Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-08 / 55. szám

1925. március 8. Jíyíryidéb: Szombat Vasárnap Szenzáció ! Pénzimidól (Tatjána hercegnő) Főszerepben : flgpjjgj. [(^jjjj Előadások kezdete hétköznap 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7, 9. Weiner Leó „Farsang" cimü zenei immo­reszkje. A filharmonikusok 16-iki hangver­senyének 2-ik száma. Három erőteljes zökkenés. A bá­mészkodó, tolakodó tömeg előre­lódul, hogy jobban lássa az érkező »Karneval herceget«. íme, már itt is van. Szájtátva nézik, ő pedig belefúj a sípjába. £s felvonulnak egymásután a vendégek. Finom, graciózus leányok, óvatosan, köny­nyed, ritmikus léptekkel. Csufo­lodva veti előttünk a cigánykereket Karnevál őfensége. Jönnek udvarias urak. Most még peckesen, vigyázva lépkednek és bókolnak jobbra-balra. Itt-ott kriti­záló női megjegyzések hallatsza­nak. Közben egyre gyűlnek a ven­dégek. Mind több és többen jön­nek, tolonganak, zajosan diskuráld nak, lehetetlenné téve a táncot. Végre egy kicsit alábbhagy a ka­varodás, amit rögtön fel is hasz­nál egy fiatalember és bohókás táncba kezd. Majd táncosnőt kap és azzal folytatja. A többiek is táncba kezdenek. Duhaj jókedv uralkodik.-Közben mintha egy sze­paré ajtaja nyilt volna ki. Ott se sokkal kisebb" a lárma. De hirte­len becsapódik az ajtó és vége a zavaró, idegen lármának. Karne­vál herceg sípját utánozzák. Majd egy holtrészeg csuklásoktól meg­szakítva motyog valamit. Ugy lát­szik, a hallott nótákat igyekszik visszaidézni. Többen segítenek, de nem sikerül. Mind belegabalyodik. Egy fiatalember hegedülése vet vé­jget a zavaros helyzetnek. Egy vig nótát szomorúra fordít, amiért mi­előtt befejezhette volna, annak rendje és módja szerint kidoba­tik. Visszatér a jókedv, aminek Kar­nevál herceg sipja vet véget. Mindenféle gép, malom, gyári és cséplő-üzemhez szükséges összes cikkek és anyagok. Lét­rák, kézikocsik, nyugszé­kek, zsák-taligák, össze­hajtható kertiszékek Szik­vizgyári és vendéglői beren­dezések, pultok, kimérő ké­szülékek, jégszekrények, gu miáruk, pincészeti felszerelé­sek, dugók, palackkupakok. Acét és ólom csomagzáróplombák és fogók. Mérlegek minden kivitelben legolcsóbban kaphatók Hungária Üzemfelszerelés} és Áru kereskedelmi Rész­vénytársaság >_ Debreczen, Hunyady-utca 11. sz. 512-2 Ének Jókairól Egyszer a jó Isten teremtő kedvében Segitni akart a szegény magyar népen; Szenvedéseire szánakozva gondolt, Adott neki egy nagy igazmese-mondót. Mesébe való az, amit ezer éve Áll ki ez a nemzet küzdve és remélve; Küzdelmünk visszhangja, reményünk oltára Méltó legyen majd a gyönyörű munkára.' Fényt a napsugárból, szint a szivárványból, Mézet a kerek föld ezer virágából Gyűjtött, hogy elérje örömének teltét: Igy alkotta az Úr Jókainak lelkét. Ki érti meg, ha nem született magyarnak, Mi ad neki rajtunk erőt és hatalmat ? S aki egyszer magyar, ki ne értené meg Áldásait az ö örök érdemének?! Jókainak lelke, bármilyennek tartsák, Maga a rajongó, örök fiatalság; Hősei homlokán fénynek glóriája Ifjú éveinknek büszke ideálja. Tisztaság, nemesség gondolatban, tettben, Nagy rátörő cél és mégse lehetetlen; Szemünk lángra lobban, szivünk tettre dobban. Akarni és merni ki tanítna jobban ?! S mennyi színe van, ha festeni akarja, Milyen is a múltnak s jelennek magyarja! Sebeinket sokszor elevenig tépi. Vele sir az asszony, vele sir a férfi . . . Ha felülkerültünk, józanságra intett, Amikor elestünk, ő emelt fel minket: Viseljük el békén, amit a sors ránk mért, Halni is élni is tudjunk szép hazánkért! És amit elmesél, s ez igazán rávall, Bevonja lelkének aranyhumorával; Olvassad Jókait, ha megöregedtél, S nem fogod érezni, mi az a hideg tél! Zengő szava olyan, mint a madárének, Édes a beszéde fiatalnak, vénnek; Lehozza az eget gyönyörűségedre, Máskor meg magával ragad az egekbe. Föld felett, víz alatt, idegenben, itthon, Semmi se maradhat szeme előtt titkon; Megérzi az újat, meglátja a régit, Az ő világának sohse éred végit. Mikor vele vagyok, mintha ünnepelnék, Nem érzem az élet ezer gondját, terhét; Megfüröszti lelkem, megnöveszti szárnyam, Vele tudok hinni Nagy- Magyarországban! VIETOR1SZ JÓZSEF. Jókai ünnep a Koronában. Nyíregyháza, március 7. Saját tudósítónktól. A tegnap esti Jókai-emlékünnep amelyet a »Korona« nagytermében tartott, illusztris és nagyszámú kö­zönség jelenlétében a Bessenyei Kör, méltó folytatása volt a város Jókai díszközgyűlésének. Meleg, lelkes hangulat uralkodott a teremben, bizonyságául annak, hogy pusztán irodalmi eszközökkel is le lehet kötni órákra a közönség figyelmét. Attól