Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-14 / 36. szám

to JSÍYÍRVIDÉK 1925. február 15. — A Városi Dalegylet vígesiélyere jegyek a Roltaridesz tőzsdében kaphatók* — Méhcsaládnak viaszt és kiépített kereteket veszek. Demeter László, Viz-ü. 32. — vagy a Rendőrség 8. számú szobában található vagyok. — Gépazsurozás készül Herskovits Gyula cég üzletiben. 3x — Az Ujságbolí Modern Kölcsönkőnyvtára 6050 iszám alatt most sorozta be Balzac «Egy homályos esetét.» NYlLT-TÉR.* • Magyar Nagy János Debreceni-u. 2. sz. alatt levő korcsmahelyiségét Klein Ferenc ügyfelem átvenni szándékszik, miért is Magyar Nagy János hitelezőit ezúton hivom fel, hogy követeléseiket irodámban három nap alatt jelentsék be. 'Dr. Springer 'Mór ügyvéd Széchenyi-tér 8. sz. *A „Nyilttér" rovatban közlöttekért nem vá'lal fel»lősséget sem a Szerke ztőség sem a Kiadóhivalal. Száz arany korona pályadíjat tűzött ki a Kovács István Bajtársi Szövetség egy költemény megírására. Nyíregyháza, február 13. "A Nyirvidék tudósítójától. A Kovátis István Bajtársi Szövetség közli a város lakosságával a következőket: .,A polgári és nemzeti eszméért mártír halált halt Kováts István nemzetőr főhadnagy kivégzésének évfordulóján szokásos, ezidei ünnepélyén elmondandó alkalmi költemény ^egirására alulírott Szövetség pályázatot hirdet. Pályadíj: 100 aranykorona, mely őszszeg leiét Nyíregyháza r. t. város, másik felét a Szövetség adja. — Jeligés levéllel ellátott pályamüvek a Nemzeti Hitelintézet igazgatói szobájában adandók le. v Pályázati határidő: 1925. évi április hó 1. Nyíregyháza, 1925. február 11. «Kováts litván Bajtársi Szövetség.» • Huszonöt perc egy párisi ballerína öltözőjében. Hogyan készül az intervju. i Páris, 1925. febr. 5. ! ' . c t A Quartier Latin egy kis szerb vendéglője hires a magyar konyhájáról, a bécsi szeletéről s főleg a gulyásáról, mely utóbbit a jó Tisza mentén sem készítik különbül. Nem csoda tehát, hogy a párisi konyhát nem szívlelő, s az olajjal semmi áron megbarátkozni nem hajlandó magyarok, tömegesen látogatják. — Az egyik kis oldalszoba kizárólag és csak magyar újságíróknak s egykét egyéb kiváltságos halandónak van fenntartva. Itt lesznek megbeszélve az általuk írott cikkek, tárcák, kritikák, jövendő drámáik, színmüveik stb., szóval minden: a mult a jelen s főleg a jövő; aiz ő jövőjük. Az a jövő, amit majd ők alkotnak, lerombolva a régi elavult tradíciókat és dogmákat, melyet eltipornak s jön az irodalmi forradalom a nagy evolúció. Ha a pesti lapokat s főleg a párisi jelentéseiket figyelemmel kisérték, észre vehették, hogy az utolsó két hét az általános intervjuk jegyében folyt le. — Az egyik Sacha Quitry-t, a másik Rachel Mellert, a nagy spanyol divát, a harmadik Jules Romaint, a modern francia irodalom egyik legkimagaslóbb fiatal tagját intervjuvolta meg s igy tovább még egy rakás személyiséget. Délben a déjeunernél elhangzik egy szerény megjegyzés gyanánt:... apropos, este Rachel Mellert megyek megintervjuvolni... A konkurrens esti lap munkatársa se rest, ő is egész szerényen, minden tendencia nélkül megjegyzi :... tegnap voltam Mistinquettenél — a leghíresebb francia chanson énekesnő — kaptam tőle egy dedikált fényképét. Mutatni! — hangzik kórusban, s erre előjön a kéziratcsomó. Először persze a fénykép az érdeklődés központja, gondosan meg lesz vizsgálva, nem-e hamisítvány, nem-e bluff, ha nő és szép, kézről-kézre jár, ha férfi, undorodó kézmozdulattal lesz elintézve, quasi kórusban... nem érdekel... el vele. Következik a cikk felolvasása, jönnek a kissé epés közben szólások, a végén a kritika. — Az eredmény persze képzelhető, a végletekig leszidják, lekritizálják a cikket. Most jövünk mi, a laikusok, mint az olvasóközönség képviselője az egyszer s mindenkorra megválasztott döntőbirák a küzdelem színhelyére. Rendszerint a szerző kap igazat, megróva és összeszidva a többieket -a kenyéririgység miatt. — Nagy indignálódás, a gyanúsítás kikérése stb. Hiúságban pedig