Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925. február 1. JMYIR¥IDEK Február elsejéiéi a postaigazgatóságok kezébe kerül a Rákóczi Mihály postafőigazgató nyilatkozata. Nyíregyháza, január 30. A Nyirvidék tudósítójától. Körülbelül egy féleszíendővel ezelőtt Magyarországra is beköszöntött a rádió láz. A rádió problémája kátötte le a közönség érdeklődését, mindenütt a leadó- és felvevő­állomások felállításáról álmodoztak. A kor­mány azonban nem engedte az engedély­nélküli rádióállomások működését és az uj állomások felállítását pedig ujabb rendelet kibocsátásáig szigorú büntetés terhe mellett megtiltotta. Az uj rendelkezések február elején lépnek életbe s ezzel kapcsolatban a posta- és távirdaigazgatóságok ke­zébe kerül a rádiókoncesszió, ami azt jelenti, hogy a posta és távirdaigaz­gatóság ad a jövőben engedélyt rádióállo­mások felállítására. Rádióállomást tehát csak 1 az állithat fel majd, aki a postától engedélyt kap arra. * " . i Nyíregyházán különben igen nagy a rá­dió iránti érdeklődés. Nagyobb kereskedők, gazdák, magánosok érdeklődnek a rádióál­lomás felállítása irányában, sőt a közelmúlt­ban engedély iránt több kérelem is történt az illetékes hatóságokhoz, anélkül, hogy valaki eddig még erre engedélyt kapott vol­na. Kérdést intéztek Rákóczi Mihály posta és távírda főigazgatóhoz, megkapták-e már a rendelkezéseket a rá­dióállomások felállítására, a bérletekre vo­natkozólag. Ezzel egyidejűleg kiegészitet­ték-e a műszaki felügyelőség anyagkészle­tét, alkalmaztak-e az állomások szerelésére hozzáértő műszaki embereket. Rákóczi Mihály főigazgató, a debre­ceni posta- és távirdaigazgatóság vezetője közölte, hogy az erre vonatkozó rendele­tet inindezideig nem kapták meg. de a napokban várják annak le- >' érkezését. Majd hangsúlyozta, hogy a rádió kon­cesszió mindig a postakincstár kezében volt, mert a világháború alatt is a kereskede­lemügyi minisztertől kellett kérni minden esetben a rádióállomás felállítására vonat­kozó engedélyt. A miniszter rendelte el a magáno­sok tulajdonában levő állomások leszerelését is a világháború alatt. Ekkor szerelték le többek között a sá­rospataki főiskola rádióállomását is. Mihelyst a postaigazgatóság meg kap­ja az erre vonatkozó rendeletet, mely az állomások felállításának és felszerelésének körülményeiről, a bérlet iránti kérvények for­májáról, a felszerelés és a bérlet költsé­geiről. általában a rádióról részletes tájékozást nyújt, a postaigazgató­ság azonnal közölni fogja a közönséggel 1 a tudnivalókat. A Eepiz-íéle többszörös, véres r$MógyUkosság*egyik bűnré­szesét, Bemmaim Miklósi eem a gyilkosság ügyében hozták &a Reinmann bűntársa volt a traükcsempész Tepertálmak. Büntetésének kitöltése után Miskolcra szállítják. A nyíregyházi rendőrségen lefényképezik és fényképét Kas­sára, Imgvárra, Szstmárra és Emiliályíalvára küldik. Mivel gyanúsítják Reinmannt? nem hallgatják ki. Most aztán valóban megérkezett Nyíregyházára Rein­mann Miklós, akit a szörnyű gyil­Nyiregyháza, január 31. A Nyirvidék tu­dósítójától. A fővárosi lapokban megjelent cikkek­ke! szemben a Nyirvidék a napokban- meg­állapította, hogy Reinmann Miklóst még nem hozták Nyíregyházára és itt a Reinitz-féle többszörös, véres rablógyilkosság ügyében kosságban való bűnrészességgel gyanúsítanak, de akit Nyíregyházán egy egészen más ter­mészetű ügy, dohány- és kártyacsempészés j miatt helyeznek vád alá. Reinmann Miklós ' Máramarosszigeten született. Most huszon­hatesztendős és hajdúböszörményi lakos. Reinmann dohányt csempészett. . A nyiregyházi kir. ügyészség dohány­] csempészetre való felbujtással vádolja s | ezért nyomozólevelet adott ki ellene. A do­hánycsempészet még 1922. augusztusban tör­tént. Reinmann nagymennyiségű trabucos­szivart és más dohánynemüt szerzett s azt Szabolcsból Teperták Dániellel igyekezett oláh megszállott területre kicsempésztetni. Teperták Szentannánál igyekezett átjutni a határon, de a csendőrség tetten érte. Nyír­egyházára hozták, ahol a kir. törvényszék nyolc havi börtönre és ötezer ko­rona pénzbüntetésre ítélte. Teperták Dániel, aki csak eszköze volt Reinmann-nak, ki is töltötte büntetéséti és megkapta azt a huszonöt bot bün­tetést is, amely törvény szerint járt neki. Ö volt az első és utolsó, aki Nyíregyházán botbüntetést kapott. Elfogják Reinmannt. A nyiregyházi kir. ügyészség megtudta, hogy Reinmann Hajdúböszörményben tar­tózkodik. Ugyanekkor értesült róla a mis­kolczi államrendőrség is és igy két helyről is megkeresés érkezett