a perctől kezdve, amidőn Mikecz Dezső m. kir. udva­ri tanácsos, a Bessenyei Kör el­nöke megjelenik az előadói asztal mellett,.'feszült érdeklődéssel figyel­jek a jelenlévők minden elhangzott szóra. A gondolatokban gazdag, brilliáns irói tollal kidolgozott, mély irodalmi műveltségről tanús­kodó megnyitót a következőkben adjuk : Mikecz Dezső megnyitója Csodálatos, Isten áldotta idő-. szak volt a mult század első ne­gyede a magyar nemzet ezer éves életében. Mintha egy égi bőségszaru nyí­lott volna meg a magyar Glóbus felett: egymásután jelentkeznek hazánk egén a tündöklőnél tündök­lőbb csillagok, melyek egymást kö­vetve vakítják el szemeinket és ra­gyogják be egünket. A század első évében látja meg a napvilágot Vörösmarty Mihály, akinek ajkán először szólal meg legtisztábban, legzengzetesebben gyönyörű magyar nyelvünk, aztán jön Arany János, ki gondolatainak mélységével, nyelvezetének biibá­jával és verselesének tökéletességé­vel az egész világirodalom legel­sői közt áll; majd a szabadság és szerelem édesszavu csalogánya Pe­tőfi Sándor; a mély gondolkozá­sú, zárkózott, pesszimista Madách Imre; és végül, a negyedszázad utolsó évében, mintha a Magyarok Istenének parancsszavára egy ki­apadhatatlan, ezer színben játszó forrás fakadt volna a sziklából, meg érkezett a minden idők legnagyobb mesemondója: Jókai Mór! Rövid 25 év alatt, mélyen tisz­telt Hölgyeim és Uraim, "ömlött e tenger gazdagság, melynek értékét alig tudjuk kellőképen felbecsülni, a maroknyi magyar nemzetre; és ez a negyedszázad egyszerre oly dús­sá tette a nemzetet a népek soka­ságában, mint mikor az aranyásó nehéz munkája közben a föld mé­lyében egyszerre . kiapadhatatlan arany tömegekre talál . Erinek a páratlan öt csillagnak fénye ragyogja be azóta egünket és fogja beragy ogni, amig egy ma­gyar lesz a földön . Jókai Mór a legfiatalabb e láng­elmék között és az maradt munkái­ban is. őneki volt legnagyobb ol­vasóközönsége, az ő idejében élt és az azóta élő nemzedék köré­ben. Neki hosszú életet adott a Gondviselés és ezt azzal hálálta meg, hogy pazar bőkezűséggel on­totta szebbnél-szebb alkotásait nemzetére és az egész müveit vi­lágra ,amely igyekszijí munkáit for­dítás utján irodalmába beültetni. — Hosszú élete alatt létrejött alkotá­sai oly kimeríthetetlen és sokoldalú kincsesbányát tárnak fel, amelyben mindenki megtalálja azt, amit kí­ván és szeret. A mesemondó képességének szinte kiapadhatatlan forrása, a szárnyra kelt képzelő tehetségnek emberfeletti csapongása, az édes andalító bűbáj, mely az ő meséi­ből felénk árad, oly bámulatra méltó, oly lenyűgöző erejű, hogy valóban nem tudjuk: ezer színben szikrázó lángelméjének melyik szín­pompájában gyönyörködjünk leg­Elvezet ö bennünket a magyar történelem minden időszakába; lát­juk daliás őseink küzdelmeit a sza­badságért, látjuk szép hazánkat el­lenség által szorongatva, látjuk tör­ténelmünk nemes és fenkölt lelkű nőalakjait. Elrepülünk fantáziája csapongó szárnyán az északi sark­ra, visszaszállunk földünk gyer­mekkorába, le a föld gyomrába, majd a Senki szigetének paradi­csomi szépségét mutatja meg ne­künk, azután felszállunk vele Tatrangi Dávid repülőgépén a le­vegő ég végtelen Óceánjába. Sze­münk előtt valósul meg az, amit ő költői képzelete hevületében megálmodott, amit az akkori ol­yasok egy része bizonyára fejcsó­válva túlzott fantasztikumnak mi­nősített. És vájjon mi fog még megvalósulni képzelményeiből? De nem akarok hosszabb időig időzni aaz ő alkotásainak jellemzé­sénél; oly beláthatatlan nagy az ő költői birodalma, hogy azt még képzeletben bejárni is alig lehet. Különben is mindnyájan, akik itt vagyunk, jól ösmerjük ezt a Tün­dérországot; eleget jártuk és jár­juk, a költő által vezérelve, annak virágos ösvényeit, borongós lige­teit, napsütéses térségeit; mindnyá­jan megkönnyeztük meséinek ér­zelmes, édesbús eseményeit és mo­solyogtunk ragyogó humorának is­teni derűjén, verőfényén. Legyen ö áldott azért a sok-sok gyönyörűségért, amit müveivel kor­társainak nyújtott, de legyen ezer­szer áldott azért, amit nekünk, a mai szomorú időket megért ma­gyaroknak adott! Vigaszt, feledést, a rettenetes je­lentől való menekülést nyújt- ő ne­künk, nemcsak ragyogó költésze­tet! Ha elővesszük az Ö írásait, elfeledjük a jelen kinzó gyötrel­meit, a szivettépő keserűséget, mely a Végzet igazságtalansága folytán lelkünket marcangolja. Az Ö Ezer egy éjszakai meséi elringatnak ben­nünket a szomorú jelenből és pi­henőt adnak gyötrődő Ielkeinknek. De ne legyén ez a pihenő tu­nya tétlenség; alkalom legyen ar-

Next

/
Thumbnails
Contents