még a primadonnákon is túltesznek. íme egy példa. Csendes megállapodás, hogy egymásról nem írnak s ha már okvetlen elkerülhetetlen — csak jót. — Az egyik »kollega« apró kis mozaikokat szedett össze, amelyben »Párisban mindenki magyar szállóigét akarja átfesteni és bizonyítani. — Az egyik kőnyomatos munkatársával történt meg, hogy érdeklődött a poszton álló rendőrnél egy utca után, midőn egy arra haladó ur ezt meghallván, megszólal magyarul: a harmadik utca balra. Ezt megírta a »kollega«, hozzáfűzve... hogy összes francia tudását összeszedve kérdi meg a rendőrt... Bár neve említése nélkül volt — de elég világosan körülírva személye — annyira megvadult az áldozat, hogy igy fejezzem ki magam, hogy ha közbe nem lépünk, csúnya verekedés színhelyévé avatták volna a Luxemburg parkját, ahol a kérdéses cikk megjelenése óta először találkoztak. olcsó áron vásárolhatja bútorait Hallatlan Suhanesz Lajos bútorgyáros kárpitos és buíor-árucsarnokában Bethlen-u. 5. Telefon 319. Meg kell adni, hogy újságírók részére szerencsés talaj ez a Páris, különösen a riportok és intervjuk szempontjából. Nincs az a nagyság, színésznő, író, politikus, bankár, stb., aki ne fogadná az újságírót. Nem mondom, hogy utóbbi kettő mindég el van telve valami nagy földöntúli boldogsággal az újságírók láttára, de azért mindég kedvesek. A színésznők és írók pedig egyszerűen boldogok, legalább is ezt állítják minden interv. juban az — újságírók. Nem csoda tehát, ha az ember kísértésbe esik s igyekszik nekik ezt az örömet megszerezni, hogy riportert fogadhassanak. II. Vagy egy hónappal azelőtt, egy "este a Montmartre egyik nagy varietéjébe^ ülök. A szünet előtti szám egy ballerináé volt. — Roppant ügyesen és bájosan táncolt s főleg gyönyörű termete és csodás szép arca volt. Mit tagadjam, nagyon megtetszett, ... sőt. De hát nem igen volt kilátásom rá, hogy meg ismerkedhessek vele és hódolatom tolmácsolhassam. Következik a szünet. A tömeg tódul kii felé, én is igyekszem egy kicsikét mozogtai. A Foyer-ben rákezd a jazzband fülsiketítő recsegős, lármás muzsikájára, undorral fordulok vissza s leülök a helyemre. Eszembe jut a szerb vendéglői jelenet, midőn a fiuk az esti intervjura előkészítik névjegyüket, rá írva : vous étes prié de bien vouloir.. stb. kérve az illetőt hogy fogadja őket, mint ennek és ennek a lapnak a tudósítóját. —- Egy merész gondolat... s már követi a tett. — Előveszem névjegyem, rá írom mondókámat, egy pillanatnyi gondolkodás után — gondolva a »Nyirvidék« majd csak megbékül a kis turpisság miatt — oda kanyarítom merész vonásokkal »mint a »Nyirvidék« munkatársa kérem egy »entrevue«-re. Mint akinek a szénája a legnagyobb rendben van, »huzok« merész és elszánt léptekkel az öltözők felé. Az egyik szolgának átadva a kártyám, várok. A szolga jön, s nem csekély meglepetésemre mondja : »Madame kéreti.« Már ott is vagyok. A hírhedt öltözői rendetlenségnek nyoma sincsen, eltekintve az asztalon heverő két-három cipőtől, a földön fekvő néhány fehérnemű darab, festék és élszórt púdertól, meglehetősen rendes benyomást kelt a sZoba. Madame a toilette asztalnál a tükör előtt ül, fejét hátrafordítva elbájoló — kissé talán obligát — mosollyal üdvözöl s örömének ad kifejezést, hogy a magyar sajtó képviselőjét fogadhatja. A művésznő toalettje — hogy enyhén fejezzem ki magam — meglehetősen lenge volt, mely azonban egy percig sem halott zavarólag rá. Nem állithatom ugyanezt a sajtó díszes képviselőjéről, aki egy percig meghökkenve áll, ennyi szépség és báj ily természeti hűségben való megnyilvánulására, de rövidesen magához térve, hivatása magaslatára áll. Furcsa kis interjú, tiz perce ülök már is s még szóhoz sem jutottam. Állandóan a művésznő beszél illetve kérdez s be sem engedi fejezni válaszom, ujabb szóáradattal halmoz el & folytatja rendületlenül... mióta van Párisban, hogy tetszik, mit látott, szereti? >r 8 ~ • - • H. Diifflos és Petrovich Szvetiszlávval KOENIGSMARK Mindkét része egyszerre