá Szentgyörgyi százados és igazolásra szólította fel. Látva, hogy bajba került, bevallotta, hogy ő nem tiszt, mire előállították az ottani katonai nyomozó osztályhoz, ahol már Takács Mihály szabóse­gédnek mondotta magát, s azt val­lotta, hogy Csehországból szökött meg mint katona. Ekkor mint ké­hiet kezelték, s a miskolci katonai ügyészségre vitték, ahonnan 1924 december 18 20 körül megszö­kött. Somogyi nezredes'. Itt ugyanis egy katonai szabász­műhelyben alkalmaztá/k, s a javitás végett reábízott egyik ezredesi egyenruhát magára véve, a fogház­ból egy átjáró ajtón megszökött - miként ezt vallomásában elő­adja. Innen Budapestre ment, majd Székesfehérvárra. Sátoraljaúj­helyre, Kecskemétre, Nagykanizsá­ra, Hódmezővásárhelyre, Pápára. Szegedre, Törökszentmiklósra, —­Csornára, Nagykátára. Péczelre, Ve esésre, Isaszegre, ismét Hódmező­vásárhelyre, Kisújszállásra, 1924. december hóban Nyíregyházára,— 1925. január hóban Czeglédre, — majd Szolnokra és Gödöllőre uta­zott s mindenünnen nagyértékii zsákmánnyal tért vissza Budapest­re, ahol az ékszereket Bayer Zóbel Abrahámné órásnak és Biluska Ge­rő órás segédnek adta el. Különös szeretettel lopkodta az ékszereket. Csaknem minden alka­lommal nagyértékíf ékszerekkel tá­vozott a kárvallottaktól. A nyíregy­házi fogházból való megszökésének tartama alatt körülbelül 3 milliárd korona értékű ékszert és pénzt lop­kodott össze. Somogyi az Ékes-féle vendéglőben. Nyíregyházán való párnapos tar­tózkodása alatt december 15- 17-ig több izben megfordult a Kossuth­utcai Ékes-féle korcsmában, ahol a mitsem sejtő korcsmáros nyugod­tan kiszolgálta őt. December 18-án már a rendőrség is megfigyelte a vendéglői helyiséget, azonban So­mogyi megneszelte a veszélyt s idejében kereket oldott. Elfogják Somogyit. A budapesti államrendörségnek végre is- sikerült elfogni és ártal-

Next

/
Thumbnails
Contents