Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-15 / 61. szám

Nyíregyháza, 1925. március 15. * Vasárnap XLYI. évfolyam. * 61. 8*am. JSÍYÍRiriDÉK. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hón 30000 K. Negyedévre 90000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 8. SZÁM. Telefon szém 139. Postacheque 2*566. Kéziratokat nem adunk vissza. MÁRCIUS 15. Csudálatos dátum ez!... Amikor kiejtjük a szánkon, vagy másoktót halljuk önkéntelenül is az erő, az ifjúság, a rügyfakasztó éleiuju­lás jutnak az eszünkbe! 1348. március 15. A szabadság eme vértelen forra­dalma a békés fejlődés hatarta­lan lehetőségeit csillogtatta, meg a magyar szivek előtt! De még a reménységet is megirigyelték tő­lünk! A zsarnokság ezer ördögét harcba küldték ellenünk! A go­noszság pillanatnyilag diadalmas­kodni is tudott az igazságon. Aminthogy a világ fundamentu­tumának felvettetése óta itt a föl­dön az ideig-óráig való diadal mindig a hamisságé! Az élet ala­pos, romolhatatlan öröksége azon­ban mégis amannak jut!... »Ha szászor elesik is az igaz, bizony felkél! olvashatjuk az Írásban! S én most, amikor cikket akarok írni itt a csöndes, falusi paróchián március 15-ikére eltűnődöm ma­gamban és ugy érzem, hogy nem találhatnék ennél örvendetesebi) evangéliumot! Ha Petőfi lángleikével s Kos­suth ragyogó ékesszólásával bír­nék, prófétaként járnám most be ezt a csonka magyar hazát, pró­fétálva az isteni igét: »Ha száz­szor elesik is igaz, bizony mon­dom felkél De én csak tanítvány vagyok! S ama márciusi ifjak 3-ik óriásá­nak vagy mesemondó mfi\észének, az örökké élő Jókainak ajkán csüg­gök odaadó némasággal! Az én lelkem is, mint szerte e hazában az egész magyar nép, <jt ünnepli most! Klmerengve hallgatom, amint pereg ajkáról az ige: Te magyar ifjúság! Március 15-ike minden esztendőben á te ünnepnapod! Szent fogadalmak, reménység napja ez! Emiékezet napja ez az 1848-iki márciusi ij­jakra, kiknek alakja a jelen sötét­ségében ugy magaslik előttünk, mint borongós éjszakán holdfény­től megvilágított távoli hegycsúcs Döbbenetesen, de mégis biztatón! íme, fásd: élet van, világosság v an-: csak Te még nem jutottál oda! Si­ess, kapkodd lábaid, haladj ahogy erőd s inaid vihetnek! Az igéret kánaán földjén vagy, de tudd meg, hogy Jehovádat csak a Sión hegyén tisztelheted iga­zán!... 'Fúdd meg, hogy üdvösség nem a pénz, a léhaság, a tobzódá­sok földi mámorában hanem a honszeretet, áldozatkész szolgálat, kitartó munka, egymás megbecsü­lése, képességeink fejlesztése, az alkotás váraiban terem a számod­ra! Te magyar ifjúság! Te vagy a jövője ennek a nemzetnek s tiéd lesz osztályrészül a nemzet jövője! Külön egyik sem képzelhető el! F.rzed-e a felelősség súlyát? Le­hetsz-e közömbös saját sorsod iránt?!... Ugy-e, nem?!... Te magyar ifjúság! Valamikor vezér voltál, kormányozni tudtál! Hivatásod volt ez 1848. március 15-ikén!... Ma van neked vezéred, kormányzód!... Valamikor azért küzdöttek a márciusi ifjak, hogy egy Horthy Miklós üljön az első magyar méltóságban ős Buda vá­rában!... Megvan!... Csak követned kelÍ! A »legelső magyar ember* aki példát mutat neked, s ne­künk mindannyiunknak az áldoza­tos