a hajdúböszörményi államrendőrséghez, amely nyomban elfogta Reinmann Miklóst és átkí­sértette Nyíregyházára. Egyidejűleg megérkezett a nyiregyházi kir. ügyészséghez a miskolci kir. államrendőr­ség átirata is. Reinmann bűntársa a több­szörös rablógyilkosnak. A miskolczi államrendőrség közli a nyír­egyházi kir. ügyészséggel, hogv Reinmann Miklóst alaposan gyanúsítják a Reinitz Ja­kab, jelenleg román vizsgálati fogoly által elkövetett többszörös rablógyilkosságban való bűnrészességgel. Reinmann ugyanis a szlovák nyomozás szerint az egyik áldozattal: Nussbáber Károllyal Reinitz Jakabbal, a gyilkossal együtt érintkezett és az áldozat eltűnése után is » a meggyilkolt nejét hamis levéllel félrevezette, I továbbá 1920 julius 22-én Reszegepiskolton és Érmihályfalván Reinitz-cal együtt járkált. Mi lehet ott? Szép szobordíszek és vi­rágkoszorúk díszítik a házat, talán azt nézi? Nagyon kíváncsiak voltunk és kifutottunk az utcára, mikor a szerkesztő bement s fel­néztünk az emeletre. Nem láttunk semmit, csak a szőke leányt az ablakban, aki szin­ninövendék volt és egy szobafestőnek a lá­nya. Ott állt és fésülte a gyönyörű szőke haját. Ugyanekkor a füszeresné is kijött a boltajtó elé és ő is felnézett. Nagyon bosz­szus lehetett, mert minket meg sem látott s ahogy befordult a boltba, a szegény inas­gyereket, aki éppen készült valahova, po­fónütötte. Kicsi, töpörödött gyerek volt, a kezei vörösek, az arca maszatos és sápadt, de a verés nyomán még a füle is vörös lett, ugy ment ki a boltból. Piszegett és ki­hullott két könycsepp a szeméből. Én sajnáltam, de Vilma megjegyezte, hogy nagyon rossz fiu az, nem fogad szót és ügyetlen is, mindent leejt. Nekem pe­dig olyan érzésem támadt, hogy inkább a szerkesztővel, meg az ablakban álló szőke szinészlánnyal van összefüggésben az a po­fon. Gyűlöltem a füszeresnét ezért és nem csak most, de már régen, mert valami nagy gőgöt láttam a kétfelé fésült fekete hajá­val köritett nagyon fehér arcán. A szaja is nagyon piros volt és az arca is. Nekem nem tetszett ez benne. Csúnya, nehéz tit­kot éreztem ki belőle, csak azt nem "tud­tam elképzelni, hogy mi lehet az? Még ott ültünk az ablakban, mikor a tiszta ember elment hazulról, aztán nem­sokára egy kocsi állt meg a mi házunk előtt s kilibegett a szőke szinészlány és megállt a kocsi előtt. Sok kékszalag lebegett a kalapján s kis lakk cipőjében nagyon szép volt a lába. A kocsiból egy kéz nyúlt ki és megfogta az ő hófehér, sokgyűrűs kezét s belebbent a kocsiba. Mint valami mesebeli királylány, olyannak tűnt föl. x A kocsi elrobogott és én csak akkor gondoltam arra, hogy a kocsiban a tiszta ember volt. Kezén egy kékköves gyűrűt hor­dott, azt láttam meg. A füszeresné is utánuk nézett, hosszan, fáradt szemekkel. 3. Már égett a villany a kapuk alatt s az üzletekben, mikor zörögve jött a verkli, mö­götte a félelmetes, görbelábú verklis. Egy barátnőmtől jöttem hazafelé, siettem s kü­lönösen megdobogott a szivem, ahogy a verklist megláttam. Az útszélen ment és nem ügyelt senkire. Mikor a kapuhoz ért, nagy erővel lökte meg a verklit, hogy az be­gurult a kapu alá. ö maga is ment a verkli után s mikor belépett a kapu alá, a zárt kapuszárny mögül előugrott egy nő, egy cifra kalapos, selyemruhás nő és ököllel kétszer a verklis arcába vágott. A verklis összerogyott. A cifra nő kiabált valamit és elfutott. Ott feküdt a verklis lihegve, jajgatva, mint egy rongytömeg. A tiszta ember lépett be a házba és lehajolt a verklishez. Az ar­cát maga felé fordította és megtörülte a zsebkendőjével. Nem hallottam, mit beszélt a tiszta ember, de a veíklis azt válaszolta: — A feleségem volt... de dáma lett be­lőle... dáma... Nem maradtam ott tovább. Megriadva, szivdobogva futottam be a lakásba. Lelkem­ben különös, idegen lelkű emberék lényé­nek khát/szát éreztem, vergődve és égő fáj­dalmat okozva zsongott fény és árnyék, tisz­taság és csúnya mocsok, igazság és hazug­ság átka. Olyan sok minden, aminek helye nem volt a gyermeklélekben s mégis ne­héz áramlatként borított el. Másnap reggel a tiszta ember elköltö­zött a házból. Finom, nagy podgyászait a házmester kihordta egy kocsira. Dél felé a verklis útnak indult hangszerével, fütyölt és jókedvűnek látszott; délután a füszeresné na­gyon szépen felöltözve elment hazulról; a lánya azt mondta, hogy a cukrászdába megy uzsonnázni. r Én is nyugodt voltam. Mintha a tiszta ember zavarta volna meg a verklis-ház nyu­galmát, vele a nyugtalanság is elköltözött.

Next

/
Thumbnails
Contents