Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-16 / 38. szám

1925. február 20. J- ÍYIIARIDÉK nem sokat ért. Nincs egy cigarettára va- , lóm se. A leány most a katedra felé néz s I ahogy pillantásunk találkozik, nevetve el- 1 hallgat. \ Kezdődik a tanulás... | Elnézem ezt a három lányt. Arcuk szo- 1 moru és hervadt. Gyerekszemükben a néha megjelenő féktelen mohóság a legteljesebb apáthiával váltakozik. Csak az egyik tűnik ki különösebben közülük komikus grimaszaival. Csúnya kis hervadt arca olyan megkapó keveréke a komikusnak és fájdalmasnak, hogy nem lehet szó nélkül elhaladni mellette. — Hány éves vagy? — kérdem tőle, mikor mellé kerülök. — 1906-beli születés — feleli. — 18? — Az hát! — Te egész jól olvasol, miért iratkoztál be? — Csak! Szeretek eljönni. — De hát miért? Vállat von. Ennyi a felelete, de kaján apró szeme egy percre komollyá lesz és rebbenés nélkül néz el a semmibe. Ettől a tekintettől megérzem, mi hozta ide: az a vágy, amit a Teremtő oltott mindnyájunkba: önmagunk jobbá, különbbé tevésének vágya. Azok a 18 éves uri lánykák, a féltett, dédelgetett melegházi hófehér virágok, akik körül levetett sarukkal jár a gondolat — nem is sejtik, mit jelent a mocsarak csenevész növényének az a pár óra, amikor meleg, tiszta helyiségben, nyugodt, komoly arcok között munka mellé ülhetnek — s hallanak dolgokat, amik mentesek mindentől, ami rut és nyugtalanító. Élnek itt a közvetlen közelünkben lények, kikhez széles e világon senki sem kedves, senki se jó. Akik a megbecsülést, kímélő tiszteletet hirből se ismerik. Abban az életkorban, amikor szerencsés kortársaik felé távolról int az Élet ezernyi, csodálatosan ragyogó, szines Ígérete: őnekik nem igér s nem is ad semmi szépet, semmi ujat. 18 éves korukban multjuk van csupán és sebeket őriznek meg emlékül. Fáradt kis arcuk csak torzmosolyra képes. — Élnek és tovább adják az Életet, anélkül, hogy az Élet igazi értelmét, tartalmát megismertetné velük valaki... [ Milyen örökséget hoznak magukkal azok, kik az életet tőlük kapják?! Igényük a cigaretta és a szesz. Ami vágy szabadon maradt bennük, az ide hozta őket és érzem, hogy minden pórusukon át milyen mélységes vággyal szívják magukba ezt a levegőt, mely számukra: a tisztaság atmoszférája. A furcsa mimikáju kislányról hamarosan kiderül, hogy itt a tanfolyamon semmi ujat nem tanulhat. Nagyszerűen számol, hibátlanul olvas. Mondom is neki: »Nem kel] járnod, ha nem akarsz!« — De én akarok, — mondja mély hangján — és nem merem elküldeni. r Írási feladatok idején néha óda ülök hozzá és beszélgetünk. Otthona? — Hétszámra nem látja. A múltja? Röviden elkészül vele, de a sorok között sok a mélység és a szenny. Felügyelet? Hirből sem ismeri. A természetes, lányos tartózkodásnak nyoma sincs benne, de nem is tüntet a dolgaival. Egyszerűen csak nem szégyenli s nem tagadja azokat és ebben van valami tiszteletreméltó. Néha egy gyermekes tréfára hangosan felnevet. A kérdéseknek találomra odavetett horgocskái mindig hoznak feleletet. — Pénzt is keresel? I — Van ugy, hogy nem, meg ugy is, hogy igen. — Kint is igen jó napszám van most — mondom. Ráncos kis arca furcsa grim ászra rándul, de nem felel. — Szerettél-e játszani? — Szerettem. • — Gyere el egyszer hozzám! Játszva megkereshetsz ott ugyanannyit. — Nem tudok én semmit se. — Dehogy nem. Megvan egy gyerekkori hajasbabám, a Piroska. Ha leteszik, alszik. Régen kapott uj ruhát; nekem erre nincs időm. Ha eljössz a Fortuna helyett hozzám, nem veszítesz vele. Varrunk babaruhát. Nem néz szembe egy ideig, majd megszólal : — Cigaretta lesz? — Lesz. — Hát édes pálinka? — Valami édes, de nem pálinka! Nem bánod meg, gyere el! Rám néz, egyik szemét behunyja s a másikkal gondtalan vidámsággal sandít rám: Hát nem bánom! Holnap délután majd hiába várják a Fortunába Terézt. Kicsiny szobámnak vendége lesz. A bűnnek fáradt, koravén gyermeke eljön. Én tudom, hogy nem hozza el magával a mocsarak és a rothadás atmoszféráját, hanem, amig Piroska baba uj szoknyája készül, közénk száll hangtalanul a legelső glóriás karácsony békessége. W