életben, a szolgálatban!... Olyan szeretettel gondol Rád e Nagyúr, mint azon a helyen előt­te 400 esztendőn keresztül senki­sem! Ö nagyra becsiii téged ma­gyar ifjúság! Szeret téged, lehajol hozzad, törődik veled, sokat vár tőled!... Öli, de fájna néki, ha meg nem értenéd! Oh, de fájna néki, ha nem követnéd! Óh! kétszeresen súlyos lenne néki minden sok gondja, ha csalódna Benned!... Te magyar ifjúság! Forrjon hát össze a szived-lelked a Vezér szí­vevei, inkével! Mutasd meg, hogy méltó vagy szeretetére! Mert biz­tos záloga vagy a jobb magyar jövendőnek! mert az iidvösség« utján fogsz járni!... Hallottad, ugy-e:... honszeretet, áldozatkész szolgáTat, kitartó munka, egymás megbecsülése, képességeink fej­lesztése. alkotás íme, ezeket várja tőled Hazád, Nemzeted; ezekben mutat néked példát a Ve­zér!... 1848. március 15-én nemes és jobbágy, iparos, kereskedő, diák. földmives összeölelkezett a nagy csaták előérzetében! »Honvéd! ez a név a szeretet lángjánál lett ilyen ragyogó! Ápold, "fejleszd ezt a szeretetet! A szeretet erősebb, mint a halál!... Ne felejtsd pedig, hogy nemzete­det halálra szánták m ír, mint ol\ an sokszor most is! A nem­zet jövője a tiéd, s l'e vagy a nemzet jövője! Ne csüggedj!..'."Van biztató ünnepi evangéliumod, mert: »...Ha százszor elesik is az igaz, bizony — mondom — ielkél!« Buj, 1925. március 15-én. Tálas Áron, h. lelkész. Kimélyítik a Sóstó medrét. Ligetesitik a sóstói szigetet és a tókömyékét. Milyen lesz a Sóstógyógyfürdő jövő képe? Nyíregyháza, tudósítónktól. március 14. Saját A közelgő nyáei szezon előreveti már a sugarát és erre való tekin­tettel az üzemi részvénytársaság sem nézi tétlenül, hogyan múlnak el a termékenyítő tavaszi napok, hanem l;ízas igyekezettel munkál­kodik azon, hogy a Sóstógyógy­fürdő külső képét és magát a fürdőt a modern igényeknek meg­feielőleg rendbehozza, kicsinosítsa. Illetékes helyen érdeklődtünk a Sóstón folyamatba tett müveletek méretei és célja iránt s a nyert felvilágosításokat alább közöljük: A közelmúlt évszakok csapadék­ban való szegénysége eredményez­te, hogy a Sóstó vízállása igen ala­csonyra szállott. A nyári meleg pedig elősegítette az amúgy is ke­vés víz poshadását és a parti ná­dasok elhatalmasodását. Az őszt és téli hónapok szokatlan száraz­sága, mely Európaszeríe víztelen tavakat produkált, a Sóstó víz­Emlékezés Jókaira. Irta és a Bessenyev Kör Jókai ünnepén felolvasta: Czóbel Minka, a Petőfi Társaság tagja. A század végének'kezdetén va­gyunk, egy kissé ködös, kissé fa­gyos őszi este, midőn Budapest legújabb és iegizléstelenebb tor­nvos házai is, festőinek látszanak, a" párás, lenyugvó naptól rózsa­színes levegőben. A Bajza-utcában egy magas, gyönyörű műterem fogad. A ter­met körülfutó galériához vezető lépcső korlátjához támaszkodva, magas nőalak vár:' a háziasszony, Fesztyné Jókai Róza. Elhelyezkedünk a műterem egy kedélyesen eldugott sarkában. Süp­pedő szőnyegek, kényelmes karos­székek vagy alkalmatos kis puffok előtt gyöngyházzal berakott török asztalkákon tea és cigaretták. »Ne ne hozza még be a Iámpát«, szól Fesztyné a belépő inashoz. Nem emlékszem, volt-e már vil­lany akkor a Jókai