Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-05 / 28. szám

1915. február 5 JfrÍKSTIDÉK 7 krajcárt sem vettünk el tőle. Mert aki hisz Istenben, az, ha az elgondolható legroszszabb sorsot is tekintjük, ha még oly sok szenvedést is kell elviselnie ezen a földön, az könnyen viseli el azokat, mert tudja és érzi, hogy ez a földi lét csak egy parányi kis része útbaigazítja és utasitja a jó sorsban levőket is, hogy hogyan és mit cselekedjenek a többi felebarátaikkal szemben, 'hogy segítsenek a szűkölködőkön, hogy fizessék meg minden munkának a bérét, hogy tartsák magukat egyenlő testvéreknek minden felebaráttal szemben. Hisz éppen a vallásos érzés, a lelki élet megnyilvánulása, az Istenhez való felemelkedés emeli ki az embert, mint egyént az állati sorsból és teszi őt képessé és alkalmassá a társasélet megvalósítására. S aki azt: elő akarja segíteni, aki szeretettel gondol felebarátaira, aki segíteni akar rajtuk, aki megszánván őket, jobb sorsot akar a számukra e földön is biztosítani, az ezt a vallásos érzést kell, hogy elsősorban felébressze a lelkükben, hogy a gyűlölet által feldúlt társadalmi béke megvalósulását elősegítse. Az anyagi javak helyesebb elosztásának, a mindennapos jólét biztosításának ez az első feltétele az »aki birja, marja« materialista elv hangoztatása helyett. Erre a feladatra törekszik a ker. szo'c. is a szociális bajok orvoslása terén, hogy az anyagiasságtól félrevezetett és egymásra uszított embertömegeket megállítsa s még mielőtt teljesen tönkre tennék egymást, belátásra bírja és testvérekké tegye őket, hogy a vallásos átérzésen keresztül ? megértés útjára térve jussanak el azokhoz a kölcsönös megállapodásokhoz, amelyek ezt a veszni indult társadalmi békét újra helyreállítsák és az egész emberiséget egy szebb jövő biztosítására, a közös javak termelésének a megindítására bírják. Uj világ van kialakulóban, mindenütt a kulturnak mondott államokban is ádáz harc folyik a régi és az újnak vélt világfelfogásu embertömegekben s nem lesz addig béke, nem lesz addig nyugalom, míg a régi vissza nem tér nagysága gőgjétől elvesztett Istenéhez s mig az uj meg nem tanulja ismerni Istenét. Mind a kettőt a keresztény szocializmus van hivatva erre a közös cél felé vezető útra terelni, amit hogy megtaláljon a nyíregyház) munkásság is, azt célozza ennek a ma megnyitott munkásotthonnak a megteremtése, amelyben a nyíregyházi polgárság nyújtja testvéri jobbját a munkásságnak a kozöís megértésre. Amikor ezt a célt szem előtt tartva átadom az otthont a ker. szoc. párt megbízásából a rendeltetésének, egyszersmind a benne otthonukra találó testvéreim szeretetébe és gondjaira bízom azt a három faliképet, amelyek az itt időzők emlékezetébe kell hogy véssék azt, hogy polgárság és munkásság az nem' két fífűífrfrL társadalmi osztály, hanem egy és ugyanaz, mert mind a kettőnek a magía képességei szerint egyformán dolgoznia kell, nem mint igavonó állat, hanem, hogy amit Istentől kapott észt, erőt, tehetséget, azt a saját és felebarátai megélhetéséhez szükséges értékek termelésére kifejthesse. Közben sohase feledkezzék meg róla, hogy ő is Isten teremtménye, akitől függ az ő boldogulása s akit szeretnie, tisztelnie és imádnia kell s aki nem arra tanitja az embereket, hogy • marják egymást, hanem mindig arra, hogy szeressék egymást, hogy közös vállvetett munkával, közös elhatározással s közös akarattal építsék meg maguknak a mindanynyiunk nagy közös otthonát, amely mindenki jólétét biztosítja s amit édes hazánknak nevezünk, amelynek az ernyedetlen, odaadó, önzetlen szolgálata az egyedüli biztosíték arra, hogy azt ismét el ne vehesse senki idegen tőlünk, mert csak igy volt nagy és boldog a magyar s csak igy lesz ismét naggyá és boldoggá újra. A beszédet gyakran szakította félbe a hallgatóság zajos 'tetszésnyilvánítása. A Szalay Pál, polg. isk. tanár, festőművész ál. tal készített aranyos keretezésü hatalmasan nagy és kiválóan művészies képekről pedig a lepeel a beszéd befejező részében hullott le a közönség megható ünneplése mellett. Fábián János épitőmunkás, a párt másodtitkára a munkásság nevében a következő szavakkal veszi át az Otthont és a képeket: Mélyen tiszten Hölgyeim és Uraim! Munkás Testvéreim! Amikor a nyíregyházai keresztyén szocialista munkásság nevében a párt által létesített otthont és ami szent eszménket is kifejezésre juttató képeket hálás szivvel átveszem és azért a nagy áldozatkészségért a pártnak köszönetemet fejezem ki, örömmel ragadom meg az alkalmat arra, hogy itt a nyilvánosság s a hatóság képviselői előtt nyíltan és őszintén vallomást tegyek azokról az érzésekről, melyek bennünket keresztény