Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-18 / 39. szám

1925. február 18. MMM!tS«a®SK — Talán a Nyirvidékhek? j Na, már jéppen helyben vagyok. Veszem i a tollat, tintát, papirost és átrohanok a má- f sík szobába. Közben kilöttyen a tinta, egyet- ! len ruhámon végig ömlik. Mint valamely j óriási fekete könnycsepp, ugy néz ki. Szerencse, a ruha is fekete, igy nagyobb katasztrófa nem történik. Hozzákezdek aztán irni. No, itt ugyan hidegebb van egy kicsit, de legalább egyedül vagyok. Alig gondolom el ezt, megdörzsölgetem jólesőn a kezemet, nyelek egyet, hát bejön a papa. Látom, hogy nem a leg^ jobb kedvében van, hozzákezd le s föl sétálni a szobában, néha köszörüli a torkát s végre a járkálás egész száguldássá növi ki maglát. — Azt hiszik, hogy én milliárdos vagyok! (gesztus, amely majdnem az orromig ér) Mit gondolsz, mennyi adót füzetek én? — Azt én nem tudom, papa, — persze, az irás abban marad. Mellékesen megjegyezve, riportomban éppen arról az áldozatról emlékezem meg, amit a nemzeti eszme mindenkitől megkövetel s amit mindenki »szives lelkesedéssel« teljesit. — Tudod-e azt, hogy több házhaszonrészíesedést fizetek, mint amennyi a tisztviselői házbérem? — Nem tudtam, de most már tudom. — És tudod

je, hogy azért a csepp földemért több adót fizetek 20 aranykoronával, mint Kovács szomszéd, akinek mégegyszer annyija van. Itt-ott annyiban van fiz embernek minden, mintha a piacon venné. A papa nagyon piros, hadonászik és szidja azt a rongy, megveszekedett világot, a háborút, a forradalmat, a cseheket, meg tudom is én kiket. Mit csinálhattam? Én is hozzákezdtem szidni mindenkit, a világot, a cseheket, a forradalmat! Annyira belejöttünk, én felálltam és szintén hozzákezdtem száguldozni a szobán keresztül, hadonásztam és olyan dühös lettem, hogy szemeim állandóan szikráztak. A szoba is felmelegedett, talán a sok szikrától, amit a papa s az én szemem termelt a beszéd hevében. Egyszer csak nyilik az ajtó, megjelenik a nagynéném, most érkezett Krakkóból. Felemeli a fejét, végignéz rajtunk lorgnettején keresztül s komolyan, neheztelőn bólintgatva ránk szól: — Hát ti igy fogadtok? Veszekedtek valakivel. — Isten őrizz, — mondom, miközben hármat is cuppantok kutyabőr keztyüjére — én riportot irok, a papa pedig az adóról »gondolkozik«... — U-u-u-gy?! — mondta a néni — hát az nálatok ilyen hangosan megy? 1 Közeledik l |A csata •v/ i napja I A Bessenyei Kör zenekari hangversenye. Nyíregyháza, február 17. (Saját tudósítónktól.) A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör zenekarát régen nem hallottuk, s épen ezért jóleső érzéssel állapítottuk meg tegnap esti vzeneküari (hamjgversieiiyén, hogy ez ..a l»agy interviallum Inemcsak hogy nem volt kárára a zenekar fejlődésének, hanem ellenkezőleg sokat használt. Fegyelmezett, tiszta összjáték és kiforrott zenekari stílus, amely különösen a Mozart hegedűversenyének Románcé tételében jutott teljes kifejezésre, jellemzik a játékosok összességét. Ezenkívül nem szabad elfelejtkeznünk a pontos betanulásról és arról a muzsikális készségről, amely lehetővé tettte, hogy egyetlen estén két versenymüvet is előadhassanak. Mert a tegnapi hangverseny a Bessenyei Kör zenekarának történetében egyedülálló, egyrészt azért, mert versenymüvet eddig nem adtak elő, másrészt pedig fazért, mert ilyen osztatlan, hatalmas és zenei szempontból nagy értékű sikere eddig még nem volt a zenekarnak Mintegy megszemélyesített kifejezője ennek a sikernek és elért fejlődési fokozatnak a Garay Gyula dr. szereplése, aki Tartini hegedűversenyének szólóját játszotta azzal a művészi habitusszal, amelyet mi nyíregyháziak olyan jól ismerünk. Lehetetlen azonban szó nélkül tovább mennünk anélkül, hogy kritikai szempontból is le ne szögeznénk azt az elvitathatatlan tény, hogy Garay Gyula dr. a maga szélesen megalapozott zenei müveitségével, szervesen fejlődött technikai tudásával és vonókezelésének sajátos, egyéni stílusával, mely a széles, öblös, ívelt tónusnak eredő forrása, ma nemcsak Nyiregyházán, hanem messze vidékén is egyedülálló. Garay, Gyula dr. nemcsak első hegedűse a zenekarnak, hanem első zenésze is, aki mögé, mint a kristály magja köré, jegecesen csoportosulnak a többiek, akik egytől-egyig komoly, értékés művelői a zeneművészetnek. