Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-13 / 59. szám

1925. március 13. J#ÖORIDÉK 3 gén Protestáns Irodalmi Társaság március vé­nagy irodalmi és vallásos estély! rendez Az irodalmi ünnepély szónoka Br. Ravasz László ref. püspök lesz. A kettős ünnepélyt az e?. templomban és a Vármegyeháza nagytermében tartják meg. márc. 12. A Nyir­Nyipegyháza vidék tudósítójától . Az Országos Protestáns Irodal­mi Társaság március végén, leg­közelebb általunk is megjelölendő jidőpontban nagyszabású vallásos estélyt és irodalmi ünnepélyt ren­dez városunkban. Az estély sikere érdekében a nyíregyházi két pro­testáns egyház vezérférfiai a leg­messzebbmenő áldozatot meghoz­zák s minden igyekezetük arra irá­nyul, hogy az irodalmi estély mély nyomokat hagyjon a tiszta erköl­csöt és az ezen épülő kulturát kereső emberek Ieikeben. Nem kell kiemelnünk a tervbe vett irodalmi ünnepség értékét, ha közöljük azt, hogy a kettős ünnep­ség ünnepi szónoka dr. Ravasz László, dunamelléki ref. püspök lesz, aki elismerten egyike a ma tlő legnagyobb egyházi szónokok­nak és szépiróknak. Dr. Ravasz Lászlót több neves egyházi vezér­férfíu le fogja kisérni nyíregyházi útjára, akiknek mindegyike ko­moly értékeket képvisel . A tervbevett ünnepély két részre oszlik. Egy inkább vallásos jelle­gű ünnepély lesz az ev. templom­ban. A másik ünnepély pedig, melynek kimondottan irodalmi jel­lege lesz, a Vármegyeháza jiiszter­meben fog megtartatni. Mindkét ünnepélyen dr. Ravasz László mond beszédet. E hét végén már valószínűleg ab ban a helyzetben leszünk, hogy ugy az ünnepély határozott idő­ontját, mint műsorát is módunk­an lesz a nyilvánossággal közölni. A fővárosi illusztris szereplő­kön kívül részt vesznek egyes nyíregyházi énekkarok s a debre­ceni zenei élet egyes kiválóságai is az ünnepség változatossá és von zóvá tételében . is nagyon a Már nem is válságos, de halálos óráit éli a kereskedelem. március 11. Saját Nyiregyháza, tudósítónktól . A hónapok óta tartó gazdasági pangás, a magyar kereskedelem krízisét vonta maga után. A viszo­nyok napról-napra rosszabbodnak, ugy, hogy ma már nem is válsá­gos, de halálos óráit éli a keres­kedelem. Virágzó hatalmas válla­latok, nem rég még irigyelt fényes üzletek máról-holnapra elpusztul­nak. A polgári középosztály, a la­teiner, a gazda, az iparos és ke­reskedő soha még olyan szánalmas gazdasági viszonyok között nem élt, mint most. Gazdasági életünk­ben teljes pangás állott be. A más­kor legforgalmasabb napon, heti­vásárkor, megfigyeltük az üzlete­ket. Minden bolt üres. Vevőt alig látni. A hatalmas üzletek máskor kor túlzsúfolt polcai félig üresek. Mindenki tartózkodik a vételtől, kereslet nincs. A hatalmas fényt árasztó ívlámpák seholsem égnek, mert a villanytól kezdve a kenyé­rig, mindenben takarékoskodm'kell — a viszonyok leghűbb tükrét ad­ják: a kirakatok. Az évek sora óta nyugalomba tett plakátok újból előkerültek «MéIyen leszállított árak» Alkalmi véteb, «Tulzsufolt áruraktár mi­att nagy árleszállítás*) és hasonló feliratú felhívások csalogatják a vá sárlókat. Az árak határozottan oi_ csóbbak, mint voltak, de není azért, mert a termelési költségekés igy a