szocialista munkásságot eltöltenek.. t [• 'j A munkásságtól mesterségesen elszakított polgárság az otthon megteremtése által testvéri jobbját nyújtja a munkásságnak, mi azt azzal az őszinte elhatározással fogadjuk el szorítjuk meg, hogy az egymásra talált két magyar kéz soha többé el ne eressze egymást, hanem kifejezője maradjon annak, hogy nem akarunk többé az országban osztályharcot, hanem mindnyájan egyformán jó magyar honpolgárok akarunk lenni, mind azokkal együtt, kik a magyar haza felvirágoztatásán dolgoznak, bármilyen különböző eszközökkel is. Mi jól tudjuk azt, hogy nemcsak az dolgozik, kinek a kezében kalapács, fürész, gyalu vagy bármilyen más ipari szerszám van, hanem mindenki, ki az Istentől nyert képességeit a köz és a maga javára kifejti. Mi jól tudjuk azt, hogy a tőkés éppen olyan hasznos munkás polgára lehet a hazának, mint a szegény ember, mert a tőke épp oly szükséges eszköze a termelésnek, mint a szerszám. Tőké nélkül nincs termelés, s nincs a munkásnak munkája, igy megélhetése sem. Azért mi keresztyén szocialisták azt kívánjuk, hogy a haza mindennemű és rangú polgára, ki a haza javára dolgozik, egyforma testvérnek tekintse egymást, ha különböző módon keresik ís kenyerüket és külömböző módon is imádják Istenüket, mert hiszen különösen most, szerencsétlen hazánk megcsonkításában való közös fájdalmunk és közös bajunk kettőzött erővel kell, hogy összekössön bennünket a nagy cél elérésében Nagymagyarország újraépítésének nagy munkájában. És itt hátul három képet látok, Rajta Mestert, az élő igazságot, Ki az eltévelyedett munkislelkeket Vissza hozta ide, hol él a szeretet. ^ Elhozta a hitet, elhozta a békét, Elhozta Nagymagyarország reményét. Mert csak a hit, hazaszeretet és munka Ez lehet a munkásság egyetlen utja. Izmos kezünkben a vörös zászló helyett A nemzeti szín: jog, igazság, szeretet, Nem osztálykülömbség, de megértés a szivJben, Csak igy lehet béke ezen a nemzeten. Istenért! Hazáért! Polgárok! Munkássok! Vissza szerezzük újra Nagymagyarországot! A zugó éljenzéssel fogadott beszéd után a keresztényszocialista munkások vegyes énekkara Jakab József karnagy dirigálával ügyes feldolgozásban a Magyar Hiszekegyet adta elő. Ezután a keresztény egyházak lelkészei áldották meg az Otthont és a képeket egyegy magvas beszéd kíséretében. tnekes János, róm. kath. prépost-kanonok mint magyar embernek és mint keresztény papnak az egymásraható érzelmeit és örömét juttatja kifejezésre. A munkásságnak négy pontban összegezhető követeléseit csak abban az esetben látja az emberi nemre és porbasujtott Hazánkra valóban boldogítónak, ha ezeket a követeléseket jelentő és ezek megvalósításáért harcoló szociálizmus az Isten világára, a keresztényi hitre van alapítva." Ez az Otthtm azt fogja hirdetni az utókornak, hogy a munkásság a keresztény alapokra helyezkedett. Ruttkay Gyula, gör. kath. kanonok, főesperes, lelkész az ünnepély alkalmával a pogány v/lág felfogását a munkáskérdésről hasonlítja össze a keresztény világnézet felfogásával, kimutatva ez utóbbinak a kérdésben a mai napig végzett gigászi méretű átalakító és felemelő munkáját. Elsorakoztatja lelki szemeink előtt a klasszikus görög és római kor pogány bölcselőinek a kor felfogását tükröző és az akkori társadalmi rendben megvalósuló véleményeit, mely a munkást a rabszolgasorba sülyesztette le. Jézus Krisztus állította helyre a munka megbecsülését és a munkás értékélését. A munkásság mozgalmait csak Krisztusi értelemben, keresztényi és nemzeti alapokon tudja elgondolni erkölcsösen és eredményesen. És örül, hogy a munkásság is belátásra jutott és ez értelemben szervezkedik. A jövő a munkásságé. A szociáldemokrácia és a keresztény szociálizmus harca következik. Minden más politikai párt elenyészik e küzdelem mellett. Hogy melyik fog győzni, az a munkásoktól függ. Nehéz lesz a harc, dé hiszi, tudja, hogy Krisztus katonáié lesz a diadal. Ebben a hitben áldja meg az Otthont és a képeket. Beszédét megszűnni nem akaró lelkes taps és tüzes éljenzés jutalmazta. Bartók Jenő dr., ref. lelkész francia és német gondolkodók idézetei alapján a munkásság nemzeti és keresztényi pillérekre helyezkedésének egyedül helyes voltát mutatta ki. Az angol munkások példáját kéri követni. Kanttal vallja, hogy csak két valamire való dolog van a világon: a kötelességtudás a szívben és a csillagos ég a fejünk felett. Paa'ik János, ág. evangélikus igazgatólelkész szimpátiáját fejezi ki a keresztényszociálista munkásmozgalom iránt és kifejti, 1 hogy vallás nélkül nagyot alkotni ezen a Eszterházy Ágnes grófnő az Apollóban Harry Liedtke Parádés filmje! Álom a boldogságról fSollay Camilia