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk h[ovách Árpád karnagyról, aki zenei műveltségén és magasrendű képzettségén kívül a művészet iránt érzett lángoló ambícióval és SZÍVÓS energiával tartja össze a zenekart és fejleszti annak nívóját. Ahogyan iel kell ismernünk az egyes tagok érdemeit, ugyanugy el kell azt js ismernünk, hogy amit a zenekarról mint zenei egészről állítunk, azt tulajdonképen Kovách Árpádról mondjuk, mert hiszen a zenekar nem más, mint maga a karmester. Az ő zenei lelké fluidál a zenekar fel-felbukkanó szólamaiban, az ő temperamentuma pattog az ütemekben és az ő képzeletbeli éneke zeng a harmóniákban. Kovách Árpád karmesteri pálcája elválaszthatatlan a Bessenyei Kör zenekarának sijkereitől, s az ő érdemeit nem lehet megemlítés nélkül hagynunk. Nem udvariatlanságból hagytuk utoljára a Bessenyei Kör babérkoszorus vendégének, Szegheő János zongoraművésznek a nevét, hanem inkább érzelmi okokból. A közönség iránta érzett szimpátiájának és rajongó szeretetének a kritikus toll is kifejezője akar lenni. Szegheő János neve ünnepet, jelent Nyíregyháza zenei életében, s így ellentétben a sablonos szólásmóddal, hogy a kritikus leteszi a pennát az ő nagy művészete előtt, inkább jobban kihegyezi, hogy ebez a nagy művészethez méltó elismerést adjon a zongorajáték fejedelmi művelőjének. Először Mozart D.moll zongoraversenyét játszotta el utolérhetetlen finomsággal. Az »AUegro assaj«. lendületes és fokozott tempója magával ragadta az egész zenekart. A Chopin B-moll szonáta borongós, komor hangulatában egy konzseniális lélek mélysége nyilvánult meg. Ahogyan a nagy zeneköltő szivében megszülettek eZek az érces akkordok, ugy tört ki a zongorából a sok forrongó, dübörgő hang, a művész acélos ujjai alatt. A »Marche funebre<.-: tétel vigasztalhatatlan szomorúsága és a »Presto« szédületesen pergő tempója, egyegy felejthetetlen élménye volt a hallgatóságnak. A szonáta után jött egy sorozat Chopin-apróság, amelyek mindegyikében más-más játékstílus, billentés, skála és pedáltechnika nyilvánult meg. És mindegyik után a közönség dörgő, tapsos elismerése. A művész pedig játszik ezerszínű hangszerén és Chopin kottafejein át kicsillan a lelke a fekete zongorából. A Szegheő János lelke.".. A nagyszámú, jiiszes közönség lelkesen ünnepelte a zenekart, a karmestert és az illusztris vendéget. Az előadás után társas vacsora volt a »Korona« szÁlló éttermében, a vendégművész tiszteletére. OQ A Kalikóba! előestélyén szemlélődve Nyiregyházán, olyan tapasztalatokat szereztünk, amilyent nemcsak az idei farsang alatt, de az ezelőtti évek igazán Aidám és jókedélyü mulatságait megelőzőleg sem tapasztaltunk. Egy- érdekes és széles köröket megmozgató láz tartja izgalomban a város publikumát. — Lányok és asszonyok olyan erősen készülődnek a kalikóbálra, hogy a férfiak termesze lesen unott közönyét is áttörve, szinte forradalomszeriien, az egész Várost moz gósitva készítik jelmezüket és saját lelkiviláguk pajzán humorait előbányászva teszik magukat ennivalóan kedy'essé már jóelőre a bálra. Azt hisszük, sőt meggyőződve tudjuk, hogy oly sok érdeklődő mulató közöniség lesz a bálon, amilyen még a Koronában egyellen-egv bálon sem volt. Félünk attól, hogy a Koronának nemcsak a nagyterme, de valamennyi ösziszes helyisége sem lesz elegendő arra, hogy a publikumot befogadja. Fontos tudnivalókra hívjuk azonban fel a közönség figyelmét az utolsó napon. Megtudtuk azt elősizőr, hogy néhány jegy még kapható az Ujságboltban és szerdán este 8 órától a megmaradottak a báli pénztárnál. Ebből a szempontból ajánlatos az, hogy a 'közönség lehetőleg még 9 óra előtt érkezzék a terembe, hogy az esetleges jegyváltásnál és a ruhatárnál fennakadás ne legyen. Azután ne vegye a közönség rossznéven majd, hogy az ellenőrzés az álarcok felemc ésévei fog történni. Erre szükség van a mulatság presztízsét illetőleg. A kalikóruhások,"álarcosok, egyéb jelmezesek a kisteremben gyülekeznek, ahonnan karnevál-kocsival az élen, előbb a kalikóruhások, azután a jelmezesek és végül a jelmezes és álarcos férfiak fognak bevonulni a nagyterembe. A felvonuláshoz stílszerű lesz hozni hólabdákat, papirdudákat és papirernyőkel } amelyeket szebbnél-szebb kivitelben lehet • majd kapui a kisteremben. ^Tánc alatt az : álarc leveteléig, vegyes: válasz lesz nők és férfiak között. Vagyis nők éppen ugy kérhetik fei a férfiakat táncra, mint viszont. És akkor köszönheti le a táncot bármelyik, amikor akarja. Éjfél után. amiDiadal Előadások 5, 7 és 9 órakor. Szerda Mooé CM hson főszereplesevei TENGERRE COWBOY üutón szerzett menyasszony Texisi történet 6 felvonásban és sportfilm 7 felvonásban Előadások 5, 7 és 9 órakor. Csütörtök