Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-30 / 24. szám

1915. január 30 J^TYXIUÍIDÉK Mwaaiweua wi** * --­Ezeket a fizetésképtelenségeket vala­hogyan szigorúan kellene ellenőrizni, a hiteléletbe, a hitelezés módjaiba rend­szert belevinni. Mert súlyos betegség jelen­sége az. hogx akkor, amikor régi Termelő és kereskedőcégek képtelenek forgótőké­hez jutni hitel utján, amelyre többszörös fedezetet tudnak adni, ugyanakkor meg­történhetik, hogy egy vidéki városban 1923. december 12-én alakul meg egy cég, amely I hét múlva 4 milliárd és 144 millió korona adósságot jelenthet be, ame­lyei sikerült 144 hitelezőtől kapnia. Ha a szanálás nem terjed ki ezeknek a bajoknak az orvoslására is. akkor a magyar közgazdaság nem sokat várhat az egész munkától. Legelő, kertgazdaság* és takarmányier­niesztési kiállítás Állattenyésztésünknek rendkívül nagy csapása, hogy legelőink igen nagyrésze rendkívül elhanyagolt és rossz állapotban van. A legelők talajjavításával nem tö­rődnek, gyepiakarójuk felújítása, trá­gyázás, felülveié.-, úgyszólván alig valahol történik meg, egyébként is a legelőjavitás legegyszerűbb eljárásai is el vannak ha­nyagolva. A rétek is nagyon sok helyen le vannak romolva. Ahol pedig nincs elég­legelő, vagy ami van, az nincs elég tjó állapotban, ott a takarmánytermeszléssel sem pótolják kellően a hiányt Állattenyész lésünkre igen károsak lévén e fogyatkozá­saink: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara már két év óta rendszeres agitáció! foly­tat a legelők és rétek javitása, másrészt a takarmánytermesztés felfokozása érdeké­ben. Most e fontos célt gyakorlatiasan kí­vánja előmozdítani azáltal is. hogy 1926. jiinius hóra Debrecenben megtartandó országos legelő és rétgazdasági s takar­mány termesztési kiállítást hirdet meg. A kiállításnak az is érdekessége, hogy ilyen jellegű szakkiállítás még eddig a vi­lágon sehol sem volt, ebben úttörő lesz e kiállítás!, amelynek terveit dr. Bácz La­jos, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója most tártaf a Kamara elé. A kiállítás a tervezet szerint rendkívül nagyarányú (és minden részletében gya­korlatias:' tájékoztató és irányító lesz ezen hazánkban oly nagyfontosságú fel­adatok terén. Gazdaifjak figyelmébe. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara felhívja a külföldön tanulmányokat foly­tatni kívánó gazdaifjak figyelmét, hogy a Magyar Gazdaszövetség a német gazdasági intézményekkel karöltve ez évben is meg­rendezi a tavalyihoz hasonló gazdaifjusági csereakciót. A csereakció időtartama hat hó­nap. Jelentkezhetnek tizenhat éves kortól harmincéves életkorig olyan gazdaifjak, akik­nek szülei önálló gazdaságokkal bírnak. A jelentkezők német gazdacsaládoknál lesz­nek elhelyezve és résztvesznek mint család­tagok az összes mezőgazdasági munkában. A jelentkező magyar fiu helyébe annak a német családnak a gyermeke jön Magyar­országba, ahová a magyar fiu kiment. A csereakció időtartama alatt az ellátás díj­talan, mert ez kölcsönös. A résztvételi dij hárommillió korona, amely összegben bentfoglaltatik az oda- és visszautazás költsége, továbbá a Németor­szágból hazajövetelük alkalmával rendezen­dő íanulmányut költsége. Ezen összegből egymillió korona március l-ig, kettőmillió korona szeptember tizenötödikéig fizetendő be a Magyar Gazdaszövetség pénztárába (Budapest, Üllői-ut 25.) A csereakcióba felvett gazdaifjak 1925. évi március hó huszonnyolcadikán gyűlnek össze Budapestre és ugyanezen nap este nyolc órakor indulnak a Magyar Gazda­Szövetség titkárának vezetése mellett Né­metországba. A német fiuk 1925. április hó hatodikán délelőtt érkeznek Budapestre és még ugyanezen nap indulnak magyar cse­retestvérük szüleihez. Mivel az egész orrszágból összesen csak ötven gazdaifju megy ki Németországba és