Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-15 / 61. szám

Nyíregyháza, 1925. március 15. * Vasárnap XLYI. évfolyam. * 61. 8*am. JSÍYÍRiriDÉK. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hón 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 8. SZÁM. Telefon szém 139. Postacheque 2*566. Kéziratokat nem adunk vissza. MÁRCIUS 15. Csudálatos dátum ez!... Amikor kiejtjük a szánkon, vagy másoktót halljuk önkéntelenül is az erő, az ifjúság, a rügyfakasztó éleiujulás jutnak az eszünkbe! 1348. március 15. A szabadság eme vértelen forradalma a békés fejlődés hatartalan lehetőségeit csillogtatta, meg a magyar szivek előtt! De még a reménységet is megirigyelték tőlünk! A zsarnokság ezer ördögét harcba küldték ellenünk! A gonoszság pillanatnyilag diadalmaskodni is tudott az igazságon. Aminthogy a világ fundamentutumának felvettetése óta itt a földön az ideig-óráig való diadal mindig a hamisságé! Az élet alapos, romolhatatlan öröksége azonban mégis amannak jut!... »Ha szászor elesik is az igaz, bizony felkél! olvashatjuk az Írásban! S én most, amikor cikket akarok írni itt a csöndes, falusi paróchián március 15-ikére eltűnődöm magamban és ugy érzem, hogy nem találhatnék ennél örvendetesebi) evangéliumot! Ha Petőfi lángleikével s Kossuth ragyogó ékesszólásával bírnék, prófétaként járnám most be ezt a csonka magyar hazát, prófétálva az isteni igét: »Ha százszor elesik is igaz, bizony mondom felkél De én csak tanítvány vagyok! S ama márciusi ifjak 3-ik óriásának vagy mesemondó mfi\észének, az örökké élő Jókainak ajkán csüggök odaadó némasággal! Az én lelkem is, mint szerte e hazában az egész magyar nép, <jt ünnepli most! Klmerengve hallgatom, amint pereg ajkáról az ige: Te magyar ifjúság! Március 15-ike minden esztendőben á te ünnepnapod! Szent fogadalmak, reménység napja ez! Emiékezet napja ez az 1848-iki márciusi ijjakra, kiknek alakja a jelen sötétségében ugy magaslik előttünk, mint borongós éjszakán holdfénytől megvilágított távoli hegycsúcs Döbbenetesen, de mégis biztatón! íme, fásd: élet van, világosság v an-: csak Te még nem jutottál oda! Siess, kapkodd lábaid, haladj ahogy erőd s inaid vihetnek! Az igéret kánaán földjén vagy, de tudd meg, hogy Jehovádat csak a Sión hegyén tisztelheted igazán!... 'Fúdd meg, hogy üdvösség nem a pénz, a léhaság, a tobzódások földi mámorában hanem a honszeretet, áldozatkész szolgálat, kitartó munka, egymás megbecsülése, képességeink fejlesztése, az alkotás váraiban terem a számodra! Te magyar ifjúság! Te vagy a jövője ennek a nemzetnek s tiéd lesz osztályrészül a nemzet jövője! Külön egyik sem képzelhető el! F.rzed-e a felelősség súlyát? Lehetsz-e közömbös saját sorsod iránt?!... Ugy-e, nem?!... Te magyar ifjúság! Valamikor vezér voltál, kormányozni tudtál! Hivatásod volt ez 1848. március 15-ikén!... Ma van neked vezéred, kormányzód!... Valamikor azért küzdöttek a márciusi ifjak, hogy egy Horthy Miklós üljön az első magyar méltóságban ős Buda várában!... Megvan!... Csak követned kelÍ! A »legelső magyar ember* aki példát mutat neked, s nekünk mindannyiunknak az áldozatos életben, a szolgálatban!... Olyan szeretettel gondol Rád e Nagyúr, mint azon a helyen előtte 400 esztendőn keresztül senkisem! Ö nagyra becsiii téged magyar ifjúság! Szeret téged, lehajol hozzad, törődik veled, sokat vár tőled!... Öli, de fájna néki, ha meg nem értenéd! Oh, de fájna néki, ha nem követnéd! Óh! kétszeresen súlyos lenne néki minden sok gondja, ha csalódna Benned!... Te magyar ifjúság! Forrjon hát össze a szived-lelked a Vezér szívevei, inkével! Mutasd meg, hogy méltó vagy szeretetére! Mert biztos záloga vagy a jobb magyar jövendőnek! mert az iidvösség« utján fogsz járni!... Hallottad, ugy-e:... honszeretet, áldozatkész szolgáTat, kitartó munka, egymás megbecsülése, képességeink fejlesztése. alkotás íme, ezeket várja tőled Hazád, Nemzeted; ezekben mutat néked példát a Vezér!... 1848. március 15-én nemes és jobbágy, iparos, kereskedő, diák. földmives összeölelkezett a nagy csaták előérzetében! »Honvéd! ez a név a szeretet lángjánál lett ilyen ragyogó! Ápold, "fejleszd ezt a szeretetet! A szeretet erősebb, mint a halál!... Ne felejtsd pedig, hogy nemzetedet halálra szánták m ír, mint ol\ an sokszor most is! A nemzet jövője a tiéd, s l'e vagy a nemzet jövője! Ne csüggedj!..'."Van biztató ünnepi evangéliumod, mert: »...Ha százszor elesik is az igaz, bizony — mondom — ielkél!