Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-08 / 5. szám

1S25. ianu4r 8. JSÍYÍRYIDÉK 3 szépirodalomhoz sem. Ha Csehország ma­gát kuiturállamnak tartja, nevetséges, liogy korlátokat állit a tudomány és iroda­lein elé, lia nem eng'edi, hQgy könyvek, folyóiratok és lapok akadálytalanuf jUs­saakn át cseh területekre. Az ellenzék ezt a kérdést is állandó napirenden tartja. — Igen fontos kérdés a szlovák és russzin autonómia kérdésének elintézse is, mert enélkül az ellentétek végfeg ef nem simul­hatnak. A gazdásági kérdésekben váló ön­állóságért a szlovákok a magyarokkal és ruthénekkel együtt küzdenek a icseh 1 centralizáció ellen s a legközelebbi vá­lasztások véglegesen igazolni fogják, hogy a cseh kormány rövidlátása, hangzatos; szocialista jelszavak mögé bujtatott türel­metlen sovinizmusa döntő vereséget fog szenvedni a tótok, magyarok, németek és ruthének igazságával széniben : i van Mosjoyli n | Natalia Lissenko | Ivan Mosjoylin | Natalia Lissenko | A DIADALBAN ~l — Dje Dame januári száma megjelent. Kapható az Ujságboltban . Nyíregyháza iparosainak és kereskedőinek érdekképviselete állást foglal a hatósági üzemek ellen. Nyíregyháza, január 6. A Nyirvidék tudósítójától . A kereskedelmi és iparkamarától, a kö­vetkező nyilatkozatot Icaptuk a hatósági üzemekről. < - , < Régi kívánsága az az érdekeltségnek, j hogy a községek és városok saját adófize­tő polgárságuknak ne csináljanak ver­senyt azáltal hogy akár a kézműves ipar­nak keretén belül, akár pedig azon tulme- i nő iparüzemeket vállalatokat, il/etőleg ke- ; reskedelmi vállalatokat létesítenek. Az \ 1884: XVIIT. t. c. hatálya idején a küz- f müiparosság tehetetlenül állott minden ! ilyen törekvéssel szemlén, mert a jogi s személyek s jgy a hatóságok is bármilyen ; iparágat űzhettek, hogyha megfelelő ké- j pesitéssel biró üzletvezetőt állítottak a ! műhely, illetőleg az üzem éiére. Az ipar- | törvénynovella az érdekeltségnek emiatt ? folyvást rfölhai\gzó panaszát honorálta is, amikor 4-ik szakaszában a jogi személyek által a részvénytársaságokat és szövetke­zeteket is édeértve, képesítéshez kötött iparnak a kézműves jellegű iparűzés szo- j kásos keretein belül való űzését teljesen i megszűntette, a községekre és városokra nézve pedig azt rendelte, hogy a községek j képesítéshez kötött ipart a kézműves jel- | legü iparűzés szokásos keretem belül j csak a közérdek által indokolt esetben és •' csak a kereskedelemügyi miniszter előze- j tes jóváhagyása által űzhetnek. Azonban bármennyire is megnehezi- | tette az uj ipartörvény a községek és vá- ' rosok iparűzését, ez a kézmüvesiparosok- f ra nézve valami kézzelfogható nagy gya- i korlali előnyt nem jelenlett, mert hiszen í épen 1923. november l-ig már megkezdet- j ték működésüket mindazok az ipari üze- 1 mek, melyeknek működését a kézmüiparo­sok kifogásolták. Ezeknek az üzemeknek a keletkezése ugyanis a háborús u. n kö­tött gazdálkodásra visz vissza, azonban í a háborús gazdálkodás leszerelésével • együtt ezeknek is el kellett volna tünniök, » ehelyett azonban a községek ezeket az üzemeket továbbra is fönntartották, sőt lulajdonképeni munkakörükön tulmenő­leg kifelé épen ugy dolgoztak, közszállitá­sokban fésztvettek, inüit bármelyik más kisipari üzem, holott azokkal a terhekkel, amelyekkei egy kisiaprosnak meg kell küzdenie, ezek az üzemek megterhelve nincsenek s igy nagyon természetes, hogy a versenyben óriási előnnyel indulnak, amivel a kisiparosok megküzdeni képtele­nek. A kamarák számos alkalommal tet­tek előterjesztést a minisztériumoknál, hogy ezeket a hatósági üzemeket a mi­niszteriális főhatóságok sürgősen szüntes­sék meg. Végre is sikerült eredményt el­érni, mert a belügyminiszter ur 171000— 1924. számú rendeletének 6-ik szakaszában (lásd Budapesti Közlöny 1924. évi 226 sz.) elrendelte a különböző városi üzemek re­vízióját abból a szempontból, hogy mind­azok az üzemek, amelyek nem hasznot hajtók, megszüntetendők. Ugyanez a sza­kasz kifejezetten kimondja, hogy «OIy, üzemeket, vállalatokat, melyek a kisipar erdekeit sértik,, amennyiben azok fenntar­tása közérdekből nem szükséges, szintén meg keli szűntetni.» í Noha ez a belügyminiszteri rendelet már október 7-én megjelent, eddig még nem tapasztaltuk, hogy