ugyanannyi német jön Magyarországba, a jelentkezéseket korlátolt számban -vehetjük figyelembe. Aki a jelentkezés után a fel­vételről szóló értesítést megkapta a Ma­gyar Gazdaszövetségtől, az váltsa ki Né­metországba • szóló útlevélé tés egyidejű­leg küldje be a résztvételi dij első részle­tét. A jelentkezés alkalmával közlendő a gazdaifju életkora, vallása, a szülői birtok nagysága. A bejelentések a szülők részéről történnek, ezt azonban ' ajánlania kell a helybeli községi elöljáróságnak vagy a gaz­dakör, hitelszövetkezet, vagy a Hangya Szö­vetkezet vezetőségének. A csereakcióba fel­vett gazdaifju hozzon magával legalább két rend munkaruhát, egy rend ünneplőruhát, négy rend fehérneműt és két pár lábbelit. Ezenkívül két napra való élelmet. Jelent­kezni lehet a Tiszántúli Mezőgazdasági Ka­maránál február hó tizenötödikéig. (Debre­cen, Piac-utca 9. sz.) Péntek Szombat ffiAX LINDER A szerelem bolondja Vasárnap a Diadalban SZÍNHÁZ. A szini szezon lezártával nem lenne tel­jes rovatunk kommünikéinek sorozata, ha nem emlékeZnők meg a színtársulathoz ugyan nem tartozó, de annak zavartalan mű­vészi munkáját elősegítő és a közönséget kiszolgáló, útbaigazító színházi kisegítő sze­mélyzetről. Itt elsősorban a páratlanul ügyes, találékony és mindig jóizlésü Kállay mes­tert, a fődiszletmestert kell kiemelnünk, aki­nek munkássága oly sok szép diszlet-látvá­nyosságot is szerzett a szezon alatt. Ott van azután a pénztáros Böske } aki a végén már jobban szerette a közönséget, mint a sa­ját gazdáját, mert már arra is képes volt j hogy egyszerűen megmondta a publikum­nak, hogy ma este ne jöjjenek a színházba, mert nem jó darab megy. Persze szerette is a közönség. Hát a két földszinti sarok őrzői, a kedves Valy néni és a szives Kál­lay néni, a ruhatárosok, mily előzékeny elő­szeretettel emelték le a kabátunkat és a ka­lapunkat és őrizték féltett gonddal, hogy valahogy el ne vesszen egy darab is be­lőlük. E szempontból most már megértjük azt is, hogy miért néztek rosszalóan arra, aki azt merészelte megtenni, hogy télikabá­tostul ment be a nézőtérre és ott vetette le a kabátját. Persze, hogy könnyelmű já­ték volt, mert nem volt, aki oly híven őrizze, mint ők tették azt a rájok bizott vagyonnal. A legmélyebb dicsérettel kell szólanunk Murcskó Ferencnéről és ügyes kis leányá­ról, akik a földszint baloldalán tevékeny­kedtek a jegyszedésben és a közönséget ka­lauzolták mindig előzékeny udvariassággal ; helyeikre. Ugyanitt Horváth néniről is csak a legjobbakat mondhatjuk el. A föld­szint jobboldalán Balogh Gizike már szi­gorúbb jegyszedő volt, de azért mindig ud­varias. Végül megemlítjük még az emele­teken tronoló jegyszedőket is, akiknek azon­ban e hivatalos kötelességük mellett még a rendfentartás hálátlan szerepe is kiju­tott; a Mester nénit, Demeter Ilonkát, Ma­gyar nénit és Bálint Ilonkát. Mindannyian megálltak helyeiket és a közönséget jól ki­szolgálták. A felsorolt segéd- és kiszolgáló sze­mélyzettel meg volt elégedve a közönség és szívesen látja őket viszont a jövő szín­házi szezonban. Külön csillagok között emlékezünk meg a Sugó úrról, akiről ugyan azt sem tudjuk, hogy melyik földi nemhez tartozik, mert ép­pen ugy lehet férfi, mint nő, mert mint aféle csillagok között fekvő ismeretlen sö­tétség szellemét, nem ismerjük, mert min­| dig láthatatlan volt. Azonban tudtuk, sok­. szor fülbántóan, hogy létezik és azt is, í hogy valósággal gerince volt a színpadon I folyó műveleteknek. Nagyon 'ügyesnek kel­lett lennie, mert a deszkákon lepergő já­ték gikszereit is helyre hozta egy-kettőre. Reméljük azonban, hogy a jövőben sugó­sabb lesz és hállhatatlanabb, mint ahogy ez már ugy illik a láthatatlanságához. Ámen. VÉRNÁSZ Az évad nagy eseménye az Apollóban ^ Norma Talmadge vi M,mi o' A

Next

/
Thumbnails
Contents