alovits Eleonóra Közeledik A csata napja Ottó királyfi és a „Debrecenbe kéne menni...!" Adoma az egyszeri főhercegről, aki csak annyit tudott magyarul: „hulljon le a lébel!" Solymos Vendel bencés tanár, Ottó király nevelője, aki most tért haza Lequeitióból, Kőszegen előadást tarlott a királyi családról. Előadása elején elmondta, mikép került a királyi család Lequeitióba és isimertette a királyi család szerény anyagi viszonyait. Lequeitióban a királyi család először egy bérelt villában lakott, amelyből azonban nemsokára egy tengerparti szállodába mentek, mert a királyné félt hogy a háziúr életmódja rossz hatással lesz gyermekeire. A szálloda azonban drága volt s-igy egy spanyol főúr kezdeményezésére a spanyol főnemesség a család

1 számára megvette a villát, melyben a háziúrnak nem volt maradása, mert a felháborodott lequeitióiak a tengerbe akarták dobni, amiért a királyi családnak kellemetlenséget okozott. Ekkor már a magyar főnemesség is segítette a királyi családot. Sokan látogattak el a spanyol városkába nemcsak magyarok, de idegen nemzetiségűek is. — Tisztelgett a király előtt spanyol túrája alkalmával a Magyar Testgyakorlók Köre is, amefv azt a lapdát, amellyel ott játszott s amelyet Ottó király inditott el először, ma is ereklyeként őrzi. Cáfolta Solymos tanár a cseh befolyásról szóló hireket, majd elmondotta, hogy a király nevelését a királynén kivül Károlyi József gróf irányi tja. Az etikettre Wenckheim gróf, a magyar közjogra Apponyi Albert gróf, az iskolai tudományokra pedig magyar bencések lanitják az ifjú királyt, ami legjobb bizonyítéka, mennyire valótlanok a tendenciózus híresztel ések. A királyné a legegyszerűbben, állandóan fekete ruhában járt és teljesen gyermekeinek él. jellemző, hogy gyermekei azt hiszik, hogy a kommunisták kergették el apjukat Magyarországról. Felfogására jellemző, hogy a kis királynak igen sokai kell tanulnia s e téren semmi kedvezést nem kapA kis király nemcsak nemes lélekkel, de öntudatlalnul isi fejedelmi külsővel áldotta meg az Isten. A róla forgalomba hozott képek nem jók. Egyetlen jó festménye van, mely feltünteti a 13 éves fiu fejlettségét, de ennek másolatai is már rosszak. Oltó király szintén egyszerűen jár. Télen is harisnya nélkül csak szandált visel. Állandóan bencés nevelőjével van s társalgásuk ilyenkor mindig magyar. Vele énekli a magyar egyházi éneket a templomban, víg óráiban pedig a (Debrecenbe kéne menni», Vagy hogy «Feren

c Jóska kiállót t a kapuba». — nótákat dalolja. Elmondta még Solymos tanár, hogy a király minden után érdeklődik, ami Magyarországon történik s igen szereti a magyar történelmet. Ottó király nem tudta megérteni, hogy akadtak királyok, akik nem tudtak alattvalóik nyelven folyékonyan beszélni. És mikor erre Solymos tanár elmondta neki azt az adomát az egyszeri főhercegfői, aki szoborleleplezésen csak annyit tudott mondani, hogy «huIljon lé a léibe i, 2 hétig kacagtak ezen a királyi gyerme kek. Sőt Ottó az iskolatáblára rajzolt egy szobrot melléje egy nevető magyart és egy nagyszakállú unilormisos embert, a szobor felé mutató ujja melleit e felírással: «hulljon lé a lébel.» Városi Szinház Mozgó Előadások kezdete 7 és 9 órakor. Hétfő SARGASSOPOLIS Elveszetthajókszigete attrakció 8 felvonásban. | Főszerepben : Anna Qnilson és Milton Sills. Városi Szinház Mozgó Előadások kezdete 7 és « órakor. Kedd