annak végrehajtá­sával a városok komolyan foglalkoztak volna. A kamara kötelességének tartja azt, hogy ennek a rendeletnek a végrehajtását éber figyelemmel kisérje s ott, ahol a rendelet végrehajtása iránt semminemű lé­pés nem tétetik, a kezdeményező lépése­ket az ország többi kamaráival együttesen megtegye. / — 48-as h«nvéd9zázados özvegye évek óta betegen fekszik s beteges leányával együtt a jószívű emberek támogatását ké­ri. Adományokat a Nyirvidék kiadóhiva­tala továbbit. rüt, hogy a belépőket megszabadítsa a ba­rátkozni akaró háziállatoktól. Tenkő zavartan állott meg a kapu alatt. Kis fia, aki még mindig a kezét fogta, ijedt rántással húzta őt vissza a kapu felé. Ha igaz az, hogy az emberek lelkét a házuk tájékáról is meg lehet ismerni, akkor ez a környezet nem nagyon biztathatta Tenkő Bandit arra, hogy az egyetlen fiát itt hagyja. Sivár lehetett itt a gazda lelke, mint ez az udvar, ahol a szem annyi kis zöldet nem láthatott, fi mennyin egy csepp harmat meg­ülne hajnalban ... Minden lépésnél csirkeita­tó edényekbe, kacsaetető korpás salátás tá­lakba, disznó-vályúkba botlik az ember. — Szopós malactól kezdve százötven kilós hí­zóig mintapéldányok sütkéreznek az őszi verőfényben ; csirke, kacsa, liba, pulyka ha­talmukba kerítik a folyosót, verandát s az tíuvarnak ama részeit, amelyet a négylábúak —- beleértve a kutyát és macskát is, — még el nem foglaltak. Tarkította a társasságot a három maszatos gyerek akiket csak azért le­het a társaság többi tagjától megkülönböz­tetni, mert kezükben fogják a nagy darab hófehér kenyeret s nem a földről eszik. A folyosó falához kukoricás zsákok tá­maszkodnak. A lyukas zsákokból kikandiáló csöveket vígan csipegeti egy hatalmas kakas s hangos szóval hirdeti hölgyeinek a kitűnői leletet. ' i i í I , I ! í i ' OSSI OSVflLbfl u i A konyha ajtajához piszkos cseléd dül. Buta, de azért konfidens arccal hallgatja a párbeszédet. ! ; i — Tessék elhinni, hogy még igy is rá­fizetünk. És az a rengeteg bosszúság velük. Tessék elhinni, hogy az én három gyerekem­mel nincs annyi bosszúság, mint egy kosz­tossal. Szót nem fogadnak, fitymálnak min­dent, bántják az én gyerekeimet. Tessék el­hinni, csak azért tartunk, mert azt tartjuk az urammal, hogy ahol hat ember jóllakik, jut ott tíznek is. És igy legalább még jót is te­szünk egy-egy szülővel. Kati, kergesd le a tyúkokat a folyosóról! Ni már a tengerit esrik a gyalázatosok ! Aztán eredj ki a kocsi­hoz, hozd be a fiatal ur motyóját a kocsi­ról ! Hogy nincs itt a holmi ? No akkor majd érte mégy a fogadóba. Hogy még tetszik gondolkozni ? Tessék elhinni, hogy sehol sem törődnek annyit a gyerekekkel, mint ná­lunk. Az én uram még meg is veri, ha szük­ség van rá. Tessék elhinni, hogy vannak kosztos helyek, ahol még a cipőjüket sem tisztítják ki. Nálunk az nem létezik ! | Még vagy egy negyed órát beszélt az asszony és Tenkő Bandi arca mind busább és busább lett. Végre valami haszontalan ürü­gyet hozott fel a távozásra és nagynehezen megszabadultak. / i •' j özvegy Katona Józsefné, olvasta elszán­tan a harmadik címet. Kishid-utca 3. Gon­dolatban előre látta a hatgyermekes özvegy assszonyt, amint az ő fiát hetediknek odaül­teti az asztal mellé s azontúl az mindig hete­dik lesz, aki a tálból kap, utolsó, akit becéz a néni, de első, aki a rendetlenkedésért kikap. Majdnem könnyes szemmel nézett a kis fiára, aki ugy meg volt illetődve az ö fontos sszemélyiségétől, amely az apának annyi gondot okoz, hogy eltekintve egy előbbi tiltakozó mozdulatától, semmi pozi­tív jelét nem adta annak, hogy sorsa intézé­sében szerepet kér. Kis idő múlva a Kishid-utcára értek. A Kishid-utca a mezőre torkollott. Előt­te folyt el a kis folyó, amelyen át gyalog! híd vezetett a legelőkre. Világosszürkére fes­tett vaskerítés mellett haladtak el, mielőtt a hármas szám elé értek volna. Be nem lehetett látni a sűrűn ültetett orgona bokroktól. Kel­lemes, világos szinü falból három fehér kere­tes tiszta szemű virágos ablak tekintett az utcára. Amint beléptek, egy hatalmas kutya komoly szemekkel mérte őket végig fektéből, s mint aki meg van elégedve a szemlével, lomha mozdulattal felkelt s hang nélkül utat engedett a belépőknek. (Folytatjuk.) COUBftl

Next

/
Thumbnails
Contents