beszerzési árak is olcsóbbak lettek volna, csak azért, mert a kereskedők a forgalom hiánya miatt kénytelenek még áron alul is adni portékájukat. Nincs pénz s ez az oka annak, hogy megszün. minden üzleti élet. Megszólaltattuk a piac néhány közismert kereske­dőjét, akik közül az egyik legna­gyobb posztó és rövidáru kereskedő a következőket mondotta. Ma a szomszédomat, holnap talán _ en­gem ér utói a gazdasági válság szomorú végzete. Lehet, hogy 30 évi munkám minden tevékenysége máról-holnapra rómba dől. — S mégis vannak, akik azt mondják a kereskedőnek: most kezdődik az újbóli meggazdagodás lehetősége. Bejelenti a fizetésképtelenséget, megtartja másnak a pénzét. Hát én csak azt mondhatom, azokra akik ezt mondják «ki mint él, ugy itél». Itt állok hatalmas fize­tési kötelezettségekkel s a napi be­vételem nem elegendő az üzleti költségekre. A téli áru mind itt fekszik, mert még az időjárás is összeesküdt ellenünk — mondja rezignáltán. Tavaszi árum nincs, bármilyen keveset is, de vennem kell. Miből fizessem ki a téli árut, miből vegyek uj árut? Helyzetünk kilátástalan rossz s ha a viszo­nyok hirtelen nem változnak, beie­pesztuIunk. Az egyik uridivat kereskedő éppen a mélyen leszállított áruk kirakatcéduláit irta, mikor be­mentünk hozzá. Az alkalmazottak szinte kórusba kiálltják «alászol­gája, mivel szolgálhatunk)). — A máskor állandóan jókedélyü keres­kedő szomorú, gondterhelt arccal válaszol kérdésünkre. Uram, heti vásár délután van és 470000 koro­nát árultam. Mit lehet ebből csi­nálni, árut fizetni, adót, házbért megkeresni, vagy megélni? Holnap kapok Pichler kalapokat. Három­millió vámot kell érte fizetnem, azt hittem, ma megárulom. Hol veszem majd a három milliót. Az üzlet teljesen megállott. A kiadás napról-napra nő. A fizetési felszó­lítások halomszámra gyűlnek, ugy hogy nem is tudom elképzelni, mi lesz velem . A füszerkereskedök helyzete éppen olyan szomorú, mint akármilyen más szakmabelié. Az egyik közismert füszerkeres­kedő a következőket mondotta. Az üzlet teljesen megállott. Aki vesz, az is csak hitelbe vásárol. Fizetni nem fizet senki. Bárkihez küldők pénzért, azzal fizetnek ki, hogy «nincs». Tessék már ebből fizetni. A közterhek oly nagyok, hogy már adófizeíési' kötelességemnek sem tudok eleget tenni. Majdnem minden héten van egy uj adótár­gyalásom. Legutóbb a megfelebbe­zett italmérési illetékem tárgyal­ták. Békében fizettem 25 koronát, most 125 aranykoronát. Ki tudom mutatni, hogy a kivetett adónak felét nem forgalmaztam, szeszes italból egész évben. Most irom ép­pen a kérvényt, hogy az enge­délyt visszaadom s a szeszes ital árusításáról lemondok. A házbér mindig magasabb, a rezsi több, a forgalom egy harmadrészére csökkent, meddig lehet ezt igy bír­ni — ebbe beíe kell pusztulni, tönkre kell menni. Három kis rövid nyilatkozat, szomorú korképe a viszonyoknak. Tönkre megy a kereskedelem, az ipar, elszegényedik teljesen a kö_ zéposztály és akkor már könnyű lesz szanálni — mert nem lesz kit és mit . . Egy magyar emigráns a bécsi Lasidesgerichten. Fiscíier Ernőt, a kommuni-ta Szellemi Termékek Ors/ágos Tanácsónak .