« Buj, 1925. március 15-én. Tálas Áron, h. lelkész. Kimélyítik a Sóstó medrét. Ligetesitik a sóstói szigetet és a tókömyékét. Milyen lesz a Sóstógyógyfürdő jövő képe? Nyíregyháza, tudósítónktól. március 14. Saját A közelgő nyáei szezon előreveti már a sugarát és erre való tekintettel az üzemi részvénytársaság sem nézi tétlenül, hogyan múlnak el a termékenyítő tavaszi napok, hanem l;ízas igyekezettel munkálkodik azon, hogy a Sóstógyógyfürdő külső képét és magát a fürdőt a modern igényeknek megfeielőleg rendbehozza, kicsinosítsa. Illetékes helyen érdeklődtünk a Sóstón folyamatba tett müveletek méretei és célja iránt s a nyert felvilágosításokat alább közöljük: A közelmúlt évszakok csapadékban való szegénysége eredményezte, hogy a Sóstó vízállása igen alacsonyra szállott. A nyári meleg pedig elősegítette az amúgy is kevés víz poshadását és a parti nádasok elhatalmasodását. Az őszt és téli hónapok szokatlan szárazsága, mely Európaszeríe víztelen tavakat produkált, a Sóstó vízEmlékezés Jókaira. Irta és a Bessenyev Kör Jókai ünnepén felolvasta: Czóbel Minka, a Petőfi Társaság tagja. A század végének'kezdetén vagyunk, egy kissé ködös, kissé fagyos őszi este, midőn Budapest legújabb és iegizléstelenebb tornvos házai is, festőinek látszanak, a" párás, lenyugvó naptól rózsaszínes levegőben. A Bajza-utcában egy magas, gyönyörű műterem fogad. A termet körülfutó galériához vezető lépcső korlátjához támaszkodva, magas nőalak vár:' a háziasszony, Fesztyné Jókai Róza. Elhelyezkedünk a műterem egy kedélyesen eldugott sarkában. Süppedő szőnyegek, kényelmes karosszékek vagy alkalmatos kis puffok előtt gyöngyházzal berakott török asztalkákon tea és cigaretták. »Ne ne hozza még be a Iámpát«, szól Fesztyné a belépő inashoz. Nem emlékszem, volt-e már villany akkor a Jókai házban? De azt'tudom, hogy a műterem világítása egészen művészies volt, elfátyolozott lámpák és keleti ékkövek .színeiben csillogó- kovácsolt, vasfüggőlámpáktól. Most azonban félhomály uralkodott a nagy teremben, mint a kedélyes kis szögletben csak az ablakonfonódott be diszkrétül némi •fény, Budapest utcáinak gázlángjaiból elsiklott a plafondon és megcsillant itt-ott, ha égy fénye.sebb tárgyba ütközött. Félhomályba voltak az arcok is a kis asztalok körül a nagy karos székekben. Sok érdekes arc, sok, azóta nevezetessé vált név. Mind nagyon boldogak, mert fiatalok voltunk nemcsak évszám.ban, de felkesülésben is. Egy oly hulláma a lelkesülésnek •vonult át a világon, mint az csak ritka időszakokban érlelődik az élet fáján. Nem harci riadó, nem politikai jelszavak, nem durva pártoskodás tüzelte ezen lelkeket, de egv majdnem áhítatos lelkesülés a kultúráért, a művészetért, a szépért, a jóért. A később, annyi gőggel bámult találmányok, melyek mellesleg mondva, nem hogy rövidítették volna, de hosszabbították a háborút még az idők méhében szunnyadoztak. A tenger alatt járók jóformán csak Jules Verne regényeiből ismertük. Repülőgép, lkárus meséje alakjában szerepelt agyunkban. Tiizszóró s más még fel nem talált halálgépezetekkel nem gondoltunk. Minek is gondoltunk volna? hiszen ott volt a végén egy megcsonkított ország, egy összetört nemzet. S ha egyik-másikunk leikében fel is merült egy szomorú prófétai látomány, kizártuk azt magunkból s helyette reménysugárt plántáltunk sziveinkbe. Harc mindig volt és lesz, mig két ember él a világon, de a mostani harc rettenetes, alattomos és -könyörtelenmódja a kanibálok kegyetlenségéből és a démonok leleményes gonoszságából összeállítva, nem hozott semmi jót, se győzőnek, se fegyőzöttnek. De eltérek tárgyamtól. Mint mondám, fiatalok és boldogak voltunk. Mednyánszky László szokrateszi koponyája is alig látott még 38 évet, - ő volt a legidősebb köztünk. Pékár Gyula, az ifjú Herkules, most adta ki első novelláját »Menyasszony fehérben«. Sok gratulációt és bámulatot aratott vele tőlünk. A Mutamurt, Herczeg Ferenc első könyvét mindnyájan nyeltük és csodáltuk, ugy Gozsdu kötetét is. De ők most nem voltak köztünk bác később ugyanitt találkoztam ugy egyikkel, mint másikkal. Aggházy zene suitejérői beszélt s néhány accordot ütött meg a zongorán, művészi kézzel és zenei ^lapossággal. A társalgás néha pesz

5 szimisztikus irányba fordult, majd a festészetben a valeurök és árnyalatok értékét tárgyalták, mig egyszerre Feszty Árpád, megrázva barna hajzatát, jókedvű optimizmussal kiáltott bele a félhangon folytatott vitába: »Mit valeur, nnt nuance, nekem a világ veres!« Még akkor a veres szín nem jelentett pártfogalmat, csak tündöklő életörömet. Egy egyenes támlájú magas karosszékben byzanci merevséggel ült a társaság lelke, mozgató ereje a korán elhunyt fiatal iró, Jiisth Zsigmond. Halvány, vékony kezei a szék párnás karján Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba. AZ ULtolsBÓ Főszerepben: EMIL JANNINGS. Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba. Egyes szám ára 2P0CI korona.