házban? De azt'tudom, hogy a műterem világí­tása egészen művészies volt, elfá­tyolozott lámpák és keleti ékkövek .színeiben csillogó- kovácsolt, vas­függőlámpáktól. Most azonban félhomály ural­kodott a nagy teremben, mint a kedélyes kis szögletben csak az ab­lakonfonódott be diszkrétül némi •fény, Budapest utcáinak gázláng­jaiból elsiklott a plafondon és megcsillant itt-ott, ha égy fénye­.sebb tárgyba ütközött. Félhomályba voltak az arcok is a kis asztalok körül a nagy ka­ros székekben. Sok érdekes arc, sok, azóta nevezetessé vált név. Mind nagyon boldogak, mert fiatalok voltunk nemcsak évszám­.ban, de felkesülésben is. Egy oly hulláma a lelkesülésnek •vonult át a világon, mint az csak ritka időszakokban érlelődik az élet fáján. Nem harci riadó, nem politikai jelszavak, nem durva pár­toskodás tüzelte ezen lelkeket, de egv majdnem áhítatos lelkesülés a kultúráért, a művészetért, a szép­ért, a jóért. A később, annyi gőg­gel bámult találmányok, me­lyek mellesleg mondva, nem hogy rövidítették volna, de hosszabbí­tották a háborút még az idők méhében szunnyadoztak. A ten­ger alatt járók jóformán csak Ju­les Verne regényeiből ismertük. Repülőgép, lkárus meséje alakjá­ban szerepelt agyunkban. Tiiz­szóró s más még fel nem talált halálgépezetekkel nem gondol­tunk. Minek is gondoltunk volna? hi­szen ott volt a végén egy meg­csonkított ország, egy összetört nemzet. S ha egyik-másikunk lei­kében fel is merült egy szomorú prófétai látomány, kizártuk azt ma­gunkból s helyette reménysugárt plántáltunk sziveinkbe. Harc mindig volt és lesz, mig két ember él a világon, de a mos­tani harc rettenetes, alattomos és -könyörtelenmódja a kanibálok ke­gyetlenségéből és a démonok lele­ményes gonoszságából összeállítva, nem hozott semmi jót, se győző­nek, se fegyőzöttnek. De eltérek tárgyamtól. Mint mondám, fiatalok és bol­dogak voltunk. Mednyánszky László szokrateszi koponyája is alig látott még 38 évet, - ő volt a legidősebb köztünk. Pékár Gyu­la, az ifjú Herkules, most adta ki első novelláját »Menyasszony fe­hérben«. Sok gratulációt és bá­mulatot aratott vele tőlünk. A Mutamurt, Herczeg Ferenc első könyvét mindnyájan nyeltük és csodáltuk, ugy Gozsdu kötetét is. De ők most nem voltak köztünk bác később ugyanitt találkoztam ugy egyikkel, mint másikkal. Agg­házy zene suitejérői beszélt s né­hány accordot ütött meg a zongo­rán, művészi kézzel és zenei ^la­possággal. A társalgás néha pesz 5 szimisztikus irányba fordult, majd a festészetben a valeurök és ár­nyalatok értékét tárgyalták, mig egyszerre Feszty Árpád, megrázva barna hajzatát, jókedvű optimiz­mussal kiáltott bele a félhangon folytatott vitába: »Mit valeur, nnt nuance, nekem a világ veres!« Még akkor a veres szín nem jelentett pártfogalmat, csak tündöklő élet­örömet. Egy egyenes támlájú ma­gas karosszékben byzanci merev­séggel ült a társaság lelke, moz­gató ereje a korán elhunyt fiatal iró, Jiisth Zsigmond. Halvány, vé­kony kezei a szék párnás karján Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba. AZ ULtolsBÓ Főszerepben: EMIL JANNINGS. Hétfőn Kedden a Városi Mozgóba. Egyes szám ára 2P0CI korona.

Next

/
Thumbnails
Contents