őhivaialnokut az osztrák hatóságok április l-ig ki akarják szolgáltatni Magyarországnak. Bécs, március 12. Néhány nap előtt a steinhofi tébolydából átszállították Fischer Ernő magyar emigránst a Lan­desgericht " fogdájába. A magyar hatóságok ugyanis az osztrák bí­róságoktól Fischer kiadatását kérték. Fischer a proletárdiktatúra alatt a Szellemi Termékek Országos Ta­nácsának egyik főhivatalnoka volt és a sporoni fióknál működött. — A magyar bíróságok előtt az 52 éves kiadóhivatali tisztviselőt okmányhamisitássa! és ruha­lopással vádolják. Ezen az alapon kérték kiadatását is. Amikor a kiadatási kérés meg­érkezett, Fischer a steinhofi té­boly dában volt ápolás alatt. A kö­rözött emigráns ugyanis megrögzött morfinista és már több ízben volt elmegyógy­intézetekben.. Mikor a magyar hatóságok át­irata megérkezett, az orvosok egészségesnek nyilvánították és megengedték átszállítását a Lan­desgericht fogdájába. Mikor itt Fischer értesült arról, hogy a vizsgálóbíró április l-ig feltétlenül végre akarja hajtani a határra való tolonco'iását és átadását a magyar hatóságoknak, Fischer dühöngeni kezdett, véresre zúzta magát, ugy, hogy a rabkórházba kellett szállítani. Az emigránsok szervezete pe­dig nyomoan megbízott egy ügy­védet azzal, hogy akadaíyozzaa meg Fischer kiadatását. Az ügy­véd az igazságügyminiszterhez és tekintélyes képviselőkhöz fordult, hogy II 1 II 1 Világszenzáció! és Fischer kiadatását az osztrák ha ó ágok akadályozzák meg, mivel erre egyrészt semmi ok nincs, másrészt pedig félő, hogy az amúgy is gyönge idegzetű Fischer félelmében vagy megőrül vagy öngyil­kosságot követ el. A szociáldemokrata frakció par­lamenti képviselete megígérte az ügyvédnek, hogy minden befolyá­sukat latba vetik a kiszolgáltatás megtagadása érdekében . üjra előadják az ősi „Kállai kettőst" Nagy­kálióban. Nyíregyháza, március 12. Saját tudósítónktól . Az egész ország etnográfusainak felkeltette a figyelmét a mult év­ben az a híradásunk, hogy Nagy­kállób an Szabó Antal református ig. tanitó évtizeke óta folyó kutató­munkásságának eredményeként, be tanították az ősi «KálIai kettőst.* A gyönyörű magyar tánc bemu­tatóján jelen voltunk s arról a fő­városi sajtó is megemlékezett. — Most március 15-én a Nagykállót Polgári Dalárda a Pannónia nagy termében műsoros estet és tánc­mulátságot rendez, amelynek mű­sorába újra felvették a «Kállai kettőst», amelynek szépségében sohasem lehet betelni. Az érdekes műsor a következő : 1. Himnusz. Énekli a dalárda. 2. Beszéd. Tartja Görömbey Pé­ter. 3. E szép hazában. Énekli a nyolcas. 4. Szavalat. 5. Népdal egyveleg. Énekli a dalárda. 6. Sza­val Seress Irénke. 7. Egyveleg. Énekli a vegyeskar. 8. Kállai ket tős. Táncolják: Lőrinczy Gábor, Torma Birike, Vágó Lajos, Borsy Linuska, Toka Menyhért, Aradi Erzsébet, Toka Zoltán, Salga Ilonka, Vágó István, Jeney Er­zsébet, Lőrinczy István, Borbély Rozália. — Nemzeti induló. Énekli a dalárda. Jegyek előrevált­hatok Nagykálióban a «Szabolcs» nyomdában. E meghívó kivánatr* előmutatandó . Bwwmmtmmmmmm y o a legelegánsabb ia leg­tartalmasabb tavaszi ís nyári di v a t album második kiailása kapható az Ujságboltban. .•.ss?. úrwsmwwMmBsmmmii***

Next

/
Thumbnails
Contents